„Teremtményei önálló személyiséggel rendelkező szabad akaratú lények.”
Nagyon el vagy szállva ezzel a szabad akarattal. Van értelme beszélni a szabad akaratról anélkül, hogy megfogalmaznád mitől szabad? Tessék, megkérdezem: MITŐL SZABAD EGY AKARAT? Van fogalmad a KÖTÖTT AKARATRÓL is?
„Nem mondhatja azt, hogy én nem akartam megszületni, ezt ti akartátok. Szabad akaratából született”
Nem lehetne hagyni az ilyen abszolút téves kijelentéseket? Hogy születhetne egy gyerek a saját „szabad akaratából”?
„önálló személyiséggel rendelkezik.”
Kivéve, amelyiknek később alakul ki a személyisége nem?
„Az egyes emberi teremtmények sem mondhatják Istennek, hogy nem kérték létezésüket és nincs szabad akaratuk.”
Miért ne mondhatnák? Arra nincs bizonyítékod, hogy te kérted a létezésedet, minek állítod tudatlanul mások felől ugyanezt? A szabad akarattal kapcsolatban, pedig fennáll az a halvány gyanúm, hogy fogalmad sincs mit mondasz, meg sem tudod különböztetni a nem szabad akarattól, és egyáltalán hogyan gondoltad, hogy lehet akarata – főleg valamitől szabad akarata - annak, aki meg sem született?
„Istennek nem szándéka a teremtés, hanem természete, ami ellen nem tehet semmit. Tehát nem mindenható”
Szerintem meg rosszul fogod fel a mindhatás fogalmát. A mindenhatás vonatkozása nem önmagáról szól, hanem a teremtett világról, ebből a szempontból tökéletesen mindegy, hogy önmagával tud-e, és akar-e kezdeni valamit az Isten. Ha a teremtett világ minden elemére tud hatni, akkor már nevezheted mindenhatónak, de ez a hatás a létező dolgokra, és nem kitalált butaságokra vonatkozik, nem a már nem létező múltra, vagy a még nem létező jövőre. Tökéletesen más kérdés az, hogy annak ellenére, hogy minden elemére tud hatni, miért nem teszi, miért nem akar, illetve hogyan teszi, ha akar? Ez a kérdés már nem a mindenhatóság kérdéséhez, hanem a szándék kérdéséhez tartozik.
„A Te példázatod abban sántít, hogy Isten nem egy tudatlan gyermek ágya mellé tette oda a virágcserepet, hanem egy tökéletes emberpár, Ádám és Éva mellé tette oda kísértésként a tudás fáját és elmondta nekik, hogy ne egyenek róla.”
Nem figyeltél eléggé az Édenkert leírására. Egy: Nem szerepel a történetben, hogy Ádám és Éva tökéletes lett volna, vagy legalábbis „tökéletesebb” lenne egy mai embernél. Kettő: A fát nem kísértésnek ültette, a szöveg nem tárja fel az okot, te pedig belemagyarázol egy előítélet megvezetését követve. Három: Nem tudás fájáról van szó, hanem egy sajátos ágáról, a jó és gonosz tudásáról. Nem mindegy.
„A bűnbeesés arról szól, hogy a teremtmény nagyobb akar lenni Teremtőjénél.”
