E topik témája: Egyedül a Biblia, amely mind az Ó-, mind az Újszövetséget magába foglalja.
Felekezet mentesen csak a Bibliáról, illetve a Bibliában foglaltakról:
- Eredete
- Tartalma
- Értelmezése
- Ige magyarázatok
Kiknek lett nyitva ez a topik?
1. Azoknak, akiket érdekel a Biblia.
2. Azoknak, akiknek őszinte tudásvágyból fakadó kérdéseik vannak a Bibliával kapcsolatban.
3. Azoknak, akik nem megcáfolni akarják mindenáron a Biblia létjogosultságát, hanem tanulni, és épülni szándékoznak általa.
4. Azoknak, akik nem más írások, és nem a teljes Biblia szövegkörnyezetéből kiragadott részek alapján, hanem a Biblia egészét figyelembe véve értelmezik magát a Bibliát.
5. Azoknak, akik hajlandóak saját, de téves nézeteiket józan és logikus érvek hatására hátuk mögé dobni.
6. Azoknak, akik szelíd, egymást tisztelő hangnemben, egymás épülésére meg kívánják osztani a Bibliával kapcsolatos tudásukat. ("Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal…" Mt. 7:12)
7. Azoknak, akik a másik embert is embernek tartják...
"... azzal érvelsz, hogy "nem ismerheted a sötétséget, mert nem láttad még a világosságot""
Nem azt mondtam, hogy nem találkoztak a jóval édenben, hanem azt, hogy az engedetlenség után tapasztalták meg (tudták meg) a jó és a rossz közötti különbséget. De a példádhoz visszatérve: elhiheted, hogy akkor tudja csak (igazán) értékelni az ember a világosságot, ha megtapasztalja a sötétséget is...
"... tudta, milyen az ember..." (És a 2706-os hsz.-ra.)
Attól, hogy Isten ismer bennünket előre, meg nem veszi el tőlünk a választási szabadságunkat. A szabad választás lehetősége - amit Istentől kapott az ember - mindig magában hordozza azt a lehetőséget is, hogy valaki a "gonoszságot" válassza. Az ember akkor nem fogja a "gonoszságot" választani, ha meggyőződik róla, hogy az a rossz döntés. A meggyőződés két dologból fakadhat:
1. Hit (Erre volt lehetősége az első emberpárnak, hiszen hihettek volna Istennek...)
2. Tapasztalat (Erre van lehetőségünk nekünk, hiszen a saját szemünkkel látjuk, hogy a gonoszság választása nem a jó döntés. Bár a hit sincs előlünk elzárva...)
... Mondjuk van krumplim, és eszem. Aztán később kapok kölest is. Ahogy ezeket eszem rájövök, hogy a krumplit sokkal jobban szeretem, mint a kölest. A dolog érdekessége, hogy amíg nem volt viszonyítási alapom, addig a krumpliról nem tudtam, hogy jobb (!) a kölesnél. Azaz a kölest megismerve fontos dolgot tudtam meg a krumpliról...
Ily módon a jóról is csak akkor derül ki az ember számára (mivel Istennek nem hitt), hogy az jobb, mint a gonoszság, amikor megismeri a gonosz dolgokat is (illetve azok következményeit). Így lett az ember a gonoszság megismerésével a jónak is (most már alaposabb) ismerője (tudója).
El lettünk tiltva tőle? Szerintem a jót már tudták az édenben, de a jó és a gonosz közötti különbségre csak akkor jöttek rá (tudták meg), amikor már a saját "bőrükön" tapasztalták (tapasztaljuk)...
"... a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektol..."
Már csak az a kérdés, hogy ebben az esetben az Isten fordul el az embertől, vagy az ember az Istentől. (Én az utóbbit látom igaznak.)
"... hogy meg nem hallgatott..."
Vajon megcselekszi (meghallgatja) Isten azokat a kéréseinket, amilyekről előre tudja (hiszen jól ismeri a jövőt), hogy a kárunkra lennének? Hogyan tehetné, ha szeret minket, és mindig a javunkat akarja...
"Ha ez tenyleg igy van, akkor pl. ebben a topikban miert nem 'ebredt bizalom' Isten irant mindenkiben?"
Talán azért, mert nem "hiszik el" (ill. nem akarják elhinni), hogy:
1. Van Isten,
2. vagy hogy Jézus meghalt értük,
3. vagy hogy Jézus az Atya szeretetét mutatta be...
szerintem nem az Atya áldozta (gyilkolta) meg a fiát, hanem az emberek...
