És akkor mi van, ha "tucatóra" volt? Mennyire tucat-autó volt mondjuk egy Ford-T vagy A-modell a maga idejében, vagy éppen egy VW Bogár... Ma meg mekkora poénkodásra alkalmas - nem mellesleg, pont azért, mert napi használatra és nem náboboknak találták ki már anno sem őket - így ésszerű keretek között életben is lehet őket tartani...
A saját gyűjteményemből a legjobban kedvelt, legtöbbet hordott óráim többsége sem különösebben értékes.
Ez azért a korabeli ugróórák közül egyértelműen a jó minőségűek közé tartozik.
Másrészt miért érdekes, hogy "mit ér"? Egy gyűjtő-hobbista "nem arra izgul", hogy mi mennyire drága - az a sznobnak kritérium. Az én értékrendem szerint aki nem értékes, nem "nagyon drága és márkás" órára rá sem hajlandó nézni, ami viszont ilyen, azt kritika nélkül becsüli - az nem gyűjtőtárs, az nem valódi "óraszerető", az simán "szarka", aki a "fényes és csillogó" dolgokra gerjed. ;-)))
Igen, ez egy hobby, mindaddig, míg "magadnak"-ill a magad kedvtelésére vásárolsz. Hobby, ha megsimogatod a régi jó kis Volna-dat, mert tudod, hogy mi döngicsél a tokban. Hobby, míg nem próbálsz meg üzérkedni, hobby, amikor nem érdekel az értéke, hobby, ha odajutsz, hogy reggelente gondban vagy, hogy melyik karóráddal kéne kilépned a házból.
Mellesleg ez egy olyan befektetés, amin esetek zömében veszíteni fogsz, ha nem is te(mert ugye a világért el nem adnál semmit a "letisztult" kollekciódból), hát az aki megörökli és nem lát semmi fantáziát azokban a vacakokban...
...És mekkora hobby, ha már odajutsz, hogy kividd a következő áldozatot a tanyádra, kiszeded a werk-et a vízállónak titulált tokból, a tokot pedig leereszted a 6m-es kutadba:D
Sikerélmény, ha nem fedeztél fel párát a tokban, sikerélmény, amikor a makrancos órádból kiszeded a billegőt és a horgonyt, kicsit "megkínozod" az áttételeket, majd visszaszerelés után ujra jár az órád.
Több mint hobby, amikor eljutsz oda, hogy beismered, hogy a gatyád rámenne a sok-sok szervízre, és nekiugrasz életed első órájának, szétkapod, hályogkovács-módon kimosod, megolajozgatod ott, ahol több száz videó mutatta a jútúbról, mert ugye mindet végignézted!!!, aztán olyan hevesen kezd kalapálni a szived mint nővel való első találkozásodkor, mert ELINDULT!!!!! az órád.
Nejem szólt, hogy írjam oda a sikerélmények közé azt is, hogy Ő mindezt tolerálja:D, Péter, szerintem ez mind így jó, ahogy van!
...Ami pedig azt a Tissot-ugróórát illeti, hát nem filléres és gyönyörűűű!
Azt írjátok hogy az ugró órák nem képviselnek nagy értéket .Én nem rég szereztem be egyet mert megtetszett és velem egykorú. Egyenlőre nagy a szerelem....
Ez - jó esetben - egy hobbi. Egy hobbista meg tudja, mit akar, és miben leli örömét.
A másik - nem annyira jó - esetben ez szimpla sznobizmus, valójában másoknak-külvilágnak való megfelelni akarás.
Sokszor elmerengtünk már ezen: az óraipar az 1970-es évek után alapvetően új vizekre evezett, addig elmondható volt, hogy jó minőségű, tartós, megbízható és pontos órát olcsón készíteni senki sem tudott. A jó időmérő "szemmel látható összegbe" került MINDENKÉPPEN - hozzátéve, hogy nem feltétlenül "vagyonokba", az arányokat érzékeltetendő, 1970-ben egy olcsó kisautó áráért tíz darab Rolex Oystert lehetett venni - ma kb: egyet...
