Szeretném összegyűjteni, hogy milyen publikálási lehetőségek vannak olyan tanulmányok megjelentetésére az új fizikához kapcsolódó cikkek, tanulmányok, könyvek számára.
"Hiába van valakinek 140-es IQ. A tenyésztett példákat meg tudja oldani. De a valóságos problémákon rendre elcsúszik."
Általában nem.
Éppen az az intelligencia lényege, hogy fejlett problémamegoldó képesség: képes átlátni az összefüggéseket, és olyanokat is észrevesz amit a gyengébb képességűek nem, és olyan megoldásokat is ki tud találni, ami a gyengébb képességűek kombinációs képességét meghaladja. És ezt bizony a gyakorlatban is tudják produkálni a magas IQ-val rendelkezők, mert szellemi munka szempontjából semmi különbség nincsen aközött, hogy egy IQ-teszt feladatban kell felismerni és alkalmazni az összefüggést, vagy pedig egy meghibásodott komplikált berendezésben.
Mint írtam, a magas polcokon ülő hivatásos szakembereknek nem érdemes új dolgokat írni, mert zsigerből elutasítják, anélkül, hogy egyáltalán elolvasnák.
A teljesen laikusoknak pedig szinte lehetetlen, mert a minimális ismeretek hiánya miatt, az alapoktól kellene kezdeni. Ez pedig olyan terjedelmű könyveket eredményezne, amit megint csak nem olvasnának el.
Marad tehát az a középréteg, akik szakmailag valamennyire képben vannak. Kik lehetnek ezek?
- a mérnökök, akik érdeklődnek a fizika iránt
- a középiskolai és általános iskolai tanárok, elsősorban a fizika tanárok
- a műszaki egyetemekre és főiskolákra járó diákok
- esetleg középiskolás diákok
- más országokból érdeklődők
Ha már tudjuk, hogy ki a célközönség, akkor azt is el tudjuk dönteni, hogy milyen szinten kell megírni a publikációkat.
- fel kell tételezni egy minimális tudományos ismeretet, de nem szabad túlbecsülni
- a magyarázatoknak röviden tartalmazni kell az előzményeket is, de ezt nem szabad túl hosszúra nyújtani
- a lehető legegyszerűbb nyelven kell fogalmazni, kerülni az idegen kifejezéseket
- az új kifejezéseket el kell magyarázni
- ha vitába szállunk valamivel, akkor az eredeti álláspontot is be kell röviden mutatni
- minél tagoltabbnak kell lennie a publikációnak
- minimális matematikát kell használni, inkább több ábrát
- más ország érdeklődői számára angolra kell fordítani
Ezek jutottak most eszembe, de bizonyára ki lehet még egészíteni.
Hoztam még egy történetet. Lehet sírni vagy röhögni, ízlés szerint.
Nagytudású kolléga készített egy adatgyűjtő elektronikát. Meghatározott időnként 30 másodpercig masszívan mér.
Mérés közben nem lehet lekérdezni (kevés benne az operatív memória).
Ráadásul ilyenkor nem is figyeli a bemenetet. FIFO, két bájt. Megtelik, ha nem olvassák, aztán kerethiba.
Valahogy a hibatörlés kimaradt a tervből. Újra kell indítani a rendszert.
Okos kolléga kitalálta a megoldást: megtiltjuk.
Majd szépen leírjuk a kezelési utasításban, hogy mérés közben tilos lekérdezni.
Muhaha!
Még egy lámpa sincs rajta. "Most ne zavarjanak!" Ha ott állsz mellette, akkor sem tudod, hogy éppen mikor végez mérést. Legfeljebb ha szétszeded és oszcilloszkóppal vizsgálod. Ráadásu ez távlekérdezés.
Neumann relativitás: Mennyi egy pillanat hossza?
Egy lámpa nem is lenne elegendő - a versenyhelyzet (hazárd) miatt.
Mert mi van, ha a lekérdezés és a mérés egyszerre indul? Ugyanabban a pillanatban?
Legyen a sebesség 1200.
