Hááááát..., elég sovány volt... plesiosaurus, pliosaurus, volungasaurus, hosszú- és rövidnyakú tengeri őshüllők, nagy lapátszerű mellső és hátsó uszonypárokkal, hosszú farokkal. A pliosaurusnak rövid, a volungasaurusnak igen hosszú nyaka van. Állítólagos szemtanúk, 1960-ból két idős hölgy + egyiknek az apja, aki majdnem olyan idős, mint maga a kövület. Aztán amatőr paleozoológusok, akik egy egész pliosaurus-kövületet találtak Queenslandben, ahol a késő krétakorban sekély tenger hullámzott, az ausztrál kontinenst ketté osztva. Ami igen hasonló lehetett a mai partmenti vizekhez, azaz azok az életfeltételek mai is megvannak, amik kedveznének ezeknek saurusoknak. Richmond nevű kisvárosban múzeum a kövületekből, idős kövér nő a múzeumból, aki a krétakor óta nem volt fodrásznál, de ezzel szemben azóta nő egy bibircsók a homloka közepén. Néhány szgépes animáció..., ennyi. Harmatgyenge volt. Egy helyen azt mondták, h 100 000 éve még léteztek, de sztem ezt elbaltázta a fordító... a magyar hangalámondó meg szelypített..., pöszén beszélt...:)
Közben rájöttem, hogy az újság mellett honnan is vettem az Irimote macskát. 1986-ban megjelent egy könyv: Vlagyimir Mezencev: Furcsaságok szárazon és vízen, ebben foglakozik a szerző a témával, igaz, hogy csak kb. tíz sorban.
Egyébként ő is említi az ottani havassi embert (kedvenc Leiterjakabom, amikort hóembernek fordították), almaszti, kaptar, gulajbani néven ismerik a tundrák legendáiban. Az egyik helyen csucsuná-nak mondják, arra viszon érdekes magyarázata van: nem havasi ember, hanem nagyon primitív színvonalon élő törzs. Fabunkóval, fadárdával, íjjal-nyíllal vadásznak, szarvasvőrbe öltöznek (az utóbbit nem varrják, csak magukra húzzák), és ügyesen lopkodnak a letelepült emberektől.
Az ötvenes évek végétől nem találkoztak többet velük, lehet, hogy kihaltak.
Ez még igaz is lehet. Kb. harminc éve, az akkori újságokban hosszan foglakoztak azzal, hogy a Szovjetúnióban, a tajgán valami geológus csoport talált egy ott élő családot, akik kerülték a többi ember társaságát. Mint kiderült, némi joggal, mert a civilizát ember számukra ismeretlen baktériumtörzseitől kettő közülük hamarosan meghalt.
Amit korábban említettem filmet, abban voltak ezek a szonáros mérések, de eredmény semmi. Sztem, ha igazán lettek volna valamilyen eredmények, már biztos ráugranak... Sztem épp a helyiek érdeke, hogy ne derüljön ki végleg az igazság... nincs az a természeti érték, ami felvenné ezzel a versenyt... rengeteg mani... Egyébként Angliában nem igazán ez a hozzáállás, mint amit mondsz. Bár úgy általában igen.
Egyébként az a baj, hogy a nagy volumenű kutatómunkára a lelkes amatőröknek nincs pénzük, és ennél fogva modern felszerelésük sem. A Tudomány képviselői pedig eleve elvetik az egészet, és nem támogatják az efféle kuatómunkát. Ennek ellenére tudtommal mégis végeztek szonárral méréseket, és ezek ki is mutattak nagy méretű, úszó objektumokat! Ennél a pontnál azonban megrekedt a dolog.
Persze, de sose találtak semmilyen nyomot, ürülék, tojás (ha nem elevenszülő), vagy széttépett állatok maradványai, amivel esetleg táplálkozott... stb. Nincsenek tetemek, csontvázak, vagy azok darabjai... Nyilván, ha van bármilyen állat, akkor annak populációnak kell lennie, mert csak így maradhat fenn egy faj, akkor meg szükségképp rá kellett volna találni, ilyen intenzív keresés mellett. Mondjuk az az esély még nincs kizárva, hogy a Loch Nessnek ne volna egy átjárója a tengerre a felszín alatt, s így a Nessie oda-vissza járna a tenger és a tó közt, de ez biz' igen csekély esély. Szóval nagyon sovány itt a lehetőség Nessie-nek... :), de én azért szurkolok neki...
