ok, nem kell ismetelni, az eddigieibol is megertettuk, h nem tudsz valaszolni, csak az egod mar azt sem kepes befogadni, h ne valaszolj.
de javithatsz, legalabb felsorolas szinten nehany technikai eszkozt irj mar le, ami valosagosan a relelmet hasznalja, amit szerinted en letagadok. gps? ja, az qurvara nem. tomograf? ja, az sem. talan a fuzios reaktor? ja, olyan meg nincs. szoval?
Abban viszont igaza van, hogy a Hubble állandó, az univerzum gyorsuló tágulása, és az exponenciális időlépték, számolható léptékfaktorok. Mert különben azzal indíthatnánk, amivel Georg Lucas: egy messzi, messzi galaxisban…. ;-)
Egyszerűen nem érdemled meg, hogy foglalkozzak veled. Semmi kedvem szakmai részletekről társalogni veled, miközben azt képzeled, hogy te vagy hivatva megállapítani a világ fizikusainak, értelmességét vagy ostobaságát, te mondod meg, ki csaló, ki becsületes. S még a mindennapokban használt eszközök működését is képes vagy egyszerűen letagadni, ha az ellenkezik a téveszméiddel.
"A mai kozmológia megtorpan a Planck időnél és arra sincs válasza, hogy mi volt az ősrobbanás előtt. Ha nem létezett univerzumunk, akkor az idő fogalma is homályba vész. Az exponenciális idő transzformáció ebben is segít, mert az exponenciális időskála nem mehet el nulláig, ahol az időtranszformáció szabálya szerint végtelen nagy lenne a karakterisztikus frekvencia. Nincs ezért kezdő pillanat, nem kell arról beszélni, hogyan lett a semmiből valami. Nem az univerzum keletkezéséről kell beszélni, hanem korszakokról és átalakulásokról kell szólnia az elméletnek. Ez az exponenciális időfelfogás talán legfontosabb tanulsága.
Vessük még fel azt a kérdést is, hogy az idő transzformációs szabálya mögött milyen fizikai törvény húzódhat meg. Induljunk ki az energia kvantummechanikai operátorából, amit a differenciálhányados ad meg. Ez az operátor invariáns az időtranszformációval szemben, mert az idő csökkenését kiegyenlíti a Planck-állandó csökkenése.
A kvantummechanika változásalapú szemléletmód, ahol a változásból indulva jutunk el az állandósághoz. Először felírjuk operátorait, amellyel rákérdezünk a változásra: mi változik meg, majd megoldjuk az operátor sajátérték egyenletét. Ebben a sajátérték adja meg az állandóságot, a sajátfüggvény pedig leírja a mozgás tér- és időbeliségét. A kvantummechanika az energiát az idő szerinti változással köti össze, a viszony azonban megfordítható: feltehető az a kérdés is, hogyan függ az idő az energiaváltozástól, azaz a differenciálhányadostól, ahol felhasználtuk az E = h·f = ħω Planck-törvényt is, melyben ω = 2πf a körfrekvencia. Ez alapján vezethetjük be az idő operátorát a frekvencia szerinti differenciálhányadossal definiálva:
Itt a kvantummechanikai konvencióval szemben nem szerepel az „i” imaginárius egység. Ennek oka, hogy a kvantummechanikában követelmény a normálhatóság, vagyis amikor véges értéket vesz fel az állapotfüggvény négyzetének teljes térre képzett integrálja. Ez a feltétel akkor teljesül, ha imaginárius a differenciál operátor, mert ehhez periodikus sajátfüggvény tartozik. Erre a normálhatósági feltételre azért van szükség a kvantummechanikában, mert a tér lokalizált objektumának (például az elektronnak) stacionárius állapotát akarjuk leírni, melyben a megtalálási valószínűség egységnyi lesz."
A skálainvariáns kozmológiai modellekben ez a Weyl-áram természetesen harmonikus időt hoz létre. A hurok kvantumgravitációjával összefüggésben,
Az idő kvantumfogalma először a kvantumgravitáció korai kutatásaiból, különösen Bryce DeWitt 1960-as évekbeli munkájából alakult ki, amely a Wheeler–DeWitt egyenletet eredményezte.
Más szóval, az idő összefonódási jelenség, amely minden egyenlő óraállást (a helyesen előkészített órákat – vagy bármely óraként használható objektumot) ugyanabba a történelembe helyez. Ezt először Don Page és William Wootters fizikusok értették meg 1983-ban. Ők javasolták az idő problémájának megoldását olyan rendszerekben, mint az általános relativitáselmélet, amit feltételes valószínűség-értelmezésnek neveznek. Ez abból áll, hogy minden változót kvantumoperátorokká teszünk, az egyiket óraként, és feltételes valószínűségi kérdéseket teszünk fel más változókra vonatkozóan. Az összefonódás kvantumjelenségén alapuló megoldáshoz jutottak. Page és Wootters megmutatta, hogyan használható a kvantumösszefonódás az idő mérésére.
In other words, time is an entanglement phenomenon, which places all equal clock readings (of correctly prepared clocks – or any objects usable as clocks) into the same history. This was first understood by physicists Don Page and William Wootters in 1983. They proposed to address the problem of time in systems like general relativity called conditional probabilities interpretation. It consists in promoting all variables to quantum operators, one of them as a clock, and asking conditional probability questions with respect to other variables. They arrived at a solution based on the quantum phenomenon of entanglement. Page and Wootters showed how quantum entanglement can be used to measure time.
