Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
A problémám az, hogy Krisztus/a felkent nem halhat meg, mert már HALOTT! Akit Krisztusnak/felkentnek nevezünk, az már HALOTT.
Pál valóban részesülhet valamiféle lelkiállapot-változásból, amelyről úgy ír, hogy megkapta a Fiú kinyilatkoztatását ( Gal 1:16 ). Itt konkrétan a Fiúról van szó, közvetlenül a Fiúról, akinek a nevét senki sem tudja, és akit csak valakinek Fiaként említenek, mégpedig Isten Fiaként. Nem az ő Krisztusa, tehát nem Isten Krisztusa, nem Jézus, nem Jézus Krisztus, hanem a Fiú. Így ismerkedünk meg vele. Ő a Fiú. Isten maga adja a Fiút a halálba. (Róma8:32; 1Kor11:23) De miért van erre szükség? Miért kell Istennek halálra adnia a Fiát, miért nem bízta ezt Isten az emberekre? Mert a Fiú ebben az elbeszélésben nem valóságos (hús-vér) személy, hanem az emberekhez hasonló állapotban/formában lévő szellemi entitás ( Róma 8:3 ; Fil2:6-8 ). Hogyan fogadhatja el valaki a fiú vérét, ha nincs neki?
A fiúság a páli evangélium szíve. Pál ezt szeretné közvetíteni közönségének. De ide, ehhez a hithez nem lehet eljutni, csak hittel. Pál evangéliumában Isten megigazulása (fiúvá tétele) hitről hitre nyilvánul meg. Nem csak hitből, hanem hitből hitbe. Nem, egyik nem létezik a másik nélkül. A hithez (fiúsághoz) csak és kizárólag a hiten juthatsz el. Krisztus/Felkent hitéből. Amíg nincs hit Krisztusban/Felkentben, nem lehet hit a Fiúságban sem.
Nos. Azt kell rögzítenünk a magunk számára, hogy a jelen korban az istenfelfogások istene, amit istenként elgondolnak, tételeznek, az valójában nem isten. Ebből az következik, hogy egy nagyjából, értelmileg nagyjából qualifikált ember számára, komolyabb értelmi képességekel rendelkező ember számára, azok az állítások, azok a tételezésk amik ezen a vonalon elhangzanak, rövid úton egy tarthatatlanság benyomását keltik, és ezáltal nagyon könnyen az istentagadás állapotába juttatják az illetőt.
Csak a miheztartás végett: a Genezis könyvében KÉT DARAB, egymástól független teremtésmítosz van. Az egyik a "Papi-hagyományból" származik, a másik meg a "Jahve-hagyományból". Semmi közük egymáshoz azon kívül, hogy Ezsdrás és írnokcsapata a babiloni fogságból hazatérés után a Tóra összeállításakor egymás mögé összeírta a kettőt.
A "Papi-hagyomány" teremtésmítosza a hatnapos teremtés mese, amit jórészt a babiloni fogság során megismert korabeli "tudományos" koncepciók mentén az írástudók alkottak meg világmagyarázati céllal. Ebben semmiféle Ádám nincsen, ugyanis az Isten (nevesül: Elohim) az élővilág többi részéhez hasonlóan az embereket két nemben és nagyobb csoportban teremtette meg.
A "Jahve-hagyomány" teremtésmítosza ezzel szemben konkrétan egy szájhagyomány mese, ami talán az újkőkorból ered, és a bronzkori tábortüzek mellett mesélték évszázadokon át, folyamatosan formálva a dramatizált történetet. Na, ebben van minden ami egy jó meséhez kell, vannak benne szereplők (az egyik egy Jahve nevű isten), van benne beszélő állat mint a fabulákban, és van konfliktus meg ármány és "különféle küszködések". Ebben a mesében van Ádám és Éva.
Érdekesség: nyomokban (egyes zsoltárok megjegyzéseibe bújtatva) a Biblia egy harmadik teremtésmítoszt is tartalmaz, hasonlót a Mezopotámiai mítoszokhoz, amikor is az Isten a Káosz erőivel megküzdve teremti meg az ember világát. A zsoltárok szerzői még ismerték ezeket az írásokat és számukra ez élő hagyomány volt, de aztán a Tanakh több évszázados összeszerkesztése során kimaradtak, mert nyilvánvalóan nem voltak annyira "szentek", hogy megőrizzék.
Szóval az a helyzet, hogy bár én láttam Istent, de semmilyen Fiú és semmilyen Krisztus, sőt még semmilyen Jézus sem ült ott mellette, ezért én elfogadom, hogy teljesen egyedüli létező, akinek nincs szüksége senkire. Fogadd el te is! Mert van Isten.
