A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
Az lenne a kérdésem, hogy az elméleted szerint szükség van a 4D téridőre, mint háttérre, vagy az anyag képezi a fizikai teret, az ember meg az időt rendeli hozzá a mozgások sebességének mérésére? A c, mint fizikai állandó is csak a mérésekkel hozza magával az időt, vagy az idő is fizikai létező?
Én, a kíváncsi laikus csak kérdezek, majd újra kérdezek a nálam okosabbaktól. De nagyon nehéz a sok okos válaszát közös nevezőre hoznom. A te elméleted nálam a nyerő. De sajnos nem tudlak szakmailag megerősíteni, a képzetlenségem miatt. Csak abban reménykedem, hogy megélem azt a napot, amikor kiderül az igazság ezen a fizikai területen. :)
Ne a Higgs mezőt (a Higgs-bozonokat) vegyed kiindulásnak, hanem a négy stabil elemi részecskéket, az elektront (e), a pozitront (p), a protont (P) és az eltont (E). Ezek mindig voltak, tehát ezek nem keletkeztek a "semmiböl" és ezek mindig maradnak is. Ezeknek kétfajta megmaradó elemi töltése van és az egyikböl származik a "tömeg". A töltések okozzák a kölcsönhatásokat.
A matematika, mint egzakt tudomány, megengedi azt a feltételezést, hogy a világmindenség szigorúan egy zárt rendszer és megenged egy olyan magas, vagy felsőbbrendű szimmetriát, amely a Riemann-sokaságnak görbületlenséget, az energiának pedig nulla értéket ad. A zárt rendszerhez tartozó, de már csak a szimmetria sérülése után tapasztalható anyagi nyomást mellőzve az jön ki, hogy az anyag a semmiből keletkezik, ami egyenértékű a teremtéssel. Az egzaktság, megengedi a mellőzést, elhanyagolást? Amennyiben igen, és mellőzzük a felsőbbrendű szimmetriát, és az eleve görbült skalármezőt, a Higgs mezőt vesszük kiindulásnak, akkor minden anyagi megnyilvánulás kezdettelenül van, csak a lokális energia/anyagsűrűségtől függ az, hogy abban lehetséges e tapasztaló létforma.
Barátkozz meg a specrel tér-idő diagramjával, ahol egy dimenzió tér vízszintesen van, az idő meg függőlegesen található:
A diagramról most csak a háromszögekkel ábrázolt "fénykúp" az érdekes: az adott pillanatbeli téridőpontból kiinduló összes "időszerű" világvonal (azaz a reális dolgok által befutott téridő-pálya) az adott pillanat fénykúpja színezett belsejében fut.
Az általános relativitáselmélet görbült téridejében is az összes téridőpontra fel lehet rajzolni az abban a pontban érvényes fénykúpot, viszont a görbület miatt ezek a fénykúpok egymáshoz képest bármilyen szögben dőlhetnek.
Az összes reális objektum csakis olyan világvonalat futhat be, amely minden esetben a lokálisan ott érvényes fénykúpon belül halad. (A fénysugár pedig a kúppaláston kell haladjon.) És mivel az összes reális objektum a saját idejét a világvonala HOSSZA MENTÉN tapasztalja meg, a görbült téridőben nincsen semmiféle abszolút "időirány", ne is próbáld elképzelni! (Abszolút "térirányok" sincsenek, ezért az áltrel diagramokon már csak a fénykúpokat szokták ábrázolni, koordinátatengelyek le vannak hagyva.)
És most mutathatom meg, hogy az ősrobbanást hogyan képzeld akkor el. Diagram az univerzum görbült téridejéről, amit köznapian "tágulás"-nak nevezünk (a kis háromszögek az adott pontbeli fénykúpot szemléltetik, a piros vonal pedig a felső élen lévő megfigyelőhöz az ősrobbanás pillanatából éppen befutó fénysugarakat):
Mivel azért ennek is van köze a specrel téridő diagramjához, a felső megfigyelő pontjába fel lehet venni a koordinátatengelyeket lokálisan: vízszintesen van egy térdimenzió, függőlegesen egy idődimenzió. Ha megfigyeled az ősrobbanás egyetlen pillanatából kiindult két fénysugarat (amely a téridő minden pontján a lokális fénykúpok palástján fut!), azt veheted észre, hogy a megfigyelőnkhöz a tér KÉT ÁTELLENES IRÁNYÁBÓL fut be.
