Most Újvidéken vertek össze két magyart.
Sokadik magyarellenes támadás.
Somogyi külügyminiszter!
Mikor lépsz már valamit?
Nem lehet, hogy ez a hatalom más nációkért aggódik, azokat védi, de a magyarokért nem tesz semmit!
"Mi legalább elmentünk oda, míg a rácok otthon lapultak és várták ki fog győzni, hogy azokkal együtt mehessenek rabolni..."
Tökéletes látlelet.
A rácok csak addig "bátrak", míg valaki a hátuk mögött áll. Világosan megmutatkozott ez az utóbbi "hőstetteiknél". Miután a "nagy orosz medve-testvér" is levette róluk a kezét, kiderült, hogy "hősiességük" a nullával egyenlő. Egy darabig még csinálták, amihez értenek, raboltak, gyilkoltak, fosztogattak, aztán menekültek, mint patkányok a süllyedő hajóról.
Persze minden népnek nehéz a kudarcokat megemészteni, de náluk még tetézi a problémát, hogy eszük sincs hozzá...
Az ilyen magadfajta nacionalisták tettei miatt kellett elpusztulni 1944-45 telén annyi magyarnak a Vajdaságban. A gyilkos katonáink ugyanis először gyilkoltak, majd gyáván eliszkoltak. A védtelen polgári lakossságot pedig otthagyták a bosszúállók prédájául.
A Délvidék magyar volt. Az őseid, hanyatt-homlok menekülve a török elől - kurvára megvédtétek a hazátokat már akkor is - bekéredzkedtek hozzánk. Mi mindig segítettünk az elesetteken, befogadtunk benneteket, de nem csak titeket, másokat is. Ezt sajnos egy kicsit megszívtuk, mert azt hittük hálásak lesztek ezért. Na mindegy. Csúszva-mászva bekéredzkedtetek (mármint az őseid), aztán kezdtétek valahogy jól érezni magatokat és hinni, hogy ez a föld a tiétek, amiért tkp. nem tettetek semmit.
A Délvidéki bevonulás tehát nem jelentett mást, mint az egykori birtok visszavétele. A magyar honvédség ennek megfelelően fenntartotta a rendet és senkit nem üldözött.
Miután egy-két sötét agyú csetnik ezt nem értette, gyáva partizán- azaz mai szóval terror cselekményekhez folyamodott, amelyeket - sajnos - a szerb nemzetiségű lakosság támogatott. Ezt a támogatást a hatóságok többszöri felszólítására sem voltak hajlandók abbahagyni, amikor is bekövetkeztek a már ismert sajnálatos események. Ezt én mint magyar, ha meg is értem, de nem tudok vele egyetérteni.
Viszont ez nem mentség a "hős" Tito-partizánok számára, hogy pár évvel később, amikor már semmitől sem kellett tartaniuk, elvakult bosszúból kb. 40 ezer ártatlan magyar nemzetiségű embert végeztek ki a legkegyetlenebb módszerekkel.
Erről mi a véleményed, "hős" szerb "testvérem"?...
"a bécsi döntésekhez most hiányzik egy náci nagytestvér."
Erről már felvilágosítottak téged, ha egyáltalán felfogtad.
De nézzük csak, mi történt veletek "hős" szerbekkel az évezred végén?
Állig felfegyverzett hadseregeteket elverték, mint buzi a faszát. "Csodálatos" hadseregetek csak arra volt jó, hogy falkákba verődve, mint a hiénák, fosztogassátok, gyilkoljátok a védtelen lakosságot. Csak akkor vagytok nagy "hősök", ha legalább 100-an vagytok állig felfegyverkezve ártatlan civilek ellen. Nektek nem kellett a "nácikhoz" menni tanulni, nélülük is "jelesre" vizsgáztatok. Aztán kaptatok akkorát a pofátokra, hogy az a kevés eszetek is elment, ami itt-ott megcsillant...
Ezért is egyre nehezebb számotokra a Világ bonyolult folyamatait megérteni...
"Bizony-bizony magyarul beszélni, zászlót lengetni nagyon egyszerű. Tenni valamit a hazáért már egy kicsit nehezebb."
Hogy mit tettek a hazáért?
Amíg államilag is ide tartoztak, sokmindent! Ugyanúgy adóztak, dolgoztak, védték a hazájukat, mint a mai MO. területén élők, sőt, jobban! Pl. volt egyszer egy Erdélyi Fejedelemség, amely ügyes politizálással a magyar államiság folyamatosságát tartotta fenn, vagy ott van az egykori Felvidék, amely a Királyi MO-ot jelentette. Rossz rágondolni pl. mi lett volna velünk magyarokkal, ha Erdély vagy akár a Felvidék már akkor elvész!
Az embernek egyszerűen fáj ekkora ostobaság, amit magadból kieregetsz!
Ha idejöttök, és nem viselkedtek tisztességesen, kaphattok a pofátokra.
