Meglepően jó lett a Hurts remix, kifejezetten olyan, mintha Boutonnat producerelte volna a Cendres de Lune idején (emlékeztet a Tristanára, na), de nagyon is működik!
Hát igen, utána felfedezte az Alizéet, ő meg koránál fogva jobban művelte a Lolita-imaget :))). Amúgy most "újrakezdte", lsd. a (nem a 3 babás) Lonely Lisa-borítót :)). Viszont a hangjában szerintem kezd átesni a másik oldalra, azért a M'effondreban hiába tetszetősek azok a nagyon mély hangok, de hallani, hogy azok is kb. annyira kényelmetlenek neki, mint mondjuk régen a magasak. Viszont pont az Ainsi soit je-t mindig is ugyanabban a hangnemben énekelte, meg az nekem személyesen speciel furcsa módon valahogy fekszik is (nem néztem még meg, pontosan mennyivel is lejjebb), meglepően tisztán éneklem (pedig nem szokásom, haha).
Nem szeretem, mikor az optika befolyásolja a zenei értékítéletemet, de ilyenkor csak ránézek szegény Michel Petruccianira, aki egy zongorazseni volt elég kemény osteogenesis imperfectaproblémával, de az egyik nagy kedevencem, és akkor megnyugszom, hogy a fülem még nem szubjektív :))))
De azért nem tilos audiovizuálisan is kedvelni valakit :))) Ez a nő meg hát.......... ha meg sem szólal, akkor is varázsol... Már ha az objektívem sem túl szubjektív persze... :)).
Ezért is örültem a Stade de France HD anyagnak, és örülök, hogy most is látom mosolyogva, bájosan, játékosan.
A lolitás megoldás: hát jaja, az is jól állt és még idejében lejött róla. Azokba a magas hangokba még sajnos bátran beverte a buksiját akkoriban.... Már nem teszi, és ennek személy szerint örülök :)
Úristen, de jól néz ki... Áh. Egyébként én még a 97-es élő Ainsi Soit Je előadásnál sokkolódtam le, ott konkrétan 15 évesnek lehetne hinni. Bár az más kérdés, hogy mennyire jó :)))
Igen, ő a zenei rendező is. Már az előző három turnén is ő volt az. Ahogy említettem volt, a "Giorgino" kapcsán került be a Farmer-holdudvarba.
Igen, én sem a külsejük alapján ítélem meg a zenészeket, csak megjegyeztem, hogy elég amorfra hízott szegény. Mondjuk, lehet, hogy valami betegség van a háttérben, ezért nem is akarom tovább piszkálni emiatt. (Nekem is vannak súlyproblémáim. Erre mindenki kényes. ;-))
(Egy ellenpélda: Alison Moyet. 20-évesen nem nézett ki olyan jól, mint most. :-))
Igen, két előadás volt a SDF-ban, ezekből készült a DVD-anyag.
:))))) Szegény Cassar.... Azért zenei rendezte is ezt a produkciót a főcím szerint. Tényleg nem egy dekoratív fickó, de ugye a zenészeket nem is ezért szeretjük elsősorban.:P Lehet, hogy csak a termete miatt szerzett be egy pufibb zongorát? :))
Mindenesetre jó választás volt az a gép, bármi is legyen. Igen aljas "fűszereket" kevergélt be a zongora réteg fölé vele a bácsi. A Rever már-már templomi fílinget kapott a nagyon puha hangzás mellett..., ami abban a tracklistben ott jól is áll....
És ami egy olykor ennyire élő / egyenetlen / zaklatott előadásmódnál fontos, piszokul figyel az énekesre és pontosan követi a pontatlanságokat :)).
A dinamikusabb többi számnál ez ugye nemigen jön felszínre, mert a ritmus adott, Mylene pedig az idő előrehaladtával egyre pontosabb énekes is lett. Az Avant Que L'Ombre... átvezetőt kifelejtettem. Az egész szerintem dramaturgia szempontjából is jobb helyre került, mintha a végén lett volna (meg hát ugye nyilván nem is akarták ugyanoda, mint korábban). Aztán ugye jött a folytatás, ahogy írod.
Én sajnos csak a konzerveket tudom összehasonlítani egyelőre, de azok közül amiket láttam, ez tetszett a legjobban.
