"Amit mi megtehetünk (a fanatizmuson és a fanatikusokon való
szórakozáson túl), az pedig az informálás, a felvilágosítás.
Leleplezni a fő feminista hazugságokat a patriarchális elnyomásról,
női kvótáról, családon belüli erőszakról, bérkülönbségről, stb.,
egyáltalán kétségeket és gondolatokat ébreszteni a femináci agymosás
ellenében."
Abban nem volt hiba, hogy elgondolkodtatott, azt meg régről tudjuk, hogy kicsit másképp gondolkodunk. Bár ebben szerintem van átfedés a véleményeink között: a partnerrel akarunk megöregedni, és a gyerekek felnevelése után természetesen ketten maradunk. Ha jól értem, nálad a partner többnyire megelőzi a gyereket, nálam ez kicsit úgy van, hogy a gyerek életkora vagy az igazságosság (racionális szempontok) is fontos például. Egy felnőtt gyereknél (de ezt a válaszpéldámból is kikövetkeztethetted) már nem a gyerek az első, hanem az igazságosság és az adott példánál maradva a partnerem. De amíg kicsik voltak a gyerekek, addig soha nem lehetett volna a partnerem az első, mert a felnőttnek kell több esze legyen (persze a gyereknek is elmagyarázva, ha rosszat tett, de a pofont vagy más méltánytalanul durva reakciót semmiképp sem eltűrve a másik szülőjétől, legyen az nevelt vagy saját gyerek). Szerencsére ezt mindketten így gondoljuk a férjemmel, és egyikünket se bántott ilyesmi soha.
Prérifarkasnak mondom, hogy a mi családunkban amúgy a gyereknek szedünk először, mégpedig a legkisebbnek, annak ellenére, hogy enni egyszerre kezdünk. :) A férjem még olyan családban nőtt fel, ahol kiskorában a "macskaasztalnál" evett, de első alkalommal rögtön elfogadta, amikor én rutinból az ő első házasságából hozott legkisebbnek szedtem ki az első tányér levest. :) És bár néha még utána is nekem adta az első merítést, de ma már bármelyikünk szed, a legkisebb királyfi tányérjára kerül az első adag.
" Engem is elgondolkoztatott, hogy az úgynevezett többlet jogaimra vajon fel jogosít-e az, hogy Én férfi vagyok. Valószínűleg, ha nem az lennék, lehet, hogy zavarna. "
Tudod ... megettem már a kenyerem javát , tehát nem a fiatalság láncszaggató igazságérzete beszél belőlem . A távolabbi családomban ugyanazt láttam , amiről te írsz . Erről mindig is az volt a véleményem , hogy alapjáraton nem muszáj első/második helyezésnek lenni , ha ketten is elférnek a dobogón . Osztozni kell , ha társat találtunk . Ne azért legyek én a második helyezett , mert nekem nem lóg a lábam között semmi ! De azt készséggel elismerem , hogy ha nem egyenlő (vagy legalább megközelítőleg egyenlő) felek kötik össze az életüket , akkor a dolgok természete szerint kialakul valamiféle elsőség . Különben élhetetlen lesz az életvitelük . Két döntésképtelen egyed elbukik .
Nekem is hagyományosan indult az életem , de hamar rá kellett jönnöm , hogy a nagyonférfi' férjem halogató típus . Nekem határozott céljaim voltak , amiben ő is osztozott , de olyan "ejráérünkarramég" tempóban . Lakás/gyerekek/szakma ... ezt fiatalon kell kikaparni , nem 40 felett .
Aztán ... valahogy ... szinte automatikusan a kezembe került a gyeplő . Fordítva nekem is kényelmesebb lett volna , de csak egyikőnk lehetett kényelmes ahhoz , hogy kis családunk felett "holnap is felkeljen a Nap" .
Ez már egy összevont vélemény, és elég sokrétű is lett - de túl személyes is.
Szia Kenyérszellem, úgy tűnik jó példát sikerült kitalálnom.. de nem valós történet volt.
Volt négy részmondata a kérdésemnek, mind arról szólt hogy az elsőség jutott-e eszébe az itt olvasóknak úgy ahogyan nekem eszembe jutott tegnap. Illetve ha most én eszébe juttatom, akkor hová juthatunk el erről beszélgetve.
