Az elmúlt időszakban teljes joggal került kritikai górcső alá a jobboldalon elharapódzott fasisztoid jelképek halmaza, árpádsávtól turulmadárig. Kevés szó esett viszont a talán leggyakrabban használt szélsőséges jelképről, Nagymagyarországról. Mindenfelé terjed: pólókon, kulcstartókon, autós matricákon, még lágyjobbos, fideszes körökben is. Holott súlyos ügylettel állunk szemben: ezen jelkép a legalpáribb sovinizmus megnyilvánulása: EU és NATO tagországok területi épségét vonja kétségbe felesleges feszültségeket gerjesztve a társadalomban.
Történelmi szempontból az egész piros-fehér-zöldre színezve abszolút pontatlan, hiszen 1868 után Horvátországnak volt külön zászlaja és magaszintű belső önállósága is, jobbosaink ezt is hajlamosak semmibe venni. Az árpádsávos verzió pedig igazi szellemi csökevény.
Lassan kezd a jelenség természetesnek, elfogadottnak tűnni, de ne tűrjük ezt! Mi józan békeszerető demokraták, merjük felvilágosítani a társadalom megtévedt egyedeit, hogy merre van a helyes út!
Az automómia megadása - ugyebár első lépés - csak úgy képzelhető el, ha a román állam ezt megadja.
Kívülről elérni ugyebár ezt nem lehet. Forszírozni, felszólalni, kezdeményezni lehet mérlegelve a nyereség-veszteség kockázatát, hiszen az egyik oldalon a kitűzött cél megvalósulása a másikon a kapcsolatok megromlása van a mérleg két serpenyőjében.
ha valamilyen - akár külső, akár belső román - okokból az autonómia megvalósul, annak egyik első számú ellenérve, román részről persze, az volna, hogy az autonómiacsupán egy első lépés Románia területi integritásának megbontására, az igazi - mögöttes - cél valójában ezen területek el-vissza csatolása.
Már az autonómia elérhetőségének nevezetes hogyanja is gyengén áll a politikai realitások talaján, pedig csak - a beírásod alapján - pusztán közbenső cél, első lépés.
Első lépés: mindenképpen autonómia a székely vidéknek, de teljeskörű. A csángóknak is. Másfelé meg legyen annyi elég a magyaroknak, mint amit a svéd kisebbség kap meg Turkuban ma.
Erdély+csatolt részek esetében nincs olyan, hogy a románoknak mindent, a magyaroknak meg semmit. 1920-ban sem volt mindenütt román többség, ami akkor se jelenthetett volna teljes elszakítását a magyar tömböknek. Csak a nagyhatalmi erőszak által támogatva. Így viszont nem igazságos, se a magyarnak büntiből, se a románnak jutalomból.
Más topicokban ugyenebben a témában már írtam, hogy ami az egyik félnek igazság, az a másiknak igazságtalanság. Ez pedig újabb és újabb akciókhoz és reakciókhoz vezet ami - évszázados történelmi tapasztalatokból - könnyen modellezhető.
A csorba kiköszörülése nyitott és ki nem fejtett kérdés marad rendre ezekben a párbeszédekben.
Mert nincs válasz egyetlen, ámde alapvető kérdésre: HOGYAN ?
Te például gondolod, hogy a mostani határvonalak átrajzolásával, lezárulhat-e egy évszázadok óta tartó konfliktus, vagy csak új lendületet kapna a szomszédos népek közötti viszály ?
"Ne felejtsük el, hogy Erdélyt a török uralom tépte el tőlünk."
Én valami olyasmire emlékszek, hogy a magyar főnemesek nem tudtak megegyezni arról, hogy ki legyen a király, ezért szakadt 2 részre az ország, a török hódoltsággal meg 3 részre.
"De mondom, károlyi, a vörös gróf agyament meghátrálása miatt tépték szét a hazát, meg a hadügyminiszter miatt, aki leszereltette a magyar hadsereget, ezzel prédaként odadobva az amúgy sorozatosan elvert román, szerb és cseh seregeknek."
Horthy meg beállt a támadók oldalára, hogy eladva Nagy-Magyarországot, Csonka-Magyarország vezére lehessen.
De az a békeszerződés igazságtalan volt. Mint hogy az is igazságtalan lenne, ha most egész Erdélyt Magyarországhoz csatolnák. Márpedig aki Nagy-Magyarország matricát ragaszt a kocsijára, az ezt követeli.
Ez szó szerint stimmel. Mindig megkérdezem a román-barátokat, soroljanak fel jeles épületeket, szobrokat, ami 1920 óta épült román agymunkából Erdélyben és az elcsatolt részeken. Ne a blokkokat említsék, se a rozoga gyáraikat! Nagy spekulálás után kijön a nagy 0 eredmény...
Majd tettek ők olyan törvényt utána, hogy máig sem tért magához az ottani magyarság. Csak fogynak szép csendesen, míg a magyarok alatt szaporodhattak a románok évszázadokig.
Igen, rosszul húzták a határokat. De már a világháború előtt is Erdély és Magyarország uniója feszültségeket eredményezett a magyarok és románok között. Így előbb-utóbb elkerülhetetlen lett volna, hogy felülvizsgálják az egységesen a magyar nemzet vezető szerepére épülő közigazgatást.
Szent István országa nem magyar nemzetállamként jött létre, hanem a magyar király országaként. Ahol mindenki a király alattvalója, és a különbséget köztük nem az teszi, hogy milyen anyanyelvűek, hanem hogy rendelkeznek-e kiváltságokkal vagy sem.
Épp ezért az akkori viszonyok nem állíthatók párhuzamba a mai etnokulturális nemzetekkel.
A magyarok se akartak Romániához tartozni, de senki nem kérdezte meg a véleményüket sehol. El is kúrták az egészet etnikailag, gazdaságilag, politikailag, úgy, ahogy csak lehetett. Azaz, nem kicsit, nagyon.
És mit számít az, hogy ki volt itt előbb? A lényeg, hogy a XIX. századra, a modern nemzeti eszme kialakulásának idejére már a románok jelentős többséget alkottak Erdélyben. És ők nem kívántak a magyar nemzethez tartozni.
Nyilván ha Szabadkán leszúrtak volna valakit, Szent István alatt példásan megbüntetik, függetlenül attól, hogy a gyilkos vagy áldozta milyen anyanyelvű.