Kérdésem is van Hozzád, hamár véletlenül pont erre jártál :)) A DVD-re hány este anyagából vágnak? Itten aszongya a kisokos, hogy két előadás volt az SDF-ben. (Az mondjuk elég szerénytelen, hogy mindkettőre egy-két órán belül elfogytak a jegyek nyolcvanezresével .... :))) (A Brüsszelire is aszongya, hogy elment 50.000. Nem lehet, hogy ott a kapacitás csak az ülőhelyekre van számolva és a dühöngőbe fértek a többiek?)
Giorgino: Ilyen-olyan lelki problémákra elég sokminden nem ajánlott a Farmer repertoárból ahogy figyelem :))))))) Néha úgy érzem, hogy egy picike Kafkába oltott Ady Endre veszett meg egynémely produkcióban, bár azért a koncerteken erre (szinte) mindig jön valamilyen feloldás :)) A film nehezebb ügy....
Én a turnézáró koncerten voltam ott Brüsszelben, a Stade Roi Baudouin-ben (ez a Heysel Stadium, ahol a (közönség számára) tragikus végkimenetelű Liverpool-Juventus meccs zajlott '85-ben).
Kb. 50.000 fő kapacitású a stadion, és erősen telt(na jó, 3/4)ház-fíling volt - kb. 36.000 néző lehetett jelen.
Az egyik legtutibb momentum számomra az Avant Que L'Ombre... instrumentális átvezető volt, legalább akkorát ütött, mint 2006-ban Párizsban, záró-akkordként.
Kár, hogy ezt a részt nem tudja olyan tökéletesen visszaadni a DVD.
Az utolsó 5 szám megintcsak mindent vitt: L'Instant X, Fuck Them All, Dégénération, C'est Dans L'Air, Désenchantée.
És a L'Âme-Stram-Gram (új) élő verziója is nagyon tetszett - talán még jobban szólt, mint '99-ben.
Cassar valóban ügyes billentyűs / zenei mindenes, de kezd már kicsit elfolyni a zongora mellett. ;-) És az a Zámbó Jimmy-sörény se' túl "gyere be".
Ő '94-ben, a "Giorgino" filmzenéjén teljesített nagyot, de ez a soundtrack nem igazán ajánlott, ha épp' lelki problémái vannak az embernek. (Én amúgy nagyon szeretem, a filmmel együtt.)
Hát.... Az egyik nagy titok, hogy nem öregszik, hanem érik.... Tegnap estétől hajnalig egy 2009-es fullHD SDF koncertfelvétel előtt ültem egy stúdiótapsifüllel a fejemen, és hát a magamhoztérés majd csak egyszer fog bekövetkezni :))
Ez brutál.... Tudom, Ti tudjátok, de nekem még ez a vicc új, úgyhogy ne haragudjatok a hosszúságért, de így is csak töredékét írom annak ami megcsapott este :)
Sajna HD-ide vagy oda, az egyik főfőnek szánt kamera a rendezői jobboldalról sokat hibázik. Részben a levegő hőmozgása miatt, részben pedig gyakran mögéfókuszál a célnak, amiért biza az operatőr bácsit kellene nyakoncsapni. Valami lágyítás is mintha lenne rajta, amit nem értek, mert a többin nincs, nem is kell.... A többi fejközelin a pihék is látszanak, ráncok nem. A levegőben rohangáló cablecam képe is élesebb olykor ennél.
Node a többi része a dolognak hibátlan. Cassarnak fogalmam sincs milyen virágtartóba épített zongorája lett, de klasszissal puhább - finomabb, mint a korábbi Clavinova, úgyhogy most ezt irigylem tőle épp :)).
Az egész produkció az én szememnek-fülemnek kiforrottabb, gördülékenyebb, profibb, és szebb, (ami nem feltétlenül velejárója a profibbnak :)). De különösen a lírai blokkon érezni a zenei csiszoltságot, nyilván mert régi motorosok együtt Cassarral.
Mondjuk a vége főcimben látni, hogy masszív csapat volt a lemezre került eredmény mögött, a minőségben nyilván ez is ott van.
