Jakab apostol leveléből tudható, hogy a törvényt lehetetlen betartani.
Ezért Jézus tanításában a törvényt felváltja a szeretet betartásának kívánsága.
A törvény a test bűneire válaszol (szemet szemért, fogat fogért), a szeretet a lélek bűneit próbálja kijavítani.
De vajon meg lehet-e felelni a szeretet elvárásának?
Sajnos nem.
Ez legalább annyira lehetetlen, mint megfelelni a törvény előírásainak.
A törvény is megfogalmazható egyetlen mondatban, nem követek el bűnt, mert le súlyt a törvény.
A gond az, hogy ahogyan a törvény is rengeteg előírásból áll, a szeretet is rengeteg dolog betartását vonja maga után.
Mi a szeretet törvényének az előírásai?
Irgalom, békesség, szelídség, igazságosság, alázatosság, egymás iránti szeretet, együttérzés, türelmesség, önuralom, kegyesség, jóság, továbbá nem képmutató, nem részrehajló, nem irigy, nem gonosz, nem parázna, nem bálványimádó, nem büszke, nem kérkedő, nem ítélkező, nem rágalmazó, nem önző, nem hazug, nem viszálykodó, nem személyválogató, nem haragos, nem bosszúálló, stb.
Ha a törvénynek egyetlen pontját is megszegem, ezzel megszegem az egész törvényt.
„Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekeszik, bűne az annak.” (Jak4,17)
Tehát a szeretet, mint törvény, szintén betarthatatlan az ember számára.
Legfeljebb jó tanácsként, javaslatként lehet elfogadható.
Egyetlen reménységünk lehet csak, hogy Istennek is látja ezt.
Azok iránt, akik bár törekszenek rá, mégis képtelenek az összes elvárásnak megfelelni, ha a szeretetet is törvényként értelmezzük.
(A fény sem az elveszettségét ismeri fel, amikor rájön, hogy a fénysebességet nem tudja átlépni. Az embernek nem szabad olyan célt kitűznie, amit nem tud elérni soha. Ha az ember képtelen bűnök nélkül élni, akkor a büntetésének sincsen semmi értelme, mert ettől nem változik meg, képtelen rá. A kegyelem ennek a felismerése, annak részéről, aki eddig a büntetéstől remélte az ember megváltozását. A kegyelem nem az emberben okoz változást, hanem Isten ismeri be, hogy nincsen értelme a büntetésnek, ezért ad kegyelmet, hogy ne haljon meg minden embert. Nem az ember ismeri fel az elveszettségét, hanem Isten ismeri fel ezt, ezért ad kegyelmet. )
Egyedül Isten megváltásában reménykedhetünk, mert az ember számára a szeretet sem teljesíthető cél, csak egy elérhetetlen álom. Reményünk van abban, hogy Isten felismeri, nincsen értelme az ember megbüntetésének, mert ettől nem fog megváltozni soha, legfeljebb örökre elveszik.
Ezért a megváltás az igazi szeretet, amit egyedül csak Isten képes megadni a folyton elbukó ember számára.
„Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.” 1Jn 4,10
A mi szeretetünk legfeljebb csak halovány árnyéka lehet Isten szeretetének.
Mit jelent ez?
Azt, hogy az ember mindenkép meghal, mert testben él. Ez a törvény.
A megváltás pedig az, hogy ha a törvény beteljesedett, (meghalt az ember), Isten a benne hívőket, feltámasztja lélekben, egy új romolhatatlan testben, ott ahol már nem uralkodik többé semmilyen törvény.