De akkoriban ami tényleg nagyon olcsó volt - az semmiképpen sem volt pontos, jellemzően nem volt tartós és megbízható sem (bár azért készültek robusztus "munkásórák" már a zsebóra-korszakban is, amelyek rendesen karban tartva kiszolgáltak egy emberöltőt, persze durva működéssel, hangos ketyegéssel, erősen korlátozott pontossággal járva). De az olcsó órák elsöprő többsége valóban gagyi kacat volt.
A 80-as évektől ez megváltozott, a legolcsóbb műanyag kvarcórák olyan elképesztően olcsón lettek tömeg-gyárthatók, hogy az már nem is számított ezek után, hogy nem tartósak - tényleg pontosak, divatosak, tetszetősek tudtak lenni (és tudnak ma is), és nincs jelentősége így annak sem, ha pár év után eldobandók. Ma meg már nem is szükséglet az óra - már mindenkinél van okostelefon, az tud mindent, ami az idővel (is) kapcsolatos, minden autóban is van óra, ha nem kint vagyunk a prérin, elég körbenézni, valahonnan megtudjuk a pontos időt úgyis...
Ki vesz ma ezek után igényesebb, minőségi órát? Egyrészt nyilván az, akit ez lázba hoz, aki érti is, tudja is, miről van szó, miért kerül jóval többe egy mechanikus karóra, mint egy egyébként mindig pontosabb és problémamentesebb kvarc. Másrészt meg, aki státusz-szimbólumnak szánja. Csak annak meg már lassan minek? Az emberek többsége nem ért az órákhoz, rengeteg a replika is, nagy általánosságban hiába hord valaki egy vagyonokba kerülő arany Patekot - kinek fog feltűnni?
És egy sznob számára nyilván nem lehet szakmai tanácsot adni, legfeljebb annyit, hogy ne is foglalkozzon a kérdéssel, ha már mindenáron villantani akar, vegyen valami olyat az arany Rolex árából, amit többen felismernek, vegyen egy kategóriával menőbb autót, vagy mittoménmit...
Aki meg lelkes hobbista, az valamennyire képben van, az úgysem fogja megkérdezni, hogy ha most van x-százezre/milliója órára, mit is vegyen rajta... Komolyan, milyen értelmes tanácsot lehet adni egy ilyen kérdésre? Semmilyent.
...Hát ez elég nyers volt, de nagy csendben a tudatalattimban igazat kell adnom Neked...
EmléXem, amikor gyerekkoromban ódákat rengtünk a svájci órákról, huhh egy Doxa...-na meg minden Wateroproof-hátlap...
Nem, a-pedig lényegében minőségi!!-szovjeCCkij karórák marhára snasszok voltak!
Azért, hogy később rájöjjek, hogy a Doxa jóformán nem nem is egy igazi márka, hogy jók a szovjet szerkezetek és millió svájci ugróóra, meg kicifrázott csoda filléres, egyköves(vagy még annyi se) werk-et rejt.
Hogy rájöjjek, hogy a sok-sok márkás(tokozó) cég egy-egy jólsikerült szerkezetet(pl FHF, AS, 2824 na meg még sorolhatnám) építsen be; leszámítva a nagyokat és pár kivételt, kevés az in-house.
Hogy rájöjjek, hogy a meszelést vásárolod meg:-kibontasz több tízezres nagyságrendű árkülönbséggel bíró karórát és ugyanazt a werk-et kaptad...
Hogy az egész túl van misztifikálva...
Lehangoló dolgok ezek...
Ezeknek tudatában meXabadultam pár karórámtól és beszereztem párat, többnyire az OFF-os japán vonalat kezdtem nyomatni és itt első sorban a jó öreg automaták jöttek-jönnek szóba.
