PAJTÁS = FIÚ/FAJ - TÁRS = FIVÉR (annyit jelent, mint testvér... és ugye ezt használatos lett nem csak vérségi értelemben is!!!!)
sőt, a FIATAL szavunk képzése nyomán:
FIA-TÁRS = PAJTÁS
PUJA-TÁRS
faj – ‘származásilag kapcsolatban álló növényi vagy állati, emberi egyedek összessége’: mend ű fojánek halálut evék (Halotti Beszéd); ‘tenyésztett állatokkal kapcsolatos’: fajkutya, fajtisztaság; ‘‹rasszista szóhasználatban› emberfajta’: fajvédő, fajüldözés. Származékai: faji, fajzik, fajzás, fajzat, fajul, fajtalan, fajtalanság, fajtalankodik. Bizonytalan eredetű szó; forrása talán azonos a fiú főnévével; a fiú is, a ~ is tekinthető úgy, mint valakinek leszármazottja, illetve a leszármazottak összessége. A közös forrás egyfojalak lehetett (ezt találjuk a fenti HB-idézetben, a ~ értelmében), amelyből a fiú is levezethető. Lásd még fajta.
faj [12. század vége] Valószínűleg ősi, finnugor kori szó, mely az ősmagyarban a fiú alakváltozataként élt, és attól szóhasadással különült el. A faj hangalak kialakulása toldalékos környezetben mehetett végbe, vö. *fo™ > foá > fojá. Ez utóbbiból a faj szóelvonással jött létre. A fiú és a faj eredeti jelentésazonosságára és közös eredetére vö. fias : fajos, fiazik : fajzik. Származékai: fajos [1345 tn. (?), 1553], fajtalan [1351 tn. (?), 1527], fajzat [1405 k.], fajtalanság [1493 k.], (el)fajul [1533], fajzik [1565], faji [1833]
A pajtás lehet a bajtársból is. Homályos a szó eredete.
Ám szerintem a pajtásnak a "fajtához" lehet köze. A pajtásod a fajtabelid!
faj – ‘származásilag kapcsolatban álló növényi vagy állati, emberi egyedek összessége’: mend ű fojánek halálut evék (Halotti Beszéd); ‘tenyésztett állatokkal kapcsolatos’: fajkutya, fajtisztaság; ‘‹rasszista szóhasználatban› emberfajta’: fajvédő, fajüldözés. Származékai: faji, fajzik, fajzás, fajzat, fajul, fajtalan, fajtalanság, fajtalankodik. Bizonytalan eredetű szó; forrása talán azonos a fiú főnévével; a fiú is, a ~ is tekinthető úgy, mint valakinek leszármazottja, illetve a leszármazottak összessége. A közös forrás egy foj alak lehetett (ezt találjuk a fenti HB-idézetben, a ~ értelmében), amelyből a fiú is levezethető. Lásd még fajta.
A VAN -VALÓ szavaink (BAN-BEN, -VÁN, -VÉN) VEZethetnek nyomra.
Hogyan lesz VAJONVALÓSÁG VALAMI?
Majd elVÁLIK!
A BAJ- pedig a bolygással bolygatással, vagy a Vájkálással lehet kapcsolatban. VAJÚDIK - VÁJ/VÁL szavainkal van kaopcsolatban. Aki elválik, kiválik, VALAHONNAN, AZ VAN.
Bajusz: (bolyos) bolyhos
Rokon a rövid önhangzóju val gyökkel. l. VAL, (1). Minthogy a vál önhangzója hosszú, ezt némelyekvá-el (= vá azaz valamivé lesz) összetételből eredettnek vélik (Révay. Antiqu. 107. 1. és Elab. Gramm. 212. 1.);
válik, választ, válogat, vált, változik, vádol, vadul
Kivetni magát valahonnan, kiverekedi magát valahonnan, kivágja magát valahonnan:
VET (ÜT), VÁG, VER
vajon – ‘(úgy van)-e?’ vajon látom-e még?: ‘ki tudja?’: vajon hányan emlékeznek rám? A van ige val- tövéből eredő elhomályosult igealak, a felszólító mód -j jelével, és a harmadik személyre utaló -n raggal (mint teszen, leszen, mégyen), valjon ⇨ vajjon ⇨ vajon fejlődéssel. Eredeti értelme tehát ‘legyen’ volt, és megengedő, ráhagyó mondatszó lehetett; az ismert adatok fényében nem értjük pontosan, hogyan fejlődött kérdőszóvá.
pajta [1363 tn., 1550] Déli szláv jövevényszó, vö. bolgár [pojata], [pajata] ’juhakol, akol, karám’, horvátszerb pojata ’házikó, kerti házikó; istálló, szénapajta, csűr’, szlovén pojata ’szín, kunyhó, barakk; csűr; istálló’. A szláv szavak ismeretlen eredetűek. A magyarban a második nyílt szótag magánhangzója kiesett, így jött létre a pajta hangalak. A szlovák nyelvjárási pajta ’csűr’ és a kárpátukrán átvételei.á [pajta] ’ugyanaz; dohánylevélszárító helyiség’ a magyar szó
pajtás [1552] Oszmán-török jövevényszó, vö. oszmán-török paydaş ’az, aki társ valamiben, részes’. Az oszmán-török főnév az oszmán pay ’rész, részvétel’ szóra megy vissza. A pajti [1797] származék szórövidüléssel keletkezett a játszi -ikicsinyítő képzővel.
Meg akkor bele kell venned a bőrt és a bőgöt is. és kuka a baj bánt meg a bán göngyölítésed.
---
A bőr -nek ezekhez van köze: borít - burok - nyilvánvalóan.
A BAJ-nak viszont a BAL-BOLY gyökhöz van köze, aminek alapértelme a bolyongás, ballépés. Ám az ide oda mozgás, ha küzdelemmel párosul, az egyenlő a szét-VÁGással, VÁLÁSsal: Lásd, BALTA.
BAL, (1), elvont gyök, s rokon a szintén elvont ball, bol, boly, bel, bil, böl, gyökökkel, melyekből ideoda mozgást, tétovázó járást, forgást jelentő szók származnak, mint: ballag, bolyong, bellőke, billeg, bölcső. Az egyszerű gyök el, ill (illan, illeg, mely szanszkritban vail, vaill). Alapérteményben különbözik tőle azonbal, elvont gyök, melyből a metszésre, hasításra, elválasztásra vonatkozó balaska, balta, eredtek, s ezek rokonai: vál, válik, választ, melyekkel egyeznek a szanszkrit p-hal (kinyit, szétválaszt, tör), vil (választ), német spalten, latin vello, hellen ολλυω stb.
Baján neve a török bay : gazdag származéka. A török nyelvekben pedig indo iráni átvétel (Middle Persian bay (plur. bayān, baʾān),)
------------
Ühüm, nyilvánvalóan a Vajk és a Baján név összefügg. Szögezzük le, hogy ez máris egy kapcsolat a magyar és avar névadási szokások között, eredettől függetlenül!
No de, a Vajk és Baján nem a BŐ-ség szavunkra megy vissza, (szintén török jövevénynek tartják helytelenül), hanem a BAJ szavunkra.
Nyilvánvalóan a bőség szavunk pedig a busással, büszkeséggel van összefüggésben. Van egy elavult szavunk is a buzma.
