Másrészről szvsz. az észak-iráni nyelvű sztyeppei né.pekkel (szarmaták, alánok, jászok) közelebbi a genetikai rokonságunk, mint a türkökkel.
Valószínű, hogy a különböző bolgár-török népek - akiknek a szomszédságában legalább 200 évet töltöttek őseink - njagy része is türkizált észak-irániakból (szarmatákból, alánokból) tevődött össze.
Az irániak pedig kifejezetten europid alkatúak, nem ritkán magas, szép szál, hosszúkás arcú, erőteljes szakállnövésű legények, amik nem kifejezetten mongolid embertani bélyegek.:-))))
Oké és nem tartom a magyarokat a hunk rokonainak. (bár valószínű hogy a magyarok részt vettek Attila hadjáratában, még rokonságban is lehettek vele)
Én azokkal értek egyett akik azt mondják hogy a hunok és az avarok nagy rész csak felvette a nevet. Ahogy a római birodalomban is elenyésző volt a rómaiak aránya. A marsusok ugyanúgy rómainak nevezték amgukat mint a hispánok. Hódító hunoknak is csupán 1-5% lehetett hun, az avaroknak is. A hunok avarok nagy részét a szarmaták, szkíták, szlávok, görögök, germánok tették ki. A külviág akkor is avaroknak és hunoknak híta őket ha ők esetleg megőrizték az identitásukat.
Magyarul ha Lajos király hadseregébe besoroztak 5000 kun harcost akkor ők a világ szemében magyarok voltak. És amikor Zsigmond kikölcsönzött a Svájci Albertnak 600 íjjászt akkor az ellenség nem értette hogy a svájci katonák a szokásos "sájsze" heleytt miért azt kiáltották azt hogy "Elmentek a k:@va anyátok pwycájába"
A magyarok között mintegy 5 % ban jelen van a mongoloid marker (e szerint http://studentorgs.utexas.edu/husa/origins/matsumoto.lecture.html)
Másrészt 1500 - 2000 éve teljesen mást jelentett a keleti mint ma. A tarim medencében élő tokárok szőkék, kékszeműek és skót kockás takarókba burkolták halottaikat. A mi a magyarokat illeti az Kaukázus vidéke nem igazán a mongoloid vonású emberek hazája. (pláne nem volt az a mongol hódítás előtt) Nézegess képeket az Ujgurok-rólm a Kaukázus népeiről, a Kazakokról szereintem sok ismerős arcvonást találhatsz. (sokszáz év mongol és török behatással gyetemben)
Én a türk és mongolid embertani vonásokat tartom keletiesnek, no de végül is az iráni törzsekre jellemző keleti mediterrán típusokat is.
Sajnos a genetikával még csak most ismerkedem, ebben nem tudok állást foglalni, de amit olvastam anyagot, abban az áll, hogy a mai magyarságban elenyészó a kifejezetten keleti eredetű gének aránya.
Az R1a-t vagyis Eu19-et én nem tartom keletinek, inkább kelet-európainak.
A keleti az nálam ázsiait vagy Ázsiából származót jelent, pl. a hunok vagy az onogurok azok nálam keletiek.
Magyarországon legalább 2 nagy betelepítési hullám volt amikor a lakosság megduplázódott pár évtized alatt.
Másrészt mit értesz keleti elem alatt? Pl a jászok a kaukázus környékéről származnak. Mégis akik leírták őket magas szőke embereknek írták le. Az egykori szarmaták nagyrészt szláv népekké váltak pl szerbek.
A magyarok körül élő népek (és ha elfogadod a finnugor eredetet akkor a magyarok is) európid származásúak, nem keletiek. Az arab utazók szerint a magyarok magasak, nem kifejezetten keleti vonás.
Azt viszont mindenképp a magyarok javára kell írni, hogy mindig vendégszerető, befogadó nép voltatok.
Az Árpád-házi királyok mindenféle népességbe tartozó telepeseket hívtak be, hogy ezáltal növeljék ennek az akkor még meglehetősen ritkán lakott királyságnak a katonai és a gazdasági potenciálját.
Bár a mongol invázió egy kissé megtörte ezt a folyamatot, de az utolsó Árpádok és az Anjouk alatt is folytatódott a telepítés. Ebbenn az időszakban azonban már főleg nyugatról, mivel európa nyugati fele sokkal sűrűbben lakott volt, mint a középső vagy a keleti, ezért a természeti törvények értelnében a népesség áramlása a sűrűbb területek felől a ritkábban lakottak felé irányult.
