Köszi az infókat, nagyon rendes vagy, de ezt is kihagyjuk. Nem akarok a felvágott kutyámmal utazgatni sem MÁV-on, sem BKV-n. Ma egyébként máe egész virgonc, jön-megy, a fejemen ugrál...
Azt elfelejettem mondani h a csoportban ne nagyon említsd a műtétet, de most már mindegy. Gondolom úgysem ez volt a fő téma. (Szeretném még kiállításra vinni, stb és nem akarom h kutyás berkekben híre menjen...)
A mókusnak a mozgásában lehet valami, mert az én kutyáim szabályosan extázisba esnek tőle. Én sajnos nem voltam ennyire előrelátó Mazsival, sőt egy egérkére rá is küldtem anno. Érdekes volt, egérke SZÖRNYET HALT, mielőtt Mazsi rácsapott volna. Vagy csak megpróbálta halottnak tetetni magát? Ha utóbbi, akkor hát nem jött be...
Vadállatot csak messziről látott, Ill. kerítésen keresztül néztünk egyszer őzikét. Ott nagyon fegyelmezett volt, de reszketett a feszültségtől. És egy másik alkalommal erdőt jártunk egy exemmel és a labijával, és valami olyan helyet szimatolhattak, ahol vadröfiék éjszakáztak. Mindkét kutya mint az őrült rongyolt volna a bozótosba, szó szerint alig bírtuk elrángatni öket onnan. De biztos az is bejátszott h egymást próbálták überelni. Nem tudsz olyan vadasparkot amit lehet kutyával látogatni?
A vadászkutya-téma azért is érdekel mert van egy olyan gyanúm h a terrierek kicsit talán túlfűtöttek az ilyesmihez... Ugyanakkor egy vizsla is van olyan temperamentumos mint ők, és ha azokat meg lehet tanítani vadat állni, akkor elvileg előttünk sincs akadály...
Elmeséled h mi jókat tanultatok?
Érdemes lenne majd eszmét cserélnünk egy vadászkutya kiképzővel. De amit tudok a dologról: A vadászkutyákba nagyon is sok gátlást kell beépíteni kiképzésük során. Egy véreb nemhogy a fácánra vagy nyúlra, de még az őzre sem reagálhat. Csak a nagyvadak nyomát követheti. Az apróvadas vizsla viszont pont ellenkezőleg! És ezt nem zsigerből tudják, hanem tanulják.
Labda egyébként mentőkutyának tanult a kezdetektől, így minden vad tilos volt neki. Életében egy egérlukat kapart ki úgy, hogy az egeret is elcsípte, de akkor olyan szerencsés ritmusban csaptam az oldalára,(észre sem vette, hogy tőlem kapta), hogy azóta minden rágcsáló lukat undorral ott hagy.
Őz, szarvas, muflon nem érdekli, nyuszi meg fácán se. Naponta látunk belőlük, még több nyomot keresztezünk, baj lenne, ha nem így lenne. Egyedül a mókus az, ami valódi izgalmat kelt benne. Talán a farkát nézi csábító játéknak, nem tudom. Ma is elnéztem a kiskutyámat, surrant a bozótban a mókus, ügyetlenül, pont a kutya felé. Szegény kiskutyám vágyódva nézte, aztán bevonult inkább láb mellé egy kis simiért, és csak úgy tudott megnyugodni, hogy folytassa a munkát. :)))
Akkor nem voltam képben. Azt hittem hogy az ő írói vénájában forgatom a tőrömet amikor belejavítok:). De ha Ő AKARJA, az más! És ha nem baj, hogy esetleg TELJESEN mást kapsz vissza...
Az viszont nekem baj hogy 1-2 részt tényleg nem értek, de akkor oda írok mást:)).
A szóváltás sajnos rajtam múlik. Töredelmesen meg kell vallanom hogy én egy internet-kávézóban pöntyögöm a művészi és tartalmas :))) hozzászólásaimat. Ami szombaton ZÁRVA van.
Lehet hogy nagyon hülyeséget kérdezek: a nethez nem kell vodánál térerő??
Nem tudom, teljesen képben vagy-e, szóval az egy sok kutyafoglalkozást összegyűjtő,(Ezermester kutyák című) készülő könyv egy fejezete. Története, hogy miután Lackicsal és Naisal gombásztunk Gödöllőn, Lackics magnóra vette a beszélgetésünket. Aztán otthon legépelte, (vakon), majd elküldte nekem. Én beleírogattam, egyszer már meg is tördeltem wordben, aztán visszaküldtem. Most néhány módosítás után újból hozzám érkezett. Nagy kár, hogy a tördelés közben eltűnt, de lehet, hogy az az oka, hogy Lackics olvasó gépe nem szereti.