Azt azééé gondoltam hogy ez a gondolat csak a mélyen vallásos feleségeknek egyértelmű és tiszta - de reméltem hogy tudok érthetően kérdezni és egy ismeretlen témáról is elgondolkozik az itteni véleményalkotó.
Azt hiszem úgy jutottunk a tegnap esti telefonálásban ehhez a témához, hogy akivel összetartozni vágyik az ember, az a világon a legfontosabb. Akkor is ha érkeznek a gyerekek. És szülőként a gyerek jelenti a jövőt, de házastársként akkor is a másik jelenti a jelent. És attól hogy megérkezik a gyerek, még nem fordulhat ki a házastárs az addígi legfontosabb helyzetéből, mert akkor vége a jelennek. Attól se ha növekszik a gyerek, és akkor se ha felnövekedett.
Inkább úgy értettem, hogy a saját gyerekemet Nekem kell tiszteltre tanítanom, nem feltétlenül akartam ezzel sorrendet felállítani, de lehet, hogy ez így is lejött az írásomból.
Drága Nemisanyóca, nézd el nekem hogy már alapvetően ezt a mögöttes szándékot feltételezem mindenkiről aki nem a közeli jóbarátom kategória.
Debizony inkább kérek bocsánatot attól aki így értetlenkedik mint te - mintsemhogy évek múlva is a fejemre olvassák azt amit.. hm.. nemisúgytettemmeg ahogyan azt bele lehet soderolni.
Amit a gyerekről írtam az egy elméleti példa volt. Csak hogy értse aki olvassa hogy mit jelent a felsorolásban a negyedik részmondat : az új nőm elsősége a mástól való gyerekem előtt. Aki nem érti az nem érti.
Lassan elfogadom hogy nincs térerő köztünk, és nemcsak az elsőségedből következően nem látod az elsőségedet, hanem soha eszedbe se jutott hogy mi az és mitől van. És csak helyzetkezelsz és helyzetkezelsz..
És rendben is van így, te a te életedet így rendezed.
Huh! Ezt csak általánosságban írom. Az első kérdésed annyira semmilyen volt, Endrebá, hogy bevallom, nem is igen értettem, hogy milyen választ vársz rá. Az első gondolatom az volt, hogy a zoknijaim közül melyik az első a jobb vagy a bal? (Amúgy általában a jobblábamra húzom fel először, mert jobbkezes és jobblábas is vagyok, azzal is lépek fel a lépcsőfokra stb.) Ugyanígy a házasPÁR esetén se érzem úgy, hogy kellene, hogy legyen valaki az első.
Aztán ahogy ment tovább a vita, bevallom, kivártam, hogy mire akartok kilyukadni, és azt gondoltam, hogy az nem lesz az első a kapcsolatban, aki jobban függ a másiktól. Van, ahol a nő szeret jobban és van, ahol a férfi, és az lesz az önfeladóbb a kapcsolatban, átengedve az elsőséget. És ha nekik úgy jó, akkor rendben van, nincs általános szabály. Meg hogy bár a párok között nincs rangsor, de isten mentsen az olyan anyától, akinek nem a gyereke az első (férfiaknál azért ez nem feltétlen ennyire egyértelmű, náluk lehet a munka az első vagy a feleség az első vagy a pia az első).
