itt egyenlo felek, egyenlo feltetelekkel adhatjak elo nezeteiket es erveiket.
Ez pontosan így van. A te nézeted szerint egy ferdeszögű koordinátarendszerben is merőleges vetítéssel kell leolvasni a koordinátákat, és aki nem így csinálja, azt csal és átverést művel.
Az én nézetem szerint pedig tőrölmetszett ostobaságokat beszélsz. Persze jogod van teljesen új vektorgeometriát alkotni, ami semmibe veszi az euklideszi axiómákat, de akkor valld be becsületesen, ha ez a szándékod.
Ha mégsem, akkor pedig viseld el a kritikát, ha valaki megállapítja, hogy elemi szintű hülyeségeket művelsz.
"A távolodó szerintem nem bisztos hogy hosszabb fénysugarat érzékel, hanem ,mivel távolabb van a fénysugártól, vagy fénysugaraktól, nagyobb szögben van a fénysugár kiinduló pontjától. A fénysugár rezgései egy nagyobb területen oszlanak el. SZERINTEM."
A távolodó nem azt jelenti, hogy távol van, hanem azt, hogy a fényforrástól távolodik, vagyis a fénysugárral egyirányban mozog, nem pedig szembe a fénysugárral.
És nem hosszabb fénysugarat érzékel, hanem hosszabb hullámhosszt.
Továbbá ebben a példában nincs semmiféle szög, a fénysugár és a megfigyelő mozgásiránya között, mert éppen egyirányban haladnak.
szerepzavarban vagy baratom. itt nem tanitgatasrol van szo, hanem az allitasodnak tenyekkel valo alatamasztasarol. lehet, h te hozzaszoktal h a katedrarol azt mondat amit akarsz, hisz a hatalom a te kezedben van, igy ugysem mer ellent mondani senki. de ez mas hely. itt egyenlo felek, egyenlo feltetelekkel adhatjak elo nezeteiket es erveiket. en ezt szamtalanszor megtettem. te egyszer sem voltal kepes ezekre erdemben reagalni. ha tenyleg jelentektelnnek talalnad, akkor nem is reagalnal egyaltalan. sot, egyaltalan nem irnal ide. de mivel baxa a csorod, h van olyan mas velemeny, amit te nem tudsz cafolni, ezert mocskolodsz. akkor vegul is ki a becsuletserto es jellemtelen?
Ezek a szegény félnótások ráadásul rögtön csalással, sőt valamiféle világhatalmi összejátszással, összeesküvéssel, közpénzek önérdekű pazarlásával, elsíbolásával vádolják az összes fizikust, s matematikust, ha a saját eszükkel képtelenek ugyanazt az eredményt kihozni, mint ami a könyvekben található. Az fel se merül bennük, hogy talán éppen ők maguk követnek el elemi hibákat, s nem az egész világ. Ez már nem csak egyszerű tanulatlanság, műveletlenség, és nem is pusztán hőzöngés, mániákus téveszmés gondolkodás, hanem az önismeret és az önkritika végzetes hiánya, becsületsértő jellemtelenséggel súlyosbítva.
De hát csak csinálják!
Hisz igazából egyedül a saját életüket teszik tönkre vele. Tudatlanságban halnak majd meg, s addig is kizárólag a maguk kedélyét rombolják az állandó tehetetlen gyanakvással és gyűlölködéssel.
A távolodó szerintem nem bisztos hogy hosszabb fénysugarat érzékel, hanem ,mivel távolabb van a fénysugártól, vagy fénysugaraktól, nagyobb szögben van a fénysugár kiinduló pontjától. A fénysugár rezgései egy nagyobb területen oszlanak el. SZERINTEM.
A Doppler jelenség esetében a a fénysugárral szemben mozgó megfigyelő számára a hullámok összenyomódnak. Ezt még meg lehetne magyarázni a hosszkontrakcióval.
De a fénysugártól távolodó megfigyelő számára a fényhullámok megnyúlnak, hiszen a távolodó megfigyelő hosszabb hullámhosszúságot érzékel.
A hullám megnyúlását is a hosszkontrakció (rövidülés) okozza?
Ha a fénysebesség minden rendszerben ugyanannyi lenne, akkor a Doppler jelenség nem létezhetne.
Ha fénysebességgel indul a fénysugár az álló rendszerből, és a mozgó megfigyelő rendszerébe is ugyanazzal a fénysebességgel érkezne meg, akkor ugyan mitől változna meg a mozgó megfigyelő által érzékelt frekvencia?
ok, nem kell ismetelni, az eddigieibol is megertettuk, h nem tudsz valaszolni, csak az egod mar azt sem kepes befogadni, h ne valaszolj.
de javithatsz, legalabb felsorolas szinten nehany technikai eszkozt irj mar le, ami valosagosan a relelmet hasznalja, amit szerinted en letagadok. gps? ja, az qurvara nem. tomograf? ja, az sem. talan a fuzios reaktor? ja, olyan meg nincs. szoval?
