A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
'Ha ezek után úgy érzed, hogy még neked nagyon-nagyon sokat kell tanulnod, hogy legalább az alapokat helyes tudjad magadnak értelmezni, akkor az nem véletlen!'
mert akkor a bal képen már volt egy csomó minden előtte is. tudtommal a tér tágul, tehát nem lehet azt mondani, hogy az már kapásból végtelen lett. vagy a zöld azt jelzi, hogy egymilliárd év alatt meddig jutott a tér? de kérdem én, miben? a fekete pontokban? azok mik?
"De miért azonos a gyorsulása a különböző összetételű és tömegű testeknek is a vákuumban ..."
Hát ez nem is igaz! Nem igaz, mert a testek súlyos tömege különbözik a tehetetlen tömegétöl és az a különbség változik a különbözö összetételü testeknél.
„Ahol csak a mezők vannak jelen, azt tekinthetjük anyagnélküli vákuumnak.”
A mezők c-vel terjednek, kifejezés alatt azt kell érteni, hogy a relatív mozgás sebessége ennél csak kisebb lehet. Ez vonatkozik a szabadon eső test sebességére is. Ha két azonos tömegű test egymáshoz képest mozdulatlannak tűnik a vákuumbeli szabadesése során, akkor azonos a gyorsulásuk, egyforma sebességgel esnek. De miért azonos a gyorsulása a különböző összetételű és tömegű testeknek is a vákuumban, holott különböző „erősségű”, de azonos sebességű mezőket bocsájtanak ki a töltéseikből? Az eltérő „térerő”, ami körülveszi a szabadon eső, különböző tömegű testeket, nincs fékező, vagy gyorsító hatással rájuk?
„Az igazság biztos az atomisztikus fizikában rejlik, a négy féle stabil elemi részecskék létezésében.”
Az igazság relatív, mivel abszolút tudásunk nem lehetséges róla. Ezért az abszolút igazság,a tudás valódi tárgya, valahol a tapasztalati világon kívül keresendő, ez pedig az ideák birodalma. A modelljeink és azok alapján végzett kísérleteink eredménye sem adja meg az abszolút igazságot, csak annak relatív változatát.
"benne van a hipertórusz modellben, hogy ha egy irányba nézel, akkor a saját tarkódat látod meg?"
Épp az a lényege!
Hogy a sík-hipertórusz 3D tér véges és határtalan, pont mint a hipergömb felszín 3D tere, csak a hipergömb felszín POZITÍV görbületével szemben, a sík-hipertórusznak NULLA a görbülete, és így megfelel az univerzum mért görbületének.
Pusztán csak azért emlegetem állandóan, hogy fogjad már fel végre: ahhoz, hogy a "saját tarkódat megláthasd" határtalan legyen egy tér topológiája, NEM SZÜKSÉGSZERŰEN KELL HIPERGÖMB-FELSZÍNNEK LENNIE! Ugyanis ilyen topológiából több is van, mint az az egy, amit eddig ismertél!
"Csak abban reménykedem, hogy megélem azt a napot, amikor kiderül az igazság ezen a fizikai területen."
Az "igazságot" könnyü megközelíteni, csak ki kell mérni a testek eltérö súlyos és tehetetlen tömegét, úgy ahogyan én csináltam 2004. június 21.-én Brémában, ejtökísérlettel: https://www.youtube.com/watch?v=WsyJjxC7SRc
Az eredmény az atomisztikus fizikához vezetett www.atomsz.com, amiben nincsenek se fekete lyukak, se nem volt nagy bumm sohasem. Az igazság biztos az atomisztikus fizikában rejlik, a négy féle stabil elemi részecskék létezésében.
Az lenne a kérdésem, hogy az elméleted szerint szükség van a 4D téridőre, mint háttérre, vagy az anyag képezi a fizikai teret, az ember meg az időt rendeli hozzá a mozgások sebességének mérésére? A c, mint fizikai állandó is csak a mérésekkel hozza magával az időt, vagy az idő is „fizikai” létező?
Én, a kíváncsi laikus csak kérdezek, majd újra kérdezek a nálam okosabbaktól. De nagyon nehéz a sok okos válaszát közös nevezőre hoznom. A te elméleted nálam a nyerő. De sajnos nem tudlak szakmailag megerősíteni, a képzetlenségem miatt. Csak abban reménykedem, hogy megélem azt a napot, amikor kiderül az igazság ezen a fizikai területen. :)
Ne a Higgs mezőt (a Higgs-bozonokat) vegyed kiindulásnak, hanem a négy stabil elemi részecskéket, az elektront (e), a pozitront (p), a protont (P) és az eltont (E). Ezek mindig voltak, tehát ezek nem keletkeztek a "semmiböl" és ezek mindig maradnak is. Ezeknek kétfajta megmaradó elemi töltése van és az egyikböl származik a "tömeg". A töltések okozzák a kölcsönhatásokat.