BUS szó jelentése:
Magyar nyelv (1862) szótárunk szerint BUS szó jelentése, értelmezése: elvont gyöke busa, busás szóknak. Megegyezik mind alaphangban mind értelemben bős (bőves) szóval.
elvont gyöke busa, busás szóknak. Megegyezik mind alaphangban mind értelemben bős (bőves) szóval.
Egy elavult gyökkel van összefüggésben: buz, buzog, buzdúl, buzdít, buzgó, buzgóság; buzma, buzmog
Büszke: Mennyiben a büszkeség rendesen bizonyos önteltségből fakadó fuvás által nyilatkozik, gyöke büsz rokon a pöffeszkedést, felfuvódást jelentő buzma szó buz gyökével. Képzésre hasonló a hegyke, iczke, ficzke, nyalka, fecske, csacska, s több más igenevekből alakult melléknevekhez.
A Magyar etimológiai szótár pedig a büszkét a bűzössel rokonítja! :)))))))) Mekkora pancserek!!!!!!
Amennyiben a Vajk török eredetű lenne, a török büjü-mek (nőni)-ből eredne, és "u" vagy "ő" állana b/v kezdőhang után. mert a BŐ szóban alapfogalom a belsőség, beltartalom nagysága, minélfogva a be ben bel szókkal rokonítható, s am. beő, öszvehúzva bő, mint fe-ből lett feő fő, ne-ből neő nő, he-ből heő, hő. A szanszkrit bah (crescit) pi, pjái (opimare, fecundum reddere), persa bajá vagy bejá (plenus; janua), hellen πιων, πιαινω, tót bivní, sínai pu (amplum, spatiosum). gazdag, bő.
BŐ:
önálló gyök mn. tt. bővet, tb. bővek; fokozva: bővebb v. tájdivatosan bőebb, a Müncheni codexben: bővöbb, és a tt. bővöt.
------
Valódi eredet:
Vajúdik - vajlódik - bajlódik
Aki vajúdik is viaskodik. Viaskodik a bajnok is. Vajk, Vajda, Bojár, Baján is innen jön.
Baj:
Legközelebbi rokona azon vaj, melybőlvajudik, vajlódikszárzmazott, továbbá aví, víj, oly hasonlat lévén közöttök, mint a fi, faj, ki-ált, kaj-ált, hí! haj! között. Sz. Katalin verses legendájában, a mi egy helyütt (108. lapon) ,baj‘-nak mondatott („kiért én ez bajt felveszem“), ugyanaz utóbb (a 110. lapon) ,viadal‘-nak neveztetik („s ez viadalt végig állja“). Egy 1231-diki oklevélben iratik: „Secundum vero Juris rationem conscientia magistrorum nostrorum inter ipsos quod vulgo Boy dicitur adjudicavimus.“ Most bajvívás, párviadal (Jerney:Magyar nyelvkincsek).
Baj szóhoz hasonlóknak tekinthetők, a hellen βοη (pugna), szláv boj, voj, finn vaiva, szanszkrit bhajam (veszély).
Tehát a BŐ szóra visszavezetni a Vajkot, értelmetlenség! :)))))
fej - fent: fő (feü) felső (felség) jelentésű gyökből
Magyar etimológiai szótár:
Szánt- Számlik:
Ismeretlen eredetű szó. Egy szám- alapszó műveltető képzős származéka, erre mutat a régi és tájnyelvi számlik (‘szántódik, jól szántható’) ige, amely a ~tal olyan párt alkot, mint a romlik, bomlik a ront, bont igékkel.
Érdekes adalékok a bajorok nem germán eredetéről és Nagy Károly származásáról:
1."Pipin házassága Magyarországi Bertával. – Martell Károly halála után Pipin követi apját a trónon, s először a lotharingiai nemzetségből származó Blanchefleurt veszi feleségül, aki azonban hamarosan meghal. Az udvar nagyjai a magyar király leányát javasolják új hitvesként Pipinnek, aki nagyszámú küldöttséget meneszt Florus királyhoz és Blanchefleur királynéhoz Esztergomba, hogy megkérje leányukat, Bertát a frank király számára.
2."Magyarországi Berta Kis Pipinhez ment feleségül. Egyik gyermeke Nagy Károly. Berta a pártus Arsakida dinasztiából származott. Nagy Károly történetírója, Eginhard inkább mellőzte a császár gyermekkorának leírását, mert megalázónak tartotta volna leírni, hogy anyja, a Nagylábú Berta avar volt (az Arsacida-dinasztia tagja, ő adta gyermekének a Karulu/Karvaly nevet)."
"Nagy Károly történetírója Eginhard inkább mellőzte a császár gyermekkorának leírását, mert megalázónak tartotta volna leírni, hogy anyja, a Nagylábú Berta avar volt (az Arsacida-dinasztia tagja, # adta gyermekének a Karulu/Karvaly nevet)."Forrás 2: dr. Somos Zsuzsanna Karolu Címerállata a Sas (karvaly) keleti eredetű totemállat - Nagy Károlytól vették át germán területeken, de már a rómaiak is keletről hozták:(Elegabalnak is a sas volt a szent madara), másrészt mint napistenség a görög Héliosszal is volt azonossága.
Nagy Károly anyanyelve még ma is viták tárgyát képezi. A frankok germán nyelvét beszélte, amit ófranknak is nevezhetnénk. A nyelvészek nem értenek egyet ennek a nyelvnek pontos mibenlétéről. Egyesek odáig mennek hogy Károly nem beszélhette az ófrankot, mivel 742/747-es születésére ez a nyelv már kihalt.
Legelején le kell szögezni, hogy nemzet és nemzet felet uralkodó dinasztia nem minden esetben megegyező etnikumú. Ilyen például Magyarország történelmében a Habsburg dinasztia. Így van ez a cseheknél is, akik születésüket a szláv poláni(lengyel) Przemysl- dinasztiaalapításhoz kötik. De ez legyen a cseh és lengyel történészek problémája. A mai csehek annyira nem szlávok, hogy e kérdéskörre nem is térünk ki. A (szláv)cseh szó helyett Boiémia, Bohémia szavakat használja a korai történelemírás. (A jelenlegi szláv entitás legelső megkérdőjelezője Szemerényi Oszvald volt, aki egy Balti-szláv elmélettel állt elő 1944-ben.) A csehek történelmét két szálon vizsgáljuk meg. Egyik szál a csehek történelme szerinti uralkodó Przemysl-dinasztia, melyet neveznek cseh Árpádházi-dinasztiának is. E dinasztia alapításához kapcsolják jelenleg a cseh nemzet születését, évszám szerint 884. évet. Másik szál, a mai Csehország földrajzi területére betelepült korai törzsek az őslakosokkal való asszimilálódása során történő etnikum kialakulása.
Cseh etnikum kialakulása
A mai Csehország területét „honfoglaló” törzsek, i.u. I. században a boik (bojok), a V-VI. században a morlják vagy morvák és germán népek lakták be évszázados eltérésekkel. A terület őslakosai a szarmaták saaravar (szavar, szabir) törzsének leszármazottjai, a fehér avar nemzetségek és yazigok.Boi-któl származik a Boiémia (Bohémia=Csehország) és a Bajorország név, és nemzet. - Ezt a történelmi tényt a mai történelemtudomány is elfogadja. Az alábbiak ismeretében bárki felteheti majd a kérdést: hogy lehet a kelta (görög) bolyból szláv cseh, és germán bajor? Főleg akkor releváns a kérdésfeltevés, hogy a nemzetközi genomvizsgálatok eredményei szerint, a jelen Csehország lakosainak kb 20%-a magyar géneket is hordoz, - ez a modernkori ismereti információ is elhallgatva!
