Jelentése: a fiókákat igyekszünk fedni, védeni, pólyálni takarni, pátyolgatni!!!!
Patyolat
Fátyol
Palástol
Pólya
Falaz
Fiók
fágy (‘rétegesen elrendez’)
FEGY (ELMEZ)
FEGY-VER
A palást,pázsit, pást szó is a fedéssel és elválasztással van kapcsolatban. Nem idegen eredetű, csak nemzetközi.
fegyelem – ‘közösségben fenntartott rend’; ‘rendszeresség, mértéktartás cselekvésben, magatartásban’. Származékai: fegyelmez, fegyelmi, fegyelmezetlen, fegyelmezetlenség. A fedd ige korai és valószínűleg eredetibb fegy alakjának származéka -elem névszóképzővel (mint pl. sérelem). Legkorábbi jelentése ennek megfelelően ‘feddés’ volt, ebből lett előbb ‘fegyelmezés’,majd maga ‘a megkívánt rend’ értelme. A nyelvújítás korában a kikövetkeztetett fegy- tőből alkották a fegyenc szót, majd összetételek első tagjaként a büntetés-végrehajtás jelentéskörébe illesztették: fegyház, fegyintézet, fegyőr. Lásd még figyelem.
patyolat – ‘finom fehér lenvászon’: patyolatfehér; ‘‹melléknévként› tiszta fehér, hibátlan, makulátlan’: patyolat bőr. Vitatott eredetű szó. Vagy deverbális névszói származék a pátyol igéből, amely esetben a pólyáláshoz használt fehér vásznat jelentette, vagy a fátyol szóból ered.
FAL, (1), fn. tt. fal-at. Szilárd, tömör anyagból, különösen kőből, téglából, gerendákból stb. öszveillesztett, rakott épitmény, melynek magassága aránylag jóval nagyobb, mint szélessége, s valamely térnek keritésére, elzárására, elválasztására szolgál. Főfal, mórfal, téglafal, sápfal, sövényfal, fenékfal, utczafal, kerítésfal, olaszfal. Négy fal, négy szem közt sok történik. (Km.) Falra borsót hányni. (Km.) Falra mászni. (Km.) Falat rakni, vonni, vakolni, meszelni. Azért nem verem falba fejemet. (Km.) Nem hagyja magát faltól (km.), azaz nem huzódik fal mögé, mint a rosz tanuló vagy rosz harczos. Átv. ért. akadály, elválasztó eszköz. Lerontani a falakat, melyek gátolják honi iparunkat. Származékai: falas, falaz stb. A fel szóval azonos, egyébiránt rokonnak tekinthető vele a szanszkrit val vagy vall (fed, tart, támaszt), latin vallus. Lehet vál is, mintegy: választó.
fiú – ‘hímnemű gyermek’; ‘valakinek a fiúgyermeke’: fia, fiam. Származékai: -fi, fiús, fiacska, fiúcska, fiadzik, fial, fiúcska, fiúsít, fiúzik. Ősi örökség a finnugor korból: votják pi, cseremisz pi, mordvin pijo, finn poika, észt poeg (‘fiú, fia)’. A szókezdő f szabályos fejlemény (lásd fa, fazék stb.); a fiú–fia alakpár a bíró–bírák, borjú–borjak stb. tőtípust idézi. Lásd még férfi, férj, fiatal, fickó, fiók, fióka, fivér, iafia, ifjú.
fiók – ‘asztal vagy szekrény kis ládaszerű, kihúzható része’; ‘nagyobb intézménynek helyi részlege’: bankfiók. A fiú kicsinyítő képzős alakja, azonos a fióka szóval, s korábban vele azonos értelemben is használták. A ma általános konkrét jelentés a korábbi ládafia, asztalfia alakok kicsinyített ládafiók, asztalfiók változatainak második eleméből önállósult.
fal1 – ‘‹mohón› eszik’; ‘nagy mennyiségben, gyorsan fogyaszt’: falja a könyvet, falja a kilométereket. Származékai: falás, falat, falatozik, falatozó, faldos, falánk, falánkság. Ősi uráli örökségünk: vogul, osztják pól, finn pala (‘falat’), szamojéd pálle (‘felfal’). A szóeleji p ⇨ f hangfejlődés szabályos, lásd fazék, fél, fog stb. Lásd még falka, foldoz, folt.
fal2 – ‘ház vagy helyiség oldalait határoló felület’. Származékai: falas, falaz, falazat. Ősi örökség az ugor korból: osztják pol (‘halfogó rekeszték’). A rokonnyelvi megfelelők vesszőfonatos halászati eszközöket jelentenek. A szó előbb a sárral kitapasztott vesszőfonadékra mint kezdetleges házfalra vonódott át, majd felvette mai, általánosabb jelentését az épülethatároló felület anyagától függetlenül. Hasonló jelenséget találunk a német Wand (‘fal’) esetében, amely a winden (‘fon’) ige származéka.
pulya [1525 k.] ’gyermek’ Bizonytalan eredetű, talán román jövevényszó magyar nyelvi képzéssel, vö. román pui ’csirke; állat kicsinye, fióka; sarj, hajtás; kisgyerek’. A román szó a népi latin *pulleus, *pullius ’kölyök, csikó’ főnévre vezethető vissza, ami a latin pullus ’állat kicsinye; csirke; csikó’ folytatása. A szó eredeti hangalakja *pul’ lehetett. A szóvégi a vagy kicsinyítő képző vagy pedig megszilárdult birtokos személyjel. A képzőre vö. anya és apa szavainkat. A pulya elsőként a melléknévi ’kicsiny, apró’ jelentésben adatolható, mely névátvitellel alakulhatott ki az eredeti ’gyermek’ jelentésből. A pulya főnévi ’gyermek’ jelentése [1565] elsősorban nyelvjárásainkban használatos, de a köznyelv is ismeri.
pulyka [1589–1591] Származékszó, a hangutánzó eredetű puly állathívogató szó [1817] -ka kicsinyítő képzős alakja.
