Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
De, igazad van. Én nem vagyok könyvtári tag már jó néhány éve, mert még boldogult iskolás koromban kihoztam egyszerre 5-6 könyvet és azt 4 hét alatt el is olvastam, volt, hogy előbb, de most dolgozás mellett nem tudok 5-6 könyvet kihozni a könyvtárból, mert nem végzek velük 4 hét alatt és ezért inkább nem frusztrálom magam:)
Ha nagyon akarok valamit könyvtárból, akkor a másodunokatesómat szoktam megkérni, hogy hozza ki nekem. (Igy olvastam el McCarthy:Véres délkörök és Nem vénnek való vidék c. könyvét, és nagyon jól tettem, hogy nem áldoztam rájuk pénzt, mert annyira nem tetszettek.)
Köszi szépen,még soha nem hallottam róla. Utánanéztem a buklájnon, 53-as, 56-os és 72-es kiadások vannak mindkét címmel, de most könyvekre stop van, téli nadrágot kell vennem :)
Igen, vannak ilyen filmek, amelyeket többször - sokszor - is meg lehet nézni, magyar filmek közül számomra ilyen a Liliomfi, vagy a Tizedes meg a többiek, ha valahol "beleakadok", mindig ott ragadok.
De pl. 16 éves koromban láttam a Ballada a katonáról c. szovjet filmet, ami talán a 60-as években készült,fekete-fehér volt és pl. a fiatal Bodrogi Gyula volt az egyik szinkronhang. Ez a film annyira tetszett, kicsit meg is sirattam és azóta se láttam, egyszerűen félnék megnézni, nem akarom elrontani a döbbenetesen jó élményt....
Aztán meg vannak olyan filmek is, amelyek minden újranézésnél tudnak még újat mondani. Ilyen a Magnólia - van egy ismerősöm, több, mint tízszer látta, és egész elképesztő dolgokat fedez fel még mindig benne. Vagy a Harcosok Klubja - tökéletesen megszerkesztett múvi, nincs benne hiba. Na és ilyen a Harry Potter sorozat - egyszerűen nem találni rajta fogást, pedig már vagy 5x olvastam. És mind az ötször elképesztően élveztem.
Gyűlölöm a trehányságot, így végtelenül tisztelem azokat az írókat vagy rendezőket, akik minden apró részletre ügyelnek. Ez az újranézhetőség/olvashatóság egyik titka. A slendriánságok derülnek ki legelőször az ismétlés során.
Szerintem egy igazán jó film akárhányszor újranézhető. Engem pl. nagyon idegesítenek az olyan filmek, amik csak egyszernézhetők. Pl. az olyan thrillerek, melyek egyes jelenetei újranézve értelmetlenek, vagy csak azt a célt szolgálják, hogy elhiggy valamit, ami távolabb visz a megoldástól. Én szeretek újranénzi filmeket - sőt, ez az igazi teszt. Ami ezen átmegy, marad. :)
Voynich - A bögöly (Van olyan kiadás is, amiben Vihar Itália felett a címe.)Némileg emlékeztet a Monte Cristo grófjára, de annál rövidebb. Minden romantikus, és szerelmes alkatú fiatal nőnek jó szívvel ajánlom. Pasinak nem merném :-))
Nekem pl. nagyon jókor látott film a HA...
Nem is tudom melyik a nagyobb baj. Ha túl korán, vagy ha túl későn látsz egy filmet, olvasol egy könyvet...
Én filmekkel is vagyok így, pl. a Született július 4-én c. filmet egyszer láttam, nagyon megrázó és nagyon tetszett,de nem akarom még egyszer megnézni, félek,hogy elveszik az élmény.
Aranykoporsóba 3-szor kezdtem bele,mire túljutottam az első pár oldalon,de onnantól nagy kedvenc, sorokat húztam alá benne, stb.
Viszont van amit vétek később újraolvasni...Ott van pl. a Bögöly. Szerintem azt csakis fiatalon szabad olvasni :-)) És az Aranykoporsó sem tenne rám most olyan fantasztikus hatást mint tizennégy évesen...
Nekem mindkettő nagy-nagy kedvencem volt, de a kötelező olvasmányok ellen most már nagyon berzenkedem. Nem biztos, hjogy egy gyerek pont akkor jut el az adott műhöz. Van aki már korábban, de sokaknak még biztos nagyon korai egy-egy mű...
Ühüm, én is szeretem a könyvet is, meg a filmet is. És - vessetek a mókusok elé, - de nekem még az elátkozott olasz verzió is tetszett - amit én úgy néztem, hogy egy adott alapanyagból mennyire mást is ki lehet hozni, ha a hangsúlyokat máshova teszik.
Igen, két ellentétes stílus. A kritikusok nagy többsége Molnár színdarabjaiban csak jól megcsinált iparosmunkát lát, még kedvenc házi prófétám, Feleki László is azt írja róla a saját gyártmányú lexikonában, hogy színpad mestere, pontosabban mesterembere. Csekélységem azonban nem ítéli el, ha valaki tudja a szakmáját, akár darabíró, akár villanyszerelő.
