"A képzőművész és zeneszakok annyiban másak, hogy ott sokkal nagyobb jelentősége van a készségnek, a technikának, viszont pl. Zenakadémián egyértelműen meg lehet ítélni, hogy valaki képes olyan szinten játszani adott hangszeren, hogy bejuthasson oda. Tehát aki ilyen diplomát szerez, az tényleg jelent egyfajta mércét."
A zeneművészeket nem sorolnám ide, mert az nem alkotó, hanem előadóművészet. Zeneszerző viszont éppúgy nem a zeneakadémiai végzettségtől lesz valaki, mint ahogyan író az irodalmitól.
"Ő mondta, nagy tévedés, hogy a forgatókönyvíráshoz íráskészség kell. A filmet kell ismerni. "
A műfordításhoz sem kell egy idegen nyelv tökéletes ismerete. Elég, ha valaki elég jól tud magyarul. Ez szerintem ilyen szintű kijelentés.
"Ugyanakkor régebben Dobray György rendező azt mondta (mikor fontolgattam, hogy jelentkezek egy forgatókönyvíró suliba), hogy amit tanulni lehet a forgatókönyv írásban, azt ő el tudja mondani."
Tele van a magyar film olyan rendezőkkel, akik vérükben érzik a forgatókönyvírást - mégis a leggyakoribb kritika a gyenge forgatókönyv. Vajon miért?
"De tény, hogy ami tanítható, az mindig a technika, a külsőség, és az írásban, műfordításban ez minimális, erre nem érdemes iskolát alapítani."
Nem is alapítanak iskolát rá. Viszont te mintha azt mondanád, hogy mindent a maga bőrén tanuljon meg a kezdő.
"Ez a kiadók felelőssége lenne. "
De egy kiadó nem nevel neked fordítót, egy adott szövegről megmondja, hogy kell-e neki, vagy nem. Kevesen pattanak elő teljes fordítói vértezetben a levél-a-kiadónak-mailboxából.
"Ha pedig egyszer olyan színvonaltalan fordítást ad ki a kezéből, többé nem kap munkát. "
Vagyis egy lelkes kezdő maga alatt vágja a fát a próbafordításával.
"Visdzont minderre 20000 forint / ív fizetséget szánnak. Ami önmagában is nevetségesen kis összeg,"
Megint csak: erről pl. egy lelkes kezdő honnan fogja kitalálni, hogy sok vagy kevés (ok, pont erről ránézésre is látszik).
Szerintem ha valaki műfordítással (írással) akar foglalkozni, és _amúgy is egyetemre jár_, akkor érdemes felvenni egy ilyen programot vagy legalább átfutni mondjuk a két Klaudy-könyvet (Bevezetés a fordítás elméletébe, Bevezetés a fordítás gyakorlatába). Egyik ilyen könyv sem a bölcsek köve, de segít helyretenni az embert, hogy tudja, hol van és mit csinál.
(Az, hogy valaki elvégez egy ilyen programot, természetesen nem jelent semmit. De ettől még maga a program nem lesz haszontalan.)
"(Ha jól tudom, sehol sem főszak, csak program, és ez igaz az írásra is, kivéve a forgatókönyv-írást (azt miért lehet tanulni? ;))"
Nem rég beszélgettem Márton Gyulával, aki több játékfilmet is írt (pl. Csinibaba, Valami Amerika). Ő mondta, nagy tévedés, hogy a forgatókönyvíráshoz íráskészség kell. A filmet kell ismerni. Ugyanakkor régebben Dobray György rendező azt mondta (mikor fontolgattam, hogy jelentkezek egy forgatókönyvíró suliba), hogy amit tanulni lehet a forgatókönyv írásban, azt ő el tudja mondani. Három sitcom epizód forgatókönyvet írtam neki, ő elégedett volt az eredménnyel. (Igaz, nem nyertünk pályázati pénzt, így nem lett semmi a dologból.)
De tény, hogy ami tanítható, az mindig a technika, a külsőség, és az írásban, műfordításban ez minimális, erre nem érdemes iskolát alapítani.
"És az aprómunka eredményét kin fogják kipróbálni? (Bár, elnézve egyes megjelent fordításokat, van tippem...)"
Ez a kiadók felelőssége lenne. Jobb kiadó próbafordítást kér, és abból kiderül, mit tud az illető. Aki gagyi, nem kerülhet oda. Ha pedig egyszer olyan színvonaltalan fordítást ad ki a kezéből, többé nem kap munkát. A baj, hogy egyre több kiadó az olcsóságra törekedik. Nevek nélkül, de pont most hallottam, hogy egy kiadó újra ki akar adni egy sorozatot, viszont elégedetlenek a régi fordítással. Újra le akarják fordíttatni. Visdzont minderre 20000 forint / ív fizetséget szánnak. Ami önmagában is nevetségesen kis összeg, de ráadásul ha azt vesszük, hogy olyan fordítót keresnek, aki biztos minőségi munkát végez (vagyis az új nem lesz ugyanolyan szar, mint a régi)...