A pulyka házi tenyésztése Közép-Amerikából terjedt át Európába a 16. század első felében.
puli [1765] Bizonytalan eredetű. Talán német jövevényszó, vö. felnémet pu’q ’uszkár’. Ez a német Pudelhund ’uszkár, egy fajta göndör szőrű kutya’ összetételre vezethető vissza. Végső forrása azonos pudli szavunkéval. Az ’uszkár’ > ’puli’ jelentésváltozás a két kistermetű kutyafaj külső jegyei, a hosszú, gubancolódásra hajlamos, legtöbbször fekete színű szőrzet hasonlósága alapján jöhetett létre. A puli valószínűleg nyugatról kerülhetett hozzánk a 18. században főként pásztorkutyaként. A kutya német eredetére utal a nyelvjárási ëstreiber ’puli’ (tulajdonképpen ’ausztriai’) elnevezés. A ma jellegzetesen magyar kutyafajtaként ismert puli elnevezését a német és az angol is a magyarból kölcsönözte. Az átvételre vö. német Puli, angol puli: ’puli’. A horvát-szerb pulin ’magyar pásztorkutya’ szintén a magyar szó átvétele.
Egy nyíratlan uszkárt nem tudsz megkülönböztetni egy pulitól.
puliszka [17. század vége] ’kukoricakása’ Bizonytalan eredetű. Talán latin jövevényszó magyar képzéssel. A tőre vö. a latin puls ’sűrű pép, kása’ vagy a latin pollis ’liszt’ főnevet. A latin szó indoeurópai eredetű, vö. görög póltoz ’kása’. A szóvégi -ka talán kicsinyítő képző. A puliszka szó az erdélyi kollégiumok diáknyelvéből kerülhetett a magyarba. A nyelvjárások és a köznyelv határán álló szó.
pulyka – ‘nagy testű házi szárnyas’. Alighanemállathívogatópuj, puly, pul szavakból alakult kicsinyítő képzővel (mint a csirke is); kevésbé valószínű, hogy a páva lett volna egy hasonló képzés alapszava.
Francokat. Ugyanaz, mint a fia. nincs hallásod? :))))))
Ez egy sima nyelvjárási változat! Semmi köze hozzá mi? Ez a szókincs árulás!!!!!!
PULYA, (puly-a) mn. tt. pulyá-t. 1) Törpe, pogonya, tömpe, kutak, kicsinded (Szabó D.); különösen Bodrogközben így nevezik a gyermeket mintegy tizenkét éves koráig, midőn már gyerkőcze válik belőle. 2) Szatmári tájszólással am. elkényeztetett.
PAJTÁS = FIÚ/FAJ - TÁRS = FIVÉR (annyit jelent, mint testvér... és ugye ezt használatos lett nem csak vérségi értelemben is!!!!)
sőt, a FIATAL szavunk képzése nyomán:
FIA-TÁRS = PAJTÁS
PUJA-TÁRS
faj – ‘származásilag kapcsolatban álló növényi vagy állati, emberi egyedek összessége’: mend ű fojánek halálut evék (Halotti Beszéd); ‘tenyésztett állatokkal kapcsolatos’: fajkutya, fajtisztaság; ‘‹rasszista szóhasználatban› emberfajta’: fajvédő, fajüldözés. Származékai: faji, fajzik, fajzás, fajzat, fajul, fajtalan, fajtalanság, fajtalankodik. Bizonytalan eredetű szó; forrása talán azonos a fiú főnévével; a fiú is, a ~ is tekinthető úgy, mint valakinek leszármazottja, illetve a leszármazottak összessége. A közös forrás egyfojalak lehetett (ezt találjuk a fenti HB-idézetben, a ~ értelmében), amelyből a fiú is levezethető. Lásd még fajta.
faj [12. század vége] Valószínűleg ősi, finnugor kori szó, mely az ősmagyarban a fiú alakváltozataként élt, és attól szóhasadással különült el. A faj hangalak kialakulása toldalékos környezetben mehetett végbe, vö. *fo™ > foá > fojá. Ez utóbbiból a faj szóelvonással jött létre. A fiú és a faj eredeti jelentésazonosságára és közös eredetére vö. fias : fajos, fiazik : fajzik. Származékai: fajos [1345 tn. (?), 1553], fajtalan [1351 tn. (?), 1527], fajzat [1405 k.], fajtalanság [1493 k.], (el)fajul [1533], fajzik [1565], faji [1833]
A pajtás lehet a bajtársból is. Homályos a szó eredete.