Ja, és nem mellékesen: a diagramról jól látszik az is, hogy semmiféle reális objektum világvonala nem hosszabbítható meg az ősrobbanásnál "korábbra", a világvonalak ott összefutnak, azaz szemlélteti azt a sokszor elmondott állítást, hogy az ősrobbanás előtt nem a semmi volt, eleve olyan nincs, hogy "előtte"!
Ha ezek után úgy érzed, hogy még neked nagyon-nagyon sokat kell tanulnod, hogy legalább az alapokat helyes tudjad magadnak értelmezni, akkor az nem véletlen!
Olvasd el azt az egész anyagot, aminek megadtam a linkjét!
Ám ha meg akarod érteni, ahhoz neked is nagyobb erőfeszítéseket kell tenned. Nem elég pár perc után kijelenteni, hogy az "meghaladja a képességeimet". Lehet, hogy hónapokig fog tartani, pontról pontra megemésztve, ha nem meg, akkor máshol is utánaolvasva, de ne add fel!
Annál egyszerűbben nem tudom elmondani, és szerintem más se fogja tudni.
Részbán állításoddal nem cáfoltad amit írtam, másrészt a kozmológiába (is) jó pár olyan dolgot bele raktak, amit valaki feltételezett (bizonyíték nélkül).
Ez még akkor is igaz, ha az a valakinek sokkal több információ állt a rendelkezésére mint egy átlag polgárnak.
Ha az adott egyén, aki a feltételezést tette, nem a pápa, akinek a munkaköréhez a tévedhetetlenség is jár, akkor bárki tévedhet.
Erre viszont vannak bizonyítékok.
Nem a tévedés a hiba, hanem a tolmácsolók (többnyire nem az eredeti gondolat alkotók) a feltételezést mint bizonyított tényt adják tovább, s ha bárkiben kétely merülne fel, azt erősen pocskondiázzák, hiszen ha kiderülne, hogy hiba van az eredeti gondolatmenetben, akkor új szöveget kéne betanulni.
Akinek bizonyítottan igaza van, az nem fél azt akárhányszor megméretni, kétségbe vonatni, hiszen ebben az esetben az "igazság" nem kitalálva lett.
"Tehát egy "vérlaikus" nagy valószínűséggel sokkal több mindenhez ért mint te,"
Na, ez az ami tényszerűen nem igaz.
Ha valakinek semmiféle érdemi tudása egy témáról nincs, nincsen semmiféle rálátása annak a témának az ismereteire, az aktuális kutatási területeire, az bizony DEFINÍCIÓ SZERINT nem ért ahhoz a témához. Azaz KEVESEBB ismerete van.
A kozmológia pedig a 20. század végére kilépett a kötetlen fantáziálások korszakából, és kőkemény precíziós mérési tudományág lett. Most már nem elég a vakvilágba képzelegni a "mi van akkor ha..." ötleteléssekkel, hanem KÖTELEZŐ lerakni az asztalra a matematikai modellt, és bemutatni, hogy a modell számításai megfelelnek az összes mérési adatnak.
Csak sajnos az ilyen fórumon megszólalók annyira nem követik a tudományág fejlődését, hogy abban a hiszemben vannak, hogy a kozmológia még mindig csak valami "bölcselő" dolog, amibe bárki bármi légbőlkapott sületlenséget szabadon beleugathat.
"univerzum bizony mindig is lehetett végtelen kiterjedésű"
Lehetett, de ezt elsőnek nem a laikusokkal kéne megértetni, hanem azokkal a korlátoltakkal, akik azt hiszik, hogy ha két (több) dolog egymástól távolodik, akkor azt minden határon túl (1 matematikai pontba) vissza szabad vezetni.
Amúgy valaki minél inkább specialista, annál több dologban laikus.
S mint specialista csak ismételni tud (papagáj effektus), avagy esetleg tevőlegesen is ért a dologhoz?
Tehát egy "vérlaikus" nagy valószínűséggel sokkal több mindenhez ért mint te, főleg ha te csak mások gondolatait ismétled.
Az lehet, hogy az adott kérdésben te könnyebben előkapod a hivatalos választ, de ez csak keresési módszer kérdése, s nem felsőbbrendűségi effektus.
"A fizikának azzal az 1 lehetőséggel kell foglalkozni, ami a valóságot ábrázolja."
Valójában éppen erről pofázok napok óta!
Megmérték az univerzum terének "globális" görbületét, és plusz-mínusz hibahatáron belül NULLÁNAK adódott.