Mit szolsz ahhoz, hogy az Atya aldozta fel a Fiut, de az emberek gyilkoltak meg?
eldobja magától azt a torz istenképet, ami évezredekig távol tartotta őt a szeretet Istenétől,
Ezsaias nemileg mas velemenyen van: Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektõl, és bûneitek fedezték el * orczáját ti elõttetek, hogy meg nem hallgatott. (Ezs 59,2)
Azaz: Jézus áldozatvállaló szeretete bemutatja az Atya valódi jellemét >> az emberben bizalom ébred, amint megtudja, hogy Isten nem haragszik, hanem szereti őt
Ha ez tenyleg igy van, akkor pl. ebben a topikban miert nem 'ebredt bizalom' Isten irant mindenkiben?
ami évezredekig távol tartotta őt a szeretet Istenétől, és ezzel együtt az Ő üdvözítő segítségétől. Azaz: Jézus áldozatvállaló szeretete bemutatja az Atya valódi jellemét >> az emberben bizalom ébred, amint megtudja, hogy Isten nem haragszik, hanem szereti őt >>
Hogyan tudna szeretni az a valami, ami a gyerekén nem segít?
(Persze borítékolva volt, hogy feltámad a gyereke. És innentől játék az egész..
Mint, ahogy nekem is borítékolva volt, hogy nagyon fogom szeretni a gyerekemet, bármekkora szenvedés a szülés.)
"... a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél..." (1. Móz. 2:17)
"mit vart az Isten attol, hogy felaldozta az egyszulott fiat?"
Azzal kezdeném, hogy az áldozat közösnek tűnik számomra, hiszen áldozatot (szenvedést) vállaltak mind ketten - az Atya is, és a Fiú is. A Fiú (Jézus) azért szenvedett, mert halálra kínozták az emberek, és azért, mert az Atyának el kellett hagynia őt (mert különben csak színjáték lett volna az egész). Az Atya pedig azért szenvedett, mert az egyszülött fia szenvedése neki is szenvedést okozott, és ráadásul még a keresztnél el is kellet hagynia (azaz nem csillapíthatta a szenvedéseit, hogy senki se mondhassa azt, hogy színjáték volt az egész). Ezeket azért írtam le, mert szerintem nem az Atya áldozta (gyilkolta) meg a fiát, hanem az emberek... de abból a szemszögből feláldozta, hogy számára is áldozat vállalás volt Jézus szenvedése és halála.
Akkor az előzőek ismeretében még egyszer: "mit vart az Isten attol, hogy felaldozta az egyszulott fiat?"
Azt, hogy az ember (élve szavad választási lehetőségével) eldobja magától azt a torz istenképet, ami évezredekig távol tartotta őt a szeretet Istenétől, és ezzel együtt az Ő üdvözítő segítségétől. Azaz: Jézus áldozatvállaló szeretete bemutatja az Atya valódi jellemét >> az emberben bizalom ébred, amint megtudja, hogy Isten nem haragszik, hanem szereti őt >> ezzel a bizalommal már nem eltaszítja, hanem elfogadja Isten segítségét, amely segítség a boldog örök életre alkalmas jellemet képes kiformálni minden emberben.
"miutan kiderult, hogy az ember nem sikerult valami jol..."
A Bibliában ezt olvashatjuk: "És látá Isten, hogy minden (ebbe az ember is bele tartozik, hiszen az embert is Isten teremtette) a mit teremtett vala, ímé igen jó." (1. Móz. 1:31) Tehát szerintem nem mondhatjuk azt, hogy "nem sikerult valami jol", ha azt mondja róla Isten, hogy "igen jó" volt. (Persze ezt közvetlenül a teremtés után mondta).
De itt egy kérdés: Akkor ma miért nem "igen jó"?
A válasz megtalálható a Bibliában: "... az Isten teremtette az embert igaznak; ők pedig kerestek sok kigondolást." (Préd. 7:29) Tehát az ember élve az Isten által adományozott szabad választási lehetőségével olyan utat választott, amelyen járva eltávolodott Istentől, és így elutasította Istennek azt a segítségét, amely meg tudta volna őrizni az " igen jó" állapotot minden téren.
"... majd miutan ez sem hasznalt, csinalt egy kis ozonvizet."
Erről volt szó a 2307-es hsz.-ban.
"a tobbihez kepest ez elegge "gyenge" produkcio volt..."
Az előzményeket végig olvasva bizonyára érthető, hogy két különböző dologról van szó:
1. Egyrészt olyan eseményekről beszélsz (pl. özönvíz), amelyek késleltetik az emberiség önpusztításának bekövetkezését azért, hogy még azok is elfogadhassák Isten üdvözítő segítségét, aki még nem születtek meg, de Isten tudja róluk, hogy nem utasítják el üdvözítő segítségét (hiszen Isten tökéletesen ismeri a jövőt).
2. Másrészt olyan eseményt (Jézus kereszthalála) keversz az előzőek közzé, amelynek nem az "idő húzás" volt a feladata, hanem az, hogy általa az ember megismerhesse Isten szeretetét, és ezáltal elfogadja az Ő üdvözítő segítségét.
"... a mindentudas fajarol szakitott... akkor miert nem tudunk mindent?"
"... a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél..." (1. Móz. 2:17) A Biblia szerint az édenben nem volt "mindentudás" fája, hanem "csak" a "a jó és gonosz tudásának" fája. Az ember engedetlensége miatt megismerte a gonoszságot is, hiszen Isten kérésének nem engedve olyan utat választott, amely mellőzte Isten tanácsait, amelyek megvédték volna az embert a gonoszság megismerésétől (és gyakorlásától).