Ám szerintem a pajtásnak a "fajtához" lehet köze. A pajtásod a fajtabelid!
faj – ‘származásilag kapcsolatban álló növényi vagy állati, emberi egyedek összessége’: mend ű fojánek halálut evék (Halotti Beszéd); ‘tenyésztett állatokkal kapcsolatos’: fajkutya, fajtisztaság; ‘‹rasszista szóhasználatban› emberfajta’: fajvédő, fajüldözés. Származékai: faji, fajzik, fajzás, fajzat, fajul, fajtalan, fajtalanság, fajtalankodik. Bizonytalan eredetű szó; forrása talán azonos a fiú főnévével; a fiú is, a ~ is tekinthető úgy, mint valakinek leszármazottja, illetve a leszármazottak összessége. A közös forrás egy foj alak lehetett (ezt találjuk a fenti HB-idézetben, a ~ értelmében), amelyből a fiú is levezethető. Lásd még fajta.
A VAN -VALÓ szavaink (BAN-BEN, -VÁN, -VÉN) VEZethetnek nyomra.
Hogyan lesz VAJONVALÓSÁG VALAMI?
Majd elVÁLIK!
A BAJ- pedig a bolygással bolygatással, vagy a Vájkálással lehet kapcsolatban. VAJÚDIK - VÁJ/VÁL szavainkal van kaopcsolatban. Aki elválik, kiválik, VALAHONNAN, AZ VAN.
Bajusz: (bolyos) bolyhos
Rokon a rövid önhangzóju val gyökkel. l. VAL, (1). Minthogy a vál önhangzója hosszú, ezt némelyekvá-el (= vá azaz valamivé lesz) összetételből eredettnek vélik (Révay. Antiqu. 107. 1. és Elab. Gramm. 212. 1.);
válik, választ, válogat, vált, változik, vádol, vadul
Kivetni magát valahonnan, kiverekedi magát valahonnan, kivágja magát valahonnan:
VET (ÜT), VÁG, VER
vajon – ‘(úgy van)-e?’ vajon látom-e még?: ‘ki tudja?’: vajon hányan emlékeznek rám? A van ige val- tövéből eredő elhomályosult igealak, a felszólító mód -j jelével, és a harmadik személyre utaló -n raggal (mint teszen, leszen, mégyen), valjon ⇨ vajjon ⇨ vajon fejlődéssel. Eredeti értelme tehát ‘legyen’ volt, és megengedő, ráhagyó mondatszó lehetett; az ismert adatok fényében nem értjük pontosan, hogyan fejlődött kérdőszóvá.
pajta [1363 tn., 1550] Déli szláv jövevényszó, vö. bolgár [pojata], [pajata] ’juhakol, akol, karám’, horvátszerb pojata ’házikó, kerti házikó; istálló, szénapajta, csűr’, szlovén pojata ’szín, kunyhó, barakk; csűr; istálló’. A szláv szavak ismeretlen eredetűek. A magyarban a második nyílt szótag magánhangzója kiesett, így jött létre a pajta hangalak. A szlovák nyelvjárási pajta ’csűr’ és a kárpátukrán átvételei.á [pajta] ’ugyanaz; dohánylevélszárító helyiség’ a magyar szó
pajtás [1552] Oszmán-török jövevényszó, vö. oszmán-török paydaş ’az, aki társ valamiben, részes’. Az oszmán-török főnév az oszmán pay ’rész, részvétel’ szóra megy vissza. A pajti [1797] származék szórövidüléssel keletkezett a játszi -ikicsinyítő képzővel.
Meg akkor bele kell venned a bőrt és a bőgöt is. és kuka a baj bánt meg a bán göngyölítésed.
---
A bőr -nek ezekhez van köze: borít - burok - nyilvánvalóan.
A BAJ-nak viszont a BAL-BOLY gyökhöz van köze, aminek alapértelme a bolyongás, ballépés. Ám az ide oda mozgás, ha küzdelemmel párosul, az egyenlő a szét-VÁGással, VÁLÁSsal: Lásd, BALTA.
BAL, (1), elvont gyök, s rokon a szintén elvont ball, bol, boly, bel, bil, böl, gyökökkel, melyekből ideoda mozgást, tétovázó járást, forgást jelentő szók származnak, mint: ballag, bolyong, bellőke, billeg, bölcső. Az egyszerű gyök el, ill (illan, illeg, mely szanszkritban vail, vaill). Alapérteményben különbözik tőle azonbal, elvont gyök, melyből a metszésre, hasításra, elválasztásra vonatkozó balaska, balta, eredtek, s ezek rokonai: vál, válik, választ, melyekkel egyeznek a szanszkrit p-hal (kinyit, szétválaszt, tör), vil (választ), német spalten, latin vello, hellen ολλυω stb.
Baján neve a török bay : gazdag származéka. A török nyelvekben pedig indo iráni átvétel (Middle Persian bay (plur. bayān, baʾān),)
------------
Ühüm, nyilvánvalóan a Vajk és a Baján név összefügg. Szögezzük le, hogy ez máris egy kapcsolat a magyar és avar névadási szokások között, eredettől függetlenül!
No de, a Vajk és Baján nem a BŐ-ség szavunkra megy vissza, (szintén török jövevénynek tartják helytelenül), hanem a BAJ szavunkra.
Nyilvánvalóan a bőség szavunk pedig a busással, büszkeséggel van összefüggésben. Van egy elavult szavunk is a buzma.