Nyugat felől tehát sokkal több telepes érkezett mint kelet felől, bár nem szabad elhanyagolni a rácok és az oláhok bevándorlását sem.
Nyilván ez is hozzájárult ahhoz, hogy a mai magyarság génállománya sokkal inkább nyugatias, mint keleties.
(A cigányság a 14. században a Balkán felől érkezett, ők nem olvadtak be a magyarságba a nagy kulturális és faji különbség miatt, de népzenéjük intenzív hatással volt a maygar népzene bizonyos ágainak kilakulására.)
Az Árpádok és az anjouk telepítési politikája végül Mathias rex idejére hozta meg a gyümölcsét, amikor az ország gazdaságilag és katonailag Közép-Európa legerősebb állama lett.
Namost az a tény, hogy az ősmagyarok nem birtak ellenállni Etelközben az elképesztő méretű besenyő katonai nyomásnak, az is azt bizonyítja, hogy viszonylag kevesen voltak, katonai potenciáljuk korlátozott volt.
A vezéreik azért döntöttek a Pannon-medencébe való benyomulás mellett, hogy elkerüljék a teljes megsemmisülést, ami a besenyőktől várt volna rájuk.
Árpád és a többi vezértársa rátermettségének köszönhető csak, hogy ez a visszavonulás nem csapott át fejveszett menekülésbe, hanem viszonylag rendezetten keltek át a Kárpátok-hágóin.
A Vereckei-hágón és az Al-Dunánáál 894-895-ben beözönlő turkoid nomád-félnomád nép lélekszáma és katonai potenciálja azonan valószínűleg kicsi volt ahhoz, hogy egymaga uralma alá vonja és benépesítse az egész medencét, ezért szövetségre kellett lépniük az itt élő avarokkal és a szlávok egy réstzével is.
Ekkoriban kerülhettek be a szupersztrátum-jelleget nmuató szláv szavak a magyar nyelvbe, pl. király, nádor, pap stbb.
Szerintem nem csak egyszerű szubsztrátumról, azaz alrétegróől van szó, ha a ,mai magyarság genetikai összetételét nézzük.
Megbízható genetikai kutatások szerint a mai magyarság a délnémetekkel (bajorok, osztrákok) és a nyugati szlávokkal (cseh, tót, morva, lengyel), valamint egyes délszláv népekkel (horvátok, szlovének) áll alegközelebbi rokonságban.
Keleti eredetű gének a magyarság génállományában alig-alig mutathatók ki.
Ez azt bizonyítja, hogy:
- a honfoglalók keleti eredetűek voltak ugyan, de annyira kevesen voltak, hogy 1.100 év elteltével a genetikai nyomuk se nagyon mutatható ki.
VAGY
- a honfoglalók nem voltak ugyan kevesen, de genetikai összetételük már akkoriban sem nagyon tért el a környező népekétől, tehát keleti elemek csak szórványosan voltak bennük.
A bivalytartást az avarok honosították meg magyarországon. A bivaly tökéletes ártéri szarvasmarha.
"A háziasított bivaly Kárpát-medencei megjelenését az avarok bivalytenyésztéséhez lehet kötni. A bivaly ezért a Kárpát-medencében több, mint 1200 éve megtalálható."
"Kifejezett magyar vonatkozásban a XI. századi erdélyi dokumentum említi, majd egy másik dokumentum az 1138-as dömsödi összeírásban. Így a házi jellegű tenyésztése töretlennek tekinthető a Kárpát-medence területén. A bivaly igen elterjedt állat volt az akkor még felszabályozatlan folyóvízzel rendelkező területeken, mivel ártereken és mocsarasok mellett, valamint saras területeken érzi mind a mai napig igazán jól magát. Jellemzően ilyen területek voltak a Kőrösök, Maros, Tisza-mente, valamint a Duna, Rába, Dráva és ezen folyók mellékfolyóikkal alkotott ártere."
http://liuntika.atw.hu/cikkek/Bivalyok.pdf
Mellesleg míg a szürkemarha szarva alkalmatlan íjkészítésre addig a bivalyszarv tökéletes alapanyag.
A magyarság térben és időben többbféle germán sztrátumot is kapott.
A Gieselle-lel és Wencellinnel bejövő bajor páncélosok csak egy kis része voltak ennek.
