ha jól értem, te a new yorki guggenheimre célzol. azt sajnos csak kintről volt szerencsém megnézni, amiről írtam, az a bilbaoi volt. az megéri, akár magáért az épületért is, de nekünk szerencsénk volt, mert egy david hockney kiállítás volt, ami lenyűgöző volt. egyebekben az állandó tárlat helyenként érdekes, de néhol még nekem is túl modern.
különben pedig nem vagyok nagy múzeum rajongó, csak akkor megyek, ha egy városban tényleg nagyon sok időm van. vannak persze kivételek.
A Metropolitenben egy picit csalodtunk (mondjuk lehet csak azert mert mar sikeresen bejartuk a Louvre-t, a British Museumot es az El Prado-t), most megyunk az American Museum of National History-ba St Patrick napon, arra nagyon kivancsi vagyok, e erdekel, meger e egy napot ez is?
Mi a guggenheimet neztuk vegig viszonylagos nyugiban. Nem ez az elso szamu program, de belefert. Rosszat nem tesz nekik, az biztos.
Orulok, h nem vagyok egyedul a velemenyemmel, h a "gyerekkel szoboszlora kell menni" hozzaallas egy faszsag.
Mienkgyerek egyszer nyafogott gépen, de akkor engem is csak a decens nevelésem óvott meg a hangos visítástól. Légörvényben billegtünk a fülbedugulás határán, aki nem tapasztalt még ilyet, az el se tudja képzelni, milyen éles, hasogató fájdalommal jár.
Nagyobbikunk 7,5 éves, autóval már három 1000+ km-es nyaralás, és több repülős út van mögötte, soha nem volt vele/belőle baj. A kisebbik 3,5, ő még csak egyszer Luxemburgig autózott velünk, de énekléssel, játékkal, hangoskönyvekkel, meg persze nézelődéssel töltöttük az időt vinnyogás helyett. Természetesen velük nem nonstop múzeumlátogatásokat tervezünk, de idegen városokban szívesen mászkálnak, a várakat/romokat kimondottan szeretik, parkok/állatkertek minden mennyiségben jöhetnek. (Bár ősszel az Albertinában szó nélkül végignézték velem az impresszionistákat, csak a végén közölték, hogy most már kifelé is haladhatnánk.) Szóval szerintem főleg szoktatás kérdése, meg az is fontos, hogy tekintettel legyünk a gyerek habitusára. A kicsi pl. mostanában hisztis, inkább úgy tervezünk, hogy ne menjünk necces helyekre vele, vagy legyen vészforgatókönyv is.
Nem visítja mindegyik. Nálunk 4.5 hónapos volt a kisbaba, mikor először mentünk hosszabb útra (két transfer+repülő 24óra). Azóta már 3.5 éves és már vagy ötször voltunk, de a legnagyobb ,,hisztije" talán 10 percig tartott. Aztán létezik fürdőpelenka, amiből nem jön ki a cucc :-)
Szerintem meg ez faszság, a gyerek max ne visítson a repülőn, de ne ne üljön fel. És ha visít, akkor mi van? 1-2 órát ki lehet bírni mindenkinek, a gyerek az élet része, sőt, ne csináljunk úgy, mintha valami nyűg lenne. Persze, volt már olyan, hogy suttyó család megpróbálta tisztába tenni a purdét az ülésen, és csak ötödik, kemény felszólításra vonultak el a pelenkázóba "hádde hozzttunk plaéédet, rájatesszük, nem kosszulunk mink", mondták felháborodva.