BUS szó jelentése:
Magyar nyelv (1862) szótárunk szerint BUS szó jelentése, értelmezése: elvont gyöke busa, busás szóknak. Megegyezik mind alaphangban mind értelemben bős (bőves) szóval.
elvont gyöke busa, busás szóknak. Megegyezik mind alaphangban mind értelemben bős (bőves) szóval.
Egy elavult gyökkel van összefüggésben: buz, buzog, buzdúl, buzdít, buzgó, buzgóság; buzma, buzmog
Büszke: Mennyiben a büszkeség rendesen bizonyos önteltségből fakadó fuvás által nyilatkozik, gyöke büsz rokon a pöffeszkedést, felfuvódást jelentő buzma szó buz gyökével. Képzésre hasonló a hegyke, iczke, ficzke, nyalka, fecske, csacska, s több más igenevekből alakult melléknevekhez.
A Magyar etimológiai szótár pedig a büszkét a bűzössel rokonítja! :)))))))) Mekkora pancserek!!!!!!
Amennyiben a Vajk török eredetű lenne, a török büjü-mek (nőni)-ből eredne, és "u" vagy "ő" állana b/v kezdőhang után. mert a BŐ szóban alapfogalom a belsőség, beltartalom nagysága, minélfogva a be ben bel szókkal rokonítható, s am. beő, öszvehúzva bő, mint fe-ből lett feő fő, ne-ből neő nő, he-ből heő, hő. A szanszkrit bah (crescit) pi, pjái (opimare, fecundum reddere), persa bajá vagy bejá (plenus; janua), hellen πιων, πιαινω, tót bivní, sínai pu (amplum, spatiosum). gazdag, bő.
BŐ:
önálló gyök mn. tt. bővet, tb. bővek; fokozva: bővebb v. tájdivatosan bőebb, a Müncheni codexben: bővöbb, és a tt. bővöt.
------
Valódi eredet:
Vajúdik - vajlódik - bajlódik
Aki vajúdik is viaskodik. Viaskodik a bajnok is. Vajk, Vajda, Bojár, Baján is innen jön.
Baj:
Legközelebbi rokona azon vaj, melybőlvajudik, vajlódikszárzmazott, továbbá aví, víj, oly hasonlat lévén közöttök, mint a fi, faj, ki-ált, kaj-ált, hí! haj! között. Sz. Katalin verses legendájában, a mi egy helyütt (108. lapon) ,baj‘-nak mondatott („kiért én ez bajt felveszem“), ugyanaz utóbb (a 110. lapon) ,viadal‘-nak neveztetik („s ez viadalt végig állja“). Egy 1231-diki oklevélben iratik: „Secundum vero Juris rationem conscientia magistrorum nostrorum inter ipsos quod vulgo Boy dicitur adjudicavimus.“ Most bajvívás, párviadal (Jerney:Magyar nyelvkincsek).
Baj szóhoz hasonlóknak tekinthetők, a hellen βοη (pugna), szláv boj, voj, finn vaiva, szanszkrit bhajam (veszély).
Tehát a BŐ szóra visszavezetni a Vajkot, értelmetlenség! :)))))
fej - fent: fő (feü) felső (felség) jelentésű gyökből
Magyar etimológiai szótár:
Szánt- Számlik:
Ismeretlen eredetű szó. Egy szám- alapszó műveltető képzős származéka, erre mutat a régi és tájnyelvi számlik (‘szántódik, jól szántható’) ige, amely a ~tal olyan párt alkot, mint a romlik, bomlik a ront, bont igékkel.
Érdekes adalékok a bajorok nem germán eredetéről és Nagy Károly származásáról:
1."Pipin házassága Magyarországi Bertával. – Martell Károly halála után Pipin követi apját a trónon, s először a lotharingiai nemzetségből származó Blanchefleurt veszi feleségül, aki azonban hamarosan meghal. Az udvar nagyjai a magyar király leányát javasolják új hitvesként Pipinnek, aki nagyszámú küldöttséget meneszt Florus királyhoz és Blanchefleur királynéhoz Esztergomba, hogy megkérje leányukat, Bertát a frank király számára.
2."Magyarországi Berta Kis Pipinhez ment feleségül. Egyik gyermeke Nagy Károly. Berta a pártus Arsakida dinasztiából származott. Nagy Károly történetírója, Eginhard inkább mellőzte a császár gyermekkorának leírását, mert megalázónak tartotta volna leírni, hogy anyja, a Nagylábú Berta avar volt (az Arsacida-dinasztia tagja, ő adta gyermekének a Karulu/Karvaly nevet)."
"Nagy Károly történetírója Eginhard inkább mellőzte a császár gyermekkorának leírását, mert megalázónak tartotta volna leírni, hogy anyja, a Nagylábú Berta avar volt (az Arsacida-dinasztia tagja, # adta gyermekének a Karulu/Karvaly nevet)."Forrás 2: dr. Somos Zsuzsanna Karolu Címerállata a Sas (karvaly) keleti eredetű totemállat - Nagy Károlytól vették át germán területeken, de már a rómaiak is keletről hozták:(Elegabalnak is a sas volt a szent madara), másrészt mint napistenség a görög Héliosszal is volt azonossága.
Nagy Károly anyanyelve még ma is viták tárgyát képezi. A frankok germán nyelvét beszélte, amit ófranknak is nevezhetnénk. A nyelvészek nem értenek egyet ennek a nyelvnek pontos mibenlétéről. Egyesek odáig mennek hogy Károly nem beszélhette az ófrankot, mivel 742/747-es születésére ez a nyelv már kihalt.
