"Egy nemzet nincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha aláírt - késsel a torkán - egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás…"
(Théophile Delcassé, egykori francia külügyminiszter)
A világháború végén az Antant csapatok megszállták Isztambult, a tengerszorosokat és Kis-Ázsia partvidékét. Akkor eszükbe sem jutott folytatni a háborút, hiszen a front összeomlott. A törökök megkötötték 1920-ban az Sévres-i békeszerződést, ami legalább olyan igazságtalan volt mint a trianoni béke. Török többségű területek kerültek idegen, főként görög uralom alá.
Utána viszont felmondták az igazságtalan békét, és megtámadták a görögöket. A görög csapatok több súlyos vereséget szenvedtek, és kiszorultak Kis-Ázsiából.
De a törököknek is évekig tartott, amíg győztek. Előbb le kellett győzni a reakciós, a szultánt támogató erőket, szövetséget kötöttek Szovjet-Oroszországgal, ahonnan nagy mennyiségű utánpótlást kaptak. Törökország lakossága kétszer akkora volt, mint Magyarországé, a területe nyolcszor akkora, mint Magyarország. Mivel a szovjetekkel békét kötöttek, nem kellett többfrontos harcot vívniuk.
És még ott volt a vezetők különbsége. Horthy egy gyáva gazember volt, Kemal pasa viszont nem ok nélkül kapta meg az Atatürk nevet.
Tehát összefoglalva, a törökök jóval erősebbek voltak a magyaroknál, az ellenfeleik meg jóval gyengébbek (Görögország). Az is igaz, hogy több évvel a világháború vége után az Antant hatalmak közötti egység is meggyengült. Pl. görög-olasz ellentét volt, Nagy-Britanniában megbukott az a kormány, amelyik feltétel nélkül akarta támogatni a görögök harcát.
"Viszont ellenállás esetén szinte korlátlan erőket tudtak volna Magyarország ellen bevetni."
A Kemal Atatürk vezette török honvédő harcoknál is láthattuk, hogy mire képesek a "korlátlan" Antant erők... :)
"Se Károlyi, se Kun, se Horthy nem akart harcolni az Antanttal, mivel tudták, hogy ez egy eleve vesztes háború lett volna."
Károlyinak elsősorban nem az Antant erők ellen kellett volna harcolnia, hanem a betolakodó, területrabló szomszédaink ellen.
Ráadásul ő volt az egyetlen, akinek esélye lehetett volna egy győztes honvédő háborúra, ha nem szerelteti le a magyar katonai egységeket. De még Kunbéciéknek is sikerülhetett volna, ha lett volna bennük egy kis nemzeti érzés, és a Fevidék feladáasával nem züllesztik le a hadseregüket. Viszont Horthynak két ilyen országzüllesztő politikai kalandor tevékenysége után, sajnos már semmi lehetősége nem maradt a fegyveres honvédelemre...
Károlyi és Kun 1919 tavaszig senkivel nem akart harcolni, még a banda szintű román, szerb, csehszlovák erők ellen sem. Károlyi lehet hogy hülye volt csak, de ez sem mentség. Kun meg a saját pecsenyéjét sütögette a visszatérő katonák lázításával és szétzavarásával hogy Magyarország addig gyengüljön míg neki nem tud ellenállni. Pont leszarta hogy közben az ország nagy részén randalírozó ellenséges bandáknak sem.
Óriási szégyen ez Károlyira és Kunra nézve, mert ahol csak pár tucat magyar mégis ellenállt mindjárt lett látszatja.
Nem tudod lemosni Károlyi és Kun hazaárulásának gyalázatát.
És amikor Kun már saját hatalmát védte akkor sem engedte mindenkinek hogy a hazájáért harcoljon. A társai magyarokat gyilkoltak közben.
Nem tudod kimagyarázni, a láthatatlan antant légiókkal sem.
Ritkán olvastam ilyen rosszindulatú hazugsághalmazt,ami ebben a fércműben áll.
Jellemző, hogy a szerző még a nevét sem merte leírni a förmedvényéhez...