Az a gond, hogy bár tartalmilag elégedett vagyok vele, de szövegében sutának érzem. Sok a szóismétlés, nyakatekertek a mondatok, szóval örülök, ha erősen beletúrsz, és egy kicsit fölfrissíted.
Amúgy, ha csak rajtam múlik, hamarabb is szót váltunk. Én mindig viszem magammal a vodanetet.(Hoppá, volt térerő, nincs térerő. De van vele internet!)
Hányi már nincs, most kakira várunk... Kapott olajos tonhalat kis "motivációnak". Közérzete nem rossz de elég sokat aluszik. Én még mindig hatása alatt állok a levélnek:).
Ha nem haragszol legközelebb csak vasárnap esem neki,akkor viszont igazán!!!
Szombaton nem tudom mi lesz, pluszban előjött a "de hogy jutok oda?" probléma is. Ha sikerül valamit kitalálnom, felhívlak. Ha nem, akkor majdcsak sikerül már egyszer...
Kérdés még: milyen kutyák alkalmasak erre- témakör. A vadászkutyáknak nem lehet az a hátránya hogy túlságosan is vadra fixáltak? Már gyárilag? Labda vadászott valaha, vagy vadnyomról kezdetektől leparancsoltad?
Lehet hogy már csak vasárnap "találkozunk", jó tanfolyást addig is!
Átnéztem a levélkét (mondhatnám, pár soros szösszenetet), de legalább tanultam belőle egy két dolgot. Most nagyon nem tudom mit mert befordultam a végére de holnapra tudni fogom.:)
Most az a cirka 30 szem táp amit adtam már benne maradt és a víz is. Estére egy egész maroknyival megpróbálkozom... A székletével nem hiszem hogy gond lesz, de olajos halat nyomattam a kajcihoz- amit kihányt. Most natúr próbálom.
Elnézést ha nagyon szétziláltam a levelet. A beszúrt kérdésre válaszolj lszi!
Köszönjük a jókívánságokat. Mazsi olyan szinten van elkényeztetve hogy azt sajnos nem tudom fokozni... A hétvégét nem tudom, szombat biztos nem jó, de szerintem egyébként sem vinném még ilyen messzire, és futnia sem szabad még... Inkább jövő hétben gondolkodunk.
Még átrágom ezt a dolgot... Ha jól lesz a kutya és meg tudom szervezni, estére lehet hogy kinézünk. Most épp azon idegeskedem egyébként hogy mindent kihány...Utoljára kb 0,5 deci vizet nyomtam bele fecskendővel, + kapott egy augmentint és 2 szem kutyatápot. Ha benne marad, emelek 5 szemre... Ha nem, holnap reggel mehetünk infúzióra. A másik kutyám a műtét utáni napot állatkórházban töltötte, nem tudom hogy ő is kihányt- e mindent. De ő cifrább volt mert gennyes méhgyulladással operálták.
Tulajdonképpen minden, főleg a szarvasgombák előfordulása, mik a jelzőnövények, egyáltalán hogyan lehet megtalálni őket (mert elméletben már elég sokat olvasgattam, gyakorlatban még nem nagyon voltam gombát keresni (1-2x). Érdekel, hogy hogy néz ki az az erdőrészlet, ahol találhatók, szóval minden. Engedelmeddel vinnék fényképezőgépet is...
Gyógyuljon meg Mazsi, vegyél neki fonomságokat, kényeztesd kicsit, azt szeretik :) Amikor az előző kutyusomat a csípőjével műtötték én is minden jóval elhalmoztam, és szerintem akkor mélyült el köztünk igazán a kötődés. Onnantól kezdve nem tudtam neki olyat mondani amit ne csinált volna meg első szóra, amikor meg nem értette mit akarok teljesen aranyos volt, ott szenvedett, szégyellte magát hogy nem tudja mi van :) Ha a hétvége jó nektek Mazsival egy e.ü. sétálásra akkor szombaton esetleg találkozhatnánk a népszigeten vagy a hajógyárin, kihozzuk a Botondot egy kis futkosásra meg tanításra már amennyire hagyja magát tanítani :)
Sajnálom, ha nem találkozunk, de akkor majd legközelebb...
Pedig kis alternatív külön programokat is előkészítettem stikában. Két gombász is beugrik majd szombaton. Akit estére várok, az nyolc évnyi gyakorlatával már a ”nagy öregek” közé tartozik, és kutyázás tudományt keres gomba tudományért cserébe.
No mindegy. Ha igaz, rövidesen megismerkedünk vele itt a topicon is.
Köszönjük a sok sms-t, addig sem idegeskedtem amíg válaszolgattam. Jól nincs, de inkább az altatástól ködös. Már a saját lábán jött fel, és a ház előtt naagyon ügyesen pisikakilt. Azért felvágott hassal ez nagy szó. Viszont vasárnap valószínűleg nem megyek, Mazsola nélkül úgy sincs sok értelme.