A matematika, mint egzakt tudomány, megengedi azt a feltételezést, hogy a világmindenség szigorúan egy zárt rendszer és megenged egy olyan magas, vagy felsőbbrendű szimmetriát, amely a Riemann-sokaságnak görbületlenséget, az energiának pedig nulla értéket ad. A zárt rendszerhez tartozó, de már csak a szimmetria sérülése után tapasztalható anyagi nyomást mellőzve az jön ki, hogy az anyag a semmiből keletkezik, ami egyenértékű a teremtéssel. Az egzaktság, megengedi a mellőzést, elhanyagolást? Amennyiben igen, és mellőzzük a „felsőbbrendű” szimmetriát, és az eleve görbült skalármezőt, a Higgs mezőt vesszük kiindulásnak, akkor minden anyagi megnyilvánulás kezdettelenül van, csak a lokális energia/anyagsűrűségtől függ az, hogy abban lehetséges e tapasztaló létforma.
Barátkozz meg a specrel tér-idő diagramjával, ahol egy dimenzió tér vízszintesen van, az idő meg függőlegesen található:
A diagramról most csak a háromszögekkel ábrázolt "fénykúp" az érdekes: az adott pillanatbeli téridőpontból kiinduló összes "időszerű" világvonal (azaz a reális dolgok által befutott téridő-pálya) az adott pillanat fénykúpja színezett belsejében fut.
Az általános relativitáselmélet görbült téridejében is az összes téridőpontra fel lehet rajzolni az abban a pontban érvényes fénykúpot, viszont a görbület miatt ezek a fénykúpok egymáshoz képest bármilyen szögben dőlhetnek.
Az összes reális objektum csakis olyan világvonalat futhat be, amely minden esetben a lokálisan ott érvényes fénykúpon belül halad. (A fénysugár pedig a kúppaláston kell haladjon.) És mivel az összes reális objektum a saját idejét a világvonala HOSSZA MENTÉN tapasztalja meg, a görbült téridőben nincsen semmiféle abszolút "időirány", ne is próbáld elképzelni! (Abszolút "térirányok" sincsenek, ezért az áltrel diagramokon már csak a fénykúpokat szokták ábrázolni, koordinátatengelyek le vannak hagyva.)
És most mutathatom meg, hogy az ősrobbanást hogyan képzeld akkor el. Diagram az univerzum görbült téridejéről, amit köznapian "tágulás"-nak nevezünk (a kis háromszögek az adott pontbeli fénykúpot szemléltetik, a piros vonal pedig a felső élen lévő megfigyelőhöz az ősrobbanás pillanatából éppen befutó fénysugarakat):
Mivel azért ennek is van köze a specrel téridő diagramjához, a felső megfigyelő pontjába fel lehet venni a koordinátatengelyeket lokálisan: vízszintesen van egy térdimenzió, függőlegesen egy idődimenzió. Ha megfigyeled az ősrobbanás egyetlen pillanatából kiindult két fénysugarat (amely a téridő minden pontján a lokális fénykúpok palástján fut!), azt veheted észre, hogy a megfigyelőnkhöz a tér KÉT ÁTELLENES IRÁNYÁBÓL fut be.
Ja, és nem mellékesen: a diagramról jól látszik az is, hogy semmiféle reális objektum világvonala nem hosszabbítható meg az ősrobbanásnál "korábbra", a világvonalak ott összefutnak, azaz szemlélteti azt a sokszor elmondott állítást, hogy az ősrobbanás előtt nem a semmi volt, eleve olyan nincs, hogy "előtte"!
Ha ezek után úgy érzed, hogy még neked nagyon-nagyon sokat kell tanulnod, hogy legalább az alapokat helyes tudjad magadnak értelmezni, akkor az nem véletlen!
Olvasd el azt az egész anyagot, aminek megadtam a linkjét!
Ám ha meg akarod érteni, ahhoz neked is nagyobb erőfeszítéseket kell tenned. Nem elég pár perc után kijelenteni, hogy az "meghaladja a képességeimet". Lehet, hogy hónapokig fog tartani, pontról pontra megemésztve, ha nem meg, akkor máshol is utánaolvasva, de ne add fel!
Annál egyszerűbben nem tudom elmondani, és szerintem más se fogja tudni.
Részbán állításoddal nem cáfoltad amit írtam, másrészt a kozmológiába (is) jó pár olyan dolgot bele raktak, amit valaki feltételezett (bizonyíték nélkül).
Ez még akkor is igaz, ha az a valakinek sokkal több információ állt a rendelkezésére mint egy átlag polgárnak.
Ha az adott egyén, aki a feltételezést tette, nem a pápa, akinek a munkaköréhez a tévedhetetlenség is jár, akkor bárki tévedhet.
Erre viszont vannak bizonyítékok.