Természetesen a jó békebeli 15-köves Zenith-em továbbra is a cukortartóban van, de hát ez természetes.
Lehet, hogy a robogó volt a jó választás de ettől eltekintve én még vadászgatok egy-két karórára, nincs pl hangvillásom és idegesít! :D
Idővel rájön az ember, hogy tulajdonképpen semmi extra dolognak nincs értelme. Lehet, ehhez el kell telnie jó néhány 10 évnek, vagy el kell kapni egy korrekt betegséget, hogy rájöjjenek sokan, mi az érték a világon. A koporsóban, vagy szétszórva meg pláne semminek nincs értéke. Hátrahagyva meg nem biztos, hogy értéket olyan jelent az örökösnek, mint amit nekünk. Én nem rég majdnem megleptem magam jubileumi alkalomból egy 7 számjegyű árcímkés órával. Ráadásul ebben a nejem is partner volt. Aludtam rá párat - inkább elviszem az asszonyt a vadnyugatra, bepattanunk egy Mustang/Vette-be (mindegy, csak 8 hengeres cabrio legyen) és végre végig is megyünk a 66-oson.
Életem első komoly órájának megvásárlása előtt, egy Fb. csoportban ajánlották ezt a fórumot. Elkezdtem olvasni, és rájöttem, hogy pénzkidobás a drága óra...sőt, az óra, úgy összességében. Homage, utánzat, tokozó, kínai alkatrészek, nem Rolex...na, hagyjuk!
Így lett helyette egy robogóm és egy hosszú hétvége a párommal.
(Na, jó, azért melóhoz kellett óra, így lett egy Casio G-2900. De a svájci vonal egy életre kilőve!)
Még egyszer köszönöm!!!
Ez nem trollkodás vagy sértegetés, tényleg ez jött le, és tényleg köszönöm az információkat!
Kb. 10 éve vettem egy női COVER-t, zafír üveg, ha jól emlékszem ETA quarc szerkezet, kövekkel (Swarovsky) körberakott lünettával. Outletben vásároltam, kb. 300 Eur volt. Azóta is tökéletes állapotban van, kövek nem hullottak ki, tokk nem fakult, korodált el.
Most hogy írod, minden bizonnyal... a linkelt lapon alul az egyik tulajdonost ábrázoló képen a háttérben kiisé elmosódottan látható egy órásvitrin, rajta kivehető a Cover felirat. Az igazat megvallva, én erről a brandről sem hallottam még :-(
Mellesleg a két tulaj, Markus & Stephan Ingold, nagyon-nagyon hasonlít egyásra, nyilvánvalóan vagy testvérek, vagy apa-fia.
Sziasztok. Egy friss, nagyon pozitív élményről szeretnék nektek beszámolni.
A cég, ahol dolgozom, a jubileumi évfordulóm alkalmából (értsd: sok-sok éve ott dolgozom már) ma meglepett egy “Swiss Made” karórával, amelynek a rakott számokal és markerekkel ellátott számlapján “márkaként” ott virít a cégem neve és logója.
Szép gesztus, és tényleg eltalált ajándék, számomra fantasztikus eszmei értékkel bír, nyilván nem fogok tőle soha megválni.
Ugyanakkor kiissé meglepődtem a tokozás és a csomagolás minőségén, ezért nem hagyott nyugodni, hogy ki lehet a gyártója... Szerencsére a dobozban az ETA szerkezet használati útmutatója mellett ott figyelt egy gyártói garanciakártya is, aminek alapján nem volt nehéz dolgom: CHRONO AG, Weissensteinstrasse 49, CH-4502 Solothurn, Switzerland.