A spániel fénykorában extrém problémás kutya volt. Minden tuti tipp bejött nála- egyszer. Notórius kukázó volt és amíg a talált kincset nem fogyasztotta el, nem volt hajlandó hazajönni. Bevonult 1 kocsi alá csemegézni és nem lehetett kiszedni mert harapott de nem gyengén. Ha egy marhalábszárat talált, éjjel kettőig ültem a lépcsőn és vártam rá.... Az jött be még a legtöbbször hogy jól felhúztam az agyát és amikor kitámadott, üvöltve elrohantam. Elég sokan néztek hülyének viszont így éjfél előtt ágyba kerültem.:)) Nem kívánok senkinek ilyen kutyát.
Dehogy tartalak szadistának, csak nekem hihetetlennek tűnt hogy ennyi ideig koncentrálni tudna a munkára. Lelki szemeim előtt a mentőkutya- vizsgákon látott kutya kollégák képe lebegett, akik a 40 perces keresés után, úgy kivannak, hogy kiszakad a tüdejük... De aztán rájöttem hogy azokat a kutyákat ezerrel pörgetik ( aminek én abszolút nem vagyok híve, pláne romon, de ezt meg ne említsd a Sacinak!!), és egy egész más idegállapotban vannak mint a Labda. Én mindenesetre nem hinném hogy Mazsi ilyen sokáig tudna koncentrálni, de hát Ő egy terrier, és gondolom Ti sem 8 órával kezdtétek.
Én hosszú és rövid pórázt is raknék a kutyára. Észrevétlenül kikötném a hosszú póráz végét egy fához, majd mikor jön egy csábító, hagynám, hogy a rövid póráz kicsusszanjon a kezemből...
Utána nagyon meg kell vígasztalni, szegény pórul járt kiskutyát. Tanulja meg, hogy legjobb a gazdival!
(Felhasznált alapelvek:
- A gátlások kiépítéséhez egy erős inger is elég.
- A büntetés NEM a gazditól, hanem a környezetből jön. A gazdi jó.)
Komolyra fordítva: természetesen hamar kitapasztalják a kutyák, hogy a föld alatt kell keresniük, rövidesen még azt is, hogy a réten nem érdemes, csak a fák között.
Labda már két éves elmúlt, és aktív mentő kutya volt, mikor gombázni kezdett. Persze ő is ravasz akart lenni, kereste a gombát a fa tetején is. De gyorsan belerázódott.
Utóbb rájöttem, hogy azt a nyolc órát nem volt szerencsés említenem. Aki nem látta, úgy sem hiszi, de legalább is szadistának tart. Pedig működik, minden erőszak nélkül.
Általában kétszer állunk meg vagy egy tíz percre: olyankor ő iszik, és leheveredik, én leülök és harapok valamit. Ám nemritkán magától indul tovább, vagy megvárja míg szólok, de akkor láthatóan kész ”terv” alapján nekilódul. És alkonyatkor sokszor úgy kell kiparancsolni az erdőből...
Ez csak úgy lehetséges, hogy Labda mutatis mutandis vadászik a gombára. Mert hisz a kutya, (farkas), egy valamit csinált egész nap: vadászott.
Ezt erősíti meg az is, hogy nem, illetve csak ritkán szoktam vezényszóval keresésre bíztatni. Semmi szükség rá, magától teszi.
Én vagy visszatérnék a hosszú pórázhoz, vagy rohannék az ellenkező irányba. De sajnos van olyan kutya, aki a, a hancúr hevében észre sem veszi hogy gazdi távozik, vagy b, észreveszi de magasról fütyül rá. Az én spánielem röhögött ezeken a próbálkozásokon... Bár annak, amikor ÜVÖLTVE rohantam előle, nem tudott ellenállni:)))
Győzött a gyilkos ösztön és üldözőbe vett.
Melyik perzsára gondoltál? Mert tudod nálunk a wc-ben is az van. Utálom a pontatlan fogalmazást!!!:))
Kérdés: nagyon rosszul teszem ha lakásban nem csak talajszinten rejtek?? Mazsi a mentőző-tréningeken eleve megtanulta hogy FÖNT is kell keresni, és olyan hülyén érzem magam amikor a fákon vizslatja a gombát. Megszokhatja valaha hogy ez nem mászógomba? Nálatok ez nem volt gond? Vagy Labda előbb gombázott mint mentőzött?
És mi az a nyolc órás keresőmunka amit csináltok? Gombát kerestetsz 8 órában? Ez hogy néz ki, mennyi aktív keresés/ mennyi pihi? És milyen jellegű pihi, elfekteted vagy csak feloldod, hogy mehet szaladgálni? Vagy...?