Tetszett, hogy bár van halálfej, meg nyúzott ember...stb., de a vége mégis pozitívabb, nem az a totál semmibe veszős, mint a 2006-os forgatókönyvé. Nem kell megszakadjon szíve a közönségnek.... :)
És hát férfiembör lévén teljesen kiakadtam a Mylene elképesztő báján, amit erre a korra ért el... Megilletődött, aranyos, nagyon-nagyon szerethető és magával rántja a közönséget akármilyen érzelmi örvényekbe, amiket azért hoz létre, hogy aztán legyen miből kimászni egy nagy mosollyal, vagy uram bocsá' vidámabb hangvételű darabbal.... :)) Amin ledöbbentem, az 7-8 éves forma kisfiú, aki kívülről fújta a nótát a közönségben... Ez a nő arrafelé egy mozgalom úgy látom :)))) De megérdemli...
Hasznos lenne, és megköszönném. Szerintem, Te is érzed már, hogy ebből a rengeteg matatásból, kutatásból körvonalazódik egy honlapterv. ... :) Ha ez elindul, mindenképp személyesen kell kontaktálnunk. Az authorizációt intéző cégüket is meg kék keresni, hogy x felbontés mellett magyar szövegaláírásos klip felkerülhet-é vagy sem, illetve milyen paraméterekkel történhet ez ebben a hatalmas frankofon piaccal rendelkező országban egy nonprofit oldalon. Tárhelyet, domaint, grafikust, üzemeltetést tudunk biztosítani a dolognak (azt is tisztázni kell, hogy mi lehet a domain és mi nem, mert miután nincs egy konkrét hivatalos oldal, látom, hogy komoly kavarodás van. Egy rakás név le van foglalva de üres technikai linkre mutatnak szanaszét helyekre, ami lethet megszüntetés eredménye... (Egyébként kevéssé szokott az ilyesmi izgatni, ami nincs lefoglalva és nem védett név + a regisztrátor az szabad és kész, de jelen esetben nem szeretnék még csak orrhúzás szintű problémát sem, hisz ha napi kapcsolat nyilván nem is lesz, a jóindulat, bizalom felépítése megőrzése nekünk fontosabb.) Céget nem akarok mögétolni, mert akkor automatában fennáll az aljas indok és nyereségvágy gyanúja :)))
Ugyanakkor vannak látszólag félhivatalos júzerek/disztribútorok itt-ott.
MarbetHD68 - youtube.com rengeteg előadó HD anyagával és saját csatornával, ami nincs letilva, a mai kiadói youtube-hisztéria világában eredménynek számít :))
.... és lehet, hogy te még tudsz vagy tizet :))
Engem az sem zavar, ha egy meglévő partnerükkel kell megállapodást kötni a hivatkozásokra. Fityinget nem akarok keresni vele, de szeretném, ha amit csinálunk az fertőzne a hazai közönség körében. Ha pedig a szabadidőm komoly részét beleáldozom a Mylene jelenség megértésébe, hadd legyen közkincs az eredmény.
Facebookos barátaim, ismerőseim kb. értetlenül állnak tüneteimmel szemben:D Sem előre, sem hátra nem nyilatkoznak, egy kivétellel, aki amúgy Kaas rajongó és bírja a nyelvet :))
Meglássuk. Még birkózom magammal, hogy mit melyik végéről fogjak meg :)))
Ha gondolod, majd beszkennelek 1-2 ide-vonatkozó oldalt a birtokomban lévő forgatási jegyzőkönyvből. Bizony, 20 évvel ezelőtt februárban, a salgótarjáni úti izraelita temetőben forgatott a mi Mylene-ünk.
Mondjuk a szöveg sem akármi, valaki igazán segíthetne nekem összerakni ezeket helyes magyarsággal, mert így órákig hergelem vissza angolból (többől is) hogy összerakjam az eredetihez esélyesen hasonlót. A franciában ugye a szótárazás prózában is elég kevéske, tehát versben, többértelmű szójátékokban csak gyengécske szegédeszköz. A hosszú munka végén aztán van előttem hajnalban egy gyönyörű vers, ami felforgatja a lelkem egy időre..... Mazó lettem vajon?
Ellenben műszaki emberként megcsípte az orromat a villamos is... És mit látok? :
Volt egy lány az évfolyamomban. Mindketten írtunk, ő verseket. Olvastuk egymás anyagait és órákat beszélgettünk gyakran, jól éreztük magunkat de csak egy határig, ahol ledobta a sorompót. Sosem feszítettem tovább a dolgot, de a kapcsolat intenzív maradt. Később kerülőúton kiderült, hogy rákbeteg volt. Egy koránál érettebb, intelligens lány volt, de emiatt nem járt senkivel. Ő jutott eszembe erről a dalról, ő írt ilyeneket.... mindegyik gyönyörű volt, de mindegyik sebet ejtett az emberen...