Az ilyen iskoláknak egyetlen igazi haszna lehet: kapcsolati tőkét gyűjteni. A tanárok között nyilván vannak olyanok, akik segíthetnek bekerülni a szakmába, illetve az évfolyamtársak közül többe később a szakmában helyezkednek el, esetleg pozíciókat szereznek.
Ha valaki költő, a többi csak nyelvtudás kérdése, az pedig tényleg tanulható.
Természetesen nem azt mondom, hogy diploma nélkül nem lehet valaki jó író. Inkább úgy fogalmazok akkor, hogy ártani nem árt, és vannak néhányan, akiknek kimondottan jót tenne (főleg mivel manaspág az élet iskolája sem ugyanaz.)
Én mondjuk kimondottan a továbbtanulási minimumot teljesítettem, és pl. szinkrondramaturgiát se tanultam tanfolyamon, hanem a barátaimtól, akik ezzel foglalkoztak. De amit technikában fontos tudni, az pár nap alatt elsajátítható, illetve gyakorlatban, a visszajelzésekből.
" a tanulóéveket nem lehet megspórolni, csak nem biztos, hogy ehhez egyetemre van szükség.
a műfordításnak is megvan az inasideje, az aprómunka, amely után fokozatosan lehet előrébb lépni. ezt megtakarítan nem kell, nem is lehet, viszont a készségnek semmi köze az oktatáshoz."
És az aprómunka eredményét kin fogják kipróbálni? (Bár, elnézve egyes megjelent fordításokat, van tippem...)
Ezt az inasidőt rövidíti le és teszi eredményessé egy jó műfordító program. Ezzel mindenki jól jár.
(Ha jól tudom, sehol sem főszak, csak program, és ez igaz az írásra is, kivéve a forgatókönyv-írást (azt miért lehet tanulni? ;))
Az egyetem mindenképpen jó, csak nem írást kell ott tanulni, hanem valami értelmeset. Pl. hány nagy író végzett jogot.
Egyébként a humorszakmában is elmondható, vannak ifjú kollégák, akinek jót tenne, ha nem állnának le érettségi után. (Egyébként Szilágyi György mondta a kabaréról, hogy 40% a tehetség, a többit csak a szakmában lehet megtanulni. Szerintem minden írás ilyen. Csak úgy lehet megtanulni, ha csinálja az ember. Mint ahogy az előadást is igazán a közönség előtt tanulhatja meg az ember. - Itt most nem a színészetre gondolok, hanem pl. a stand upra).
A versfordítás külön kategória. Ott valóban nagyon sok mindent meg lehet tanulni, no de ahhoz, hogy valaki képes legyen jól verseket fordítani, magának is költőnek kell lennie. Enélkül hiába is tudja betéve a hexametert és a jambust, meg a többit. Legfeljebb okos lesz, fordító aligha. Nem hiába mondják sokan (én is hajlok erre a nézetre), hogy egy költőt csak akkor lehet megítélni, ha eredetiben olvassa az embert, fordításból a fordítók ismerhetők meg. Én például ezért nem is vállalkozom versfordításra. Nagy néha, ha egy regényben előfordul vers, és annak nincs magyar fordítása, akkor lefordítom, de ez általában pár sor.
Ha pedig valakinek van tehetsége a vershez, akkor könnyeddén megismerheti ezeket a verselési szabályokat, nincs szükség hozzá egyetemhez.
És az írókat hogy szűrik meg? Ír egy novellát? De ha tud novellát írni, minek a képzés?
Az idézetben írt hasonlat sántít. A színkeverés, és a többi technika. De a prozódiához ha nincs valakinek érzéke, akkor megtanulni se tudja, és amit szövegtanból meg kell tanulni, elvileg megint csak elsajátítható középiskolában.
Az, hogy emiatt kár egyetemre menni (igaz, én nem nagyon hiszek ezekben a módszerekben, meg mesterésges írói receptekben). Ami az írói művészetről (vagy ha tetszik: író mesterségről) tanítható, oly kevés, hogy kár rá külön szakot építeni. Olvasottságra és műveltségre mindenkinek szüksége van, nemc sak az íróknak és műfordítóknak.
Igen, a költő is születik, de ha lángelme is, kénytelen prozódiát tanulni! "
„Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga?
na ki írta ezt? azért csak tudta mit beszél.