És most, hogy "kibújt a szög a zsákból", már kezdem kapisgálni, hogy mit szeretnél hallani, és részben igazat adok neked. A nagyfiad a te fiad, ne üsse meg a mostohaanya. Viszont neked kellett volna közbelépni, mert az új barátnődnek a nagyfiad nem számít gyereknek, és ugyanúgy reagált, ahogy a kocsmában vagy a metróban visszakézből lecsűrt volna egy átszállót az így tolakodó fráternek. Őszintén szólva, magam is vágtam szájba már fordulásból az egyik exemet, mert nem látok hátrafele, hogy ki nyúl alám. Más esetekben azt mondanám, hogy ne üsse meg a gyerekemet a nevelőszülője, ahogy én se ütöttem meg soha az enyémeket (bár én a férjemnek is megtiltottam, hogy bármelyiket is üsse, legyen az közös vagy az első házasságából származó gyerek). De itt most -- ha jól értem -- egy felnőtt férfiről beszélünk, nem egy nyolcévesről, aki még esetleg kíváncsiságból feszegeti a határait. De ez az a határ, aminek az átlépése -- két felnőtt esetében legalábbis -- már a férfi-nő viszony tisztázását igényli és nem a szülő-gyermeki nevelést. Itt nem a fiadat mint gyereket ütötte meg, hanem a fiadat mint tolakodó férfit. És ha most nem állsz ki a nőd mellett, akkor ennek a kapcsolatnak befellegzett. Minimum annyi elvárható, hogy a fiaddal akkor találkozz egy ideig, ha a barátnőd nincs jelen, ne kényszerítsd a társaságát rá. És hogy a fiad bocsánatot kérjen, természetesen a barátnőd is fejezze ki sajnálkozását a pofon miatt. Ha aztán gondolod, és nem tudod a pofont megbocsátani, akkor szakítsatok, de a következő kapcsolatodba ne úgy menj, hogy megint megeshet, hogy a fiad kvázi szexuálisan közeledik a te partneredhez... Mit szólnál, ha lenne egy lányod, és a pasija a lábad közé nyúlna? (A fiad barátnőjét direkt nem mondom, bár annak is tabunak kéne lennie.)
És igazán ne sértődj meg, de a gyereked nevelésével valami végzetesen el van rontva, ha ennyire nem tiszteli a saját apja társát. És félve kérdezem, hogy ha a barátnőddel meg merte ezt tenni, mit tehet a többi nővel?
Tudod, mi is patchwork család vagyunk a férjemmel, sőt nekem magamnak is volt nevelőapám és nevelőanyám is, és az alap az, hogy a természetes szülő neveli a gyereket (verés nélkül a mi esetünkben), de az tényleg neveli, és ha a gyerek túllépi a határt, akkor értésére adja, hogy ezt a viselkedést nem tűri el a nevelőszülő irányába. Nem azért, mert a gyerek vagy a partner az első, hanem azért, mert megengedhetetlen dolgot tett, aminek kell következménye legyen.
Tök jó a kérdés, hogy így gondolkodnál az elsőbbségről, de megint másként látom :) (Tuti egyszer ezért nagyon fogsz utálni)
Megint csak visszautalva az előző válaszomra, azt kicsit tovább folytatva, vagy kicsit árnyalva.
Ebben az elképzelt esetben abban teljesen igazad van, hogy ha hátradőlsz a kávéval, az a legrosszabb, ugyanis ha nem is azt ismered el, hogy Te rangsorban utánuk vagy, azt mindenféleképpen, hogy alapjáraton így azt fejezed ki, hogy otthon a "lőtéri poros kutyát" nem fog érdekelni, hogy Te miről mit gondolsz.
Visszatérve a problémára.
Meg lehet persze úgy is oldani, hogy rangsorolsz a vér alapján, és ebben, de csak ebben a helyzetben úgy gondolod, hogy a Nagyfiad e téren előnyben van az új asszonnyal szemben, mondván Karinthy után kicsit szabadon, hogy "Ön ne verje az Én gyerekemet."
Én ezt a helyzetet úgy oldanám meg, nyilván lehet Velem vitatkozni, hogy szerintem ebben az esetben is Én éreztetném, de mindegyik esetben, hogy a család nem normális- azért a szoknya alá nyúlás ide tartozik- helyzeteiben Én döntök. Ha valaki fegyelmezni kell, akkor természetesen azt majd Én eldöntöm. Ez az egyik. A másik, ha Én nem verem a gyerekeket, akkor azt más se, akár a saját anyjuk se tegye, nemhogy egy "idegen" (a legmélyebb tiszteltemmel írom ezt a szót) nő. A "hülye gyereknek" pedig szépen érthetően elmagyarázom, hogy az új barátnőm ugyan nem az anyja, de -ideális esetben- egy Nála jóval idősebb Nő, aki Hozzám tartozik, éppen ezért ugyanolyant tiszteltet érdemel, mint Én, nem pedig ezt a viselkedést. Ha pedig nem érti meg a lelkem, akkor esetleg drasztikusabban magyarázom el Neki. Szóval Nálam így nézne ki egy ideális sorrend.