Ez asszem nagyon súlyos dolog, nem is igazán látom, hova megy ki..., nyilván, amíg emerek gyógyítását szolgálja, addig ez jó (lehet), de mikortól lehet egy önálló lénynek tekinteni az ilyen kimérát, és annak milyen jogai vannak? Az Homo sapiens sapiens? Vagy nem, de akkor mi, és milyen jogai vannak? Na, ez már nem kriptozoológia, asszem innentől OFF vagyunk.
Hát... igen..., egy közönséges utcai balesetben is homlokegyenest ellentmondó a szemtanúk vallomása... köztudottan. Majd ha egy lochnessie-t csapdába ejtenek és szakértők jól megnézik, meg dokumentálják, akkor tudni fogjuk, hogy van, addig meg csak csevegés van.
"A plesiosaurus nem tud kimenni a partra, saját súlya elpusztítaná-, ez azért érdekes, hogy akkor viszont elevenszülőnek kéne lennie, tekintve, hogy sosem találtak semmilyen tojást..."
Meg azért is, mert sok szemtanú említette, hogy a parton (!) is találkozott Nessie-vel.
Ami Nessie-t illeti, a 30-as években számtalan "megfigyelés" történt a parton! Persze én is amondó vagyok, hogy ezek többsége nyilván magyarázható plesiosaurus nélkül is.
Szia! Ezt a képet már sokszor láttam, valóban nagyon izgi... és nagyon olyan... érdekes, hogy ma kora reggel (nem tudom melyik adón, mert olyan kómás voltam még 4-kor), szóval szintén plesiosaurussal gyanusították Loch Ness-t, hogy az ottani szörny is az lenne... ha lenne... alaposan körüljárták a témát, rengeteg szgépes trükk-képpel... A plesiosaurus nem tud kimenni a partra, saját súlya elpusztítaná-, ez azért érdekes, hogy akkor viszont elevenszülőnek kéne lennie, tekintve, hogy sosem találtak semmilyen tojást... az egész tavat szonárral pásztázták, semmi eredmény. Viszont annál jobban vizsgálták a turistákat, meg a szörnyekre kihegyezett turisták hadát, meg a helyieket, akik tódítják az egészet.
Ezt a kép viszont nagyon igazinak tűnik..., sok helyen írnak róla. Egyszer régebben láttam valami olyasmit, hogy épp emiatt kutattak partra sodródott és hosszú ideje bomló tetemek után, hogy hasonlítást tegyenek ezzel a képpel. Az a film azt mondta, hogy egy idő után teljesen felismerhetetlenné válik a tetem, és egészen furcsa alakot ölthet az "alkatrészek" különböző bomlási sebessége miatt. Mutattak is egy pár ilyet. Hát tényleg. Ezzel a tetemmel az volt a baj, hogy elviselhetetlenül bűzös volt és egy idő után vissza kellett dobni, mert veszélyeztette a zsákmányt, meg a halászokat... és nem volt szakszerű a fényképezés. És épp ez a szkeptikusok nagy fegyvere: lehet, hogy hamisítvány (ez is). Egyéni véleményem szerint, ha ez számít, ez nem hamisítvány, de hogy mi, az rejtély. Ha valóban plesiosaurus, akkor előbb-utóbb fognak találni élő példányokat, éppen úgy, ahogy a második bojtosúszójút is több évtizeddel az első után lelték meg.
Jó egy órája ért véget egy érdekes dokumentumfilm a 3sat csatornán. Különös tengeri lényekről, legendás szörnyekről, hatalmas kalmárokról volt szó. A film első felében foglalkoztak Loch Ness-el is, ám a fő témát az 1977-ben a japán Zuiyo Maru nevű hajó által kifogott rothadt, különös lény teteme szolgáltatta. A mai napig két részre oszlik a tudósok többségének véleménye. Az egyik "csoport" szerint ez egy plesiosaurus-tetem, míg mások az Óriáscápa (Cetorhinus maximus) bomlott tetemére tippelnek. Svéd tudósok, - név szerint Bengt Sjögren és Ove Persson - az Óriáscápa hipotézist vélik elfogadhatónak. "A Plesiosaurus sokkal nagyobb volt és tüdővel lélegzett. Kizárt, hogy évmilliókig rejtve tudott maradni" mondják. Yoshinori Imaizumi szerint azonban ha a tetem egy cápáé, " A gerincnek jóval kisebbnek kellene lennie, és a nyak maga is túl hosszú, mint ahogyan azt a felvételeken is látni lehet. Én magam elvetem a cápát, mint lehetséges magyarázatot". Fujiro Yasuda véleménye szerint: A test kiterjedése és az uszonyok helyzete teljesen különbözik az összes ismert cápafajétól. Ha ez egy hal, akkor teljesen ismeretlen a tudomány számára".