Legelején le kell szögezni, hogy nemzet és nemzet felet uralkodó dinasztia nem minden esetben megegyező etnikumú. Ilyen például Magyarország történelmében a Habsburg dinasztia. Így van ez a cseheknél is, akik születésüket a szláv poláni(lengyel) Przemysl- dinasztiaalapításhoz kötik. De ez legyen a cseh és lengyel történészek problémája. A mai csehek annyira nem szlávok, hogy e kérdéskörre nem is térünk ki. A (szláv)cseh szó helyett Boiémia, Bohémia szavakat használja a korai történelemírás. (A jelenlegi szláv entitás legelső megkérdőjelezője Szemerényi Oszvald volt, aki egy Balti-szláv elmélettel állt elő 1944-ben.) A csehek történelmét két szálon vizsgáljuk meg. Egyik szál a csehek történelme szerinti uralkodó Przemysl-dinasztia, melyet neveznek cseh Árpádházi-dinasztiának is. E dinasztia alapításához kapcsolják jelenleg a cseh nemzet születését, évszám szerint 884. évet. Másik szál, a mai Csehország földrajzi területére betelepült korai törzsek az őslakosokkal való asszimilálódása során történő etnikum kialakulása.
Cseh etnikum kialakulása
A mai Csehország területét „honfoglaló” törzsek, i.u. I. században a boik (bojok), a V-VI. században a morlják vagy morvák és germán népek lakták be évszázados eltérésekkel. A terület őslakosai a szarmaták saaravar (szavar, szabir) törzsének leszármazottjai, a fehér avar nemzetségek és yazigok.Boi-któl származik a Boiémia (Bohémia=Csehország) és a Bajorország név, és nemzet. - Ezt a történelmi tényt a mai történelemtudomány is elfogadja. Az alábbiak ismeretében bárki felteheti majd a kérdést: hogy lehet a kelta (görög) bolyból szláv cseh, és germán bajor? Főleg akkor releváns a kérdésfeltevés, hogy a nemzetközi genomvizsgálatok eredményei szerint, a jelen Csehország lakosainak kb 20%-a magyar géneket is hordoz, - ez a modernkori ismereti információ is elhallgatva!
- Kik a boi-ok (bolyok)? A boi-ok az Égei tengeren található görög szigetről, Euboita-szigetéről vándoroltak északnak még időszámítás előtti időkben. Időszámítás előtt 275-ben vissza akartak ők térni a görög félszigetre de az athéni és római seregektől Delpoinál végzetes vereséget szenvedtek. Ők voltak az állítólagos nyugatról keletre vándorló kelták egyik törzse a történészek utópisztikus elmélete szerint. A boióta szó párja euboióta, jelentései rendetlenség és rend. Ehhez az euboióta-boióta ógörög szópárhoz a latin „face et no face”-t (jog és jogtalanság) lehetne társítani. E rend és rendetlenség Szophoklész(i.e.497-i.e.405) drámáiban tetten érhető. Az ógörög boiótákat (rövidített néven boi-ok) i.e 275 után, a történelmi krónikák a Dráva-Száva vidékén élő scordiscusokként említik. A magyar Baranya-megyei Boly település név rájuk utal és talán a Baja városnév is. A nyugat Kárpát-medencei őslakos szarmata (saar)avarok szavar, szabir családokkal asszimilálódva alakult ki Boiavari, Bavaria névhasználat. E névből és néptől eredeztetik majd az osztrák(keleti trák) és ausztria szavakat is.
Nem tudni pontosan, de itt „Pannóniában” vélhetően kettészakadt a boióta-k. Egyik fele (nem elismerten a szlovének ősei) helyben maradt, másik fele tovább vándorolt északnak a Cseh-medencébe. Erre a későbbi történelmi eseményekből lehet következtetni: mint pl I. Ottó cseh király igényt tartott a mai Szlovénia-i területre, illetve ez a csehszlovák igény a történelmi Magyarország kárára Trianonban ismét felvetődött. Valamint a Habsburgok saját (törzsi-területükre) tartományukként tekintettek a korabeli Vend, majd Karintia néven említett mai szlovén területre, és a Csehország-i Morva vidékre is.
Róma i.u.7. év utáni Kárpát-medencei terjeszkedésével a („kelta”) boi-ok apránként szorultak északnak, a Duna vonalán a Kisalföldre illetve a Bécsi-medencébe. Róma Dunántúl-i hadjáratai után, a krónikák e területet a boi-ok kihalt pusztájaként említik. A boi és saar-avar törzsek Róma fennhatósága elől menekülve kerültek a Duna északi oldalára és jutottak el az Elba felsőfolyásig. Itt megtelepedő germán svéb(d) (sváb) törzsekkel szövetkezve Róma ellenségeként háborúban éltek Róma bukásig. Boi-k, az északról érkező újabb germán törzsekkel néha szövetségben éltek, néha ellenségként tekintettek egymásra. Tény azonban, hogy a magyar történelemből is ismert (angolszász-dán) longobárdokat nagy nehézségek árán tudták csak kiverni, akik a cseh-medencéből kivonulva 500. év környékén a Dunántúlt szállták meg. A longobárdok helyére a Balkánról áttelepülő morvák, azaz az amorita morlják nemzetség költözött. Idővel más germán családok betelepüléstől ismét megerősödvén kiterjesztették területüket a Rajna, a Duna, az Elba (a mai Csehország) folyók felső folyásán, majd később a mai németországi Saar-vidékre is. (B)Avariaban 780-ban kitört belháború után, másodlagos(dux) frank-hűbéri hercegségek sorát hozták létre, a 800-s években. Felvették a római keresztény liturgiát és a mai földrajzi Csehország, azaz dux Bohémia a Frank(furti) birodalom ütköző területeként jött létre. Ezt a folyamatot írja le a Annalium Boiorum azaz a Bajorok krónikája. Ebben van lejegyezve, „Ludovicus Rex Germaniae …decretum Ugros eliminandos esse”, - „Germánia királya Lajos” „..elrendeljük, a magyarok kiirtassanak”! E dekrétum végkifejlete Árpád-királyunk dicsőséges győzelme a germánok felett 907 július 4-én bekövetkezett Pozsonyi csata.