- Kik a boi-ok (bolyok)? A boi-ok az Égei tengeren található görög szigetről, Euboita-szigetéről vándoroltak északnak még időszámítás előtti időkben. Időszámítás előtt 275-ben vissza akartak ők térni a görög félszigetre de az athéni és római seregektől Delpoinál végzetes vereséget szenvedtek. Ők voltak az állítólagos nyugatról keletre vándorló kelták egyik törzse a történészek utópisztikus elmélete szerint. A boióta szó párja euboióta, jelentései rendetlenség és rend. Ehhez az euboióta-boióta ógörög szópárhoz a latin „face et no face”-t (jog és jogtalanság) lehetne társítani. E rend és rendetlenség Szophoklész(i.e.497-i.e.405) drámáiban tetten érhető. Az ógörög boiótákat (rövidített néven boi-ok) i.e 275 után, a történelmi krónikák a Dráva-Száva vidékén élő scordiscusokként említik. A magyar Baranya-megyei Boly település név rájuk utal és talán a Baja városnév is. A nyugat Kárpát-medencei őslakos szarmata (saar)avarok szavar, szabir családokkal asszimilálódva alakult ki Boiavari, Bavaria névhasználat. E névből és néptől eredeztetik majd az osztrák(keleti trák) és ausztria szavakat is.
Nem tudni pontosan, de itt „Pannóniában” vélhetően kettészakadt a boióta-k. Egyik fele (nem elismerten a szlovének ősei) helyben maradt, másik fele tovább vándorolt északnak a Cseh-medencébe. Erre a későbbi történelmi eseményekből lehet következtetni: mint pl I. Ottó cseh király igényt tartott a mai Szlovénia-i területre, illetve ez a csehszlovák igény a történelmi Magyarország kárára Trianonban ismét felvetődött. Valamint a Habsburgok saját (törzsi-területükre) tartományukként tekintettek a korabeli Vend, majd Karintia néven említett mai szlovén területre, és a Csehország-i Morva vidékre is.
Róma i.u.7. év utáni Kárpát-medencei terjeszkedésével a („kelta”) boi-ok apránként szorultak északnak, a Duna vonalán a Kisalföldre illetve a Bécsi-medencébe. Róma Dunántúl-i hadjáratai után, a krónikák e területet a boi-ok kihalt pusztájaként említik. A boi és saar-avar törzsek Róma fennhatósága elől menekülve kerültek a Duna északi oldalára és jutottak el az Elba felsőfolyásig. Itt megtelepedő germán svéb(d) (sváb) törzsekkel szövetkezve Róma ellenségeként háborúban éltek Róma bukásig. Boi-k, az északról érkező újabb germán törzsekkel néha szövetségben éltek, néha ellenségként tekintettek egymásra. Tény azonban, hogy a magyar történelemből is ismert (angolszász-dán) longobárdokat nagy nehézségek árán tudták csak kiverni, akik a cseh-medencéből kivonulva 500. év környékén a Dunántúlt szállták meg. A longobárdok helyére a Balkánról áttelepülő morvák, azaz az amorita morlják nemzetség költözött. Idővel más germán családok betelepüléstől ismét megerősödvén kiterjesztették területüket a Rajna, a Duna, az Elba (a mai Csehország) folyók felső folyásán, majd később a mai németországi Saar-vidékre is. (B)Avariaban 780-ban kitört belháború után, másodlagos(dux) frank-hűbéri hercegségek sorát hozták létre, a 800-s években. Felvették a római keresztény liturgiát és a mai földrajzi Csehország, azaz dux Bohémia a Frank(furti) birodalom ütköző területeként jött létre. Ezt a folyamatot írja le a Annalium Boiorum azaz a Bajorok krónikája. Ebben van lejegyezve, „Ludovicus Rex Germaniae …decretum Ugros eliminandos esse”, - „Germánia királya Lajos” „..elrendeljük, a magyarok kiirtassanak”! E dekrétum végkifejlete Árpád-királyunk dicsőséges győzelme a germánok felett 907 július 4-én bekövetkezett Pozsonyi csata.
- Kik a morlja-morva-k? A történelemtanítók szerint ők is „szlávok”, akik szintén a VI. században telepedtek meg a Cseh-Morva medencében a germán longobárdok kiverése után. Történetük levezetése szinte megegyezik a boi-okéval. És nekik is szép nagy Morva-birodalmuk van, mely mellett az írott történelem lapjain eltörpül a boi-k Bavariája. Volt alsó Morvaország (ma Bosznia-hercegovina) és felső Morvaország (ma a Cseh-morva medence) és „Pannónia” e két terület közé ékelődött. A szláv morvák kezdetleges vezetőjüket azonban tudun-nak nevezték, eltérően a cseh-szláv és lengyel-szláv kenéz, illetve hun-magyar harka tisztségnév helyett.
/ Tudun: „Fac tudun” (vezetői-jog) magyar népi nyelvben pejoratív latin megfelelője „totum faktum” vagy „todunfac” „todít”. A szó értelmezése egy olyan személy végleges döntése „dolgokban” (rzecz), aki együgyű tódító (illetve lódítva) ítéletet hoz. - Vélhetően innen származik a „tót” elnevezés, aki mindenhez értő és mindent megcsináló „kontár”./
A morvák történelmében hivatkoznak Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár morvákról szóló feljegyzésére is. Hogy Konstantin konkrétan a morvákat vagy morlja-kat érti-e alatt nem tudni. Földrajzi behatárolása szerint a Szerémségre és a scordiszkuszokra lehet következtetni. A morva(i), marót(i) boi vagy saaravar törzsi családok neveit nem helyén való egy kategóriába sorolni a morlják-morvával. A kettős balkáni Morava és csehországi Morvaföldrajzi, illetve a magyar Maros(i), Moldva(i) földrajzi elnevezések a szarmata törzsi családi nevek, melyek szolgálhatnak az „etnicitás” (közös származástudat) átfedésre. E formában a nagy Morva-birodalmak léte sem földrajzilag, sem történelmi elfogadottsága nem bizonyított a történelemtudomány számára. - Egyedül talán a szlovákok a kivétel, önös történelmi érdekből. Valami bűzlik nagy Morávia körül, de valami csak volt.
Először a Fuldai évkönyv említi a morva követeket (legationes Marvanorum) a 822-s frankfurti birodalmi gyűlésen. Ezt a Morva államot - krónika szerint 867-ben Szvatopluk idején - a magyarok eltörlik. Ez a dátum nekünk „ 896-ban honfoglaló magyaroknak” meglepő, mert ehhez kötődik Árpád fejedelem Szavtoplukos legendája. A „magyarok honfoglalása” történelmi hazugság évszámban már itt is tetten érhető.
De kezdjük az elején. Bizánc, 275-ben KisÁzsiából (ma Törökország) a Balkánra betelepített öt amorita törzs egyike a morlják. A rájuk utaló régészeti leletek helyszínei Zalavár, Mocsárvár, Merseburg.
Fontos: Elkerülve az entitászavart a morlják nem tévesztendő össze a savar vagy boiavar Morva, Marót nemzetség névvel! A mai Csehország területén élő egymillió lélekszámú morva etnikum geopolitikai státuszkója megegyezik a Román Erdély-i székelyekével, vagy a Moldova-i csángókéval.
