Keresés

Nem korfüggő, az asztal súlya. Jó nehéz, tartós anyag, ez még nem a piacgazdaságra épült. :)) A lépcső meg sajna meredek, szóval felcipelték a fijúk. :)

Muszáj. Ilyenkor kicsit visszakapja. Aszonnya neki a zajpa, hogy "tudod, én mióta kérem, hogy csinálj rendet a szobádban?" . És még ő van megsértődve. :D

De már megkapta. Minnyá megnézem a raktárát.

Szivatjátok a gyereket? Naszép:))))

Az enyémnek egész más kérdései vannak. Pl, mikor visszük fel a kisasztalt a szobájába? Neki az kell. Ezt reggel óta hallgatjuk. Nem érti meg, hogy az apja dolgozik, a bátyja meg érettségire készül. Neki az kell, és kész. Most kitalálta, hogy őt utáljuk, soha semmit nem teszünk meg neki, és még azt a rohadt asztalt is képtelenek vagyunk felvinni. Annyira sajnálom szegényt. Télleg.

Mindjárt megkapja egyébként a kurva asztalát, csak únjuk, hogy hisztizik. :)

Ááá jó matekos csak előbb kérdezett mint gondolkodott:))

lehet, hogy matekot is kéne annak gyereknek tanítani, nemcsak verset ;))))

Tegnap a gyerek József Attila verset tanult a de szeretnék gazdag lenni...Természetesen elővezettem neki ennek apropóján, hogy neki milyen jó dolga van satöbbi:)) Mondom régen a gyerekek is dolgoztak, József Attila is például...hány éve? mittomén 100 éve...akkor te is dolgoztál gyerekkorodban? Ja persze.... :)))

Mert a fogmosás az fáj! ;DDD

Igen, de túloz. Akkorákat esik, mint az ólajtó, felpattan, és nyikk nélkül száguld tovább, viszont mikor levadászom, és kézen fogva viszem pl. fogat mosni, rögtön vinnyog, hogy fáj neki, pedig nem szorítom, és nem cibálom. Előbb-utóbb rám hívja a GYIVI-t. ;-)

A múltkor megnéztem, hogy a Travoltákék (Telitalálat) hogyan szervezték meg, hát nem volt semmi! :DDD

Nekem csak szakács, és vasalónő. Jössz? :)))) Gondolom magadat ajánlottad. :D

A gyerekemet nyugodtan megütheted, csak vigyázz, nehogy visszaüssön. :PP

Személyi és pénzügyi manager megfelel? Első feladatod megszervezni a lottó ötöst, hogy legyen keret a fizetésedre, a többi már jön magától. :-)

utóbbi kettő is

kertész jöhet, sofőröm van ;)))))

bármelyik, lehetek sztájliszt, életvezetési tanácsadó, programszervező, személyi maganer, amit akartok:))) jópénzért!!!:)) sofőr is, de bele szoktam esni az árokba!!:))

Hüje, az orromon jött vissza az ásványvizem! :-))

Melyik lennél? ;-)))

A koszt is nehezen viselem. :-)

Tisztában vagyok a korlátaimmal, ha nekiállok, marha alaposan csinálom, de csigatempóban, és utálom. Vessetek a mókusok elé, de az én órabérem több, mint egy takarítónőé, ergo jobban járok, ha kifizetem, mintha én szüttyögök vele kétszer annyit. A megnyert időt meg inkább a lányommal töltöm.

Arról nem beszélve, hogy ősz óta teljesen megcsúsztam, fő- és mellékállás, vizsgaidőszak, most szakdolgozat - kinyúltam, és ez rögtön meglátszik a lakáson. Nem vagyok házitündér, de nem szeretek disznóólban élni. Viszont a városkánkban akut hiány van takarítónőből (eddig egyet sikerült felhajtani, az is többször nem jött, mint igen, mégis aranyárban dolgozott), örülök, hogy egyáltalán jön hozzánk valaki.