- Kik a morlja-morva-k? A történelemtanítók szerint ők is „szlávok”, akik szintén a VI. században telepedtek meg a Cseh-Morva medencében a germán longobárdok kiverése után. Történetük levezetése szinte megegyezik a boi-okéval. És nekik is szép nagy Morva-birodalmuk van, mely mellett az írott történelem lapjain eltörpül a boi-k Bavariája. Volt alsó Morvaország (ma Bosznia-hercegovina) és felső Morvaország (ma a Cseh-morva medence) és „Pannónia” e két terület közé ékelődött. A szláv morvák kezdetleges vezetőjüket azonban tudun-nak nevezték, eltérően a cseh-szláv és lengyel-szláv kenéz, illetve hun-magyar harka tisztségnév helyett.
/ Tudun: „Fac tudun” (vezetői-jog) magyar népi nyelvben pejoratív latin megfelelője „totum faktum” vagy „todunfac” „todít”. A szó értelmezése egy olyan személy végleges döntése „dolgokban” (rzecz), aki együgyű tódító (illetve lódítva) ítéletet hoz. - Vélhetően innen származik a „tót” elnevezés, aki mindenhez értő és mindent megcsináló „kontár”./
A morvák történelmében hivatkoznak Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár morvákról szóló feljegyzésére is. Hogy Konstantin konkrétan a morvákat vagy morlja-kat érti-e alatt nem tudni. Földrajzi behatárolása szerint a Szerémségre és a scordiszkuszokra lehet következtetni. A morva(i), marót(i) boi vagy saaravar törzsi családok neveit nem helyén való egy kategóriába sorolni a morlják-morvával. A kettős balkáni Morava és csehországi Morvaföldrajzi, illetve a magyar Maros(i), Moldva(i) földrajzi elnevezések a szarmata törzsi családi nevek, melyek szolgálhatnak az „etnicitás” (közös származástudat) átfedésre. E formában a nagy Morva-birodalmak léte sem földrajzilag, sem történelmi elfogadottsága nem bizonyított a történelemtudomány számára. - Egyedül talán a szlovákok a kivétel, önös történelmi érdekből. Valami bűzlik nagy Morávia körül, de valami csak volt.
Először a Fuldai évkönyv említi a morva követeket (legationes Marvanorum) a 822-s frankfurti birodalmi gyűlésen. Ezt a Morva államot - krónika szerint 867-ben Szvatopluk idején - a magyarok eltörlik. Ez a dátum nekünk „ 896-ban honfoglaló magyaroknak” meglepő, mert ehhez kötődik Árpád fejedelem Szavtoplukos legendája. A „magyarok honfoglalása” történelmi hazugság évszámban már itt is tetten érhető.
De kezdjük az elején. Bizánc, 275-ben KisÁzsiából (ma Törökország) a Balkánra betelepített öt amorita törzs egyike a morlják. A rájuk utaló régészeti leletek helyszínei Zalavár, Mocsárvár, Merseburg.
Fontos: Elkerülve az entitászavart a morlják nem tévesztendő össze a savar vagy boiavar Morva, Marót nemzetség névvel! A mai Csehország területén élő egymillió lélekszámú morva etnikum geopolitikai státuszkója megegyezik a Román Erdély-i székelyekével, vagy a Moldova-i csángókéval.
Morljákok jelentéktelen kis népcsoport, amely meghúzva magát más népek közt, túléli az évszázadok vérzivatarait. Kereskedésből tartják fent magukat. A Hun-korszak, Attila király halál után a hunok nagy örökösödési háborúja alatt a boi-k nyomdokain és útvonalán a VI-VII. században megjelenek a Cseh-morva medencében. Az ezt követő században, 780-ra kitört a nagy boi-sváb háború Baváriában. A szász és a sváb törzsek fellázadtak! Elegük lett a felettük uralkodó, a bor és mámor istenének, Dionüszosznak hódoló boi hercegekből, akik vagyonukat adták oda a Samo dinasztia leszármazottjainak, a morlják kereskedőknek. Ez a sváb-szász felkelés a felső-dunai törzsszövetség, Bavária széteséséhez vezetett, ma sváb, bajor, cseh-morva, és osztrák részekre. A kirobbant konfliktusban a (saar)avarok részvételével a morlják a háborúzó felek közé kerültek. Ekkora a Kárpát-medence (szűkebb értelemben a Dunántúl) uralkodó fejedelmi rétege is elzüllőt, legyengült. Gyakorlatilag a védtelenné vált Dunántúlt is az ide betörő rabló hadjáratokban kifosztották. Az úgynevezett „avarkincsek” más történelmi értelmezések szerint a „szászok kincse” ekkor került a frank(furt)ok kezére, többek közt a magyar Szent Korona is. Ezzel a koronával koronázták 800-ban királlyá Frank(furti) Károlyt. Így viselhette a frank(furti) nagy Károly a magyar Szent koronát. Ez ismert, de nem legalizált történelmi tény.