:))) Alicia Keys érdekes téma. Nekem az egész Rn'B túl Rn'B, viszont Alicia Keys azok közé tartozik, akiket el tudok viselni. Nemcsak azért, mert tényleg tud zongorázni, hanem mert egy félelmetes tehetség a maga itt-ott kivillanó faragatlanságában is (ezt most nem feltétlenül pejoratíve értem). Más kérdés, hogy mellé még lélegzetelállítóan gyönyörű is tud lenni. Persze mivel én főképp jazz irányból közelítem a zenét, nálam tudattalan faji előítéletek sincsenek. Szeretem a fekete és a latin jazzt, ahol az a különleges, ha egy sápadtarcú is képes a vérében érezni azt, ami a színeseknek alapvető, ciciből szívott genetika :))) Istenadta színesbőrű tehetség volt popműfajban is pl. Whitney, vagy Mariah Carey, szerettem őket is, mindkettő kisiklott.
Visszatérve viszont Mylene-re az első benyomásom majdnem ugyanaz volt mint Neked a vastagbetűs halál kérdéssel. A 3086-ben írtam, hogy húzott már át felettem alacsonyan a kaszás.
Nos pici coming-out megint az utolsó előtti mondatodra, de lényeges:
Egész pontosan háromszor műtötték eddig a szívemet két infarktus után, amiből az utolsó műtét volt a legdurvább. Most köszönöm jól vagyok, de nagyon érdekes, hogy ettől függetlenül akinek többször volt baja a ketyegőjével, az minden apró szívtáji érzéstől megijed, nagy részük lesz pánikzavaros, ami gyakorlatilag egy pici melléütéstől is akár azonnali megsemmisülés érzésbe torkollik, borul légzés, keringés, egyetlen dolog lebeg a szemed előtt: mi legyen az utolsó, amit még teszel. Aztán fél óra múlva már semmi bajod, mert feldolgozod, hogy ez megint egy pánikroham volt. Nekem is sikerült befutnom ebbe az utcába, szernecsére kifelé is futottam :))
Korábban soha nem hittem a pszichiátriában, de jósorsom és feleségem közremüködésével egy zseniális doktornőbe botlottam bele, aki nagyon sokat segített annak ellenére, hogy bejelentettem: nem fogok agytompítókat szedni !!!! :))) Pedig ilyenkor ez az első, amivel kezd az orvos. Nos, ez a doktornő olyan átéléssel, intelligenciával és profin végzi a munkáját, hogy hihetetlen. Olyan kapcsolatot épít a betegekkel, ami gyakorlatilag egy mély baráti viszonynak felel meg, - leszámítva, hogy ma sem tudom a magáneléréseit. Képes megmagyarázni neked magadat, ami nem akármi. Egy beszélgetés 2-3 óra... És a végén úgy érzed, saját erődből mászol ki a bajból....
Nos ő volt az egyetlen, akinek elsőre el mertem mondani, hogy milyen hatással volt rám Mylene első szövege, amibe belefutottam nem is túl rég. De azt sem tudtam, hogy fogjak bele...
Miután túléltem olyan dolgokat, amibe egyenként is nyugodtan bele lehet halni, úgy érzem, hogy dolgom van az életben, ám amúgy is eredendően pozitív, társasági lény vagyok, amolyan mindenki nagymackója. De jókedv képesség ide-vagy oda, azt látom, hogy a világ lefelé halad. Amit elértünk vagy kaptunk a világgal, leromboljuk, amire vigyáznunk kéne legalább az utódaink számára, azt úgy hagyjuk itt, hogy minden generáció súlyosabb problémákba fut, mint az előző. A mostani felnőtt generációk ráadásul majd adósságot is hagynak örökül, mert így alakultak a pénzügyek. Egyre embertelenebbek a felnövő nemzedékek, hisz a példák is egyre inkább azok előttük. Ez ömlik a média minden lukából is. Mindegy, nem írok erről oldalakat, de ez a dilemma különösen foglalkoztat, mióta az életveszélyt többször megúsztam - legalábbis egy időre. És azt látom, hogy a világban a folyamatok már nem biztos, hogy megfordíthatók. És nagyon nem akarom, hogy a világ ilyen legyen, és szinte sajnálom a gyerekeket, akik még nem tudják mi jön...