Ez sztem az az írói fogás, amely még inkább biztosítani akarja a lény valószerűségét, s ezen keresztül a "szavahihetőséget" -, de ez ennél a műnemnél műfaji sajátosság, stílustartozék, szóval sztem ebből ne induljunk ki.
A legeslegkorábbi ember 1,5-2 mó éve élt, míg a legkésőbbi repülő őshüllők 65 mó évvel ezelőtt pusztultak ki... tudtommal...
Én pont fordítva vagyok vele, úgyhogy én sem tudok párhuzamot vonni, de igyekszem ezt a mulasztást bepótolni. Amennyire emlékszem, az általam olvasott könyvben a sárkányokról, a ruk madárról, és (nem egészen stílusos módon) az óriásokról is szó volt. Na meg a baziliszkuszról.
Úgy gondolom, többekkel párhuzamosan, hogy a fantasy-regények állatai a kriptozoológia azon ágát képviselik (ha egyáltalán), amelyeknek a valósághoz nem sok közük van, már leszámítva azt, hogy az alkotó fejében valóságos állatok egyes tulajdonságai ötvöződnek, és így jönnek létre e csodálatos lények. Természetesen semmi bajom a jó fantasyvel, sci-fivel, a Gyűrűk Ura pedig egyenesen a fő kedvencem. Mindenesetre lehet beszélgetni arról, hogy a nazgulokhoz hasonló repülő lények létezhettek-e? A repülő őshüllők bizony emlékeztetnek erre a képzelt lényre... persze, amikor azok éltek, nem volt még ember... (a félig élő félig holt királyokról nem is beszélve...). A banyapók (3. részben lesz) meg egy rendes pók, épp csak a mérete van kissé eltúlozva... :)
Én megkülönböztetném a fantasyk, sci-fik lényeit a mitológiai lényektől. Ugyanis a mitológiai lényeknek olykor lehetnek valóságos lények az ősmintái. Vagy az ősminták eltorzulhatnak az idők folyamán, és így több különböző lény tulajdonságait abszorbeálják magukba. Kedvenc példám a Minótaurosz, a bikafejű-embertestű szörny, amely (aki?) Krétán, a minószi labirintusban él és rendszeresen elfogyasztja a szüzeket... volt-e ilyen lény? Természetesen nem. De volt egy emberáldozatokat bemutató kultusz, amelynek főpapjai bikafej-lárvában végezték a mai szemmel nézve förtelmes rítusaikat, s áldozták fel a szüzek szívét... azaz emésztették el az embereket. Így ez a mítoszban, annak törvényszerűségei szerint egyetlen lénnyé sűrűsödött. Amikor Thészeusz megöli Minótauroszt, akkor abban annak a történelmi léptékkel mintegy 1500 évig tartó folyamatnak az esszenciáját láthatjuk, amelyben a hellének elözönlik a Balkánt, majd végül legyőzik a minószi kultúrát és felszámolják ezt az emberáldozatokat is bemutató kultúrát.
Jó egy órája ért véget egy érdekes dokumentumfilm a 3sat csatornán. Különös tengeri lényekről, legendás szörnyekről, hatalmas kalmárokról volt szó. A film első felében foglalkoztak Loch Ness-el is, ám a fő témát az 1977-ben a japán Zuiyo Maru nevű hajó által kifogott rothadt, különös lény teteme szolgáltatta. A mai napig két részre oszlik a tudósok többségének véleménye. Az egyik "csoport" szerint ez egy plesiosaurus-tetem, míg mások az Óriáscápa (Cetorhinus maximus) bomlott tetemére tippelnek. Svéd tudósok, - név szerint Bengt Sjögren és Ove Persson - az Óriáscápa hipotézist vélik elfogadhatónak. "A Plesiosaurus sokkal nagyobb volt és tüdővel lélegzett. Kizárt, hogy évmilliókig rejtve tudott maradni" mondják. Yoshinori Imaizumi szerint azonban ha a tetem egy cápáé, " A gerincnek jóval kisebbnek kellene lennie, és a nyak maga is túl hosszú, mint ahogyan azt a felvételeken is látni lehet. Én magam elvetem a cápát, mint lehetséges magyarázatot". Fujiro Yasuda véleménye szerint: A test kiterjedése és az uszonyok helyzete teljesen különbözik az összes ismert cápafajétól. Ha ez egy hal, akkor teljesen ismeretlen a tudomány számára".