Morljákok jelentéktelen kis népcsoport, amely meghúzva magát más népek közt, túléli az évszázadok vérzivatarait. Kereskedésből tartják fent magukat. A Hun-korszak, Attila király halál után a hunok nagy örökösödési háborúja alatt a boi-k nyomdokain és útvonalán a VI-VII. században megjelenek a Cseh-morva medencében. Az ezt követő században, 780-ra kitört a nagy boi-sváb háború Baváriában. A szász és a sváb törzsek fellázadtak! Elegük lett a felettük uralkodó, a bor és mámor istenének, Dionüszosznak hódoló boi hercegekből, akik vagyonukat adták oda a Samo dinasztia leszármazottjainak, a morlják kereskedőknek. Ez a sváb-szász felkelés a felső-dunai törzsszövetség, Bavária széteséséhez vezetett, ma sváb, bajor, cseh-morva, és osztrák részekre. A kirobbant konfliktusban a (saar)avarok részvételével a morlják a háborúzó felek közé kerültek. Ekkora a Kárpát-medence (szűkebb értelemben a Dunántúl) uralkodó fejedelmi rétege is elzüllőt, legyengült. Gyakorlatilag a védtelenné vált Dunántúlt is az ide betörő rabló hadjáratokban kifosztották. Az úgynevezett „avarkincsek” más történelmi értelmezések szerint a „szászok kincse” ekkor került a frank(furt)ok kezére, többek közt a magyar Szent Korona is. Ezzel a koronával koronázták 800-ban királlyá Frank(furti) Károlyt. Így viselhette a frank(furti) nagy Károly a magyar Szent koronát. Ez ismert, de nem legalizált történelmi tény.
A morlják „tudunja” ekkor Mojmir, - nevének jelentése „ ez az én békém” - védelemért a frankokhoz fordult. A népi legenda szerint - nem bizonyítottan - a morljákhoz „ismeretlen úton” kerülő „avar kincsekkel”, köztük a Szent korona átadásával vette meg a morva-morlja „tudun” a frankok védelmét. Így a morva-morlja fejedelemség a frank birodalom védelme alá került, és „tudunja” megkapta frank zsoldosok mellé a Morávia őrgrófja titulust. Ahogy a mondás tartja a nagy „avar háborúban” a morlják lettek a nevető harmadik - legalább is azt hitték 50-60 évig. De ez már a Habsburg dinasztia nyitánya a francia Ile de franc és Habisburg várával együtt, mely talán megél majd egy fejezetett, az avarokkal együtt.
Bavar-avar antagonizmus
A Kárpát-medencei „avar” entitás olyan, mint a szláv, van is, meg nincs is. A köztudatunkban élő „avarral” az a baj hogy török, bolgár, de magyar, azaz inkább hun. Tehát olyan hogy avar nincs de olyan van hogy bavar. A BAvar nem más, mint Attila a hun király birodalmának „germán hagyatéka”. Kép: Ausztria, Tulln. A hun Attila és Krimhilda házasága szoborcsoport.
Boi+saar-avar, szavar, szabir= Bavaria, latin írásmódban „Baiovarii”. Ma alsó és felső ausztriai tartományok.
Boi+svéb(sváb)= Bajor (francia pejoratív nyelvben BoS-ország), 555-től 1918-ig hercegségi tartományok szövetsége (Sváb-bajor medence földrajzi terület)
Bavariai+morlja=bohémia 884-1026-ig. (Cseh-morva medence földrajzi terület)
Bohémia + (poláni-lengyel)Przemysl = 1026-tól cseh. A cseh történészek szerint 884-től (Ludmilla és Borivoj házzasága)
A boi = ókori görög törzs.
A svéb- sváb = ókori skandináv törzs
A saar-avar szavar szabir, = ókori Kárpát-medencei „fehér-magyar” szarmata törzs.
A morlják = ókori amorita zsidó-család nemzetsége.
A Balaton környékén, a Kisalföld területén és a mai Nyugat-Szlovákia területén szintén éltek boiok. Kisebb csoportjaik feltehetően már a szintén kelta szkordiszkuszoki. e. 279-es balkáni hadjárata időszakában felbukkantak a Kárpát-medencében. Tömegesen azonban csak a rómaiaktól elszenvedett katasztrofális vereségük után vándoroltak be Észak-Itália területéről. Sztrabón, a római kori görög földrajzi író történetüket a következőképpen foglalta össze: a boiok Galliából Itáliába özönlöttek, ahonnan i. e. 191-ben elűzték őket, és a Duna vidékén leltek menedékre.
Itt lassanként ismét erős néppé váltak. Az i. e. 1. században központjuk a mai Pozsony és Dévény volt, ezt pénzverésük is valószínűsíti. Az észak-dunántúli, valamint a mai nyugat-szlovákiai terület törzseit (azalok, eraviszkuszok, ózok, kotinuszok, anartok) egységes uralom alatti szövetségbe szervezték.[1]Poszeidónioszt idézve Sztrabón szerint a boiok i. e. 114-ben a germán kimberek támadását sikeresen visszaverték. Legnagyobb hatalmuk az i. e. 2. századra tehető, ami az Észak-Dunántúl, Észak-Magyarország és Dél-Szlovákia területén élő népek laza egyesülését jelentette boi fennhatóság alatt.
Valószínűleg Közép-Európa északabbi területeire is kiterjesztették hatalmukat, mivel egyes ókori források a mai Csehország és Dél-Németország területén is említik a boiok jelenlétét. Feltehetően az ő nevükből származik Csehország latin neve, a Bohemia (germánBojhaemi).[2] Egyes elméletek a bajorok (latinbaioarii) és Bajorország nevét is a boi népnévből eredeztetik.[3]
Az i. e. 88 után megerősödő dák királyság azonban Burebista király vezetésével súlyos csapásokat mért a keltákra. Először a szkordiszkuszokat győzték le, majd i. e. 50 körül a Patissos (Tisza) folyó mellett lefolyt véres ütközetben a Kritasiros vezette boiokat és tauriszkuszokat is. Sztrabón szerint a boiok annyira kipusztultak, hogy területük a Deserta Boiorum, azaz a „Boiok pusztasága” nevét kapta. A Boiok pusztasága (Boiorum deʃerta Noricum provincia és Pannonia Superiuor területére esett a Rábától nyugatra az Ennsig terjedt. A boiok később a Fertő tó körüli területen laktak még a római korban is. Törzsi területükön, Északnyugat-Magyarországon éltek, majd a római korban asszimilálódtak.[4]
Amikor a rómaiak elfoglalták a Dunántúlt (i. sz. 46–50), a boiokat, akiket Róma hajdan félelmetes népként ismert, külön már nem említették meg a legyőzött törzsek között. A pannoniai közigazgatási rendszerben azonban a civitates duae Boiorum et Azaliorum („a boiok és azalok két városi kerülete”) külön területi egység volt. Ptolemaiosz Klaudiosz, az i. sz. 2. századi földrajztudós Felső-Pannonia nyugati határán szintén ismer még boiokat és velük együtt említi az azalokat is, akik még római feliratokon is szerepelnek.
"A "bánt" szavuk átkerült a szláv nyelvekbe tőlünk (bantuvati), aminek alapértelme, hogy "bajt okoz" - a bajt pedig állítólag mi vettünk át a szlávoktól."