Nem arról szól. Ádám és Éva nem esett bűnbe, mert semmilyen bűncselekményt nem követtek el. A leírás szerint nem bűnbeestek, hanem megszerezték tiltás ellenére a jó és rossz tudását. Tiltani nem csak bűncselekményt lehet, hanem mást is, például életvédelmi okokból. Nem azért tiltják a tetőn való bukfencezést, mert bukfencezni bűn, hanem azért, nehogy meghalj egy óvatlan bukfenc következtében. Bukfencezz a mezőn, ott nem lesz tiltva. Az Édenkert leírásából nem derül ki, hogy az igen kérdéses személyiséggel bíró Úristen miért tiltotta meg a fáról az evést, vagyis miért tartotta halálosnak a gyümölcs megevését. Különösen az nem igaz, hogy Ádám „nagyobb akar lenni Teremtőjénél”, azért szakított volna, hiszen a történet világosan írja le, miért szakítottak, tehát mert „kívánatos volt a fa a bölcsességért”. Ez nem jelent sem lázadást az Isten hatalma ellen, hiszen Isten nem uralkodott felettük, szabadok voltak a kertben. Nem jelenti az Isten trónjának megszerzését, nem jelenti az istenné válást sem, mert nem istenné akartak válni, hanem olyanok akartak lenni, mint az Isten, azaz jó és rossz tudói. Az Isten pedig jó és rossz tudója, és a gyümölcs evésével az Isten el is ismerte, hogy olyan lett az ember, mint az Isten: jó és rossz tudói.
„Ha Isten nem ülteti el a tudás fáját az Édenkertben és nem teremti meg bukott angyalát, aki fellázadt ellene”
Az Éden kert történetben egyetlen bukott angyal sem szerepelt, aki még részt vesz a történetben az nem angyal, hanem kígyó. Sőt semmilyen lázadás nem történt, engedetlenség sosem egyértelműen jelenti egy hatalom elleni fellépés igényét. Ha nem engedelmeskedsz például a barátod figyelmeztetésének és ezt a barátod lázadásnak minősítené, nem ostobának tartanád? A késői magyarázók egyáltalán nem értették meg a történetet, ellenben fel akarták használni a saját parancsuralmi hatalmuk igazolására, amit Istentől akartak eredeztetni. Az Ádám engedetlenségének hangsúlyba helyezésével el akarták leplezni, hogy fogalmuk sincs arról, hogy valójában a jó és rossz tudásának megszerzéséről szólt a történet.
„De Isten szabad akaratot adott Neked, tudsz jót és rosszat egyaránt, tudsz választani”
A választás általában nem két érték között történik, hanem értékek színes skáláján kell eldöntened a neked megfelelőt, és többnyire sok „jó” között választasz. Egy áruházban, ha a szükségedre dolgokat kiválasztottad, még nem fogod a többi termékre rámondani, hogy azok mind „rossz és gonosz” dolgok? Vagy igen? Ha már a választást leszűkítetted a saját önkényesen megszabott „jó és rossz értékrended” keretei közé, már zsákutcába szorítottad magad, kategorizálnod, osztályoznod, besorolnod kell akkor is, ha éppen a körülmények nem teszik szükségessé az értékelést.
„Isten nem csak a tudás fáját ültette el az Édenkertben, amellyel Sátán megkísértette az embert”
Nem tudás fájáról, hanem jó és rossz tudásáról beszél a történet. Ezen kívül köze nincs a Sátánhoz, mivel a Sátán fogalma egyáltalán nem zsidó eredetű szó, tehát Mózesben sem beszélhettek róla. Egyébként világosan meghatározza a szöveg, kiről van szó, nem a Sátánról, nem az ördögről, hanem egy kígyóról beszél.
„hanem ennek kiváltásaként elküldte Jézust is, hogy helyrebillenjen a mérleg” Hogy kerül ide Jézus????
„a fizikusok visszafele akarnak menni az időben! Legalább is a kísérletek ez irányban folynak!”
Majd rájönnek, hogy az idő nem tér, amiben utazgatni lehet előre meg hátra. A valóság változik, és folyamatok vannak benne, amelyek visszafordíthatóságát vagy visszafordíthatatlanságát az időutazgató fizikusok nem veszik figyelembe. Ha egy folyamat alakításához energiákra van szükség, a megfordítására legalább olyan nagy energia kell, nem beszélve a fordítás igen nagy pontosságáról és lehetőségéről. Ha az egész világ minden folyamatát szeretnéd ellenkező irányba fordítani, gondolod, nem több energia kellene hozzá, mint a jelenlegi folyamatok fenntartásához szükséges energia?
