Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Elsőre nem ment át, most újra írom. Igen, a Sziklakórház igen érdekes hely, végén alig tudtam megállni, hogy ne vásárolja egy hatvanas évekből való injekciós fecskendőt. A telefonközponton meg teljesen elandalodtam, azt hiszem, 1967-ben dolgoztam egy ilyenen. Bár nem volt azonos, de nagyon hasonló. Egyébként házon belüli központ volt, nagy ürümmel dugdostam a kért hívásokat.
Tényleg,a sziklakórház is nagyon érdekes ! Vagy 2 éve voltam ott nyáron, a hely érdekessége mellett még az is jó volt,hogy kint 35 fok volt, a sziklakórházban meg kellemesen lehetett borzongani!
Szerdán voltam a sziklakórházban. A belépőjegy nem éppen kedvezményes, a hely viszont nagyon érdekes! Nincs klausztrofóbiám, de azért nem bántam, hogy kikerülök a napfényre! Utána a valóban szép őszi napfényben még vagy két órát sétáltam és gyönyörködtem a Várban.
Tegnap tökéletes októberi nap (gyönyörű napfény, őszi meleg) volt ahhoz, hogy megint megnézzem a gödöllői kastélyt. Pár évente elmegyek, legutóbb 2003-ban voltam és ahhoz képest megint sok minden szépült. Most láttam először a barokk színházat és most van - januárig - herendi kiállítás is. Mondanom sem kell, hogy ez utóbbi is gyönyörű. Ez évben valahogy porcelános évem:) van, mert nyáron Hollóházán voltam és az is olyan szívfájdítóan szép a kiállítás, hogy csak na.... Aztán a kastély parkja - tényleg kezd méltóvá válni ehhez a gyönyörű épülethez. Gyepesítik, újjépítettek egy kerti pavilont és olyan szerencsém volt,hogy egy iskoláscsoporttal együtt beslisszolhattam megnézni az idegenvezető hölgy jóindulatából; a magyar királyok arcképcsarnokia falfestményeken valamint középen egy kör alakú párnázott ülőpad, Sisi kedvenc ibolyaszínével kárpitozva.
Nagyon ajánlom félnapos programként ! A kastélybeli kiállításon igazán kedves teremőr hölgyek vannak, akik szívesen osztanak meg apróságokat, pl. hogy a nagy koronázási festményt milyen szögből kell ahhoz nézni, hogy meglássuk, a festő is odafestette magát mintegy szellemarcként.
De, igazad van. Én nem vagyok könyvtári tag már jó néhány éve, mert még boldogult iskolás koromban kihoztam egyszerre 5-6 könyvet és azt 4 hét alatt el is olvastam, volt, hogy előbb, de most dolgozás mellett nem tudok 5-6 könyvet kihozni a könyvtárból, mert nem végzek velük 4 hét alatt és ezért inkább nem frusztrálom magam:)
Ha nagyon akarok valamit könyvtárból, akkor a másodunokatesómat szoktam megkérni, hogy hozza ki nekem. (Igy olvastam el McCarthy:Véres délkörök és Nem vénnek való vidék c. könyvét, és nagyon jól tettem, hogy nem áldoztam rájuk pénzt, mert annyira nem tetszettek.)
Köszi szépen,még soha nem hallottam róla. Utánanéztem a buklájnon, 53-as, 56-os és 72-es kiadások vannak mindkét címmel, de most könyvekre stop van, téli nadrágot kell vennem :)
Igen, vannak ilyen filmek, amelyeket többször - sokszor - is meg lehet nézni, magyar filmek közül számomra ilyen a Liliomfi, vagy a Tizedes meg a többiek, ha valahol "beleakadok", mindig ott ragadok.
De pl. 16 éves koromban láttam a Ballada a katonáról c. szovjet filmet, ami talán a 60-as években készült,fekete-fehér volt és pl. a fiatal Bodrogi Gyula volt az egyik szinkronhang. Ez a film annyira tetszett, kicsit meg is sirattam és azóta se láttam, egyszerűen félnék megnézni, nem akarom elrontani a döbbenetesen jó élményt....
Aztán meg vannak olyan filmek is, amelyek minden újranézésnél tudnak még újat mondani. Ilyen a Magnólia - van egy ismerősöm, több, mint tízszer látta, és egész elképesztő dolgokat fedez fel még mindig benne. Vagy a Harcosok Klubja - tökéletesen megszerkesztett múvi, nincs benne hiba. Na és ilyen a Harry Potter sorozat - egyszerűen nem találni rajta fogást, pedig már vagy 5x olvastam. És mind az ötször elképesztően élveztem.