???
bánt – ‘sért, háborgat, gyötör’. Származékai: bántás, bántalom, bántódás, bántatlan, bántalmaz.A bán1 ige műveltető képzős származéka; alapértelme ‘bajt okoz’. Átkerült több szláv nyelvbe (szlovén bantuvati, szlovák bantovat) és a románba (băntui).
A bánik mindössze cselekvést jelent. Valamivel való foglalatosságot.
---
Valójában a vajúdikkal hasonlítotattam össze, ami hangutánzónak tartok, az éles hangú "víj, ví" - vastaghangú párjának a váj szavunkat ez hangutánzó szó, ahogyan ki vívja (víjogja - vájja - vágja) magát az új élet, azaz valamivé VÁLIK - az lesz az új VALÓSÁG (válóság - kiválóság). Elválaszt annyit tesz, vá-el(= vá azaz valamivé lesz). VÁS - VÉSZ- VÉS
"Rokon a rövid önhangzóju val gyökkel. l. VAL, (1). Minthogy a vál önhangzója hosszú, ezt némelyek vá-el (= vá azaz valamivé lesz) összetételből eredettnek vélik"
Legközelebbi rokona azon vaj, melyből vajudik, vajlódikszármazott, továbbá a ví, víj, oly hasonlat lévén közöttök, mint a fi, faj, ki-ált, kaj-ált, hí! haj! között. Sz. Katalin verses legendájában, a mi egy helyütt (108. lapon) ,baj‘-nak mondatott („kiért én ez bajt felveszem“), ugyanaz utóbb (a 110. lapon) ,viadal‘-nak neveztetik („s ez viadalt végig állja“). Egy 1231-diki oklevélben iratik: „Secundum vero Juris rationem conscientia magistrorum nostrorum inter ipsos quod vulgo Boy dicitur adjudicavimus.“ Most bajvívás, párviadal (Jerney: Magyar nyelvkincsek). Baj szóhoz hasonlóknak tekinthetők, a hellen βοη (pugna), szláv boj, voj, finn vaiva, szanszkrit bhajam (veszély).
"A szerb-horvát boj (‘párviadal’) átvétele, de a legtöbb szláv nyelvben megtalálható a szó ‘harc, csata, verés’ értelemben; a biti (‘üt, ver’) ige származéka."
Nyilván a bojár szó is innen jön. Annyit jelent, harcosok. Ez pedig nem szláv szó.
BAJ, (1), fn. tt. baj-t, tb. ~ok. 1) Küzdelem, vita, viadal, harcz.Bajra híni valakit. Bajt víni. Bajt állani. Innen ezen öszvetételek: bajtárs, bajviadal, bajhely, bajvívás, párbaj és a bajnok, kinek kitűzött hivatása a harcz, vita. 2) Szélesb ért. minden kedvezőtlen állapot, ízetlenség, baleset, nehézség, melynek elhárítása, illetőleg legyőzése, küzdelembe, fáradságba, vitába kerül. Nagy baj van. Mi baj van? Nincs semmi baj. Se baj! Sok bajba kerül. Ügygyel, bajjal vergődhetünk ide. Jaj baj! Hajh baj! kilencz tehén, még sincs vaj. Nincsen nekem semmi bajom. Bajba keveredni. Másnak bajt szerezni. Más baján segíteni. Bajban lenni. Különösen betegség, nyavalya, testi szenvedés. Egészséges, semmi baja sincsen. Sokféle bajban zzenved. Maga sem tudja, mi baja, csak azt érzi, hogy roszul van. Kutya baja, mint a szentesi halottnak. Km.
Legközelebbi rokona azon vaj, melyből vajudik, vajlódikszármazott, továbbá a ví, víj, oly hasonlat lévén közöttök, mint a fi, faj, ki-ált, kaj-ált, hí! haj! között. Sz. Katalin verses legendájában, a mi egy helyütt (108. lapon) ,baj‘-nak mondatott („kiért én ez bajt felveszem“), ugyanaz utóbb (a 110. lapon) ,viadal‘-nak neveztetik („s ez viadalt végig állja“). Egy 1231-diki oklevélben iratik: „Secundum vero Juris rationem conscientia magistrorum nostrorum inter ipsos quod vulgo Boy dicitur adjudicavimus.“ Most bajvívás, párviadal (Jerney: Magyar nyelvkincsek). Baj szóhoz hasonlóknak tekinthetők, a hellen βοη (pugna), szláv boj, voj, finn vaiva, szanszkrit bhajam (veszély).
baj – ‘harc, párviadal’: bajt vív, bajvívó; ‘gond, nehézség’; sok baja van a fiával; ‘betegség’: szívbaj, tüdőbaj, agybaj. Származékai: bajos, bajlódik, bajmolódik. A szerb-horvát boj (‘párviadal’) átvétele, de a legtöbb szláv nyelvben megtalálható a szó ‘harc, csata, verés’ értelemben; a biti (‘üt, ver’) ige származéka. A második és harmadik jelentés magyar fejlemény; a ~ itt olyasmi, amivel meg kell küzdeni, illetve ami fájdalmat vagy akár halált okoz. Lásd még bajnok, bojnyik, párbaj.
A "bánt" szavuk átkerült a szláv nyelvekbe tőlünk (bantuvati), aminek alapértelme, hogy "bajt okoz" - a bajt pedig állítólag mi vettünk át a szlávoktól.
Ez aztán az abszurd! Nem ismerik saját szavaikat?????? :)))))))
Szóval bánni, bántani, büntetni - magyar szavak. Mind- mind a BÁN- azaz BÁNÓ hatáskörébe tartozik.
A bűnök bántanak. A bűnös tanúsíthat bűnbánatot, ami által jobb bánásmódban reménykedhet.
PANASZ, (1), fn. tt. panasz-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Szóbeli nyilatkozat, midőn valamely kellemetlen, fájdalmas, szomorú érzéseinket mások előtt kitárjuk, pl. hogy gyöngélkedünk, hogy fejünk fáj, hogy sok a házi bajunk. Teli van panaszszal. Valakinek keserves panaszára megindulni. Isten panaszképen vagy panaszul (vagy panasznéven) ne vegye! 2)Szorosb ért. bizonyos személyek vagy dolgok által okozott kellemetlen, fájdalmas érzések közlése másokkal. Az úrnak panasza van cselédjei ellen. Cselédek panasza az étel ellen. Ellened semmi panaszom sincsen. 3) Törvényszék vagy bíró előtt elmondott, vagy irományban benyujtott nyilatkozat bizonyos személy vagy dolog ellen, aki, illetőleg ami sérelmet, megbántást, kárt okozott. Szóbeli, irásbeli panasz. Panaszt tenni. (,Panaszt emelni’ újabbkori; azonban szokott ,panaszszót emelni’). Becsületünk sértését illető panasz. Benyujtani, meghallgatni a panaszt. Fölvenni, elutasítani a panaszt. Semmiségi panasz, melyben valamely alsóbb bírói határozatnak megsemmisítése kéretik.
E szónak eredetére nézve l. PAN gyök. A magyarországi szlávoknál ugyan létezik ponosz, de ez máskép eredeti szlávul zsáloba v. nárek, s amaz hihetőleg a törvénykezési magyar nyelvből kölcsönöztetett. Hasonló hozzá a szomort, keservet jelentő hellen ανιαis, honnan ανιαζωam. búsítom, szomorítom (áthatólag); és: búslakodom, szomorkodom (önhatólag).