OK, ez igaz. Mas kerdes, hogy ilyenkor a szulonek is sokkal tobb dolga van. Altalaban (termeszetesen nem mindig, de az esete 90%-ban) akkor megy a hiszti, ha a szulok szimplan leteszik a bolcsobe, es onnantol kezdve sajat magukkal foglalkoznak, a gyerek meg elvan magaban. Ez inkabb a fejlett nyugat allampolgaraira (elsosorban a franciara) jellemzo. Egy szituacio van, ami 10-bol pontosan 10-szer, mindenkinel kivagja a biztositekot, amikor fel- es leszallasnal olbe kell venni a kicsit, es ugy, hogy hattal uljon, hogy be lehessen kotni. De mindez altalaban par perc, annyit meg birjon ki a tobbi kedves utas is.. :)
azért előfordul gyerek, aki üvölt a babakocsiban a sarki boltig vagy az autóban a teszkóig, netán csak azágyában alszik, akinek ilyen jut, az biztos meggondolja kétszer, elindul-e a gyerekkel, és ha igen meddig.
de az ilyen gyerek Hajdúszoboszlón is üvölteni fog:-)
azért előfordul gyerek, aki üvölt a babakocsiban a sarki boltig vagy az autóban a teszkóig, netán csak azágyában alszik, akinek ilyen jut, az biztos meggondolja kétszer, elindul-e a gyerekkel, és ha igen meddig.
Nekem nem ilyen van. 3 hónapos kora óta utazom vele, tény, csak belföldön, de ~ 5 óra vonat, metró, vonat meg egy kis autózás, rendszerint dicsérete kapunk vagy csodálkozást.
Ettől mgé lehe, egy 2 órás repülőúton visítana. De azért csak van a szülők repertoárjában vészhelyzetre szórakoztató csomag, praktika, eszköz.
De nekme nem kell magyarázni, én pártolom a gyerekkel utazást. És más gyereke sem zavar, egy síró csecsemő pláne.
Bocs, hogy beleszolok, de ezt megis, hogy lehet elore ezt "letesztelni"? Rengeteg csecsemot lattam/latok tengerentulra utazni, es csak elvetve van belole problema. En ugy latom, es bocs, ha tevedek, hogy azok, akik itt a szajukat huzzak, es nagyon okosok, meg eletukben nem utaztak tenyleg hosszab utakat repulovel, es szinte biztos, hogy nincs sajat gyerekuk. Nagyon kedves baratomek jottek multkor haza Sydney-bol, 1 eves kisfiukkal, a Sydney-Bankog 9 orajat vegig aludta a kicsi, a Bankog-Helsinki 10.5-et vegig jatszotta, a a Helsinki-BP 2.5 orajat meg vegig hisztizte. Ezek szerint ot csak Helsinkiig lehet hozni? :)
Amelyik gyerek végigvisítja a repülőutat és beleszarik a tengerbe, az Hajdúszoboszlóig a vonaton is visítani fog, és ott is beleszarik a vízbe, szóval teljesen mindegy hova viszik.
így van. megjegyzem a 3 éves fiam zokszó nélkül ült már végig 5 órás utat sieléskor (igen, már siel, gondolom ez is ciki) és simán leautóztam vele közép-dalmáciába, de átautóztam bilbaótól barcelonáig is.
nem kell stresszelni, és akkor ő is élvezi. létezik 20ezer forintos autóba való dvd, ami egy-két órára leköti, alszik, lehet énekelni, beszélgetni. teljesen jól elröpül pár óra.
is-is. ez lehetetlen? ő is nagyon jól érzi magát, egy síró gyerekkel nekünk sem lenne élmény, és mi is. természetes, hogy mi lemondunk pár dolgoról, nem mászunk tűzhányót és nem túrázunk esőerdőben és nem járunk michelin csillagos étteremben degusztációs menűsort próbálni 3 órán keresztül, de nagy baromság, hogy gyerekkel nem lehet más értelmes programot csinálni, csak hajúszoboszlóra járni. most nyáron is szuper 3 hetünk volt, 2 és fél éves gyerekkel, azóta is emlegeti. pedig repültünk, autóztunk bőven.
megjegyzem, mi is járunk, nem pont szoboszlóra, hanem máshová és járunk egyszer-egyszer gyerek nélkül is külföldre sielni, várostnézni. ezek is kellenek.