Nem tudom, hogy ez mennyire jó-e a mostani világban, vagy Én már olyan kihalófélben vagyok, mint az utolsó dinoszauruszok, de alapvetően Én egy hagyománytisztelő családban nőttem fel, és a saját életemben is ezt viszem tovább.
Röviden és tömören válaszolva a kérdésedre, szerintem, és ez az Én világom (nem feltétlenül az egyedül helyes) de a felosztás azért természetes, mert ez a természetes. Az Én ideális világomban a dolgok így működnek, és így is kell működniük.
Természetesen Én viszem haza a jóval több pénzt, de ezt például inkább kötelességnek érzem, semmint olyannak, ami bármire is feljogosít. Én vagyok a férfi Nekem kell gondoskodnom az Enyéimről. Akár anyagi szempontból is, akár iránymutatás szempontjából is. Ez egyébként Engem a munkámban is jellemez. Az, hogy Főnök vagyok, embereket vezethetek, nem azt jelenti, hogy bármit megtehetek -azt is- hanem azt, hogy Felelős vagyok értük, gondoskodom Róluk, törődöm Velük. Ezt mind-mind.
A mondatod utolsó része viszont sokszor Engem is elgondolkoztatott, hogy az úgynevezett többlet jogaimra vajon fel jogosít-e az, hogy Én férfi vagyok. Valószínűleg, ha nem az lennék, lehet, hogy zavarna. Így, hogy Én vagyok a férfi, és családi szempontból ráadásul az elsőszülött is, Én ezeket a tagadhatatlan többletjogomat teljesen természetesnek ítélem, és élem meg. Nem gondolom, hogy a másik, csak azért mert Nőnek született, kevesebbet érne, érdemelne, de akkor is, ettől függetlenül van közöttünk különbség, ami mindkettőnknek természetes.
Nem szoktam sunyiskodni . Kérdezek ha kíváncsi vagyok , és nincs mögötte hátsó szándék . A válasz pedig (ha van) nem mentegetőzés .... csak válasz . Mi a nyavajáért kéne' bárkinek is mentegetőzni ?!
Amit a gyerekről írtál , hogy a barátnőd szoknyája alá nyúlt , attól függően hány éves , kijárt neki a nyakleves . Ha már felérheti ésszel , hogy ilyet nem csinál egy normális ember (sőt egyáltalán eszébe sem jut) . Ha még tanítgatni kell ilyesmire , akkor egyszer elbeszélget vele a felnőtt , és csak ismétléskor kapja a nyaklevest , de akkor az apjától is . Kitől láthatott ilyet ?
Ám ez nem elsőségi helyzet aminek te gondolod , hanem helyzetkezelés . Szerintem .
Én ezt még nem tanultam meg. Ha tudok egy kérdésre válaszolni, akkor csak másodjára nézem hogy kelepcébe csalogatnak-e esetleg.. nem gyanakszom rögtön a mögöttes szándékokra, hanem próbálok helyesen válaszolni.
A te kérdéseid egyszerűek és könnyen megválaszolhatóak - és most azt írod hogy lehet rájuk nem mentegetőzni..
A te rendszered működni is jobb mint az amit én csak elképzelek magamnak. A te családodban van egy olyan udvariasság is, amit én csak megtisztelve elfogadnék - de elvárni nem várnám el.
Amit a gyerekekről mint a család céljáról írsz, azzal egyetértek - de az 1204-esben említett elsőség az nem ez. Elsőség az például az, amikor az újdonsült barátnőm szájonveri a szoknyája alá nyúló nagyfiamat - én pedig választok hogy kit parancsolok hátra.
Mert a nagyfiam az én életem egyenes továbbvivője, az újdonsült barátnőm pedig a leendő gyermekeim anyja. Nincs hátradőlés a kávémmal, mert azzal elismerem mindkettejük elsőbbségét énfölöttem.
" Természetesen Én ülök otthon az asztalfőn, hiszen Én vagyok a Családfő, és ez az Én jogom. Természetesen az asszony szedi ki az ebédet, és Ő szed a tálból, mert Ő a Ház Asszonya, de szintén természetesen Nekem szed először. "
Miért természetes számodra ez a felosztás ? Hagyományból , vagy mert te viszel haza több pénzt , és emiatt jogot formálsz a családfőségre , vagy csak simán mer' férfinak születtél ?