Magától, útbaigazítás nélkül is rájött volna sok mindenféle szabályra, az bizonyos; de mikor? " ez az igazság. az időfaktor érdektelen
Nincs olyan művészet, melynek idő multán le ne szűrődnének bizonyos technikai szabályai; ezeket a technikai szabályokat pár óra alatt megtanulhatja a tehetség, nélkülök pedig talán pár évig a sötétben botorkálna. " a tanulóéveket nem lehet megspórolni, csak nem biztos, hogy ehhez egyetemre van szükség.
a műfordításnak is megvan az inasideje, az aprómunka, amely után fokozatosan lehet előrébb lépni. ezt megtakarítan nem kell, nem is lehet, viszont a készségnek semmi köze az oktatáshoz.
"Ha valakinek van tehetsége, nagy valószínűség szerint szakképzés nélkül is nagyszerű művész lesz, és ha tényleg eltökélt, elhivatott, azokat a technikai stb... ismereteket, amik szükségesek lehetnek, elsajátíthatja egyetem nélkül is."
Ez tény, csak lassabban.
Nem hinném, hogy van olyan műfordítói, írói képzés, ahol ne szűrnék meg a diákokat,vagy elővizsgával, vagy az egymásra épülő tantárgyak segítségével. (Ráadásul egy irástechnika óra nem jelent még irástechnikusi diplomát ;)).
Úgy gondolom, aki ma lemond ezekről a gyakorlatokról, az önmagával szúr ki. (Ez nem egyenlő azzal, hogy tessék megszerezni a diplomát ;)).
Erre egyébként van egy kedvenc idézetem:
"Hogyan gyarapíthatja az író szókincsét, hogyan fejlesztheti technikáját: ezek sokkal általánosabb dolgok, semhogy e specziális tárgyú fejtegetések körébe volnának vonhatók. Csak annyit, hogy a jobb magyar írókat mindig plajbászszal a kezében olvassa az ifjú, kijegyezve minden szót vagy frázist, mely előtte ismeretlen vagy melyről érzi, hogy nem tartozik ahhoz a szókincshez, mely mindig kezeügyében van. Törekednie kell, hogy minden fogalomra minél több szóval rendelkezzék, hogy az értelem vagy a forma szükségleteihez képest válogathasson belőlük. Ismernie kell a régi nyelvet és a tájszólásokat is, mert ezekre is rászorulhat. De ismétlen, mindezek az írói és illetve a költői működésnek olyan kellékei, melyekre elvégre mindenkinek szüksége van, a ki arra adja fejét, hogy a múzsák berkeiben vándoroljon, én pedig e helyütt csak azokat az elveket és szabályokat akarom taglalni, melyekre különösen a műfordítónak van szüksége.
De azt kérdezhetné tőlem valaki: «ugyan mire való itt szabályokat gyalulgatni, mikor magam mondtam az imént, hogy a műfordítás is költői tehetséget kíván, hogy tehát nemcsak poeta fit, hanem bizonyos tekintetben traductor versuum is fit? A kivel vele születik e tehetség, az majd eltalálja a módját, hogyan fejleszsze, a nélkül, hogy mindenféle paragrafussal akarnák békóba verni!»
Ezekre az ellenvetésekre nagyon könnyű a válasz. Igen, a költő is születik, de ha lángelme is, kénytelen prozódiát tanulni! Magától, útbaigazítás nélkül is rájött volna sok mindenféle szabályra, az bizonyos; de mikor? mennyi időt vesztett volna? Nincs olyan művészet, melynek idő multán le ne szűrődnének bizonyos technikai szabályai; ezeket a technikai szabályokat pár óra alatt megtanulhatja a tehetség, nélkülök pedig talán pár évig a sötétben botorkálna. Jaj volna a festészetnek, ha minden növendék maga volna kénytelen felfedezni a színvegyületek keletkezését és hatását, és jajj a szobrászatnak, ha minden ifjú művész maga volna kénytelen rájönni a gipszminták vasvázának készítése módjára! Tehetséget nem olthat egyikökbe sem az a mester, a ki ezt nekik, évszázados tapasztalatok eredményeként, elmagyarázza; a műfordításra való tehetséget sem fogja megadhatni ez a mű senkinek sem; de azt, a kinek a természet megadta e tehetséget és az annak kifejtésére való hajlamot, talán meg fogja óvni sok ballépéstől."
(Radó Antal: A fordítás művészete, 1909)
(Mondjuk ugyanerre ott van Ignotus válasza: http://epa.niif.hu/00000/00022/00053/01448.htm )
Hasonló annyiban, hogy bizonyos fokig bármelyikben eljuthatsz egyedül is (és a jogosítvány megszerzése jogi követelmény, ennyiben más). De hogy az autóvezetésnél maradjunk: elég fura lenne, ha egyetemen autóversenyzés szak indulna, nem?