Szasa:
Kompromisszumos megoldás, ha elmegy, a konyhapultot mindig letörlöm domestosos kendővel, és lecserélem a mosogatószivacsokat. A gyerek szobáját pedig továbbra is én takarítom.

nehézsorsúak!!!:)) kertész, sofőr nem kell????:))

juteszembe, neked nem aludnod kellene még?:)

mi takinénink is barátilag van kezelve. kedvesen elbeszélgetünk telefonon, általában nem találkozom vele:)
eleinte felhívtam, hogy "jajj, hova került a papucsom" és hasonlók, azóta nem kell, mert odafigyel, hogy visszategye oda, ahol volt, vagy ahol megtalálom:)

hú, mennyire fog hiányozni, ha egyszer nem lesz...

Nohát, É néni nálam takaríthatna, mint egy kisangyal, úgy repülne két hasonló eset után, mint a huzat. Mondjuk én magam nem tudom elképzelni, hogy annyira rá legyek szorulva egy külső segítségre, hogy el kelljen viselnem a baromságait. Inkább lepjen el a kosz! :-)))

ha Zalan valami olyat mond, amiben elso blikkre ketelkednek, akkor megmondom neki, hogy akkor most egyutt megkerdezzuk a masik felet, de ha nem ugy volt, ahogy a gyerek mondta, akkor szorulas lesz. kulon dolog szerintem a fantazialas, meg a tulzas, de egy gyerek nem kezd el direkt sirni, hogy bemoszerolja a takaritonot. szerintem. 

Ha nem lenne jóindulatú, már felmondtam volna. :-))) Majd megpróbálok határozottnak tűnni. Tóthi, a vérnyúl.

Éppen hogy nem veszem készpénznek a lányom beszámolóját, egyrészt életkori sajátosság a fantáziálás, másrészt mostanában tényleg sokat hisztizik, folyamatosan feszegeti a határait. Betudtam túlzásnak, félreértett mozdulatnak, csak az zavar, hogy az eseményekről általában pontosan számol be, inkább az idővel csúszik meg, ha mesél valamit. Kamaszkorában jobban fel kell kötnie a gatyáját, ha majd át akar verni, ott felkészültebb leszek. ;-)

Erre még válaszolok, aztán megyek aludni.

Szóval először is, mindig KEMÉNYEN ÉS HATÁROZOTTAN meg kell neki mondani, hogy mi az ami neked nem tetszik. Nem ordítozva, csak határozottan. Pl. "É-ke, legközelebb ESZÉBE NE JUSSON ezt meg ezt csinálni, mert erre mi allergiások vagyunk. (Ha mi nem dobunk ki valamit, azt maga ne dobja ki, mert annak oka van pl... stb. ) Én pl előre megmondtam neki, hogy soha semmit ne doobjon ki, a legutolsó papírfecnit is inkább egy helyre rakja, mert lehet, hogy van rajta egy telefonszám pl. És hogy ehhez meg ehhez ne nyúljon )pl a férjem asztala)

Tudod asszem eddig minden kliensénél betelt már egyszer apohár, hogy állandóan udvariaskodtak veel, aztán kényteelenek voltak hallgatni a folyamatos szóözönét, mormogását, stb... és gondolom egy pont után már mindenki megmondta neki, hoyg ezt meg ezt soha, és egyáltalán... :-)) Aki ezt nem merte meglépni, az felmondott neki.
De képzeld, ha megmondod, utána betartja, tényleg.

(Én még csak azt nem tudom hogyan adjam tudtára, hoyg az ISTENÉRT ne beszéljen már annyit...)

No ennyit.

Még két gondolat: könyörgöm ne essél abba a hibába, hogy készpénznek veszel egy 3 éves gyerek beszámolását, ha a továbbiakban is ezt teszed sok kellemetlenség fog még érni...