A hospesek között is sok volt a német nyelvű a 11-12. században, erre utalnak a -németi, - némedi végződésű falunevek.
Valóban jöttel Lotharingiából és a Rajna-vidékről (Rheinland) is sokan, hiszen ezek a vidékek az akkori európa legsűrűbben lakott részei voltak.
Külön alcsoportokt képeztekl a teuton lovagok és a szászok (erdélyi és szepességi szászok).
Ez utóbbiak egyébként a valójában nem szászok voltak, tehát nem Widukind népének leszármazottai, akiket a Karl der Grosse legyőzött és széttelepített, hanem inkább a Rajna-vidék északabbi részeiről meg a flamand vidékekről jöttek.
Azé hívták magukat szászoknak, hogy megkülönböztesség magukat a délebbi németektől, bajoroktól, sváboktól.
A 18. sz-i der Grosse Schwabenzug (dea krószi svoamcúkh, ahogy nálunk mondják) idején pedig a telepessek túlnyomó része a német nyelvterület délnyugati és nyugati részéről jött, Baden, Württemberg, Hessen, (rheinland)-Pfalz hercegségekból.
Különösebben a magyarok se foglalkoztak az árterekkel. Leginkább idgeneket (jászok, kunok ) telepítettek le. Ami azt illeti tökéletes helynek tűnik arra hogy egy kisszámú de stabil népesség hosszú időn keresztül háboríttalanul éljen itt.
Amúgy érdekes lenne tudni hogy milyen élet folyt az ártereken az ókorban. Mindig érdekesnek találtam azt hogy a rómaiak elfoglalták erdélyt és elfoglalták a dunántúlt de egy egy hadjárattól eltekintve nem foglalkoztak az árterekkel. Ha valakia római térképeket nézi az árterek plyanok mint egy ék a birodalom testében. Nem hiszem hogy az ártér meghódíthatatlan lett volna. Valószínűbb az hogy értéktelen volt a rómaiak szemében.
Az nyilvánvaló hogy nem volt élelmiszerhiány ugyanakkor a halat nehéz tartósítani és szállítani (tehát nem jó kereskedelmi cikk) és az ártéren a lakható területeket nem lehetett bővíteni. Valamint ásványkincsek sincsenek.
1054-ben volt az egyházszakadás, ezt megelőző korra egy kibékíthetetlen egymásnak feszülést feltételezni elkapkodott elmélet. A legkézenfekvőbb a hatalom megszerzésének vágya. A pusztai népek a család legidősebb tagját tekintették az uralkodásra (senioratus), és ezt tette félre Géza, amikor a közvetlen leszármazást tette meg trónutódlási rendnek.
Koppány nyilván idősebb volt, mint István, ezért követelte a jussát.
"Állítólag a hatalamas alföldi pocsolyarendszer a török kor hozadéka"
Nem. Az alföldi árterek megvoltak a török kor előtt. Azonban az áradás a középkorban káros folyamat hanem az alföldi gazdáálkodás sarokköve. Ártereken már az ókorban kiterjedt gazdálkodás folyt. A rendszeres áradások jelentős élelmiszer készeletet jelentettek a fok-gazdálkodás fokhalászat révén. Ezeknek a fokoknak a nyomai a mai napig megtalálhatóak. Magyarország európa legnagyobb édesvízi halálományát birtokolta. Tudomásom szerint az Alföldön egyszer sem volt természetes eredetű éhínség a középkor folyamán.
http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=5595
Részletesen: Frisnyák Sándor: Magyarország történeti földrajza
A fokhalászt megmaradt egészen a XVIII. százáadig amikor is a betelepített népesség már nem ismerte ezt a módszert és az árvizeket károsnak tartotta.
Állítólag a hatalamas alföldi pocsolyarendszer a török kor hozadéka , mert azelőtt létezett némi szabályozás.De lehet , hogy csak szárazabb volt az időjárás.
Egy hosszantartó aszály meg kiszáritja még a holtágakat is , ami víz meg marad , azt még az állatok sem képesek meginni.
Ami meg a kései avarokat illetti , úgy rémlik , hogy egy nem is túl régi ásatásnál , már igencsak letelepült életmódot sugaltak a leletek.Forrást nem tudok adni.
Aszájról az a véleményem, hogy esetleg a hatalmas Tisza-mellékfolyók árterület mellett nem lehetett alacsony népsűrűség mellett olyan katasztrófális hatású.
