Általános trslgás, trsdlmi, pszihlgiai, és egyéb kérdésekről főzőcske közben. Leginkább magammal beszélgetnék, de minden barátságos nicket szívesen látok.
azt a feladatot kaptam, h beszélgessek veled, írjak neked levelet, beszéljem meg veled, nyilvánítsam ki, milyen viszonyban szeretnék lenni veled.
hát nem tudom, mit is mondhatnék erre ... legjobban V. viszonya tetszik, aki mikor belé akarják lehelni, rúg egyet, és hátralép, mint egy igazi Kung-Fu mester ...
Csakhogy ő nem vírusként gondol rád. én viszont igen ... hiszen kinyilvánítottad, az vagy! nem, egyáltalán nem szeretnélek beengedni magamba, de már itt vagy. folyton kódolsz, változol, mutálódsz, és szaporodsz ... áttéteket képzel, eszel ... tehát nem tudok egy tüsszentéssel szabadulni. hiszen fertőzöl is, a többi emberre vigyázni kell, mégha nem is érdemlik ... bár meglehet bennük is ott vagy,, és szívóskodsz ...
ezeket még félig meddig én írom, de mivel az agyamban vagy, már nem tudni, h énként ki beszél belőlem, te, vagy én ... vagy én lettem te, és szaporítani akarlak .. tüsszentéssel ... hogy szabaduljak ... vagy megsemmisíteni, ami nem lehet más, mint egy tűzhalál, h írmagom ne maradjon, minden porcikám semmisüljön meg, és legyen vége ennek a gyalázatnak ...
hát milyen kapcsit lehet ápolni egy vírussal??? és most ki írta ezeket a sorokat? te akarsz megölni, vagy én felszámolni téged?
el tudok képzelni állatot, amelyik éhenhal a tele kutyatányér mellett, mert nem mondja neki senki, h: tiéd ... nyilván épített környezetben ... feltehetőleg egy erdőben már megfogná a nyulat, vagy békát, stb-t ...
erre legjobb példa a tanult tehetetlenségi kísérletek. tehát, ha egy állattal megtanítják, hogy küzdeni hiábavaló, nem fog küzdeni akkor sem, amikor érdemes lenne.
de biztos vannak még más pszichológiai kísérletek állatokkal, amik cáfolják, h az állat a legjobb érzései ellenére sem teszi azt, amit az ösztöne diktál, hanem követi a marhaságot, amit az ember tanított neki ...
"Az állat állandóan érzi, tudja, hogy számára mi a helyes, és cselekedeteit ez határozza meg. Nem így az ember. Valaki kitalál valami baromságot arról, hogy adott esetben hogyan érdemes eljárni, ami esetleg, akkor és éppen ott, némi hasznot hajt a csoportjának, esetleg csupán beszélni lehet róla, a többi szerencsétlen pedig ezt azonnal szabálynak tekinti. Lehet, hogy ők maguk sohasem jöttek volna rá a kitalációra, de ész nélkül másolják, a szabály utasításait betartják. Szabály szerint élik életüket, építik házukat, nevelik gyermekeiket, még akkor is, ha a körülmények már régen megváltoztak."
eltekintve attól, hogy a Nyünyü-től felordítottam, minden rendben ment ... szerencsére a Nyünyünek több esze volt, és csak kicsit evett meg ... maradt még belőlem ... szóval lehet, lesz vmi ... majd láttyuk ...
a Nyünyü = amstaff ... huhh ... de csak szeretni akar ... szóval .. deazért na! nem volt szerencsés a táskámon a plüssnyúl fityegő ... ehh .. mind1 ... b+!, milyen ereje van egy ilyen kuttynak ... mindenképpen tisztelni kell ... de a hasát megmutatta ...
ja, igen, beszéltem a csávóval is ... mer' ott volt ...
nem lenne szabad innom, de ha nem iszom, kiszáradok, és köhögni kezdek, mint egy kehes ló ... ha meg iszom, akkor hugyos leszek ... ehh ... nem megyek ... ráadásul brummog .. de szerencsére automata mosógép van ... szóval nem húzhat be a Hajdúval ... még szerencse!
sztem, ha kellően ügyesek a szülők, nem lehetetlen.
ha én most kapnék egy kisbabát, tuti (akár vele együtt) fizikát tanítanék neki. (először persze kitréningelném magamat forgásirányokból ... ) uis minden is fizika! egy egyszerű szélforgóval, gumilabdával, hűtőmágnessel, a víz forrásával, bármivel is lehetséges megértetni ... csak nekem nem sikerül ... najóvan ... olyan hülyeségeket nem tanítanék, ha sokat fekszik mágnesen, hanyatt fog dőlni ...
Harmincévesen elhittem, hha repülőgép anyahajók úsznak a Dunán, nekik betolják a Lánchidat az Alagútba ... kérdésem az volt, h deés a többi híddal mit csinálnak ...
ehh ... most ... egy picit ... csalódott vagyok ...
Hülye!
ezzel ébredtem, mert tegnap tök OK volt, amit mondtál!