Mivel pedig a nulla görbület egy kitüntetett érték a teljes értékkészletben, és a nulla görbületet egyszerűbb és valószínűbb mechanizmusok (pl. egyensúlyok) eredményezhetik, mint egy nemnulla de csak infinitezimálisan kicsit eltérő görbületet (ez utóbbi kimagyarázása magával hozza a "finomhangoltság" teljes problémakörét!), ezért aztán nagyon valószínűnek tekinthetjük, hogy az univerzum "globális" görbülete egzaktul nulla.
Ez az egy lehetőségünk van jelenleg, a mérések ezt mutatják.
Erre jön egy laikus okoskodó, aki a lufi-analógián "tanulta" a kozmológiát, és makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy az univerzum csakis egy 4D hipergömb 3D "felszíne" lehet, ami zárt, véges térfogatú és határtalan, de ami a lényeg: hasonlít a lufi-gömbre, meg fel tud fújódni.
Hiába írom neki, hogy a mérési adatok alapján a tér "globális" görbülete nagyon-nagyon valószínűen nulla, a hipergömb felszínéé viszont pozitív, a laikusunk köti az ebet a karóhoz. Főleg azért, mert még nem is hallott róla, hogy nem szükségszerűen kell a 3D térnek pozitív görbületűnek lennie a zárt végestérfogatúsághoz: legalább kéttucat egyéb topológia is létezik. (Egyet ismertettem is.)
Arról most ne is beszéljünk, hogy a síkgeometria triviális topológiai következményével szemben (nyitott végtelen térfogatú tér) a szóban forgó laikusunk kézzel lábbal tiltakozik! Egyszerűen nem veszi be az elméje azt, hogy a táguló univerzum bizony mindig is lehetett végtelen kiterjedésű. Pedig ez is benne van a pakliban.
"Ennek analógiájára elvárom, hogy a hozzászóló képes legyen elképzelni ahogy egy 3D kocka szemközti oldalpárjait egymáshoz hajtjuk és összezárjuk rendre a negyedik, az ötödik és a hatodik dimenzió irányába hajtva."
Na ez a baj, mert ha ezt rosszul képzeli el, akkor más dolgokat is megpróbál elképzelni rosszul.
"A síklap esetén a második élpár összehajtását már csak a negyedik dimenzió irányába lehet úgy megtenni, hogy a 2D síkgeometria ne torzuljon."
Én már itt elakadtam. Ha meg akarnám mutatni, hogy a negyedik dimenzióban tényleg lehetséges ez a geometria-tartó hajtogatás, tippem sincs, hogy hogyan állnék neki.
Maximum fel tudnám írni a transzformációt n dimenzióra, esetleg magát az állítást is, de a bizonyítás valószínűleg nem menne. És akkor maradna az, hogy csak elhiszem, mert belátni nem tudom.
Na mindegy, csak azt akartam ezzel mondani, hogy szerintem túlzóak az elvárásaid, ha azt nézzük, hogy hol vagyunk.
"Kábé milyen képzettség az, amit elvársz ahhoz, hogy valaki hozzászólhasson az index fórumon?"
Csupáncsak annak felismerése, hogy ha egy sík 2D papírlapot hengerbe hajtunk, a felület továbbra is síkgeometriájú marad. Ha a maradék két szabad élt hajtjuk egymáshoz, akkor ezt már csak úgy tudjuk megtenni a mi 3D terünkben, ha a síkgeometria torzul: belül zsugorodnia kell a távolságoknak, kívül nyúlnia, és létrejön a zárt véges felületű DE HATÁRTALAN tóruszfelszín.
Legyen képes a fentiekből levonni a következtetést: ha egy akárhány dimenziós síkgeometriájú "tér" két szemközti oldalát eggyel nagyobb dimenzió irányába hajtjuk egymáshoz, akkor nem sérül a síkgeometria. A fennmaradó további szemközti oldalak összehajtásához tehát rendre egy-egy újabb extra dimenzió kell, de ha így összeorigamizzuk a dolgot, akkor egy zárt véges "térfogatú" de határtalan síkgeometriájú "teret" kapunk.
A síklap esetén a második élpár összehajtását már csak a negyedik dimenzió irányába lehet úgy megtenni, hogy a 2D síkgeometria ne torzuljon. Ennek analógiájára elvárom, hogy a hozzászóló képes legyen elképzelni ahogy egy 3D kocka szemközti oldalpárjait egymáshoz hajtjuk és összezárjuk rendre a negyedik, az ötödik és a hatodik dimenzió irányába hajtva. Így létrejön a T3 sík-hipertórusz, egy hatdimenziós alakzat, amelynek egy zárt, véges térfogatú de határtalan 3D felszíne van. Pont úgy, mint a hipergömbnek, de míg a hipergömb 3D felszíne POZITÍV görbületű, a sík-hipertórusz 3D felszíne NULLA görbületű.