Gyűlölöm a trehányságot, így végtelenül tisztelem azokat az írókat vagy rendezőket, akik minden apró részletre ügyelnek. Ez az újranézhetőség/olvashatóság egyik titka. A slendriánságok derülnek ki legelőször az ismétlés során.
Szerintem egy igazán jó film akárhányszor újranézhető. Engem pl. nagyon idegesítenek az olyan filmek, amik csak egyszernézhetők. Pl. az olyan thrillerek, melyek egyes jelenetei újranézve értelmetlenek, vagy csak azt a célt szolgálják, hogy elhiggy valamit, ami távolabb visz a megoldástól. Én szeretek újranénzi filmeket - sőt, ez az igazi teszt. Ami ezen átmegy, marad. :)
Voynich - A bögöly (Van olyan kiadás is, amiben Vihar Itália felett a címe.)Némileg emlékeztet a Monte Cristo grófjára, de annál rövidebb. Minden romantikus, és szerelmes alkatú fiatal nőnek jó szívvel ajánlom. Pasinak nem merném :-))
Nekem pl. nagyon jókor látott film a HA...
Nem is tudom melyik a nagyobb baj. Ha túl korán, vagy ha túl későn látsz egy filmet, olvasol egy könyvet...
Én filmekkel is vagyok így, pl. a Született július 4-én c. filmet egyszer láttam, nagyon megrázó és nagyon tetszett,de nem akarom még egyszer megnézni, félek,hogy elveszik az élmény.
Aranykoporsóba 3-szor kezdtem bele,mire túljutottam az első pár oldalon,de onnantól nagy kedvenc, sorokat húztam alá benne, stb.
Viszont van amit vétek később újraolvasni...Ott van pl. a Bögöly. Szerintem azt csakis fiatalon szabad olvasni :-)) És az Aranykoporsó sem tenne rám most olyan fantasztikus hatást mint tizennégy évesen...
Nekem mindkettő nagy-nagy kedvencem volt, de a kötelező olvasmányok ellen most már nagyon berzenkedem. Nem biztos, hjogy egy gyerek pont akkor jut el az adott műhöz. Van aki már korábban, de sokaknak még biztos nagyon korai egy-egy mű...
Ühüm, én is szeretem a könyvet is, meg a filmet is. És - vessetek a mókusok elé, - de nekem még az elátkozott olasz verzió is tetszett - amit én úgy néztem, hogy egy adott alapanyagból mennyire mást is ki lehet hozni, ha a hangsúlyokat máshova teszik.
Igen, két ellentétes stílus. A kritikusok nagy többsége Molnár színdarabjaiban csak jól megcsinált iparosmunkát lát, még kedvenc házi prófétám, Feleki László is azt írja róla a saját gyártmányú lexikonában, hogy színpad mestere, pontosabban mesterembere. Csekélységem azonban nem ítéli el, ha valaki tudja a szakmáját, akár darabíró, akár villanyszerelő.
Én is gondolkodom azon, hogy olyan könyveket, amelyek valamiért nagyon nem tetszettek néhány évvel ezelőtt, el kellene újra olvasni, hátha most másképp állnék hozzájuk... De mindig van annyi elolvasnivalóm, hogy az ilyesmikre sajnálom az időt. Tulajdonképpen mindig furcsálltam, hogy az elegáns, könnyed, frivol, bölcs színdarabok írója ugyanaz, mint az általam nem szeretett Pál utcai fiúké.
Be kell vallanom, a Légy jó mindhalálig-ot csak a feléig tudtam elolvasni. A Pál utcai fiúkat én is csak nyögvenyelősen. Pár éve a Petőfi irodalmi múzeumban volt egy kiállítás, a regény századik születésnapja alkalmából. Egy olvasókör tagjaival néztük meg, és illendőnek éreztem, hogy előtte azért el is olvassam. Most jobban tetszett. Elgondolkodtam a végén: vajon, ha Boka tudja, hogy az édes grundot beépítik, azt mondja-e a vörösingeseknek, hogy rendben, fiúk, tiétek az egész! Egyébként megállapítottam, hogy mind Boka, mind Ács Feri születetten jó vezető, és az, hogy mindketten a megállapított szabályok szerint játszanak, becsületükre válik.