Persze, lehet ilyen fércmunkákat továbbra is írogatni, hazudozni, rágalmazni, propagandát terjeszteni a magyarok gonoszságairól és kegyetlenkedéseiről, ezt nem lehet megakadályozni, de az tény, hogy a történelmi Magyarországon a kisebbségek sohasem voltak kitéve egy olyan állami propaganda által gerjesztett hecckampánynak, ami elvakult gyűlöletben, azonnali brutális elnyomásban, jogfosztások és megaláztatások sorozatában csúcsosodott ki az utódállamok magyarságával szemben...
A saját faluját, vidékét talán megvédte volna, de az ország más részeit már nem.
Ez volt az oka, hogy az Erdélyből kiszorult Székely Hadosztály nem akarta a Tiszántúlt védeni, inkább puskalövés nélkül megadták magukat a román hadseregnek, mivel így hazamehettek.
valahogy ugy okoskodik hogy csak a magyar katona nem akarta a sajat falujat se megvedeni de az osszes tobbi az mind harcolni akart teljesen megfertozte a rakosi kadar propaganda hazugsag cunami
Abban igazad van, hogy kezdetben talán ellen lehetett volna állni a támadóknak. Viszont ellenállás esetén szinte korlátlan erőket tudtak volna Magyarország ellen bevetni.
Se Károlyi, se Kun, se Horthy nem akart harcolni az Antanttal, mivel tudták, hogy ez egy eleve vesztes háború lett volna.
A szerbek 1918 november 4-én lépték át a magyar határt, és november 7-én indultak meg észak felé. Baját november 13-án, Pécset november 14-én foglalták el.
A román csapatok november 13-án indultak meg a Kárpátok szorosaiban.
Az első cseh alakulatok pedig november 8-án lépték át a határt Nagyszombat, Trencsén, és Zsolna térségében.
"A támadó román katonaság létszáma viszont Apáthy utólagos becslése szerint 15-20 ezer, újabb, francia dokumentumok szerint viszont közel 40 ezer fő volt." (In: Romsics Ignác: A trianoni békeszerződés. Osiris kiadó, Budapest, 2005. 84. o.)
"...a románok azonban az 1916-os bukaresti titkos szerződés igézetében - mely csaknem a Tiszánál jelölte ki a leendő országhatárt - nem nyugodtak bele a Berthelot - Apáthy vonalba, s folytatták előrenyomulásukat. Ebben akadályozta őket a szerveződő székely hadosztály, amelynek a mintegy 40 ezres román haderő kolozsvári előrenyomulása elől vissza kellett vonulnia..." (In: Salamon Konrád: Nemzeti önpusztítás 1918-1920, Korona Kiadó, Budapest, 2001., 98. o.)
" ... amintegy 4000 fős "székely hadosztály" azonban elenyészően csekély, gyenge maradt a 15 ezres, később 30 ezres román túlerővel szemben." (In: Magyarország története 1918-1990, Korona Kiadó, Budapest, én., 20. o.)
Ránki György is azt írja a Magyarország Története c. művében (1976), hogy a 60-as évek végén közzétett román hadi levéltári dokumentumok szerint a támadó román erők csak 1918 december végére érték el a 39 ezer fős létszámot.
DÉLSZLÁV - FRANCIA ERŐK:
"Franchet d'Esperey ugyanakkor 3 szerb és 2 francia hadosztállyal indult meg, s a mozgósított csapatokon kívül a parancsnoksága alá tartozott még további 3 szerb, 2 francia és egy görög hadosztály, illetve brigád." (In: Romsics Ignác: A trianoni békeszerződés. Osiris kiadó, Budapest, 2005. 73. o.)
Bőhm szerint a támadó délszláv erők csak 1919 májusára érték el a 30 ezres létszámot.
CSEHEK:
Marian Hronsky: Szlovákia elfoglalása a csehszlovák katonaság által 1918. novemberétől 1919 jabuárjáig c. műve szerint a felvidékre betörő erők létszáma november végéig 4000 fő volt és ez később is alig érte el a 8000 főt.
Szóval ez volt az a haderő, amely megtámadta Magyarországot.
Nem véletlenül mondta Károlyi, hogy nem azért nem védi meg fegyverrel az országot, mert nem lenne rá képes, hanem azért, mert jobban bízik a jog erejében.