Ez itt már volt téma, talán többször is...mindig lesznek ilyen ellenzők.
Nem hiszem, egy gyerekes családnak le kell mondani valamiről, ha addig élt vele, mert a gyerek beleszületik abba a családba, megtanul alkalmazkodni az életvitelhez.
Azt sem gondolom, ki kellene valakit zárni az utazásból, városnézésből, tengerpartozásból csak azért, mert szült egy gyereket.
Persze, ha vki útnak indul egy gyerekkel, aki még nem önellátó, akkor a normális szülő tudja, mire alkalams a gyereke (1 órás út, 5 órás vagy 20, autóval vagy repülővel) és dönt. Lehet nem felelősen, de ez az ő baja.
Ha mégis megy, akkor pont anyira zavaró a síró gyerek, mint másnak a bulizó kamasz vagy a kaját lopkodó magyar, én kérek elnézést:D
Mi is utazósak vagyunk, vagyis voltunk. Ha nem úgy állnánk anyagilag, ahogy, akkor a mi tervünk is az volt, továbbra sem mondunk le erről. Tény, nem terveztük Egyiptomba meg a legnagyobb hőségben Törökországba utazni, hanem megelégedtünk volna a horvát vagy olasz parttal, vagy a környező országok városaival, vidékével.
Továbbá a gyerek, ha ezt korán megszokja, talán nyitott lesz majd más országok életáre, kultúrájára és sokkal könnyeben fog alkalmazkodni úgy általábn asok midenhez.
Nekem van barátnőm, akinek a gyereke másfél évesen járt először pihenős utazáson, 3(!!!) éves korától pedig városnéz, hegyi túrázik, aktívan, nem kínlódva, panaszkodva, hanem örömmel és jobban bírja, mint némely felnőtt. Nem elmondásból tudom, megjártam vele Erdélyt, olasz körutat, Bécset.
Tovább, ha a gyerek xaros pelenkátbna fürdik, akkor legalább lehet min pattogni itt a topicban:D
Normális szülő tisztába teszi a gyerekét, és gondoskodik úszópelenkáról. Jelzem, több felnőtt xarik nyílt vízbe, mint gyerek, ezt nyugodt szível állítom.
Az idézett topicból inkább mást nehezményezek. Ha én nem bírom a meleget és estig klímás plázában kell töltsem a napot, akkor oda nem viszem az 1 évesemet, mert klmíás plázába itthon is tudom vinni.
hogy tessék? miért ne lehetne egy éves gyerekkel utazni? ha gyerek, akkor hajdúszoboszló?
a miénk egy alig múlt, amikor először repültünk vele, ráadásul ez az a kor, amikor még annyira nem is kell a gyerekhez igazítani a programokat, mert nagyon jól elalszik az autóban, babakocsiban. mi pld egészen remek, sokat járkálós, felfedezős utazást csináltunk, amiben volt tengerparti homokozás, de minket érdeklő városnézés is. most 3 éves múlt és sokkal nehezebb.....
egyébként én sem vinném egyiptomba, mert eddig egy egyiptomi búvárkodásomat sem úsztam meg legalább hasmars nélkül, de van olyan kisgyerekes ismerős, aki minden aggodalom nélkül utazik jordániába egészen kis gyerekkel. mondjuk én eleve rühellem az all-inclusive szállodákat és nyaralást is.
pont ilyen témák megvitatására lenne jó ez a topic.
Van annak egy bája, amikor végigvisítja a gyerek a repülőutat. Annak is, amikor pelenkában mászkál a gyerek a tengerben, vagy rosszabb esetben belekakil (gyk. sóder klubos történet).
Talán annyi, hogy 1 éves gyerekkel ne az legyen a gond, hogy Törökországba, vagy Egyiptomba cipeljék el. Üljenek a seggükön, vagy menjenek Hajdúszoboszlóra.
