A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
A belátható univerzum kiterjedése a zöld kör az egymilliárd éves univerzumban, meg a mostaniban.
Ezen kívül ott van a teljes végtelen tér.
"tudtommal a tér tágul, tehát nem lehet azt mondani, hogy az már kapásból végtelen lett."
De. Lehet.
Éppen ennek szemléltetésére készült az ábra. Ha az univerzum tere ma végtelen, akkor mindig is végtelen volt, csak korábban sűrűbben volt térfogategységenként az anyag és a sugárzás. Az "univerzum tágul" ugyanis ekvivalens azzal, hogy az "univerzum átlagsűrűsége csökken". Amúgy is: egy anyaggal kitöltött végtelen univerzumban "van hely" hová tágulnia az anyagnak (a végtelenbe!), így aztán maga a méretváltozás nem annyira jellemző paraméter (a végtelen univerzum végtelen univerzumra tágult), mint az hogy idővel a térfogategységben lévő anyag sűrűsége csökken, ahogy azt az ábra szemlélteti.
Próbáld megemészteni a matematikai törvényszerűséget: a szingularitás egyszem kiterjedés nélküli pontjából PONTOSAN UGYANAKKORA VÉGTELEN UGRÁS egy akármilyen icipici véges térfogatra "tágulni", mint végtelen térfogatra. Mindkét eset egy "topológiai csoda": az egyszem pontból lett precíz pontosan végtelen számú pont.
Még szerencse, hogy az áltrel minden határon túli extrapolációja hozza ki a szingularitást, viszont már a szingularitást időben megközelítve beleköp a levesbe a kvantumfizika: a Planck-hossznál kisebb méreteknek és a Planck-időnél rövidebb időtartamoknak nincsen fizikailag értelme. Úgyhogy megnyugodhatsz: az univerzum Planck-idősen kezdte az életét, és ha manapság végtelen kiterjedésű, akkor "kezdetben" is végtelen volt. Csak sűrűbb.
"a fekete pontokban? azok mik?"
A galaxisokat jelképezik. Amelyek távolodnak egymástól, emiatt pedig csökken az univerzum átlagsűrűsége.
"A nagy bumm helyett ...." vannak a mindig megmaradó elemi részecskék, e, p, P és E, (ez az atomisztikus fizika lényege!), a fekete lyukak helyett meg létezik egy maximális anyagsürüség, 10+24 g/cm3, ami ca. 10+9-ször sürübb, mint a neutroncsillagok.
A proton is stabil elemi részecske, nem bomlik fel részeire és nem semmisül meg soha.
A hidrogén esik a leglassabban, a vas a leggyorsabban és az ólom gyorsabban esik mint az alumínium: Physics of Elementary Processes; Basic Approach in Physics and Astronomy, ISBN 963 219 791 7, könyvemböl.
Nem a vákuumbeli sebességüket, hanem a gravitációbeli gyorsulásukat, a(test), befolyásolja a különbözö súlyos, mg(test), és tehetetlen tömeg, mi(test):
Newton mozgásegyenleteiben
mi(test) a(test) = - G Mg mg(test)/r2, és
mi(test) ω2(test) r = - G Mg mg(test)/r2,
ezeket a tömegeket kell behelyettesíteni a tömegek helyére:
Egy objektumnak, ami mind a négy elemirészecskékböl áll, a súlyos tömege
Nyilvánvalóan kölönbözik a súlyos tömeg a tehetetlen tömegtöl, úgy, hogy a testek nehézségi gyorsulása NEM EGYETEMES. Az mP és az me a proton és az elektron elemi tömege.
'Ha ezek után úgy érzed, hogy még neked nagyon-nagyon sokat kell tanulnod, hogy legalább az alapokat helyes tudjad magadnak értelmezni, akkor az nem véletlen!'
minden személyeskedés nélkül, de azt ugye tudod, hogy egy balf@sz vagy? (:
'Ha ezek után úgy érzed, hogy még neked nagyon-nagyon sokat kell tanulnod, hogy legalább az alapokat helyes tudjad magadnak értelmezni, akkor az nem véletlen!'
mert akkor a bal képen már volt egy csomó minden előtte is. tudtommal a tér tágul, tehát nem lehet azt mondani, hogy az már kapásból végtelen lett. vagy a zöld azt jelzi, hogy egymilliárd év alatt meddig jutott a tér? de kérdem én, miben? a fekete pontokban? azok mik?