———
PAN, gyök 1) panasz szóban és származékaiban. Azon n alaphangu számos gyökeink egyike melyek valamely folytonos hangzást jelentenek. Ilyen maga a han-g szó, melyből hall (= hanl) is származik. Ilyenek: csen-g, bon-g, don-g, zen-g, zson-g stb. Pan csaknem azonos bon-nal bong szóban, a honnan panasz mintegy bonasz, vagyis bonás, bongás, más szóval zúgás, zúgolódás; a német bange is a szanszkrit ang (= aggódom) s latin ango szókkal szokott öszveköttetésbe hozatni. 2) Pang szóban és származékaiban; l. PANG.
gömbölyödő kusza mozgások ellentétes irányokba, illetve hatással.
vonal
Egyenes, görbe, hosszu, rövid útat jelent, amely elválasztólag hat
von
Egyenes, görbe, hosszu, rövid úton elválaszt és vonz - tehát szakít. Ellentétpár itt is a jelentésben.
Ellentétpár itt is a gyök jelentésében:
VALÓ -VÁLIK
Rokon a rövid önhangzóju valgyökkel. l. VAL, (1). Minthogy a válönhangzója hosszú, ezt némelyek vá-el (= vá azaz valamivé lesz) összetételből eredettnek vélik
A föntebbi ragozásból láttuk, hogy ezen létige (a kölcsönzött lesz igétől elgondolva) közvetlenül három gyökből áll: vagy (csak a mutató módbeli jelen időben), val (csak a függő multban) és vol; sőt minthogy a régieknél val helyett is gyakran vol áll (pl. vol-a, l. VAL), sajátlag vagy és vol gyökökből (a van jelen is úgy tekinthető, mint a vagyon összevont alakja, mongolul: bajan.)
A mongolban (v ajakhang helyett rokon b-vel, mely a tankönyvek szerént néha v-nek ejtetik) mindkét gyök mint igetörzs megvan, az egyik: bai, mely szótárak után így is olvasható: baj, sőt eléjön mint a ,vagyon’-nak közelebb megfelelő, bainaés baigha is (Kowalewski szerént am. a franczia est, existe, se trouve); az elsőt (baina) Bálinth Gábor kalmuk kiejtés után bänä-nekírja, mely közelebb a van-nak felel meg. A másik törzs: bol. Mindkettő teljes ragozással bír. A val, s vol-nak némely más nyelvekbeli rokonságairól l. VAL. Azonban valamennyinek gyökeleme va v. vo, melyet föltalálunk különösen mind az árja mind a föntebbi nyelvekben is, t. i. a szanszkrit nyelvben bhú, a zend, persa nyelvekben bú, az ékiratokban bu(Vullers, Bopp). Ide sorolja Bopp a latin fo-re fu-i, fu-turul, a görög φυ−ω, υ−φε, a régi német bi-m (mai német bi-n), lithván bú-ti (esse), szláv bü-ti stb. szók törzseit is. A persában olvassuk bud va nábud = lét és nem lét; vagyon (régiesen csak: vagy) és szegénység (esse et non esse; divitiae et paupertas. Vullers).
A mongolban a föntebbieknek megfelelőleg eléjön egy harmadik létigetörzs: bü, mely már nem bír teljes ragozással, s ezzel egyezik a mandsu bi. Figyelmet érdemel még, hogy a mongolban és mandsuban az ajak- mint előhang elhagyásával, egyedül az önhangzó is létige gyöke ú. m. a mongolban a, a mandsuban o, innen a mongolban a-mui, a mandsuban o-mbi am. vagyok, vagy, van, vagyunk, vagytok, vagynak (t. i. ezen nyelvekben a személynévmások nem olvadnak össze az igével). A mongolban mui, fenhangu ragozásban müi, s a mandsuban mbi az igeragozásban a jelen idő képzőji. A mui s műi minden hihetőséggel egy a büi (=vagyok) segédigével; mely másképen, pl. Kowalewski Szótárában: bui (franczia értelmezéssel: jesuis, tu est, il est, nous sommes, vous êtes, ils sont; 2, l’ être, entité, existence; celui qui est, celui qui existe); a mandsuban is a bi utóhang maga a bi s létige, és az m alkalmasint a határtalan mód me képzőjével azonos; egyébiránt ezek mindkét nyelvben, miként az imént érintők, a jelen idő képzőji pl. a mongolban szünö müi = szünöm, szűnöl, szűnik stb. (szó szerént am. szünő vagyok, szünő vagy stb.) a mandsuban: ili-mbi = állok, állsz, áll stb. (szó szerént: álló vagyok, álló vagy stb.). Ennél fogva a föntebbi a-mui és o-moi is körülbelül ezt teszi: létező vagyok. Révay is Neumann után azt tartja, (Elaboratior Gramm. Hung. 564. 837, és követk. lapokon) hogy a héber és chaldaeai hává v. hájá (fuit, exstitit) eredetileg (?) egyszerűen va és ja s végül hehentéssel: vah, jah,Vater alakjai (hávaj, hájaj) után indulva pedig (a há elhagyásával) vaj, jaj volt. Ő aztán ezen vaj-ból származtatja a magyar vagy, val, vol gyököket, rokonitván több más nyelvekbeli törzsekkel is (l. VAL), kivévén a mongol és mandsu törzseket, melyeket ő nem ismert, s ma sem sokan ismernek, nemcsak nálunk, hanem másutt is.
"Természetesen nem is lehet összekötni, csak úgy, ha ők vették át."
Nyilván ők vették át, ez nem is kérdés. Ám a zs után ejtettek egy magánhangzót, ami nagyon nem lenne jellemző a szlávokra, ráadásul a 11. század előtt még nem volt tele a nyelvük mássalhangzó torlódással sem. Sokkal életszerűbb az, hogy legalább kétféle magyar nyelvjárási változata volt a szónak uspán (ispán) és supán alakokkal, szerintem. (mint os-toroz/su-pál )
A bánik szónak is kellett lennie eredetének. Ez pedig a bánt, bont, pen-derít, ont, (ki)von összefüggésben értelmezhető szerintem.
Érdekesség:
Aki kivon, vagy vonszol valamit, az elválaszt valamit valahonnan, ugyanakkor aki vonz valamit, az éppenséggel összekötésre alkalmazott fogalom.
Itt felmerül a von-z, a bonc-bont és a fon egy eredetűsége is. Aki pedig bont is és fon is ügyeket -egy kézbe fogva, az jól BÁNIK a fontos dolgokkal.
FON, Vesszőből kosarat, sövényt fonni. Szalmából katonaágyat fonni. Kalácsot fonni; hajat fonni; üstökét befonni. 3) Átv. bonyolítás által öszveállít, öszvezavar, véghez visz valamit. Ármányt fonni. Valakit bizonyos ügybe befonni. Rokonok vele a latin funis, pannus, szanszkrit pan v. pan. (öszveköt, öszvefoglal), hellen πηνο−ς, πηνη, πην−ιο−ν, dóriaiasan πανιο−ν[Curtius szerént Einschlagfaden, Gewebe], német spinnen, Spindel, finn punon, magyar von stb.)
Sokkal élőbb a nyelvünk, mint hisszük. A különböző gyökeink között szerves, nem lineáris kapcsolódások vannak ezerszámra. Fel kell ismerni.
"Lehetséges, de akkor a szláv Zsupán szóalakkal kevéssé lehetne összekötni."
Természetesen nem is lehet összekötni, csak úgy, ha ők vették át.