Nosza, gugli a barátom, pillanatok alatt rátaláltam a honlapjukra, és akkor jött a meglepetés, ez egy család által birtokolt független kis kézi tokozóüzem, a honlapjukon minden információ ott van, a történetük mellett kép a tokozóüzem épületéről, leírás és képek a tokozás folyamatáról, alkalmazottak munka közben, valamint a tulajdonosok fényképe és neve, íme: https://www.chronowatch.ch/en/factory.html
Így is lehet. Bevallom én soha nem hallottam még erről a vállakozásról, de úgy tűnik, a svájci óraipari óriások között azért akad legalább egy kis független tokozócég, amely megtalálta a jövedelmező bizniszmodellt: szeélyesített órák készítése. Én mindenesetre nagyon örülök a terméküknek, és persze annak, hogy a cégem megtalálta és igénybe vette a szolgáltatásukat, amelynek eredményeként egy esztétikus és számomra kedves óra került a birtokomba, meglepetésként és életfogytig tartó emlékként. Mindegy is, mennyit ér valójában, mert nekem sokat.
Sajnos ezeken a szerkezeteken leginkább a csere segít és az ára is ennyi. Meg lehet próbálkozni tisztítással, javítással, de a siker kétséges. A csere szerkezet üzemideje is lutri. Sajnos ez van. :-(
Sziasztok, megtisztelő segítségeteket szeretném kérni ! Egy Tissot Fly Back Alarm tipusú karórával rendelkezem , ami hosszú évek óta megbízhatóan működött, kifogástalanul tette a dolgát. Egy éve elvittem elemcserére, mivel késett, arra gondoltam, lemerült az elem... Az óraszalonban az órás megvizsgálta, álláspontja alapján nem az elemmel volt gond, szerinte magát a szerkezetet kell cserélni , ami 55-60 ezer forintba kerülne. Beállította a pontos időt, ezután ismét jól működött az óra . Néhány hónapja megállt , ezuttal ismerőssel küldtem be az órát a már jelzett szalonba , ahol elemet cseréltek benne . Pár hét működés után ismét késik a szerkezet, hol pár percet, hol egy órát, ha beállítom, hosszabb - rövidebb ideig működik, majd kezdődik előlről a procedura ... Valakinek volt már hasonló problémája ? Tudtok ajánlani megbízható órást, akihez érdemes lenne elvinni ? Helyileg Baranyában lakom, Pécsre vittem egy független óraszervízbe, ahol állítólag foglalkoznak a márkával ... Természetesen Budapestre is elviszem hozzáértő szakemberhez ... Köszönöm !
Értjük, de egyszerű válasz akkor sincs a kérdésedre - mert sok a szubjektív elem. Szerintem semmilyen "vintage", de szép állapotú, esztétikus, jól karban tartott óra sem gagyi. Még egy öreg Pobeda sem, egy régi, könnyen hozzáférhető, nem ritka, nem értékes Doxa, Cornavin sem - sőt, mai szemmel nézve is nagyon szép és elegáns órák voltak ezek között is. Persze a ma elvárt strapabírás szóba sem jöhet, ezek alapvetően nem víz- és ütésálló órák, de napi hordásra így is jók lehetnek - pont úgy, ahogy jók voltak anno is.
Ugyanakkor egy olyan ember szemében, akinek egy Rolex-Patek (ár)szint alatt nem is óra egy óra - úgyis minden gagyi lesz. Sznob ízléssel nem lehet mit kezdeni, számára értéket csak az képvisel, ami ritka és nagyon drága. Az viszont akkor is érték neki - ha nincs is mögötte valós tartalom (vagy legalábbis messze nem az árral arányos).
Viszont régi órát gyűjteni-viselni azért sokban hasonló történet, mint a veterán autózás. Némi hozzáértés és kompromisszum-készség nélkül jobb bele sem kezdeni, mert csak bosszankodás lesz a vége... Nem minden rom és gagyi, ami olcsó - és messze nem minden jó, ami drága - és aki nem tudja ezt megítélni, az inkább ne is erőltesse. SZVSZ.