A morlják „tudunja” ekkor Mojmir, - nevének jelentése „ ez az én békém” - védelemért a frankokhoz fordult. A népi legenda szerint - nem bizonyítottan - a morljákhoz „ismeretlen úton” kerülő „avar kincsekkel”, köztük a Szent korona átadásával vette meg a morva-morlja „tudun” a frankok védelmét. Így a morva-morlja fejedelemség a frank birodalom védelme alá került, és „tudunja” megkapta frank zsoldosok mellé a Morávia őrgrófja titulust. Ahogy a mondás tartja a nagy „avar háborúban” a morlják lettek a nevető harmadik - legalább is azt hitték 50-60 évig. De ez már a Habsburg dinasztia nyitánya a francia Ile de franc és Habisburg várával együtt, mely talán megél majd egy fejezetett, az avarokkal együtt.
Bavar-avar antagonizmus
A Kárpát-medencei „avar” entitás olyan, mint a szláv, van is, meg nincs is. A köztudatunkban élő „avarral” az a baj hogy török, bolgár, de magyar, azaz inkább hun. Tehát olyan hogy avar nincs de olyan van hogy bavar. A BAvar nem más, mint Attila a hun király birodalmának „germán hagyatéka”. Kép: Ausztria, Tulln. A hun Attila és Krimhilda házasága szoborcsoport.
Boi+saar-avar, szavar, szabir= Bavaria, latin írásmódban „Baiovarii”. Ma alsó és felső ausztriai tartományok.
Boi+svéb(sváb)= Bajor (francia pejoratív nyelvben BoS-ország), 555-től 1918-ig hercegségi tartományok szövetsége (Sváb-bajor medence földrajzi terület)
Bavariai+morlja=bohémia 884-1026-ig. (Cseh-morva medence földrajzi terület)
Bohémia + (poláni-lengyel)Przemysl = 1026-tól cseh. A cseh történészek szerint 884-től (Ludmilla és Borivoj házzasága)
A boi = ókori görög törzs.
A svéb- sváb = ókori skandináv törzs
A saar-avar szavar szabir, = ókori Kárpát-medencei „fehér-magyar” szarmata törzs.
A morlják = ókori amorita zsidó-család nemzetsége.
A Balaton környékén, a Kisalföld területén és a mai Nyugat-Szlovákia területén szintén éltek boiok. Kisebb csoportjaik feltehetően már a szintén kelta szkordiszkuszoki. e. 279-es balkáni hadjárata időszakában felbukkantak a Kárpát-medencében. Tömegesen azonban csak a rómaiaktól elszenvedett katasztrofális vereségük után vándoroltak be Észak-Itália területéről. Sztrabón, a római kori görög földrajzi író történetüket a következőképpen foglalta össze: a boiok Galliából Itáliába özönlöttek, ahonnan i. e. 191-ben elűzték őket, és a Duna vidékén leltek menedékre.
Itt lassanként ismét erős néppé váltak. Az i. e. 1. században központjuk a mai Pozsony és Dévény volt, ezt pénzverésük is valószínűsíti. Az észak-dunántúli, valamint a mai nyugat-szlovákiai terület törzseit (azalok, eraviszkuszok, ózok, kotinuszok, anartok) egységes uralom alatti szövetségbe szervezték.[1]Poszeidónioszt idézve Sztrabón szerint a boiok i. e. 114-ben a germán kimberek támadását sikeresen visszaverték. Legnagyobb hatalmuk az i. e. 2. századra tehető, ami az Észak-Dunántúl, Észak-Magyarország és Dél-Szlovákia területén élő népek laza egyesülését jelentette boi fennhatóság alatt.
Valószínűleg Közép-Európa északabbi területeire is kiterjesztették hatalmukat, mivel egyes ókori források a mai Csehország és Dél-Németország területén is említik a boiok jelenlétét. Feltehetően az ő nevükből származik Csehország latin neve, a Bohemia (germánBojhaemi).[2] Egyes elméletek a bajorok (latinbaioarii) és Bajorország nevét is a boi népnévből eredeztetik.[3]
Az i. e. 88 után megerősödő dák királyság azonban Burebista király vezetésével súlyos csapásokat mért a keltákra. Először a szkordiszkuszokat győzték le, majd i. e. 50 körül a Patissos (Tisza) folyó mellett lefolyt véres ütközetben a Kritasiros vezette boiokat és tauriszkuszokat is. Sztrabón szerint a boiok annyira kipusztultak, hogy területük a Deserta Boiorum, azaz a „Boiok pusztasága” nevét kapta. A Boiok pusztasága (Boiorum deʃerta Noricum provincia és Pannonia Superiuor területére esett a Rábától nyugatra az Ennsig terjedt. A boiok később a Fertő tó körüli területen laktak még a római korban is. Törzsi területükön, Északnyugat-Magyarországon éltek, majd a római korban asszimilálódtak.[4]
Amikor a rómaiak elfoglalták a Dunántúlt (i. sz. 46–50), a boiokat, akiket Róma hajdan félelmetes népként ismert, külön már nem említették meg a legyőzött törzsek között. A pannoniai közigazgatási rendszerben azonban a civitates duae Boiorum et Azaliorum („a boiok és azalok két városi kerülete”) külön területi egység volt. Ptolemaiosz Klaudiosz, az i. sz. 2. századi földrajztudós Felső-Pannonia nyugati határán szintén ismer még boiokat és velük együtt említi az azalokat is, akik még római feliratokon is szerepelnek.