"Nos, ez nem olyan egyszerű, mert vannak kérdések, válaszok és dilemmák....."
Ezek leginkább saját magunk szórakoztatására jók. Avagy ki jutott közelebb Istenhez (a Valósághoz, Teljességhez) azáltal, hogy eperfagyi helyett csokifagyit választott?
"Nem minden az, aminek látszik, sem nem olyan, amilyennek elképzeljük, ám a valóságot is sok esetben illúzióként éli meg az ember!"
Tulajdonképpen csak a Valóságot tudjuk illúziónak megélni, mert az illúzió a Valóság formája, ruhája. Nem attól szenvedünk, hogy látjuk a formát, a ruhát, hanem hogy nem látjuk, hogy ez kit/mit takar. De a forma és a ruha is az Ő anyagából van szőve. Amikor az ember látja a Teljességet (ez feltételezés persze), akkor azt már nem fogja illúziónak megélni.
"Lehet egy kitűzött célnak élni?"
Rosszul fogalmaztam. Nem úgy értettem, hogy én kitűzök egy személyes célt és annak élek, hanem hogy mindenképpen a Teremtés/Teremtő szándékát követem, akár felismerem ezt a tényt, akár nem. A Teremtés kiáradását mindig visszahúzódás követi, , így azt neveztem célnak, ami visszatérés Isten országába, az Eredethez.Mindenki onnan jött és oda tart.
„Ugyanis ha nem teremtette volna meg a gonoszt, akkor nem is lenne. Ha nem teremti meg pl az érzelmek közül az agressziót”
Te figyelj. Az hogy az erőt kapod valakitől, más dolog, mint az hogy te az erőt mire használod. Jó forrásokat is használhatsz fel gonoszul, a végkifejlet értékelése nem feltétlen eredeztethető a forrásból. Valószínűleg nem úgy kell a teremtést elképzelni, hogy minden apró részlet előre ki lett tervezve, ahogyan a számítógép ötlete sem azért született, hogy vírusokkal háborúzzanak a rajta futó rendszerek. Ha hitelesnek is gondolod a teremtésre kinyilatkoztatott „minden jó” értékelését a Teremtőnek, még mindig nincs ott meghatározva az a szempont, amely alapján tartotta jónak az Isten, és biztosra vehető, hogy tények hiányában az ember csak a saját kicsinyes szempontjai, hite, eszmei elkötelezettsége szerint fogja értelmezni „jónak minősítés” értékét. Ha az ember születéskor tegyük fel nulláról indul ismeretben, képességekben, amelyeket az élete alakulása folyamán kell szereznie a járástól, beszédtől kezdve a tudós kutatómunkáig, feltétlen magában kell hordoznia a dolgok először értetlen, vagy ügyetlen kezelését, amelyek miatt kudarcot, konfliktust és szenvedést is teremthet. Amit persze „rossznak” értékelünk a saját céljaink, terveink, képességeink alapján. Eredeztetni tehát Istentől olyan értékeket, amelyek teremtése időközben nem tőle, hanem az embertől függ, aki képes változtatni a világon, képes alakítani saját természetén, viselkedésén, cselekvésén, óriási hiba, legalább akkora, mintha egy felnőtt ember gonosz tetteit a szülei nyakába akarnánk varrni, mert gyerekként tőlük született.
Nos, ez nem olyan egyszerű, mert vannak kérdések, válaszok és dilemmák.....
Nem minden az, aminek látszik, sem nem olyan, amilyennek elképzeljük, ám a valóságot is sok esetben illúzióként éli meg az ember!
Lehet egy kitűzött célnak élni?