Ugye tudod, hogy Berthelot követelte a magyar Kormánytól Kolozsvár teljes kiürítését? Ugye azt is tudod, hogy a magyar kormány ezután elrendelte a magyar csapatok hátravonását a Kolozsvár-Torda -Gyulafehérvár vonal mögé? Ugye azt is tudod, hogy Kratochvil a szerveződő székely hadosztály parancsnoka többször kért Károlyitól erősítést, hogy meg tudja védeni Kolozsvárt, de semmit sem kapott??
Voltak már idegen katonák Magyarországon 1919 novemberében, különösen a Délvidéken és Erdélyben
A marosvásárhelyi csendőrszárny számol be arról az esetről, mely szerint első alkalommal november 12-én délután egy órakor léptek az első román csapatok, a Gyergyótölgyesi-szoroson át behatolva Magyarország területére. Szintén november 12-ei keltezésű Inczédy Joksman Nándor, Csík vármegyei alispán közlése, amely arról számol be, hogy egy főként határőrökből álló román különítmény Gyergyótölgyest elfoglalva Gyergyóhollóig haladt előre, s ott az őket vezető román százados kijelentette, hogy a magyar kormánnyal folytatott tárgyalásokig a községben marad. Lényeges körülmény, hogy a román behatolások a november 13-ai belgrádi katonai konvenció aláírása előtt történtek, tehát semmiféle jogi alapjuk nem volt. November 13-tól 20-ig a románok a Felső-Moldvából Erdélybe vezető négy szorost (Tölgyesi, Gyimes, Úz, Ojtoz) gyenge csapatokkal birtokba vették, és különítményekkel a Tölgyesi-szoros kijáratait (Borszéket és Tölgyest), a Békás-szorost, a Gyimesi-szoros kijáratánál fekvő helységeket (Gyimesbükköt és Gyimesközéplokot), az Úz-szoros kijáratánál Csíkszentmártont, valamint az Ojtozi-szorosnál található Sósmezőt és Berecket megszállották, az Olt és Felső-Maros völgyébe pedig járőröket toltak előre. Ezen előretolt csapatok mögött az Erdély megszállására kijelölt román erő Felső-Moldvában vonult fel. A volt erdélyi hadseregcsoport (Goldbach-csoport) után Csík vármegyében hatalmas mennyiségű, mintegy 200 vagont kitevő kincstári hadianyag (jármű, lovak, ágyú, fegyver) maradt vissza, melyeknek a demarkációs vonalon túlra való szállítása az idő rövidsége miatt lehetetlen volt, ezért annak nagy részét a csíkszeredai magyar nemzeti tanács, hogy ne kerüljön a román haderő birtokába, a lakosság között szétosztotta. Ez eredményezte később azt a román gyakorlatot, hogy rendeletben hirdették ki az összes fegyverek, valamint az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében rendszeresített egyéb eszközök kötelező beszolgáltatását, amely az egyéb rekvirált javakkal egyetemben a román haderő felszerelésének kiegészítésére szolgált.
A határ menti hivatalos szervek - már a belgrádi fegyverszüneti konvenció előtt is - távirati úton, többszöri esetben fordultak a hadügyminisztériumhoz, hogy a román katonaság betörése esetén, amennyiben az a csendőrség vagy egyéb rendvédelmi szervek lefegyverzését követelné, milyen magatartást tanúsítsanak. A minisztérium válasza: román hadműveleti csoportokkal szemben semmilyen ellenállást nem szabad kifejteni. Minden sérelmezhető eljárást azonban jelenteni kell, amelyet a magyar kormány a Budapesten tartózkodó antant összekötő tisztnek, rendszerint Ferdinand Vix alezredesnek továbbítani fog. A magyar kormány ezek alapján tehát kizárólag diplomáciai síkon igyekezett felmerülő problémáit orvosolni.
A Moldva völgyeiben felvonult két román hadosztály november 24-én négy oszlopban kezdte meg az előnyomulást a határon. A 7. hadosztály egy dandár tüzérséggel Dorna-Vatra térségéből a Borgói-hágón, a Beszterce-völgyében Dorna-völgy (XI. 13.), Borgóprund (XII. 1.), Beszterce (XII. 8.), Bethlen irányban, a Radnai-hágón át pedig a Szamos-völgyében Óradna (XI.13.), Naszód (XII. 8.) irányban, Bethlennél egyesülve a déli szárnnyal december végéig Désig nyomult előre. E hadosztály általános feladata volt a Szilágysomlyó-Nagybánya-Máramarossziget-Dés térséget birtokba venni. Dést december 21-én, Nagybányát pedig 1919. január 9-én foglalták el a román csapatok, hogy onnan induljanak tovább, a belgrádi konvencióban megjelölt demarkációs vonalat átlépve, Szilágycseh (I. 20.), Zsibó (I. 13.) és Zilah (I. 16.) irányába.