"De miért azonos a gyorsulása a különböző összetételű és tömegű testeknek is a vákuumban ..."
Hát ez nem is igaz! Nem igaz, mert a testek súlyos tömege különbözik a tehetetlen tömegétöl és az a különbség változik a különbözö összetételü testeknél.
„Ahol csak a mezők vannak jelen, azt tekinthetjük anyagnélküli vákuumnak.”
A mezők c-vel terjednek, kifejezés alatt azt kell érteni, hogy a relatív mozgás sebessége ennél csak kisebb lehet. Ez vonatkozik a szabadon eső test sebességére is. Ha két azonos tömegű test egymáshoz képest mozdulatlannak tűnik a vákuumbeli szabadesése során, akkor azonos a gyorsulásuk, egyforma sebességgel esnek. De miért azonos a gyorsulása a különböző összetételű és tömegű testeknek is a vákuumban, holott különböző „erősségű”, de azonos sebességű mezőket bocsájtanak ki a töltéseikből? Az eltérő „térerő”, ami körülveszi a szabadon eső, különböző tömegű testeket, nincs fékező, vagy gyorsító hatással rájuk?
„Az igazság biztos az atomisztikus fizikában rejlik, a négy féle stabil elemi részecskék létezésében.”
Az igazság relatív, mivel abszolút tudásunk nem lehetséges róla. Ezért az abszolút igazság,a tudás valódi tárgya, valahol a tapasztalati világon kívül keresendő, ez pedig az ideák birodalma. A modelljeink és azok alapján végzett kísérleteink eredménye sem adja meg az abszolút igazságot, csak annak relatív változatát.
"benne van a hipertórusz modellben, hogy ha egy irányba nézel, akkor a saját tarkódat látod meg?"
Épp az a lényege!
Hogy a sík-hipertórusz 3D tér véges és határtalan, pont mint a hipergömb felszín 3D tere, csak a hipergömb felszín POZITÍV görbületével szemben, a sík-hipertórusznak NULLA a görbülete, és így megfelel az univerzum mért görbületének.
Pusztán csak azért emlegetem állandóan, hogy fogjad már fel végre: ahhoz, hogy a "saját tarkódat megláthasd" határtalan legyen egy tér topológiája, NEM SZÜKSÉGSZERŰEN KELL HIPERGÖMB-FELSZÍNNEK LENNIE! Ugyanis ilyen topológiából több is van, mint az az egy, amit eddig ismertél!
"Csak abban reménykedem, hogy megélem azt a napot, amikor kiderül az igazság ezen a fizikai területen."
Az "igazságot" könnyü megközelíteni, csak ki kell mérni a testek eltérö súlyos és tehetetlen tömegét, úgy ahogyan én csináltam 2004. június 21.-én Brémában, ejtökísérlettel: https://www.youtube.com/watch?v=WsyJjxC7SRc
Az eredmény az atomisztikus fizikához vezetett www.atomsz.com, amiben nincsenek se fekete lyukak, se nem volt nagy bumm sohasem. Az igazság biztos az atomisztikus fizikában rejlik, a négy féle stabil elemi részecskék létezésében.
Az lenne a kérdésem, hogy az elméleted szerint szükség van a 4D téridőre, mint háttérre, vagy az anyag képezi a fizikai teret, az ember meg az időt rendeli hozzá a mozgások sebességének mérésére? A c, mint fizikai állandó is csak a mérésekkel hozza magával az időt, vagy az idő is „fizikai” létező?
Én, a kíváncsi laikus csak kérdezek, majd újra kérdezek a nálam okosabbaktól. De nagyon nehéz a sok okos válaszát közös nevezőre hoznom. A te elméleted nálam a nyerő. De sajnos nem tudlak szakmailag megerősíteni, a képzetlenségem miatt. Csak abban reménykedem, hogy megélem azt a napot, amikor kiderül az igazság ezen a fizikai területen. :)
Ne a Higgs mezőt (a Higgs-bozonokat) vegyed kiindulásnak, hanem a négy stabil elemi részecskéket, az elektront (e), a pozitront (p), a protont (P) és az eltont (E). Ezek mindig voltak, tehát ezek nem keletkeztek a "semmiböl" és ezek mindig maradnak is. Ezeknek kétfajta megmaradó elemi töltése van és az egyikböl származik a "tömeg". A töltések okozzák a kölcsönhatásokat.