Amikor eléri az ember, máris ott van a következő, avagy ha el nem éri, variánsok lehetséges útjait próbálja bejárni, hogy elérkezzen már végre a célig, ám néha a cél okafogyottá sorvadhat időközben.... és amikor megérkezhetünk a célba, derül ki nem ezt és így akartuk elérni... A megpróbáltatások hány emberen keresztülgázolása kellett ahhoz, avagy a jellemesség feladása, majd egy új magatartási formát felvenni és megkérdezhetjük időnként magunktól, ilyenek vagyunk egyáltalán a valóságban, ez vagyok ÉN? Az illúzió illúzió marad még akkor is, ha az elme már átvette hatalmát eme világ felett és abban éli ki az ember személyiségét.., mégis tisztában van vele, hogy ez egy tudatos világ és ketté tudja választani azt a valóságostól, ám kérdés, melyikben szeret inkább bezárkózni!?
A valóságban az vagyok, aki vagyok. Az illúziók világa pedig szükségszerűen odavezet (mindenféle látszólagos kitérő ellenére), hogy ezt felismerjem, megéljem.
„A világban tapasztalható rossz nem Istentől származik, a jó viszont igen.”
Nem értelmezem rosszul. A jó és rossz ugyanis nem önmagukban létező és származtatható dolgok, hanem értékítéletek, azaz minőségi jelzők, amelyek függnek az ember fejében kialakított értékrendtől. A kávé két cukorral jó ugyan annak, aki édesen szereti, de rossz annak, aki keserűn issza. Attól még a kávé és a cukor is az Isten teremtése. Ha ellopsz egy autót, lehet rossz, ha kárt okozol azzal valakinek, lehet jó, ha életet mentesz vele. Nincs abszolút jó vagy abszolút rossz, mindig kell valaki, aki meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján ő jónak vagy rossznak ÉRTÉKEL egy eseményt, cselekedetet, vagy dolgot. A természetben működő halál nem rossz eredetileg, ahogy Pál apostol tévesen értelmezi a halált a világban, hanem a keletkezés és elmúlás folyamatának, bölcsen tervezett körforgásának Istentől eredő RÉSZE, eredetileg egy teljességgel leélt élet befejezésének a módja. Gyötrelmessé, váratlanná, félelmetessé, kínossá már mi tesszük, mert megértés nélkül éljük az életet, tudatlanok vagyunk az élettevékenységek helyes viteléhez.
„Isten bukott angyala, Sátán testesíti meg a rosszat.”
Tévedsz. A bukott angyal az ószövetség egyik példázatának hibás értelmezéséből származik, ahol Tirus királyáról beszélt a próféta, nem a Sátánról. A Jelenések könyve pedig egy tökéletesen hiteltelen fantázia munka a hívők engedelmességének feddésére és ígéretére, onnan semiylen hivatkozást nem lehet komolyan venni. „A rossz tőle származik, amit a világban tapasztalhatunk.”
Erősen nincs igazad. Ennek még bibliai alapja sincs. És mit tartasz te rossznak? És a szomszédod? A szomszédod a Sátántól származik, ha rossz? „Itt van az, hogy a teremtmény nagyobb akar lenni Teremtőjénél és trónbitorlóként meg akarja változtatni a teremtés lényegét.”
Már elnézést, de ki akart egyáltalán nagyobb lenni a Teremtőnél? Ki akarná megváltoztatni a teremtés lényegét? Mert néhány tévtanító a Bibliában egy tévesen elképzelt alakról kitalált néhány őrült gondolatot? Napóleonok a diliházban vannak, akik magukat istennek hiszik, úgyszintén. A diliházat eredezteted a Sátántól?
„Teljes önellentmondásba kerül a teremtmény, ha azt mondja, hogy nem önmaga, hanem más akar lenni.”
Nézd kevesen vannak, akik Elvis Presley vagy Michel Jackson imitátorként nem akarnak önmaguk lenni, de azért még azok jó srácok lehetnek.
„Hiszen Teremtője szabad akaratából, vagyis saját szabad akaratából lett az, ami.”
Már micsoda? Ablakmosó? Pénztáros? Ügyviteli manager? A Teremtő szabad akaratából, ami szerinted ugyanaz, mint az egyén szabad akarata? Te nem te hiszed magadat a Teremtő helyébe? Nem te vagy a Sátán akiről beszélsz?