"A "bánt" szavuk átkerült a szláv nyelvekbe tőlünk (bantuvati), aminek alapértelme, hogy "bajt okoz" - a bajt pedig állítólag mi vettünk át a szlávoktól."
???
bánt – ‘sért, háborgat, gyötör’. Származékai: bántás, bántalom, bántódás, bántatlan, bántalmaz.A bán1 ige műveltető képzős származéka; alapértelme ‘bajt okoz’. Átkerült több szláv nyelvbe (szlovén bantuvati, szlovák bantovat) és a románba (băntui).
A bánik mindössze cselekvést jelent. Valamivel való foglalatosságot.
---
Valójában a vajúdikkal hasonlítotattam össze, ami hangutánzónak tartok, az éles hangú "víj, ví" - vastaghangú párjának a váj szavunkat ez hangutánzó szó, ahogyan ki vívja (víjogja - vájja - vágja) magát az új élet, azaz valamivé VÁLIK - az lesz az új VALÓSÁG (válóság - kiválóság). Elválaszt annyit tesz, vá-el(= vá azaz valamivé lesz). VÁS - VÉSZ- VÉS
"Rokon a rövid önhangzóju val gyökkel. l. VAL, (1). Minthogy a vál önhangzója hosszú, ezt némelyek vá-el (= vá azaz valamivé lesz) összetételből eredettnek vélik"
Legközelebbi rokona azon vaj, melyből vajudik, vajlódikszármazott, továbbá a ví, víj, oly hasonlat lévén közöttök, mint a fi, faj, ki-ált, kaj-ált, hí! haj! között. Sz. Katalin verses legendájában, a mi egy helyütt (108. lapon) ,baj‘-nak mondatott („kiért én ez bajt felveszem“), ugyanaz utóbb (a 110. lapon) ,viadal‘-nak neveztetik („s ez viadalt végig állja“). Egy 1231-diki oklevélben iratik: „Secundum vero Juris rationem conscientia magistrorum nostrorum inter ipsos quod vulgo Boy dicitur adjudicavimus.“ Most bajvívás, párviadal (Jerney: Magyar nyelvkincsek). Baj szóhoz hasonlóknak tekinthetők, a hellen βοη (pugna), szláv boj, voj, finn vaiva, szanszkrit bhajam (veszély).
"A szerb-horvát boj (‘párviadal’) átvétele, de a legtöbb szláv nyelvben megtalálható a szó ‘harc, csata, verés’ értelemben; a biti (‘üt, ver’) ige származéka."
Nyilván a bojár szó is innen jön. Annyit jelent, harcosok. Ez pedig nem szláv szó.
BAJ, (1), fn. tt. baj-t, tb. ~ok. 1) Küzdelem, vita, viadal, harcz.Bajra híni valakit. Bajt víni. Bajt állani. Innen ezen öszvetételek: bajtárs, bajviadal, bajhely, bajvívás, párbaj és a bajnok, kinek kitűzött hivatása a harcz, vita. 2) Szélesb ért. minden kedvezőtlen állapot, ízetlenség, baleset, nehézség, melynek elhárítása, illetőleg legyőzése, küzdelembe, fáradságba, vitába kerül. Nagy baj van. Mi baj van? Nincs semmi baj. Se baj! Sok bajba kerül. Ügygyel, bajjal vergődhetünk ide. Jaj baj! Hajh baj! kilencz tehén, még sincs vaj. Nincsen nekem semmi bajom. Bajba keveredni. Másnak bajt szerezni. Más baján segíteni. Bajban lenni. Különösen betegség, nyavalya, testi szenvedés. Egészséges, semmi baja sincsen. Sokféle bajban zzenved. Maga sem tudja, mi baja, csak azt érzi, hogy roszul van. Kutya baja, mint a szentesi halottnak. Km.
Legközelebbi rokona azon vaj, melyből vajudik, vajlódikszármazott, továbbá a ví, víj, oly hasonlat lévén közöttök, mint a fi, faj, ki-ált, kaj-ált, hí! haj! között. Sz. Katalin verses legendájában, a mi egy helyütt (108. lapon) ,baj‘-nak mondatott („kiért én ez bajt felveszem“), ugyanaz utóbb (a 110. lapon) ,viadal‘-nak neveztetik („s ez viadalt végig állja“). Egy 1231-diki oklevélben iratik: „Secundum vero Juris rationem conscientia magistrorum nostrorum inter ipsos quod vulgo Boy dicitur adjudicavimus.“ Most bajvívás, párviadal (Jerney: Magyar nyelvkincsek). Baj szóhoz hasonlóknak tekinthetők, a hellen βοη (pugna), szláv boj, voj, finn vaiva, szanszkrit bhajam (veszély).