A matematika, mint egzakt tudomány, megengedi azt a feltételezést, hogy a világmindenség szigorúan egy zárt rendszer és megenged egy olyan magas, vagy felsőbbrendű szimmetriát, amely a Riemann-sokaságnak görbületlenséget, az energiának pedig nulla értéket ad. A zárt rendszerhez tartozó, de már csak a szimmetria sérülése után tapasztalható anyagi nyomást mellőzve az jön ki, hogy az anyag a semmiből keletkezik, ami egyenértékű a teremtéssel. Az egzaktság, megengedi a mellőzést, elhanyagolást? Amennyiben igen, és mellőzzük a „felsőbbrendű” szimmetriát, és az eleve görbült skalármezőt, a Higgs mezőt vesszük kiindulásnak, akkor minden anyagi megnyilvánulás kezdettelenül van, csak a lokális energia/anyagsűrűségtől függ az, hogy abban lehetséges e tapasztaló létforma.
Barátkozz meg a specrel tér-idő diagramjával, ahol egy dimenzió tér vízszintesen van, az idő meg függőlegesen található:
A diagramról most csak a háromszögekkel ábrázolt "fénykúp" az érdekes: az adott pillanatbeli téridőpontból kiinduló összes "időszerű" világvonal (azaz a reális dolgok által befutott téridő-pálya) az adott pillanat fénykúpja színezett belsejében fut.
Az általános relativitáselmélet görbült téridejében is az összes téridőpontra fel lehet rajzolni az abban a pontban érvényes fénykúpot, viszont a görbület miatt ezek a fénykúpok egymáshoz képest bármilyen szögben dőlhetnek.
Az összes reális objektum csakis olyan világvonalat futhat be, amely minden esetben a lokálisan ott érvényes fénykúpon belül halad. (A fénysugár pedig a kúppaláston kell haladjon.) És mivel az összes reális objektum a saját idejét a világvonala HOSSZA MENTÉN tapasztalja meg, a görbült téridőben nincsen semmiféle abszolút "időirány", ne is próbáld elképzelni! (Abszolút "térirányok" sincsenek, ezért az áltrel diagramokon már csak a fénykúpokat szokták ábrázolni, koordinátatengelyek le vannak hagyva.)
És most mutathatom meg, hogy az ősrobbanást hogyan képzeld akkor el. Diagram az univerzum görbült téridejéről, amit köznapian "tágulás"-nak nevezünk (a kis háromszögek az adott pontbeli fénykúpot szemléltetik, a piros vonal pedig a felső élen lévő megfigyelőhöz az ősrobbanás pillanatából éppen befutó fénysugarakat):
Mivel azért ennek is van köze a specrel téridő diagramjához, a felső megfigyelő pontjába fel lehet venni a koordinátatengelyeket lokálisan: vízszintesen van egy térdimenzió, függőlegesen egy idődimenzió. Ha megfigyeled az ősrobbanás egyetlen pillanatából kiindult két fénysugarat (amely a téridő minden pontján a lokális fénykúpok palástján fut!), azt veheted észre, hogy a megfigyelőnkhöz a tér KÉT ÁTELLENES IRÁNYÁBÓL fut be.
Ja, és nem mellékesen: a diagramról jól látszik az is, hogy semmiféle reális objektum világvonala nem hosszabbítható meg az ősrobbanásnál "korábbra", a világvonalak ott összefutnak, azaz szemlélteti azt a sokszor elmondott állítást, hogy az ősrobbanás előtt nem a semmi volt, eleve olyan nincs, hogy "előtte"!
Ha ezek után úgy érzed, hogy még neked nagyon-nagyon sokat kell tanulnod, hogy legalább az alapokat helyes tudjad magadnak értelmezni, akkor az nem véletlen!
A diagramról most csak a háromszögekkel ábrázolt "fénykúp" az érdekes: az adott pillanatbeli téridőpontból kiinduló összes "időszerű" világvonal (azaz a reális dolgok által befutott téridő-pálya) az adott pillanat fénykúpja színezett belsejében fut.