"Tehát nyugodj meg: van Valódi Szabad Akarat, ami Isten teljességében rajtunk is megnyilvánul, Isten önálló személyiséggel és valódi szabad akarattal rendelkező teremtményein keresztül!"
Éppen azért vagyok nyugodt, mert nincs szabad akaratom:)) Mindenképpen abba az irányba haladok, ami a cél. És mindenki más is ezt teszi körülöttem:)
"A szabad akaratot nem lehet rákényszeríteni senkire sem! Erre a legjobb példa Sátán és a bűnbeesés. Ő köszöni, nem kér belőle. Önmagát és követőit is jól becsapva illuzórikus szabad akaratot vagyis a bűn rabságát kínálja fel helyette!"
Egészen addig el fogunk beszélni egymás mellett bizonyos dolgokban, amíg Te a következőkhöz ragaszkodsz:
1. Isten és Sátán egy személy, aki döntést hoz, majd cselekszik (időben!) 2. A teremtmények léte (azaz különállóságuk, mint teremtmények) valós. 3. Isten országában időbeliség van. 4. A bűnbeesés a rossz választása 5. Az én szabad akaratom egyenlő felsőbb hatalmak, szintek (pl. szüleim) szabad akaratával.
Nálam ezek a pontok a következőképpen alakulnak: 1. Isten maga a Mindenség. Sátán egy elv, ami csak a teremtmények számára létezhet (mondhatnám, hogy Isten értelemszerűen nem is tud Sátán létezéséről, mert bár mindentudó, de ez a mindent-tudás a Valóságra vonatkozik gondolom, és nem az illúziókra, az illúziók tudása ugyanis nemtudás, és Isten nem nem-tudó, hanem (mindent)tudó.) Továbbá Isten országában nincsenek történetek, mert az időbeliség hiánya kizár bármiféle történést. Erre mondják sokan, hogy de van változás, de valójában ez a változás illuzórikus, a mi szempontunkból van csak változás, mert a valóságban semmi nem változhat meg (tehát Isten országa nem változik).Mivé változna a Teljesség, amiben egyszerre minden megnyilvánul (és nem nyilvánul meg, és ezek kombinációi és az ezeken túlmutató összes lehetséges és nem lehetséges verzió:))?? 2. Egészen addig, amig valósnak gondoljuk különállóságunkat, nem fogunk visszatérni. A jó az egészben az, hogy "már most is vissza vagyunk térve", tehát nem kell görcsölni annyira a visszatérésen. 3. Isten országában nincs időbeliség, tehát mégcsak nem is arról van szó, hogy Isten és teremtése öröktől fogva létezik, és mindig is létezni fog, hanem arról, hogy egyetlen időnkívüli pillanatban létezik mindkettő. Tehát nincs mód semmilyen változásra, változtatásra, sem Isten részéről, sem sehonnan máshonnan (honnan is?:)), és nem létezett Isten a teremtés előtt, valójában nem történt teremtés, hanem van. Azt nem tudni, hogy a teremtés Isten lényege, vagy Isten a teremtésen kívül "tartalmaz e" mást, de hogy ezen soha senki nem fog változtatni az biztos, erre az a garancia, hogy nincs következő pillanat, amiben bárki bármin változtathatna. Ezért szabad akarat sincs a valóságban (max az illúziók világában, de az meg kit érdekel), mert annak az volna a feltétele, hogy létezzen idő.Ha most szabadon akarok valamit, akkor az valamire irányul, ami most nincs meg, és a következő pillanatban lehet csak meg.Isten országában pedig minden megvan, a következő pillanatot kivéve:) 4. A bűnbeesés nem a rossz választása a jó helyett, hanem a választás kényszere, a Mindenség kettéhasításáé. Ádám és Éva nem evett a Tudás fájáról (hiszen Isten országában nincs idő), hanem most eszik, jelenleg zabál onnan folyamatosan és ez okozza a látszólagos problémát. Mivel Isten