A terjedési sebesség nem m/s, hanem bit/sec.
Már elküldte a parancsot a lekérdező, de még nem érkezett meg.
1 bájt = bruttó 10 bit, nettó 8 bit + start + paritás + 2 stop. Ez 8 ms. És még a kiolvasás + megértés ideje.
Tulajdonképpen a közlekedésben már kitalálták. Nem csak piros és zöld lámpa van, hanem sárga is.
(Gyalogos részére villogó zöld.) Azért kell piros és zöld is, mert hátha kiég a lámpa.
Tehát a Neumann-egyidejűségi problémát úgy lehet megoldani, hogy a piros előtt lenne egy sárga.
Viszont az adatgyűjtőn nincs lámpa. Távlekérdezésnél pedig nem is látnák.
Hiába van valakinek 140-es IQ. A tenyésztett példákat meg tudja oldani. De a valóságos problémákon rendre elcsúszik.
Egyre többen megértik, azt amit írtam és bizonyítottam.
Jelenleg már ott tartok, hogy akadémiai szinteken is egyeztetek, akadémikusokkal.
Tehát már a memetika nagyjain és szakértőin is túljutottam. Mint például Richard Dawkinosn, Daniel Dennetten, vagy Susan Blacmoren. Éppen ezért is kellett a memetika tudományosabb részét átneveznem pszichivirulógiának.
Nem ÚJ MEMETIKA :-)
A régin alapul, csak az áltudományos részt kidobom és a pszichológiával némileg társítottam Je meg a kogniotív tudománnyal.
Ilyen névvel, hogy Új -Fizika ... inkább körberöhögnek téged. Azt is teszik, itt is.
Persze, csak az én legyengített hülyeségeim (vakcina pszichovírusaim) tudományosak. Megírtam előre (PUBLIKÁLTAM) , mit érnek el és miért vannak. Hasonlóak mint a biológiában a veszélyes vírusok elen a vakcinák. Ja és működnek. Teszteltem magam is őket, és tesztelték mások is.
A te gondolataid meg jellemzően tényleg és valós hülyeségek. Tele érvelési hibák tömegeivel. Ja meg a bizonyítás és a tesztelhetőség hiányával. Ezért is nem mered PUNLIKÁLNI és kitenni tesztelésra. Azaz kritikai próbára.
Szerintem meg túl sokat foglalkozol azzal, hogy ki mit ért meg. Vagy magadban sem vagy bisztos. Egyszerüen csak publikáld , és kész. amit Holdal kapcsolatban összeirtál bisztos hogy nincs úgy , de szerintem ha úgy hiszed ,publikáld.
„Tehát, mint célközönség, a hivatásosok nem jöhetnek számításba. De a laikusok sem nagyon, mert nekik meg nincsenek meg azok az előismereteik, ami alapján megérthetnék.
Szóval nem egyszerű a helyzet. „
Ez bizony elszomorító. Volna egy javaslatom. Csinálj az elméleteiből a Mont Piton jellegű filmet, amiben te vagy a rendező és főszereplő. Biztos a siker.;-)
Tapasztalatból tudom, hogy az ismerőseim, akik már olvasták az elméleteimet, nem nagyon értik meg.
Vajon miért?
Ahhoz, hogy megértsék, elég mélyen kellen ismerni a relativitáselméletet, sőt a hibáit is. Az átlagember azonban magával a relativitáselmélettel sincs tisztában, nemhogy a hibáival.
Akkor hogyan is érthetné meg azt, hogy az én elméletem milyen hibákat küszöböl ki.
Másrészt azok a hivatásos fizikusok, akik viszonylag jól ismerik a relativitáselméletet, azok sem ismerik a hibáit, mert őket arra tanították, hogy nem lehet benne hiba. Így eleve kétkedve állnak az olyan elméletekhez, amelyek a hibákat akarják kijavítani.
Tehát, mint célközönség, a hivatásosok nem jöhetnek számításba. De a laikusok sem nagyon, mert nekik meg nincsenek meg azok az előismereteik, ami alapján megérthetnék.