Jó kérdés, hogy egy családban, vagy egy kisközösségben hogyan alakul az elsőbbség kérdése, vagy a Felek egymáshoz való viszonya.
Tudom Endre nem feltétlenül szereted azt, hogy Én a válaszaimat, vagy önmagában az egyes kérdéseket szeretem árnyalni, azonban most is ezt kell tennem.
Szerintem, ha Családról beszélünk szerintem az az elsődleges, az elsőbbség, hogy a gyermekek igényeit, vágyait, szükségleteit igyekszünk először kielégíteni. Magának a rendszernek is ez a célja, hogy gondoskodjunk az utódokról, így Nekem ez a természetes, hogy a családom tagjai közül a gyermekek, vagy a legkisebbek a legfontosabb.
Ha viszont onnan nézem a kérdést, hogy magát a rendszert, a közösséget ki vezeti, akkor természetesen az előző válaszom természetesen nem állja meg a helyét.
Saját tapasztalatom, illetve a saját rendszeremben például egyértelműen úgy viszonyulnak a szerepek, hogy nem mondanám, hogy egy férfi és egy nő között a mindennapokban kellene egy szigorú alá-fölé rendeltségi rendszer. Természetesen ettől függetlenül otthon Én vagyok a Főnök, és komolyabb döntésben, kissé karcosan fogalmazva "egy akarat van és az az enyém" (Mellékes megjegyzés, hogy ez igaz a munkámra is. Semmi bajom a "demokráciával" sem azzal, hogy mindenki elmondhatja a véleményét, de minden kérdést el kell dönteni végül)
Szóval elsőbbség kérdése rögtön ketté is van osztva.
Szerintem (és ez szigorúan saját vélemény) akár az ebédlőasztalos példánál maradva: Természetesen Én ülök otthon az asztalfőn, hiszen Én vagyok a Családfő, és ez az Én jogom. Természetesen az asszony szedi ki az ebédet, és Ő szed a tálból, mert Ő a Ház Asszonya, de szintén természetesen Nekem szed először. Azonban a menüt úgy állítjuk össze, hogy a gyereknek, kisebbeknek jó legyen, hiszen az Ő érdekük az első.
kieg . ..szóval nem azt kérdeztem hogy ki mit gondol az asztalfőn ülésről vagy az elsőként merítésről, hanem hogy ki mit gondol a férfi elsőségéről a gyermek előtt, illetve a nő elsőségéről a gyermek előtt.
Baaaxx.. még pár egyszerűsítés, és nagyon bunkón fog hangzani a négyesben még óvatosan fogalmazott kérdés.
" ... az ezerkettőhetesben arra utaltál hogy te a te családodban magadat teszed előre. "
Ezt írtam volna ? No mindegy .... úgy tűnik nem vagyok magamnál , ha ez jött le a beirkámból .
A kiskorú kölök az első , a felnőttek meg egyenrangúak . Lehetnek olyan szituk , hogy akkor éppen az egyik vagy másik élvez elsőbbséget (nekem az elsőség ugyanezt jelenti) , de általánosságban nincs írott elsőség .
Node hogy kinek érzem magam abban a kisközösségben, az ennek az elsőségnek legalább annyira következménye, minthogy mire használom azt amit a sliccemből előveszek.
Merthogy a férfiasság az nem csak a hímneműség látható jegyei.
Azt nem ertem mi ennek a jelentossege egy csaladban - es akkor innen fuj a szel.... Mert a hagyomanyos ferfi-noi szerepek mellett kiallok (apu festi a lakast, fat vag, kertet as, anyu meg vasal, foz, mittudomen) de ezek maguktol ertetodo, az evoluciobol levezetheto, a nemek kozott fennallo kulonbsegekbol erednek. De hogy ki mer eloszor a levesbol? Ki ul az asztalfonel? Ezek nagyon maradi dolgok, ezeket meghaladtuk 100 evvel. Ha ezt varod el egy parkapcsolatban, azzal leszukited a celcsoportodat erosen. Rendkivul kicsi lesz a merites. A ferfiak ettol meg ferfiak maradnak. Mert szeles az alkapcsunk, nehez a vallunk, es bozontos szor serken az izmos mellkasunkon, es nalunk a nadragsliccnek van funkcioja is:)))