Úszásban ha valaki nem tud egyedül/családi segítséggel megtanulni úszni, elmehet egy úszoiskolába, ahol megtanul úszni, de ettől nem lesz úszó, vagyis sportoló, pláne élsportoló.
Akinek nincs megfelelő fizikai adottsága, és tehetsége, az sose jut el a magasabb szintre, pl. Testnevelési Egyetemre. Ráadásul a sportban a teljesítmény elég egyrételműen mérhető időben és méterekben (más sportágakban súlyban, stb. )
Viszont az írást nem lehet így megszűrni. Az írás-olvasási készség persze némileg fejleszthető, de ennek helye az általános- és középiskola, és ennek nincs köze a művészi tehetséghez. Az írásnak és műfordításnak minimális a technikai feltétele.
Ha valakinek van tehetsége, nagy valószínűség szerint szakképzés nélkül is nagyszerű művész lesz, és ha tényleg eltökélt, elhivatott, azokat a technikai stb... ismereteket, amik szükségesek lehetnek, elsajátíthatja egyetem nélkül is. (Pl. angolul rengeteg írói kézikönyv, szakirodalom... hozzáférhető.)
Ha valaki tehetségtelen, nincs az a diploma, ami íróvá teszi. A művészi tehetséget nem lehet a sporthoz hasonló objektív mércével mérni. Így nem lehet garantálni, hogy aki ilyen szakra bejut, annak tényleg helye van ott. Ugyanez több-kevésbé áll a műfordításra is. Természetesen kívánatos - bár nem elengedhetetlen, lásd Kassák -, hogy egy író iskolázott, lehetőleg egyetemet végzett ember legyen, kellő műveltségre és széles látókörre tegyen szert. De ehhez nem írói egyetemet kell végeznie.
A képzőművész és zeneszakok annyiban másak, hogy ott sokkal nagyobb jelentősége van a készségnek, a technikának, viszont pl. Zenakadémián egyértelműen meg lehet ítélni, hogy valaki képes olyan szinten játszani adott hangszeren, hogy bejuthasson oda. Tehát aki ilyen diplomát szerez, az tényleg jelent egyfajta mércét.
Az írásban nincsenek ilyen objektív kritériumok, hacsak a külalakot nem tekintjük annak :) Szóval szerintem az író oktatás nem egyébb lehúzásnál.
Részben cáfolom. Bár igaz, hogy manapság valami fura divathóborttól vezetve létezik műfordító, illetve író szak, de hogy minek? Tanítani egyiket se lehet, legfeljebb pár olyan technikai fogást, amit menet közben az ember hamar elsajátíthat. Egy diplomától senki nem lesz se író, se műfordító. És a kíváló írók és műfordítók többsége sose szerzett semmilyen szakdiplomát.
Azt sejtem, hogy nem "jó üzlet", de mondjuk az irodalom maga nem jó üzlet. Egyelőre csak ki szeretném próbálni, hogy megállom-e a helyem "éles" szituációban.
A szivem szerint szóba jövő foglalkozások: író, irodalmár, műfordító, zenekritikus, esztéta, ezek mind olyan, mások szemében "léhűtő" foglalatosságok (sok szempontból igazuk van), ahol vagy nem keres az ember, vagy kapcsolatokkal lehet csak elvegetálni, esetleg mindkettő. :) A kilátásaim egyelőre nem túl vidámak :))
biztos hogy fordítani akarsz? nem valami jó üzlet. sok meló, kevés fizetés, megbecsülés semmi. ráadásul amíg el nem érsz egy bizonyos ismertséget, éhbérért kell dolgoznod, és nagy a konkurrencia. a helyedben mással próbálkoznék. de mindegy úgysem tudlak lebeszélni.:))))
Segítséget kérnék. Műfordítást szeretnék vállalni. Igen járatos vagyok mind az angol nyelvű (Joyce szintig) mind pedig a magyar nyelvű irodalomban, és irással is foglalkozom. 19 éves vagyok, és nem ismerem a lehetőségeket, kiadókat, akik esetleg alkalmaznának kezdőként, hiszen hivatalos fordítást eddig nem készítettem, csak itthon a fióknak. Szívesen vállalnám novellák, cikkek, vagy akár filmek fordítását.
Ha valaki esetleg tud olyan helyről, ahol szívesen látnának, vagy ahova elmehetnék próbafordításra, az kérem írjon nekem. Címem: oadam kukac enternet.hu