Nem a tévedés a hiba, hanem a tolmácsolók (többnyire nem az eredeti gondolat alkotók) a feltételezést mint bizonyított tényt adják tovább, s ha bárkiben kétely merülne fel, azt erősen pocskondiázzák, hiszen ha kiderülne, hogy hiba van az eredeti gondolatmenetben, akkor új szöveget kéne betanulni.
Akinek bizonyítottan igaza van, az nem fél azt akárhányszor megméretni, kétségbe vonatni, hiszen ebben az esetben az "igazság" nem kitalálva lett.
"Tehát egy "vérlaikus" nagy valószínűséggel sokkal több mindenhez ért mint te,"
Na, ez az ami tényszerűen nem igaz.
Ha valakinek semmiféle érdemi tudása egy témáról nincs, nincsen semmiféle rálátása annak a témának az ismereteire, az aktuális kutatási területeire, az bizony DEFINÍCIÓ SZERINT nem ért ahhoz a témához. Azaz KEVESEBB ismerete van.
A kozmológia pedig a 20. század végére kilépett a kötetlen fantáziálások korszakából, és kőkemény precíziós mérési tudományág lett. Most már nem elég a vakvilágba képzelegni a "mi van akkor ha..." ötleteléssekkel, hanem KÖTELEZŐ lerakni az asztalra a matematikai modellt, és bemutatni, hogy a modell számításai megfelelnek az összes mérési adatnak.
Csak sajnos az ilyen fórumon megszólalók annyira nem követik a tudományág fejlődését, hogy abban a hiszemben vannak, hogy a kozmológia még mindig csak valami "bölcselő" dolog, amibe bárki bármi légbőlkapott sületlenséget szabadon beleugathat.
"univerzum bizony mindig is lehetett végtelen kiterjedésű"
Lehetett, de ezt elsőnek nem a laikusokkal kéne megértetni, hanem azokkal a korlátoltakkal, akik azt hiszik, hogy ha két (több) dolog egymástól távolodik, akkor azt minden határon túl (1 matematikai pontba) vissza szabad vezetni.
Amúgy valaki minél inkább specialista, annál több dologban laikus.
S mint specialista csak ismételni tud (papagáj effektus), avagy esetleg tevőlegesen is ért a dologhoz?
Tehát egy "vérlaikus" nagy valószínűséggel sokkal több mindenhez ért mint te, főleg ha te csak mások gondolatait ismétled.
Az lehet, hogy az adott kérdésben te könnyebben előkapod a hivatalos választ, de ez csak keresési módszer kérdése, s nem felsőbbrendűségi effektus.
"A fizikának azzal az 1 lehetőséggel kell foglalkozni, ami a valóságot ábrázolja."
Valójában éppen erről pofázok napok óta!
Megmérték az univerzum terének "globális" görbületét, és plusz-mínusz hibahatáron belül NULLÁNAK adódott.
Mivel pedig a nulla görbület egy kitüntetett érték a teljes értékkészletben, és a nulla görbületet egyszerűbb és valószínűbb mechanizmusok (pl. egyensúlyok) eredményezhetik, mint egy nemnulla de csak infinitezimálisan kicsit eltérő görbületet (ez utóbbi kimagyarázása magával hozza a "finomhangoltság" teljes problémakörét!), ezért aztán nagyon valószínűnek tekinthetjük, hogy az univerzum "globális" görbülete egzaktul nulla.
Ez az egy lehetőségünk van jelenleg, a mérések ezt mutatják.
Erre jön egy laikus okoskodó, aki a lufi-analógián "tanulta" a kozmológiát, és makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy az univerzum csakis egy 4D hipergömb 3D "felszíne" lehet, ami zárt, véges térfogatú és határtalan, de ami a lényeg: hasonlít a lufi-gömbre, meg fel tud fújódni.
Hiába írom neki, hogy a mérési adatok alapján a tér "globális" görbülete nagyon-nagyon valószínűen nulla, a hipergömb felszínéé viszont pozitív, a laikusunk köti az ebet a karóhoz. Főleg azért, mert még nem is hallott róla, hogy nem szükségszerűen kell a 3D térnek pozitív görbületűnek lennie a zárt végestérfogatúsághoz: legalább kéttucat egyéb topológia is létezik. (Egyet ismertettem is.)
Arról most ne is beszéljünk, hogy a síkgeometria triviális topológiai következményével szemben (nyitott végtelen térfogatú tér) a szóban forgó laikusunk kézzel lábbal tiltakozik! Egyszerűen nem veszi be az elméje azt, hogy a táguló univerzum bizony mindig is lehetett végtelen kiterjedésű. Pedig ez is benne van a pakliban.
A diagramról most csak a háromszögekkel ábrázolt "fénykúp" az érdekes: az adott pillanatbeli téridőpontból kiinduló összes "időszerű" világvonal (azaz a reális dolgok által befutott téridő-pálya) az adott pillanat fénykúpja színezett belsejében fut.