... a takinéni meg - előre jeleztem - idegesítő egy ideig, de ha hozzászoksz, akkor te is megtapasztalod, hogy a velejéig jóindulatú (minden hibája ebből adódik) és becsületes nő.

Hát istenem néha el kell viselni egész nap, engem is kikészít, ez van... előtte is volt pár hónapig egy másik É.-ke, no az egy kellemetes csaj volt, édelgett a gyerekkel, stb, viszont 3 óra alatt áthussant a lakáson és nagyjából annyit takarított mint én, csak pénzért... hát akkor inkább idegestísen na.

Ippeg az előbb mazsoláztam. :-) De ezen felül pl. hiába jelzem a kívánságaimat, megy a saját feje után. (Nem szoktam belebeszélni, de pl. külön szivacsot használok mosogatáshoz és tűzhelytisztításhoz. Ő nem, sőt, a földön lévő festékfoltot is simán feltörli vele, utána elmossa a gyerek poharát. Egy ronggyal kitörli először a WC-csészét, utána az ülőkét. Ezeket jártam-keltemben láttam, gondolom, jónéhány hasonlóról nem tudok.) Állandóan lakberendezni akar, én meg nem szeretném. Felakasztja a kiló hagymát a gázvezeték csapjára. Belenyuládozik a szekrényembe, és használja a saját, külön bejáratú ünnepi bögrémet. (Na jó, én is hülye vagyok. ;-) ) Rendszeresen elkér ezt-azt, de néha szó nélkül kiszolgálja magát. És tegnap megijesztett, mert elkezdte mutogatni az egyik jehovás kiadványt.

Volt nekünk egy tündéri bejárónőnk, szinte családtaggá vált, de sajnos visszavonult. Azóta se találtunk olyat, aki a nyomába érne, pedig kipróbáltam néhány segéderőt. É. néninek hálás vagyok, mert mostanában szükségem van minden segítségre, de a tökéletestől messze van, helyenként nagyon meg tudom érteni Manojoe-t.

Azért vagyok hajlamos inkább neki hinni, mert egyrészt türelmes volt vele, másrészt a csaj pár napja mindenért nyivákol, ráadásul utána ugyanúgy lógott É. nyakán, mint addig. Ezzel együtt bennem van a "mi van, ha mégis..."

Amúgy tényleg kezdek kikattanni tőle, minden alkalomra jut valami. A kihajigált kisebb dolgok miatt is morc vagyok, de múltkor leverte a polcról az Embertől Karácsonyra kapott, Németországból beszerzett könyvet - egyenesen a WC-csészébe (igen, mi ott is tartunk könyveket), újra kidobta az egyszer már a kukából visszamentett szemetesfedelet, most a macska által elbitorolt pulóvert egy vállfára akasztotta az Ember kabátjával (mikor tudja, hogy allergiás a szőrre), és beszél-beszél-beszél. Végre leraktam a lányt, nekiálltam a szakdolgozatom végének (már minden létező határidőről lekéstem vele), kétpercenként megjelent, és mindig kellett mondania valamit. Ááááá!

Muszáj volt kiírni magamból, az Emberrel nem akarok erről beszélni, ő már a macskaszőrtől besokallt, pedig itthon se volt. :-) Viszont segítség kell még egy darabig, mert már így is olyan vagyok, mint egy zombi. Megyek is aludni, a héten először hajnali kettő előtt. :-S

Óóó azért szoktak, ebben nyugodt legyél:)))

Áruljátok már el légyszi milyen idegesítő dolgokat csinál?:)

Nekem is volt takinénim egy időben és ő például azzal tudott felidegesíteni mikor felelősségre vont, hogy mér koszos a tükör? Hát azér baszki hogy legyen mit takarítanod...

Én ott követtem el a hibát, hogy barátilag kezeltem nem mint egy fizetett alkalmazottat és egyre többet megengedett magának...