Ma az lenne, de akkor nem volt szabályozva a Tisza - mellékfolyók.
Nincs közvetlen forrásunk természeti katasztrófára. Ugyanakkor arról én is tudok, hogy a korszakban volt klimatikus változás a Kárpát-medencében, erről jelentek meg publikációk, és ezek kiemelték az, hogy a kilencedik században nagyobb méretű aszály sújtotta pl. a Tisza-vidéket. A forrás, amire viszont hivatkozik, 'solitudinem Avarii'-ról beszél, ha jól emlékszem, viszont épp az alább Jamaica által idézett olajos Teréz cikk tárgyalja azt, hogy ez nem jelentett avar pusztaságot. Másfelől nem felejteném el azt, hogy a korábbi évtizedekben a 791-es Nagy Károly hadjáratot tekintették az avar korszak végének, és ez volt a tudományos közmegegyezés. Ezt azonban az újabb források lassan kitolták a 830-as évekre. Volt olyan avar temető, amelyet a kutatója a 860-as években zárt volna le, de a lektori véleményt író Bóna István ezt ellenjavallotta, így diszkréten csak kilencedik századról, és a 830-as évekről esik szó benne. (Ez vagy Alattyán, vagy Tiszafüred volt, most pontosan nem tudom).
Az a gond, hogy néhány állításodnak a történelmi forrásokból hiányzik a megfelelő alátámasztása. Ez nem gond, csak egy kevéssé ismert korszakra nem érdemes kategorikus kijelentéseket tenni.
a mahgyar elit nagy része úgy képzelte, a Kopkanék pártja, hogy visszaállítják a régi rendet, pogánykodni meg portyázgatni, rabolni, fosztogatni akartak nyugat felké
Nos, ezzel több gond is van. Egyfelől semmit nem ismerünk azoknak az embereknek a gondolataiból, akik Koppány oldalán harcoltak. Ráadásul Koppányról tudjuk, hogy megkeresztelkedett, és maga is Árpád-házi volt. A pogányságát csak a későbbi egyházi ihletésű krónikákból merítik, no meg abból a momentumból, hogy feleségül kérte az elhunyt Géza özvegyét.
Én nem tartom annyira szórakoztatónak, hogy Heiliger Stefan kénytelen volt a saját népének vezető rétegének egy részét - olykor meglehetősen véres eszközökkel - letörni, mert azok alkalmatlanok voltak az elit szerepére... Eleg erdekes megkozelites. Szamomra ugy tunik, hogy nepenek vezeto retege igenis alkalmas volt az elit szerepere, hiszen nelkule is tuleltek vagy szaz evet itt a KM-ben. Eppen ezert kellett toluk megszabadulni. Ehhez nyilvan szovetsegesek kellettek, lehetoleg kintrol, jo fegyverekkel. Az a szerencsetlen Szent Steve nem az uj idok uj szavat latva terelgette az alattvalokat keresztviz ala, hanem a sajat hatalmat akarta szilarditgatni. A tobbi mar csak maszlag.
Én nem tartom annyira szórakoztatónak, hogy Heiliger Stefan kénytelen volt a saját népének vezető rétegének egy részét - olykor meglehetősen véres eszközökkel - letörni, mert azok alkalmatlanok voltak az elit szerepére...
Másrészről ha egyesek szkíta-hun-türk-turáni stb. szemüvegen keresztül szemlélhetik a magyar történelmet, akkor én jogot vindikálok magamnak arra, hogy én meg germán vagy német szemüvegen keresztül lássam azt:-)
Hogy biológiailag mennyire olvadt bele gyorsan a németes és olaszos nyelvű arisztokrácia a magyarba, azt nem tudom, de kulturális értelemben nagyon lassan.
Kézai Simon 1282-85 körüli gesztájában egy külön fejezetet szentel a jövevény nemzetségek felsorolásának, ahol Géza idejétől kezdve sorolja, hogy melyik idegen nemzetség honnan mikor érkezett. Szóval ekkor még keményen számon tartották, hogy ki ősi magyar, és ki jövevény - még ha István idejében vagy korábban telepedett is be.
Amúgy jópofa ez a germánorientált stílusod. Ha szimplán provokációnak, vagy német lovagos "szerepjátszásnak" szánod, akkor még szórakoztató is, ha komolyan gondolod, akkor nem annyira :)