országában Mindentudás uralkodik, ezért egy mindenttudó Ádám és Éva már nem szerezhet újabb tudást.De a Tudás fája nem is újabb tudást nyújt folyamatosan, hanem a Jó és a Rossz Tudását, ami egy felejtés valójában a Mindentudáshoz képest. Ez a "Tudás", aminek a gyümölcsét kétpofára zabáljuk, arra kényszerít bennünket, hogy válasszunk jó és rossz között (és folyamatosan kettéhasítsuk a világot, ahelyett, hogy Egységben, Mindentudásban szemlélnénk azt). Ha minden egyetlen időnkívüli pillanatban zajlik, akkor a Mindentudás és a bűnbeesés is egyetlen pillanatban zajlik, ami olyan szempontból rossz hír, hogy Ádám és Éva már nem szokhatnak le az almáról és nem tudják visszacsinálni, de a jó hír meg az, hogy úgy tűnik, hogy képesek vagyunk arra, hogy a jó és rossz tudását megtartva, de ennek börtönéből kiszabadulva egy történet során, ahol van idő (és ami most az illúziók világában zajlik) visszaemlékezzünk a Mindentudásra. A Mindentudásra emlékezve ugyanis annyi almát fog zabálni Ádám és Éva ezentúl, amennyit csak akar. Így az időbeliséggel járó illuzórikus kis világunk egyben oka és következménye (mint helyrehozatal) a bűnbeesésnek, ami folyamatosan történik. 5. Ha valaki szabad akaratának a megtestesülése vagyok, az nem jelenti azt, hogy nekem szabad akaratom van.Ha ezt be akarod bizonyítani,más érvekre van szükség.
Ádám és Éva bűnbeesése nem más, mint szimbóluma az ember tudatos szembefordulásának Istennel.
A mindenható Isten és a szabad akaratú ember csak együtt értelmezhető.
Minden megszületett gyermek valakinek a szabad akaratából születik, mégha erőszak következtében is. Az erőszakot tevő ember szabad akaratából és az őt világra hozó anya szabad akaratából, valamint Isten akaratából.
Teljesen mindegy, hogy a szüleid milyen gyereket akartak. Szabad akaratukból akartak egyet és az Te lettél, szabad akaratú szerelmük megtestesüléseként.
Szabad akaratodból születtél, hiszen ha nem szabad akaratodból születtél volna, tagadnád önmagad létezését, hiszen Te magad vagy a szabad akarat megtestesülése! Hogy születésed után mi lesz a Te saját szabad akaratod, mint önálló személyiséggel rendelkező teremtményé, az már más tészta. De hogy a létezésedet szabad akaratodból választottad, az tuti!
Elméleted első részével egyet lehet érteni, a Nagy Bumm során bekódolt világmindenség történetével és ekkor tényleg nem létezhet szabad akarat, hiszen adott a szoftver, csak le kell játszani.
Elméleted második része téves. Isten nem indított el semmit, öröktől fogva létezik és teremt az örök jelenben. Isten teljességében benne van a szabad akarat is, ami minden teremtményében megnyilvánul. Önálló személyiséggel rendelkező szabad akaratú teremtmények vagyunk!
De úgy látom, hogy két különböző álláspontot képviselünk. A világ sokszínű!
Ilyen kérdésnek semmi értelme, hogy "Istennek mi, miért kellene...?" Erre csak egy válasz van: csak. Hogyan is lehetne a Mindenható tetteinek okait fürkészni egy emberi lénynek? Ha Ő valamit cselekszik, azt Ő akarja, mert ez van a tervében, mert Ő az Isten, és amit akar, azt véghezviszi. Nem tétlen szemlélője az Általa teremtett világegyetem működésének: benne a saját hasonlatosságára teremtett emberiséggel.
(Azokat a vitákat a jövőben Veled elkerülöm, ahol a Biblia alapján hozhatok bizonyítékot, mivel tudom rólad, hogy nem tartod hitelesnek.)