A magyar államszervezet kiválóan felépített volt kezdettől fogva. Tőlünk lehetett ezt eltanulni és nem fordítva.
Nem beszélve a szó elemeinek magyarázatáról, amivel semmilyen szláv nyelv nem tud elszámolni, csak a magyar.
A bán és az elválás nagyon erőltetett.
A bánik mindössze cselekvést jelent. Valamivel való foglalatosságot.
"BÁNIK (bán-ik) k. m. bán-tam, ~tál, ~t, par. bán-j-ál. Valamivel foglalkodik, valamit kezel. Val vel ragu neveket vonz. A katona fegyverrel bánik. A varga árral, a kovács pőrölylyel tudjon bánni. Különösen, a rábizott vagy gondja alá vett személy, illetőleg dolog iránt bizonyos eljárási módot követ. Alattvalóival, cselédeivel, tisztjeivel jól, emberségesen bánik. Szépen bánni a növendékekkel. Kegyetlenül, roszul, gorombául bánni valakivel. Gyermekeivel mostohán bánni. Még az oktalan állatokkal is jól kell bánni. Továbbá: gondoskodik, szükségesekkel ellát. A kocsis lovaival, a juhász nyájával bánik. Elbánni a marhával, am. megetetni, megitatni. Elbánni a vendégekkel, kellően fogadni, ellátni. Átv. ért. elbánni az ellenséggel, vele megküzdeni, azt megverni. Ezen igében noha végelemzéssel szinte a fuvás, különösebben a fáradság alapfogalma rejlik, s ennélfogva rokonítható a bán igével: mindazáltal közelebbről a baj szót tekinthetjük törzsnek, melytől származott bajm vagy bajn törzs is ,bajmol' és ,bajnócza' szókban; bán is tehát am. bajm vagy bajn, további képzéssel bajmol vagy bajnol (bajonol = bánol); az aj hangok könnyen változtak hosszú á-vá (mint látn-aja = látn-á, hallan-aja = hallan-á, s több számtalanokban). Teljesen egyezik vele a hellen pen-omai (?), mely miden jelentéseiben (Rost szótára után: Arbeit haben, sich műhen, mit etwas beschäftigt sein; Noth leiden stb.) egészen öszveüt a magyar bajlódik (bajol-ó-d-ik) szóval. A szanszkritban is pan gyöknek épen a föntebbi jelentések tulajdoníttatnak."
Lehetséges, de akkor a szláv Zsupán szóalakkal kevéssé lehetne összekötni.
SU + PÁN
ÜS + BÁN = OSTORRAL BÁNÓ (v-b-p hangmegfelelés penderít - bánt - bont - von - ont) aki bánt, aki bajlódik és bajt okoz.
BÁNT:
Gyöke az önálló igebán, melyből t képzővel lett bán-t, mint: vál-t, buj-t, kel-t, sér-t, vesz-t vagy elavult gyökökből: szám-t, rom-t, bom-t, stb.
Tehát leválást, leválasztást, leválasztódást jelent, ami nem minden esetben negatív értelmű - pl. bajlódik - átvitt értelemben evvé és avvá válást - tanítvány.
Bajlódik: Legközelebbi rokona azon vaj, melyből vajudik szó lett, ez hangutánzó szó, ahogyan ki vívja (víjogja) magát az új élet. elválaszt vá-el (= vá azaz valamivé lesz)
VÁL - VÁS - VÁJ - VÉS - ESIK
Képző formában is megmaradt ez a szavunk:
-vány, -vény, -evény (főnévképző) = Az, aki vagy ami végzi az említett cselekvést. utalvány, növény, szökevény.
SUPÁN, vagy USPÁN tehát az, aki suhogtatva ostorozva űzi a vadat, a jószágot, vagy a népet - egyszóval aki űzdögéli / ösztökéli!
(Ösztöke: Széles ért. hegyes bot, vagy karóféle eszköz, szurásra, szurkálásra való, honnan ösztökélni am. szurkálva menésre, mozgásra, cselekvésre nógatni, ingerelni.)
A BÁN - BÁNÓ értelmezés a helyén van szerintem is: BÁN - bont - bomlaszt - penderít - pöndörödik
---------
Az én megoldásom az ostor szóval is összefügg: US-INT = SU-HINT = SUPÁL
OSTOR... melynek fő rendeltetése a barmokat hajtani, menésre nógatni, biztatni, illetőleg ütni. (supál szóval azonos jelentés)
Tudnivaló, hogy mennyiben a sietést jelentő os gyök a menőnek suhogását utánozza, az ostor is végelemzésben, a hangutánzók közé sorozható, mi az ostor egyik nemében, melyet suhogó-nak neveznek, elvitázhatlanul világos. Az ostor tájdivatosan, nevezetesen túl a Dunán ustor, valamint oson, osont, osdi, tájdivatosan: uson, usont v. usint, usdi.
Mit lehet csinálni az ostorral? ŰZ - ni, hajtani - Láthatjuk az s-z hang váltást.
űz – ‘kerget, üldöz’; siettet, hajszol’; ‘rendszeresen, foglalkozásszerűen folytat ‹tevékenységet›: ipart űz, sportot űz. Ismeretlen eredetű szó. A fenti harmadik jelentés a német treiben(‘űz, hajt, gyakorol’) hatását is tükrözheti. Lásd még száműz, üzekedik, üzem, üzér, üzlet.
Az őseink űztek, hajtottak vadat, lábasjószágokat és népeket is.
üzekedik – ‘‹állat› párosodik’. Az űz ige származéka visszaható, voltaképp kölcsönösséget kifejező -kedik képzőegyüttessel (mint huzakodik, verekedik) annak alapján, hogy a párzó állatok az aktus előtt gyakran kergetőznek, a hím űzi a nőstényt
penderedik – ‘csavarodik’; ‘frissen perdül, fordul’. Származékok, illetve kapcsolt szavak: penderít, penderül. Valószínűleg hangutánzó, hangfestő szavak a forgó, guruló mozgás érzékeltetésére; a pödör rokonai, mint a pöndörödik, pöndörül alakváltozatok sejtetik.
PĚDĚR, Zártabb hangon; pödör. Ezen igék, peder, sodor, teker, csavar, alapfogalomban megegyeznek, mert mindnyájan az egyenes vagy igenyes testet rendes alakjából, vagy irányvonalából kierőszakolják, s más alakot, vagy irányt adnak neki; de különböznek abban, hogy a pedrés ujjakkal, a sodrás tenyerek vagy más lapos testek gyűrűsitése által, a tekerés, csavarás, marokkal, szorított kézzel, v. géppel történik; továbbá a pedrés az illető testet fodrossá, bodrossá, kondorrá vagy fonalszerüvé, a sodrás hengerdeddé, a csavarás görbévé, félszakossá, oldalszakossá, a tekerés körössé, kerekdeddé, vagy gomolyúvá alakítja. Közelebbi rokonai: beder, fodor. Egyébiránt minthogy pedrés által az illető test rendesen oly alakot ölt, melyet pergé-neknevezünk: nem valószinütlen hogy gyöke lehet azon pěr is, melyből pěrěg, pěrdül, pěrget, pěrěszlěn, pěrge származnak, s melyhez rokon a fěr, fěrěg, fěrget, fěrgetyü, stb. E szerint átvetett hangokkal eredetileg perd, pered volna, s alakjára rokon a hord, kérd igékhez. Székelyesen: běděr, běděrědik, oly módosítással, mint fěrěg, běrěg. Nyomatékosan: n közbeszúrattal pěnděr, honnan: pěnděrědik, pěnděrít, azértelem némi árnyalatával is; l. ezeket.