Én is gondolkodom azon, hogy olyan könyveket, amelyek valamiért nagyon nem tetszettek néhány évvel ezelőtt, el kellene újra olvasni, hátha most másképp állnék hozzájuk... De mindig van annyi elolvasnivalóm, hogy az ilyesmikre sajnálom az időt. Tulajdonképpen mindig furcsálltam, hogy az elegáns, könnyed, frivol, bölcs színdarabok írója ugyanaz, mint az általam nem szeretett Pál utcai fiúké.
Be kell vallanom, a Légy jó mindhalálig-ot csak a feléig tudtam elolvasni. A Pál utcai fiúkat én is csak nyögvenyelősen. Pár éve a Petőfi irodalmi múzeumban volt egy kiállítás, a regény századik születésnapja alkalmából. Egy olvasókör tagjaival néztük meg, és illendőnek éreztem, hogy előtte azért el is olvassam. Most jobban tetszett. Elgondolkodtam a végén: vajon, ha Boka tudja, hogy az édes grundot beépítik, azt mondja-e a vörösingeseknek, hogy rendben, fiúk, tiétek az egész! Egyébként megállapítottam, hogy mind Boka, mind Ács Feri születetten jó vezető, és az, hogy mindketten a megállapított szabályok szerint játszanak, becsületükre válik.
Molnár Piroskát nem olyan régen láttam az Örkényben, a Macskajáték Gizájaként, csak ismételni tudom magam, remek színésznő.
Ja és Örkényék bemutatják a Tótékat is, okt.2-án lesz a premier, azt is megnézem mindenképp, állítólag Mácsai lesz az őrnagy...
(Viszont Molnár Ferenctől a Pál utcai fiúkat nagyon nem szeretem, ez volt az egyik kötelező olvasmány,amit csak becsületből és nyögvenyelősen olvastam el, pedig én még a kötelezőket is szerettem. A másik a Légy jó mindhalálig.)
Most nagy kedvet csináltál hozzá, tavaly láttam az Örkény színházban (lánykori nevén Madách kamara) a Testőrt, az is nagyon tetszett. Azt hiszem, ekkora csábításnak nem tudok ellentállni! Egyébként én is szeretem Molnár Piroskát, a névrokona, Molnár Ferenc, jól bánt a színészekkel, még a pársoros szerepet is nagyon jól játszhatóan írta meg, és ez a dzerep egyáltalán nem rövid!
Én nem olyan régen láttam Molnár Ferenc Játék a kastélyban c. darabját a Vígben, nagyon tetszett. Elegáns,könnyed darab,mint a Molnár-művek általában, és mégis van bennük valami elgondolkodtató, valami bölcsesség. Nagyon élveztem a szellemes történetet, párbeszédeket.
Az Olympiát pedig pár éve 2x is láttam a Játékszínben, ott Molnár Piroska volt az anya, Haumann a herceg, Laklóth Aladár a huszárkapitány és Tóth Auguszta a címszereplő - hát nagyon parádés előadás volt és szinte minden szereplő jó volt,de Molnár Piroska egyszerűen zseniális. Azok közé a színésznők közé tartozik, akik hercegnétől kezdve a parasztasszonyig mindent el tudnak játszani.
Nemrégiben olvastam Molnár Ferenc drámáiból négyet. Ebből hármat (Olympia, Liliom, A hattyú) színpadi, illetve filmes feldolgozásban is láttam. Be kell vallanom, a Liliom sosem tetszett, a másik kettőben talán az elegáns környezet és a Molnárra nagyon jellemző szellemes párbeszéd fogott meg.
Az Olympiát színpadon láttam, és pirulva kell bevallanom, arra már nem is emlékszem, ki játszotta a címszerepet, pedig jó volt. Viszont az anyjára, akit Gombos Kati alakított, annál jobban! No meg persze Kovács kapitányra, őt Oszter Sándor játszotta.
A hattyút viszont egy igen jól sikerült filmváltozatban láttam, a női főszerepet Grace Kelly játszotta, akinél ideálisabb hercegnőt nehéz elképzelni. A nősülendő trónörököst Alec Guiness, akkor még igen fiatal volt.
Újból kénytelen voltam megállapítani, hogy Molnár Ferencnek a kisujjában volt a színpad összes csínja-bínja. Nem csoda, hogy a színészek szerették és szeretik.
Tegnap is hallgattam a rádiót, éppen három német teherautót robbantottak fel. (Kicsit elgondolkodtam a most különösen aktuális Hősök vagy Terroristák kérdésen) Megvan az író is: Tasi Jenő (csodálom, hogy nem jegyeztem meg korábban, hiszen Pécsett volt egy Tasi nevű osztálytársam)
A nagyfiam is éppen arra járt, és ott ragadt a rádió mellett. Amikor végétért a felolvasás, az egyik kedvenc dalom hangzott el ( csak egy nap a világ...) Azóta folyatatosan ezt dalolom :-))
Tegnap, hosszú szünet után, este újra rádiót hallgattam. Szeretem, amikor adás közben kapcsolom be és próbálom kitalálni melyik műről van szó. Arra kaptam fel a fejem, hogy elhangzott Szerb Antal neve. Sőt, később mint Szerb Tónit emlegették. Az ő kiszabadításáért indított sikertelen akcióról szólt a tegnapi rész. Sajnos az íönéletrajzíró nevét elfelejtettem, de talán majd ma megjegyzem.