A 6. hadosztály három ponton tört be Erdélybe. Egy dandár a Tölgyesi-szoroson keresztül Gyergyótölgyes (XI. 12.), Borszék (XI.24.), Maroshévíz (XI. 29.) elfoglalása után kétfelé válva délen Gyergyószentmiklóst, északon pedig a Maros völgyében haladva Mesterháza (XI. 29.) és Szászrégen (XI. 30.) után Niculescu ezredes vezetésével Marosvásárhelyt (XII. 2.) foglalta el. Ez a szárny fejlődött fel a Maros mentén egészen Marosújvár (XII. 10.) térségéig. A Gyimesi-szoroson érkező, tüzérséggel és lovassággal rendelkező román dandár, Gyimesbükk (XI. 13.) és Csíkszépvíz (XI. 18.) elfoglalása után, egy Gyimesbükkön lefoglalt vasúti szerelvénnyel közlekedve november "26-án déli 12 órakor Csíkszeredába zeneszóval, egy tábornok parancsnoksága alatt bevonult. A parancsnok kijelentette, hogy a román király parancsára, az antant parancsnokság tudtával és beleegyezésével lépték át a határt. Kijelentette, hogy az összes hatósági szervek a helyükön maradnak, működésüket, miként eddig is, úgy a jövőben is folytatják. Elrendelte az összes lőfegyverek, revolverek 24 óra alatt való beszolgáltatását." A bevonuló csapatok parancsnoka továbbá cenzúrát vezetett be, valamint elrendelte a csendőrség és rendőrség lefegyverzését. Miután a város elöljárói felhívták a figyelmét arra, hogy ezen intézkedései a fegyverszüneti szerződés - fentebb idézett - I. pontjába ütköznek, kijelentette, hogy "neki erre parancsa van, s míg ellenkező utasítást nem kap, másként nem intézkedhetik." November 28-ra a Felső-Maros vidéke és az Olt-völgye és az egész Csík vármegye román kézre került. A Csíkszeredát megszálló haderő, a közeli Csíkszentdomonkos (XI. 30.) megszállása után, a Hargitán átkelve, a Nagy-Küküllő völgyében folytatta az előrenyomulást. December 6-án elfoglalta Székelyudvarhelyt, majd Segesvár (XII. 16.) és Medgyes (XII. 16.) után elérve a Maros-vonalat, a bal parton fekvő Nagyenyeddel és Gyulafehárvárral szemben Szászsebes-Marosújvár térségében helyezkedett el. A 6. hadosztály déli része az Ojtozi-szoroson nyomult előre, Sósmező (XI. 13.), és Bereck (XI. 13.) elfoglalása után bevonult Kézdivásárhelyre. Az Ojtozi-szoroson behatolt oszlop szállta meg később egész Háromszék vármegyét.
Feltűnt, hogy folyton csak feltétles módban beszélsz? Az egész elméletedet erre alapozod.
Megint mondom, Horthy semmivel sem volt jobb viszonyban az antanttal, mint Károlyi, érdekes módon utóbbinál ez szerinted erény, előbbinél bűn. Károlyi, mint államfő, egy ország vezetője, amikor 3 felől támadtak az országra, leszerelt és nem vállalta be a honvédelmi programot, ez szerinted erény. Az, hogy Horthynak, akinek 1919-ben semmilyen komoly funkciója nem volt, sem megfelelő erő nem állt a rendelkezésére, ugyancsak nem támadt, az persze bűn szerinted.
Persze értem én, baromira nehéz lehet elviselned, hogy azokból a területekből, amiket Károlyi és Kun elkótyavetyélt, Horthy alatt a Teleki és Bethlen kormányok szereztek vissza, és az ország nemzetközi konszolidációja is sokkal inkább hozzájuk kötődik.
Szar ügy, nem kell ettől még kedvelned őket, de legalább az ostoba vagdalkozást befejezhetnéd...