Tegyük fel, hogy az univerzum nem más, mint hullámfüggvények szuperpozíciója. Természetesen a Hilbert-térben.
Ezt a halmazt osszuk fel két részre: clock + rest of the world.
Továbbá tegyük fel, hogy az óra kvantumállapotok összefonódott állapotban vannak a megfelelő "többi rész" hullámokkal.
Zseniális. (Kár, hogy nem nekem jutott eszembe!)
Ebben az esetben ugyanis a világ teljesen statikus, örökké változatlanul létezik.
Viszont a benne lévők úgy érezhetik, mintha az idő létezne.
Idézem (szellemét):
Wheeler és deWitt azt állítják, hogy az univerzum globális hullámfüggvénye stacionárius, vagyis nem változik.
Wootters és Page 1983-ban kitalálták, hogyan lehet a statikus univerzumból emergens módon az általunk tapasztalt időt elővarázsolni. És voila. Nem mondom, idétlen idő. De működhet. Na (1előre) ennyit az emergens idő illúziójáról.
Ha egyszer netán legalább alapszintű jártasságot szereznél a differenciálgeometriában, meg a fizika egyéb matematikai eszközeiben, akkor megértenéd azokat a dolgokat, amiket most trükköknek nevezel, s rájönnél, hogy a fizika mennyivel magasabb szintű, alaposabban kigondolt és bizonyított eljárásokon alapul, mint amit te jelenleg képzelsz róla.
Előbb semmi értelmét nem látom belemenni a részletekbe, hiszen volt itt aki felhívta a figyelmedet pl. a ferdeszögű koordináta-rendszerekkel kapcsolatos elképesztő tudatlanságodra, ami neked elég volt arra, hogy rögtön csalással gyanúsítsd a világ összes fizikusát, akik viszont nagyrészt még gyermekkorukban megértették és megtanulták ezeket az elemi dolgokat. Ám te ebből az égésből se okultál, sőt bagatellizálni próbáltad. Ráadásul most meg ezzel: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=166837667&t=9253058 jössz, ami legalább ugyanakkora sügérség. De még csak el se tudod mondani értelmesen, úgy kell kisilabizálni a félreértéseid, rossz fogalmazásod, és vádaskodásaid szövevényéből.
A "kritikáidra" azért nem tudok válaszolni, mert annyira rosszul fogalmazol, egyszerűen nem értem, mit akarsz mondani. S amit ki tudok belőle hámozni, az se kritika, hanem csak a fizikai félreértéseid, és magánhiedelmeid valamiféle számonkérése.
nem mind, de aki bedolt nekik az nem csak nalam, de ugy altalaban is ostoba. hat, sajnos ilyen vilagban elunk, h ostobak altal megszabott szabalyokhoz kell igazodni azoknak is, akik egyebkent nem azok.
de mi lenne, ha az indulati kirohanasaid helyet, csak egyszer erdemi valaszt adnal egyetlen kerdesemre/allitasomra.
elemezzunk bizonyiteknak hitt kiserleteket, cafold meg a mar idezett harom matematikai trukk letet, mondjal egyetlen egy relelmen alapulo - nem nagyjabol hasonlo, hanem konkretan azon alapulo - technikai vivmanyt. cafold meg az irasoddal kapcsolatos kritikaimat. egyszoval probalj meg ertelmes emberkent vitazni.
Amit te ott leírtál, az csak a te tudatlanságodat bizonyítja. És nem egyedül azt, hogy lövésed sincs még a ferdeszögű koordináta-rendszerekről se, hanem az elképesztő arroganciádat is, amivel rögtön csalást kiáltasz, amint nem a te szamárságod szerint számolnak. Meg a nevetséges feltételezésedet, hogy az ilyen publikációk szerzői, lektorai, s 120 év alatt az összes olvasója is kivétel nélkül mind ostobább tenálad.
nem konyvet kell elolvasni, hanem az eredeti publikaciot. nem lehetetlen megerteni, csak nem egyszeru. a legnagyobb baj, h szandekosan ugy van megirva, hogy latszolagosan ertheto legyen, de a lenyeg - vagyis a logikai hibak - ne bukjanak ki. vagyis aki elhiszi, h a leirtak a valosagra is ervenyesek, azok maximum elfogadjak, h igaz, de tenylegesen nem ertettek meg.
ahogy nemreg leirtam h milyen harom matematikai trukkel teszi - szerintem mileva - hihetove az elmeletet.
"Ez a relativitáselmélet népszerűségének egyik titka."
Nincs értelmes ember, aki azt képzelné, hogy a relativitáselmélet a halál legyőzősét ígérné, vagy akár csak a fiatalítás reményével kecsegtetne. Ha elmondanád, milyen hosszú utazás és milyen bődületes sebesség illetve energia kellene ahhoz, hogy egy utazó akár csak perceket is nyerjen ezzel, akkor egyből nevetségessé válna az egész állításod. Nem beszélve egy ilyen utazás gyötrelmeiről, s azok elkerülhetetlen egészségkárosító voltáról.
Ezt a badar vádat csak te terjeszted, és egyedül te hiszed el.
Te magad vagy az egyetlen ember, aki bedőlt ennek a hazugságodnak.