Ja, hogy te egyike vagy a "hős" szerbeknek? Röhögnöm kell kispofám. -:)))
Ha valaki kapott a pofájára, azok éppen ti vagytok. Elvertek benneteket mint jég a libaszart. Persze még mindig eléggé ostobák vagytok ahhoz, hogy ezt belássátok.
Ha jól tudom, már Konstantin bizánci császár is megírta rólatok, hogy xenofóbok vagytok, és valószínűleg jólneveltsége tartotta vissza attól a ténytől, hogy ennél csak ostobaságotok nagyobb...
Én két évet nyomtam le. Ettől függetlenül mégis úgy fogtam fel az egészet, ha egyszer "arra" kerülne a sor, legalább annyi "hasznom" van belőle, hogy értek a fegyverekhez, és meg tudom védeni a hazám...
A moldvai csángók áttelepedése feltehetőleg 1941 őszén kezdődött meg nem kis mértékben a moldvai katolikus plébániákon ideiglenesen elhelyezett egykori bukovinai magyar papok buzdítására. Ekkor többen Magyarországra kerültek, bár 1942 elejére a folyamat megtorpant, egyrészt mert a bukaresti magyar követség a tömeges áttelepedés lefékezése érdekében visszatartotta a hazatérési igazolványok kiállítását, másrészt a román hatóságok korlátozták az országon belüli utazást, azt speciális engedély kiadásához kötötték. A hazatérési igazolvánnyal rendelkezők számára már nem volt visszaút, a magyar okirat birtokában autómatikusan elvesztették román állampolgárságukat. Sokan éppen ebben a "holt periódusban", magyar útiokmányok hiányában voltak kénytelenek a zöldhatáron átjutni. A határ magyar oldalán az átjövőket egyenesen a Bácskába irányították. 1943 tavaszán a román kormány feloldotta az utazási korlátozásokat, a csángóknak így ismét egy kisebb hulláma indult Bukarestbe hivatalos magyar papírokért, majd annak birtokában a magyar határra. A kitelepülők nem egy államközi szerződés értelmében kerültek Magyarországra, így az ingóságaik és ingatlanaik sorsa bizonytalan maradt, s ezért természetesen ők kénytelenek voltak mindenüket hátrahagyni.
A csángó-kérdés 1944 tavaszán-nyarán kerül ismét a hivatalos magyar politika napirendjére, a csángóság kompakt áttelepítését azonban nem sikerült keresztülvinni. A Bácskában megtelepedett csángók végül a szerb partizánok előretörése miatt 1944-ben Magyarországra menekültek, ahol végül 1945-1947 között három baranyai faluban telepítették le őket.
Kedves olvtársak, nem kellene egy kicsit finomítani a stíluson?
Nekem aztán se ingem, se gallérom a tisztelt magyargyűlölő kolléga, és nyilván nem válik az egyébként kiváló szerb nép becsületére, hogy valaki ilyen módon védi, mint ahogy ő teszi, de nekem egy kicsit már erős ez a váladékos, seggberúgós, gané-ömlesztéses hangnem.
Talán célravezetőbb volna példát mutatni neki, és a nemzettársainak is, kifinomultságból, amennyiben ez lehetséges.
Megjegyzem, mielőtt lehurrogtok, én már megkaptam a magam pofonjait a szerbektől, még annak idején, és féltem is tőlük mindig, de valahogy vigasztalt, hogy mégsem én ütök, gyilkolok, rabolok és erőszakoskodok, tehát a szégyen, amit éreztem csak az ártatlanul felpofozott kisebbségié....
Van már néhány topic a magyarellenes atrocitásokról. Nem vagyok biztos abban, hogy szerencsés volt egy újabbat nyitni. Bár kétségtelen, hogy ez némi életet vitt a témába itt a fórumon, de meg is lett az ára:
Még egy olyan ocsmány bélféreg is előmászott erre, akinek az undormányos váladéka már régóta nem szennyezte a monitorainkat...
a tipikus, sunyi, alattomos, lappangó fajta az amelyiknek csak a szája jár, meg rinyál, de a maga erejéből meg nem mozdul, csak ha egy Hitler, aztán meg egy Sztálin van a háta mögött.
légszi ne helyezzél egy (fasz)kalap alá azokkal a bunkó földijeinkkel, akik annak idején szűklátókörűségükben belelobogtatták a képedbe a jugoszláv útlevelet. Már amennyiben ez tényleg megtörtént. Több hozzád hasonló sértettnek megírtam, nem volt mindenki ilyen, mi is sokfélék vagyunk. Létezett és létezik egy szegmense a délvidéki magyarságnak, akik a magyarságot ennél sokkal komolyabban vették és veszik. Kérlek, bennünket is vegyél észre, ha nem esik nehezedre és ne ítélj el egy egész népcsoportot néhány nagyképű ember miatt.