Na, ilyen sík-kompaktifikációk nyomait keresték a Planck-misszió adataiban is a valódi kutatók. (Mert ugyanis ők tudják, hogy az univerzum tere globálisan síkgeometriájú, ezért a hipergömb-felszín megoldás ide nem jó.)
Annyival, hogy véges, de mégis lapos. Az Elminster egy lapos univerzum hívő, a végtelen meg túl fantasztikus neki.
Egyébként érdekes, hogy kábé pont azért hiszik azt a tudósok, hogy az univerzum lapos, amiért annak idején úgy gondolták, hogy a Föld lapos. Az adott megfigyelések laposnak mutatják, és ha lapos, az remekül illik az egyéb elméletekbe is. Ha gömbölyű lenne, akkor legurulna a teknősök hátáról.
Azért, mert nem érti, hogy hogyan lehet valami egyszerre kocka és hiperdimenzionális lyukas fánk is egyben? Ahhoz, hogy az ember tényleg értse az ilyesmit, ne pedig csak elhiggye a tudósoknak, nem elég az akármilyen egyetemi szintű matematika, hanem eléggé specializált egyetemi matematika vagy fizika kell hozzá. Kábé milyen képzettség az, amit elvársz ahhoz, hogy valaki hozzászólhasson az index fórumon?
Ha a kérdések eleve egy totálisan hibás vérlaikus elképzelésre alapulnak, akkor nem lehet rájuk válaszolni anélkül, hogy a tévképzeteket először meg nem értetjük a delikvenssel. Az meg a teljes kozmológiai-topológiai alapozó kurzust igényel.
Röviden: már a kérdéseid is hibásak. Mutatják, hogy egyáltalán nem érted a dolgot.
Neked beleette a fejedbe a felfújódó lufianalógia magát a fejedbe, ezért aztán ennek a hibás elképzelése szerint próbálod az univerzum tágulását is értelmezni.
Gondolom a hipergömb-felszín elképzelésedben az univerzum a hipergömb közzéppontjából tágul kifelé, és a hipergömb sugárirányú kiterjedése mentén "telik az idő". Na, ez például kettő vérlaikus félreértelmezése a lufi-analógiának! Abban ugyanis csak és kizárólag a lufi 2D felszíne létezik, és hiába csak a 3D térbe beágyazottan tudjuk a lufit lelki szemeink előtt elképzelni, se a lufigömb középpontja nem része a modellnek, se a lufigömb sugara nem az időbeli irány.
A tér tágulását képzeld el a másik analógia mentén: mazsolás kalács megdagadása! Na, ez pontosan ugyanolyan, mint a T3 sík-hipertórusz kocka alakú doménjének a térfogat-növekedése.
'(Pedig baromi egyszerű: egy kocka alakú térfogat, ami miden oldalán önmagával ismétlődik. A tágulás pedig ennek a kocka-doménnek a térfogatnövekedése.)'
Reménytelenül nem értesz ehhez, és még a szükséges logikád és intelligenciád sincsen meg, hogy az új ideákat képes legyél felfogni!
A hipertórusz pont ugyanúgy működik, mint a rajongásig ajnározott hipergömböd, csak azzal ellentétben ennek a 3D felszíne SÍKGEOMETRIÁJÚ! (Vagy lehet hiperbolikus is.) És ez a lényeg!
Pont ugyanúgy, ahogy topológiailag eltérő de saját jogán létező két objektum a GÖMB és a TÓRUSZ véges de határtalan 2D felülettel, ugyanúgy saját jogán létező magasabb dimenziós két különböző objektum a HIPERGÖMB és a SÍK-HIPERTÓRUSZ, meg a további zárt 3D "felülettel" rendelkező objektumok.
És nem mellékesen: a kérdéseidből süt, hogy még a hipergömb-felszín elképzelésedben is totális tévedésekben vagy a koordinátázás, a tágulás meg az idő iránya kapcsán. Így nem csoda, hogy a sík-hipertóruszt nem vagy képes felfogni. (Pedig baromi egyszerű: egy kocka alakú térfogat, ami miden oldalán önmagával ismétlődik. A tágulás pedig ennek a kocka-doménnek a térfogatnövekedése.)
A diagramról most csak a háromszögekkel ábrázolt "fénykúp" az érdekes: az adott pillanatbeli téridőpontból kiinduló összes "időszerű" világvonal (azaz a reális dolgok által befutott téridő-pálya) az adott pillanat fénykúpja színezett belsejében fut.