Az első lépcsőfokig sem lehet eljutni saját akaratból. A hivés-nem hivés nem akarati döntés kérdése. Jézus azt mondja, hogy senki sem mehet Hozzá, ha nincs az Atyától megadva ez neki. (Ján.6;65.) Ez pedig nem a cselekedetre, hanem a hitre vonatkozik, hiszen egy hívő keresztény ne akarna Jézushoz menni?
A hit ott kezdődik szvsz, amikor az Atya elkezdi vonzani az embert.(Já.6;44.)
"Ádám és Éva tudta, hogy Isten, aki őket teremtette, megtiltotta, hogy egyenek a tudás fájáról. Tudatosan szembefordultak Isten akaratával. Tudták, hogy egy olyan dolgot tesznek, ami vesztüket okozhatja."
Teljesen mindegy mit mondott nekik az Isten,nem lehettek tisztában tettük következményével, mivel fogalmuk sem volt arról, hogy amit tesznek az rossz! Csak miután ettek a tudás fájáról! Ezen felesleges vitatkozni, ugyanis ez ok-okozati összefüggés. Több szempontból is!
"Ádám és Éva ismeretei teljesek voltak, tökéletes ismeretekkel rendelkeztek. Tudatosan szembefordultak Istennel. (Mint amikor egy drogokat tökéletesen ismerő orvos tudatosan rászokna a legkeményebb drogra)."
Nem voltak tökéletesek az ismereteik, ugyanis nem tudták mi az a rossz! Ugye te is hiába mondod a kisgyereknek, hogy ne nyúljon még az ételhez mert forró. Ameddig nem tapasztalta meg, hogy az neki rossz lesz fájni fog, addig úgy is hozzá nyúl!
A dokiról pedig annyit, hogy az aki tudatában van tettei következményével, és hogy az neki rossz lesz, ha bedrogozza magát, az valószínűleg beteg, lelki beteg stb. Ugyanis sok alkoholista vagy drogos egy az aktuális lelki állapotában rosszabbnak ítélt dologtól akar menekülni! Egy egészséges lelki egyensúlyban élő kiegyensúlyozott doktor soha nem nyúlna droghoz! Sőt a legtöbb doki még az alapgyógyszereket sem szedik be, ugyanis tisztában vannak a teljes mellékhatásokkal, amit nem kötnek a betegek orrára!!!
"Te a szabad akarat fogalmát még mindig nem érted. A teremtmény a Teremtő szabad akaratának a megtestesülése! Amikor korongoztál, a Te szabad akaratodból létrehozott tárgy a Te szabad akaratod megtestesülése."
Akkor te nem érted, hogy a topic-cím mire vonatkozik! Nem az isten szabad akaratáról van szó, hanem az ember szabad akaratára utaltam!
"Életszerű példára lefordítva, a szerelemből megszületett gyermek a szerelmespár szabad akaratának a megtestesülése, tehát maga a Szabad Akarat!"
Nem minden gyerek születik a szülők szabad akaratából! Gondolj csak az erőszak által fogant gyerekekre! Arról már nem is beszélve, hogy egy gyerek nem a saját szabad akaratából fogant, mert ugye még nem is létezik! ;-)
"De ha abban az összefüggésben vizsgálod a szabad akaratot, hogy meg akartál-e születni vagy sem, akkor egyértelmű, hogy meg akartál születni. Hiszen két ember szabad akaratából szerelemben egyesült és ennek a szabad akaratú választásnak Te vagy a megtestesült ékes bizonyítéka."
Még egyszer! Nem a saját szabad akaratomból születtem meg! A szüleim akarták hogy szülessen egy gyerekük! Egyébként akkor még nem is engem akartak, hiszen nem is ismertek! Ugyanígy mi sem egy így kinéző kislányt szerettünk volna (bár tökéletesen elégedett vagyok), csak egy gyereket. Azért mikor korongoztam, akkor konkrétabban tudtam, hogy mi lesz a végeredmény! A gyerek zsákbamacska! Én akarhatok a fogantatás pillanatában egy szőke kék szemű bongyorkás kislányt, de ebbe nincs beleszólásom!