Abban viszont igaza van, hogy a Hubble állandó, az univerzum gyorsuló tágulása, és az exponenciális időlépték, számolható léptékfaktorok. Mert különben azzal indíthatnánk, amivel Georg Lucas: egy messzi, messzi galaxisban…. ;-)
Egyszerűen nem érdemled meg, hogy foglalkozzak veled. Semmi kedvem szakmai részletekről társalogni veled, miközben azt képzeled, hogy te vagy hivatva megállapítani a világ fizikusainak, értelmességét vagy ostobaságát, te mondod meg, ki csaló, ki becsületes. S még a mindennapokban használt eszközök működését is képes vagy egyszerűen letagadni, ha az ellenkezik a téveszméiddel.
"A mai kozmológia megtorpan a Planck időnél és arra sincs válasza, hogy mi volt az ősrobbanás előtt. Ha nem létezett univerzumunk, akkor az idő fogalma is homályba vész. Az exponenciális idő transzformáció ebben is segít, mert az exponenciális időskála nem mehet el nulláig, ahol az időtranszformáció szabálya szerint végtelen nagy lenne a karakterisztikus frekvencia. Nincs ezért kezdő pillanat, nem kell arról beszélni, hogyan lett a semmiből valami. Nem az univerzum keletkezéséről kell beszélni, hanem korszakokról és átalakulásokról kell szólnia az elméletnek. Ez az exponenciális időfelfogás talán legfontosabb tanulsága.
Vessük még fel azt a kérdést is, hogy az idő transzformációs szabálya mögött milyen fizikai törvény húzódhat meg. Induljunk ki az energia kvantummechanikai operátorából, amit a differenciálhányados ad meg. Ez az operátor invariáns az időtranszformációval szemben, mert az idő csökkenését kiegyenlíti a Planck-állandó csökkenése.
A kvantummechanika változásalapú szemléletmód, ahol a változásból indulva jutunk el az állandósághoz. Először felírjuk operátorait, amellyel rákérdezünk a változásra: mi változik meg, majd megoldjuk az operátor sajátérték egyenletét. Ebben a sajátérték adja meg az állandóságot, a sajátfüggvény pedig leírja a mozgás tér- és időbeliségét. A kvantummechanika az energiát az idő szerinti változással köti össze, a viszony azonban megfordítható: feltehető az a kérdés is, hogyan függ az idő az energiaváltozástól, azaz a differenciálhányadostól, ahol felhasználtuk az E = h·f = ħω Planck-törvényt is, melyben ω = 2πf a körfrekvencia. Ez alapján vezethetjük be az idő operátorát a frekvencia szerinti differenciálhányadossal definiálva:
Itt a kvantummechanikai konvencióval szemben nem szerepel az „i” imaginárius egység. Ennek oka, hogy a kvantummechanikában követelmény a normálhatóság, vagyis amikor véges értéket vesz fel az állapotfüggvény négyzetének teljes térre képzett integrálja. Ez a feltétel akkor teljesül, ha imaginárius a differenciál operátor, mert ehhez periodikus sajátfüggvény tartozik. Erre a normálhatósági feltételre azért van szükség a kvantummechanikában, mert a tér lokalizált objektumának (például az elektronnak) stacionárius állapotát akarjuk leírni, melyben a megtalálási valószínűség egységnyi lesz."
A skálainvariáns kozmológiai modellekben ez a Weyl-áram természetesen harmonikus időt hoz létre. A hurok kvantumgravitációjával összefüggésben,
Az idő kvantumfogalma először a kvantumgravitáció korai kutatásaiból, különösen Bryce DeWitt 1960-as évekbeli munkájából alakult ki, amely a Wheeler–DeWitt egyenletet eredményezte.
Más szóval, az idő összefonódási jelenség, amely minden egyenlő óraállást (a helyesen előkészített órákat – vagy bármely óraként használható objektumot) ugyanabba a történelembe helyez. Ezt először Don Page és William Wootters fizikusok értették meg 1983-ban. Ők javasolták az idő problémájának megoldását olyan rendszerekben, mint az általános relativitáselmélet, amit feltételes valószínűség-értelmezésnek neveznek. Ez abból áll, hogy minden változót kvantumoperátorokká teszünk, az egyiket óraként, és feltételes valószínűségi kérdéseket teszünk fel más változókra vonatkozóan. Az összefonódás kvantumjelenségén alapuló megoldáshoz jutottak. Page és Wootters megmutatta, hogyan használható a kvantumösszefonódás az idő mérésére.
In other words, time is an entanglement phenomenon, which places all equal clock readings (of correctly prepared clocks – or any objects usable as clocks) into the same history. This was first understood by physicists Don Page and William Wootters in 1983. They proposed to address the problem of time in systems like general relativity called conditional probabilities interpretation. It consists in promoting all variables to quantum operators, one of them as a clock, and asking conditional probability questions with respect to other variables. They arrived at a solution based on the quantum phenomenon of entanglement. Page and Wootters showed how quantum entanglement can be used to measure time.
