"Amit mi megtehetünk (a fanatizmuson és a fanatikusokon való
szórakozáson túl), az pedig az informálás, a felvilágosítás.
Leleplezni a fő feminista hazugságokat a patriarchális elnyomásról,
női kvótáról, családon belüli erőszakról, bérkülönbségről, stb.,
egyáltalán kétségeket és gondolatokat ébreszteni a femináci agymosás
ellenében."
Ma délután egy baráti beszélgetés közben érdekes téma vetődött fel - és kíváncsi lennék a véleményeitekre IS és a tapasztalataitokra IS a témáról.
A férj elsősége a közös gyermek előtt, a feleség elsősége a közös gyermek előtt, a férfi elsősége a nő mástól való gyermeke előtt, illetve a nő elsősége a férj mástól való gyermeke előtt.
Tisztellek Igor, voltam szolgálatban is és a.. hm.. a szebb jövő tervezése is megvolt.
A "tézsévé" -től nagyon messze lakom.. a csinos francia nőktől pedig éppen mentsen meg a jószerencsém. (se megmondani nem tudnám nekik hogy mit gondolok éppen, se megérteni őket)
Megértést.. megértésre való képességet kívánj nekem többet mint amennyi jutott - mert vagy későn, vagy rosszul értem meg azt amit nekem már rég tudnom kellett volna.
..mindegy, én ezt a képességet kívánom neked. :-)))
Igen.. kábé ilyesmit érzek én is, csak önismétlős motyogós rosszul fogalmazott prózában.
Nem az a csoda hogy VALAKI megszületett, hanem ha véletlenül eltaláltam azt a színű fülbevalót amitől felfénylik egy tekintet..
És tegyük mellé azt hogy egész életemben büszke voltam és vagyok is arra hogy istenhit nélkül élhettem - és ilyen előélettel is.. mégis azt mondom hogy a karácsony az nem az ajándékozás ünnepe kéne hogy legyen.
“Rohanunk, mintha életünk késnénk le, ha öt perccel később érünk oda, sietünk, egymás mellett úgy megyünk el… egymás szemébe nem nézünk soha, futunk, Karácsony lesz, két nap, s egy éjszaka, már csak ennyi maradt az égi szép-csoda.
Nincsenek már azok a régi ünnepek, mikor díszbe öltöztek lelkek és szívek, s áldott némasággal várták az éjszakát, szenthittel hitték Betlehem csillagát, és imádkoztak, együtt, szeretetben, Miatyánk, Miatyánk ki vagy a mennyekben…
Nincs már az a régi boldog áhítat, mit a karácsony nyugalma átitat… csak futunk, csak futunk, s az életünk utol mégsem érjük, futva, rohanva el sosem érjük… mert pihenni kéne, mint régen, régi ünnepen, egymáshoz szólva, szépen, csendesen.“
Akkor veled örülök, hogy van az a fenék, ami örökké megdobogtatja a szívedet, dacára a sebeknek, és remélem, hogy mikor jövőre boldog karácsonyt kívánhatok, eszedbe se jusson semmiféle B-terv meg hasonlók, csak az, hogy az élet szép, és mindig is az volt! ♥
Köszönöm Kenyérszellem, újra megvan a nekem kitalált nő.. az általa ütött sebeket vagy az idő, vagy semmi nem hegeszti be - de van az a fenékforma(és méret) ami eltakarja az amputált álmokat.
Optimizmus.. hm.. az a 2013 előtti endre csak örült a közös boldogságuknak, de nem gyanakodott és nem tett megelőző lépéseket.. szóval nem volt "B" terve.
..és "B" terv nélkül orosz rulett a közös boldogság. Előbb-utóbb lőszer kerül az ütőszeg elé.
Szóval az a valamikori Endre örök nyugalomra tért, nem hiányzik már.. hm.. talán nekem se.
Köszönöm a jókívánságot - tudd, hogy a jókívánságok fele visszaszáll a feladó fejére. :-)))
Tudod Igor, most nekem is nagyon jó sorom van..(nem írom ki nyilvánosan hogy mennyire, mert dicsekvésnek tűnne) - de ez a nagyon jó sors olyan ingatag egyensúlyú mint egy kártyavár.
Most szép és impozáns, és irigyli mindenki aki látja - még én is.
Jó ünnep a karácsony, csak üres. Amikor a csodavárás az én meglepetésem várását jelenti, akkor lesz feladattá a csoda az engem meglepni akaró oldalán. (ha nem érted, részletezhetem)
Így legyen Endre bácsi! Azt kívánom, hogy az új időszak hozzon az életedbe egy új nőszemélyt, aki a régiek által ütött sebeket behegeszti, és egy optimista Endre bácsit csinál belőled. :)
Tudod Endre, kissé könnyelműen dumálok erről, mert nekem egyben van a családom. De a karácsony azért egy jó ünnep, bár én is azóta értékelem, mióta gyermekem van. a "jobb adni, mint kapni" is nemrég nyert értelmet. Minden pénzt megér egy csillogó szempár:)
Szervusztok Pár napja beszélgettem egy segítő jellegűt egy szerintem is kényszerből erős maradt nővel.
Úgy mesélte hogy egy területen nem múlik a gyengesége, és ez a félelmetes helyzetek legyőzése. Tesz persze ellenük, de nem győz felettük hanem kiszenvedi hogy elmúljanak.
Szerintem ez is arra példa hogy a férfiak térfele nem hódítható el csak úgy elhatározásból