"Továbbra is fenntartom, hogy aki nem hisz a szabad akaratban, az nem is vállalhatja tetteiért a felelősséget! Hiszen akkor semmi sem azért történik, mert Te akarod és akkor más helyett meg milyen jogon vállalsz felelősséget?"
Ha úgy tetszik, én így lettem teremtve! Bár tudom, hogy nincs szabad akarat, mégis viselem a következményeket a tetteimért! Ha ismernél személyesen, akkor tudnád is!
Nos az ígéretemhez híven részletezem, bár már szerintem valamikor leírtam... Tehát a világmindenségben konkrét törvényszerűségek uralkodnak. Minden test, molekula, atom, elektron, proton, neutron, foton, kvarkok és a legkisebb részecskék stb. is fizikai törvényszerűségek (ismert és még nem ismert) szerint mozognak, lépnek reakcióba egymással stb.
Nos ha ezt elfogadjuk, akkor egy elmélet szerint, ha a nagy bumm pillanatában (vagy a világegyetem legelső pillanatában) minden részecske helyzetét ismernénk (ami persze lehetetlen lesz nekünk embereknek), és minden törvényszerűség ismerete is meg lenne, akkor egy elem (vagy akár az összes elem) életútját végig lehetne követni a világegyetem keletkezésétől. Igy akár azon részecskéket is végig lehetne követni, amikből én is felépülők magassabb szintű létformává, mint legelemibb részecskék összessége. És mivel a gondolatok is elemi részecskék áramlása, mozgása által jön létre, akkor tulajdonképpen a világegyetem keletkezése pillanatában ki lehetne "számítani" hogy egyszer egy naprendszerben egy bolygón egy számítógép előtt itt fogok ülni, és hogy melyik pillanatban mire fogok gondolni! Ez egy bonyolult elvont elmélet, ráadásul, hiába vagyunk ennek tudatában, nem valószínű, hogy valaha is képesek leszünk még közelítőleg is kiszámolni ilyen bonyolult dolgokat! Maradunk egyelőre a röppályák relativitáselmélettel való kiszámításánál, vagy az atomok esetleg a kvarkok modellezésénél, de már ott is akadályokba ütközünk!
De ez a szabad akarat szempontjából nem lényeg. A lényeg az, hogy tulajdonképpen a világegyetem keletkezésének pillanatába bele volt kódolva minden elemi részecske, hullámforma, atom, minden időpillanatbeli helyzete, így az is hogy te vagy én itt ülünk és egymásnak írogatunk! Akár tetszik akár nem, ez van! Ebből is adódik, hogy nincs szabad akarat!
És ez igaz akkor is, ha létezik Isten, és akkor is ha nem! Ugyanis ha Isten (és itt nem csak a bibliai Istenre gondolok) létezik, akkor Ő indította el a nagy bummot, így a világegyetemet annak minden létező törvényszerűségével. És mivel az elemi részecskék kezdeti konkrét helyzetét Ő határozta meg, ebből egyenesen következett, hogy 4,5 milliárd évvel ezelőtt kialakult a föld, 180-200 ezer éve kialakult a homo sapiens, és hogy mi most itt ülünk! És pont!
"Ján.8:36 Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek."
Kulcsmondat! Ugyanis azután vagyok csak szabad, miután meg vagyok szabadítva. Ámde nem én szabadítottam meg magam, és nem is magam választottam azt, hogy a Fiú szabadítson meg. Jézus először saját választása nyomán megszabadított, és csak ezután lettem képes arra, hogy el tudjam hinni, hogy Ő az Isten Fia!
Vagy látott-e valaki olyan ateista embert, aki hitre/felismerésre jutott Jézusban saját szabad elhatározása révén?