ÖSZTÖKE, (üz-dög-e, azaz üzdögő, tájejtéssel: üsztöke) fn. tt. ösztöké-t. Széles ért. hegyes bot, vagy karóféle eszköz, szurásra, szurkálásra való, honnan ösztökélni am. szurkálva menésre, mozgásra, cselekvésre nógatni, ingerelni. Szorosb ért. szántók eszköze, kajla nyelü bot, végén hegyes vassal, melylyel a szántó a csoroszla és szántóvas elől a gazt elpiszkálja, és a kormánydeszkához tapadt földet letisztítja, s néha-néha a lassu ökröt is böködi. Átv. ért. erősebbnemü inger, erőszak, mely cselekvésre űz, hajt, honnan a közmondás: Veszedelmes az ösztöke ellen rugoldozni. E szóban két alapfogalmat találunk, egyik az üzés, nógatás, sürgetés, másik az illető eszköznek szuró bökő alakja, tulajdonsága. Az elsőre nézve megegyeznek vele az ösztön, ösztönöz, s hangváltoztatva az üszkötöl, és közös gyökük az erősen nógató, űz, melyből lett üzdög, üzdögel; űzdögő, üzdöge, üsztöke, ösztöke, azaz: űzésre való hegyes eszköz vagyis bot; az üszkötöl átvetett szó az üsztököl, üzdögöl eredetiből. Tájdivatosan: eszteke is (Szabó Dávid). A hegyesség fogalmára nézve rokon hozzá: ösztörü, az Örségben: ösztölü, néhutt: eszteró, eszterú, mely hegyes karókkal, illetőleg fa vagy más szegekkel ellátott különféle készületeket jelent. Idegen nyelvekben rokonok hozzá a szanszkrit stak (stecken, stoszen), a német stechen, Stachel, stecken stb.
ESIK - Ősi örökség a finnugor korból: vogul esz- (‘‹madár› leereszkedik’), zürjén usní, votják us (‘esik’). Lásd még ejt, esd, esély, eskór, esküszik, eső, est, estély.
EJT – ‘esni enged’; ‘harcban leterít’: lám mendent te ejtesz, ki tevéled küzdik (Ének Szent Lászlóról, 15. század); ‘kimond’. Származékai: ejtés; ejtőzik (‘evés után pihen’, tehát ‘elejti magát’). Az esik ige származéka műveltető t képzővel. A szótőben végbement s ⇨ j hangfejlődés közbenső állomása egy olyan h-féle hang lehetett, amely az ihlet szóban hangzik. Hasonló viszonyban áll a feslik–fejt igepár
Valószínűleg az inog szócsaládjába tartozik, s olyan képzés, mint a támolyog tájnyelvi támbolyog változata, de lehet, hogy azinog és bolyog(tkp. bolyong) alakvegyülése; végül eredhet egy ing-bolyongösszetételből is.
Végezetre ezen ·formától: gal, származik előszször ·galiba, vagy az l meglágyúlván, galyiba, (mint ettől': gáts, gatsiba), 's galiba annyit tesz mint: impedimentum, akadály, mely valakinek lába elébe bJínyatik , hogy benne elhot oljék; de ez a' szó is inkább erkőltsi , mint testi jelentésben vétetik.
Másodszor a' gal-tól jő: galoda, ' vagy a "g" kemény párjává változván által: kaloda; mely név kéttség kivűl olyan időben vette eredetét, mikor kalodába még tsak a' lábakat vetették, nem pedig a' kezeket, és a' nyakat is. Hasonlóképpen a' galtól ·jött. harmadszor galog is, (mint bal-tól balog), 's eebből lágyult osztán meg, a' mint én gondolom, gyalog..."
ö, gü, go, gu, s ily értelemben kerekdedséget, gömbölyüséget, gömbölyűre csavarást vagy csavarodást jelent.
Golyhó, kalandozó, kallódó... a tájnyelvi kalamol lézeng távolabbról (koldulhoz, galádhoz) lehet inkább köze, illetve ezeknek a nemzetközi változataihoz: kal, s rokon a kaland, kalóz, kalaúz, kalézol... középkori latin goliardus, gallardus, colombo.
És hogy miért kalandos egy galamb útja? Hát pl. mert levelek küldésére használták őket. A küld szavunk ismeretlen!
De jelentheti azt, hogy gömb formához hasonlóan szeret gubbasztani, tehát utalhat a kerekdedségre, mint pl a kalpag szónál.
De egybe gyűlt csoportot is mivel a galambok természetesen csoportokban élnek. Más állatoknál pl: gulya. Az arabban cháila am. juhnyáj, kecskenyáj. Figyelmet érdemel, hogy a szanszkritban go, gau, a perzsában ghau, gao, am. a német Kuh, Ochs, melyekkel a magyar gulya első tagja is hangokban egyezik.
Ám még ez is nagyon esélyes:
Egyszerűen (nemzetközi) gügyögő hangutánzó szó, a galambok hangját imitálóan:
GALAGY, elvont törzs és hangutánzó, mely a kis gyermekek dadogó hangját, beszédét fejezi ki; keményebb hangon kalaty. Átv. ért. haszontalan, értetlen beszéd. Rokonok vele a hellen κλαγγη, κλαζω, latin clangor, németglucken, szerb glagoju stb.
"Egyesek szerint a magyar népnévben is az „ember” jelentésű -ar képzőt találjuk. Ez közel áll az én elképzelésemhez is. A különbség annyi, hogy nálam a „gyar” (jar) jelentése ember, ami a „gyerek” szavunkban maradt fenn. Kaukázusi hatás lehet, hogy az örmény nyelvben a „gyerekek!” hangzása „jerechekh!” (երեխեՔ). (Felszólítás, figyelmeztetés, hívás esetében!)."
-------
Eredettel kapcsolatos (erdő, ér) és kiterjesztésre, vagy kiterjedésre használt gyökelemünk, a gerjed szavunk is felindulást jelent, ilyen értelemben, tehát lehet köze a jár szavunkhoz is.
Kiterjesztő hatása lehetett a népeket jelentő szavakra is ezek alapján:
Igékből főneveket képzett (tölcsér, hajcsár, határ, futár), vagy melléknevek származtak belőle (fehér, fejér, kövér), ám még főnévből is lehet főnevet képezni kiterjesztő hatásával (pl. kulcsár).
Az ár (ar, er, or, ör) termékeny szóképző, tehát, amely fő és mellékneveket alkot.
-Ár, mint áradás, áramlás. kert - Garád "g-k" hangzóváltás (körbevett terület), Gyar-mat, mint elárasztott terület. Mert "gy-j" hanggal már mozgást jelentő értelmet is kap a szó.
Bizonyos cselekvési szokottságot, hajlamot, képességet, illetőleg gyakorlatot fejez ki, pl. buvár... Önálló nevekből képez bizonyos tárgyakkal bánó, foglalkodó személynevet, kézmivest, ú. m. kád-ár, bod-nár.
-----
ár2 – ‘áramló víztömeg’ ‘valaminek nagy, mozgó tömege’ Származékok: árad, áradat, áradás, áraszt, áradozik (‘lelkes érzelmek áradnak belőle’). Ősi szavunk az ugor korból: vogul tor (‘tó’), osztják lar, jar (‘árterület’). Lásd még áramlik.