Namost ehhez képest jön egy ilyen törékeny kis nő, akinek valószínűleg azért nincsenek kenyér, vagy frankhitel gondjai, vélhetőleg nem rántják földre a napi problémái, de valószínűleg vannak beteljesületlenül maradt álmai, lehet eleve fogékonyabb a drámára mint én, látja mindazt, amire én az utóbbi időkben kezdtem csak erősen figyelni. És az első szöveg, amit feltúrtam a neten, az első előadás, ahol nem értettem, hogy "mit hisztizik ez a csaj krokodilkönnyekkel, elcsukló hangon" ...... na az a szöveg arról szól kb., hogy az 'őrangyalaink még itt tesznek egy kört a fejünk felett, de már látják, hogy ez a békétlen intoleráns világ megrekedt, elabortált, miközben én itt még mindenféle emberségről, szeretetről ábrándoztam'.....
Hát nem vagyok egy könnyű gyerek a 0.12 tonnámmal és a 188 centimmel, de ez és maga az előadás falhozvágott. Én, aki mindig mindenkinek mindenben masszív, racionális, vigyorgó támasza voltam, ültem a gép előtt egy fülessel egy egész éjszaka, és úgy éreztem, hogy ez a nő beállt a világ önkéntes őrangyalai közé, hogy felrázzon minket. Nem elvtelen méregzöld politizálással, meg atomvonat-megállítással, hanem a szuggesszív dalai, verseivel, meg a mellé betárazott fegyvereivel. A koponyám hátfaláig hatoló nézésével, olykor tán szándékolt esetlenségével, szépségével, általában abszolút nem földi nőiségével.
Hát nem tudtam szabadulni tőle. És igen, helyenként fogalmam sem volt, hogy magamat sajnálom, a világot, vagy őt, de bizony kigördült pár könnycsepp, amit nálam nagyon ritkán lehet elérni, legfőképp azzal, ha valakit temetünk. Ki voltam ütve kb egy hétre, míg tovább tudtam lépni azon, hogy piszkosul igaza van... Nem keseredtem meg, nem kerestem magamnak kötelet, de átjárt az érzés, hogy valaki csodaszépen de kereken összefoglalva a képembe tolta, ami engem csak részleteiben nyomasztott eddig. Mindezt középkorba lépő férfiként megélni nem mindennapi mulatság.... :)
Persze a halált szó szerint színpadra hordó Edith Piaf, a bús amorózó Yves Montand, Aznavour hazájában piszok jó alapok vannak ennek a drámai sanzon és színésztechnikának a megtanulásához megörökléséhez, de ha nincs benne az amit mutatni akar, akkor az pont úgy nem sikerül, mint a lejjebbi Gaga előadás.
Nagyon érdekes, hogy Mylene színésznek .... hát mondjuk nem vált be eddig nagyon fényesen :) De ha énekel, és úgy teszi ki a szívét a közönségnek, sírás, dráma vagy épp nagylányos szexiskedés* közben is nagyon meleg szeretettel lemosolyogva a hozzá képest gyerek rajongókra, hogy az keményen tarol, láthatóan nemcsak nálam.
Popzenében nagyon kevés előadót tudok, akinek szívesebben nézem a koncertjeit, mint a jól megcsinált stúdiólemezeit hallgatnám. A klasszikus zenében, jazzben kötelező az énekprofizmus a színpadon ( - többet is tanulnak, mint a popzenészek - ). Ehhez képest Mylene-nek muszáj megbocsájtani a stúdiónál picit gyenegébb élő hangot, mert amérhetetlenül szuggesszív személyisége "hozzáadott értékei" miatt még azt is kibírnám, ha csak elmondaná a szöveget, míg Yvan Cassar zongorázik....
*Ezt a szexiség dolgot azért vettem ki teljesen külön, mert a lent is említett nagyon kedves riportban megemlítődött hogy ő kvázi nem borongós, csak visszahúzódó, szégyenlős, amire a riporter picit keresve a szavakat, de végül kellemes bókkal rákérdezett, hogy hát akkor nem egy nagy csábítót látunk-e olykor a színpadon. És hát persze erre ott az azonnali válasz, hogy de hiszen én nőből is vagyok. És igen. Olykor dögösködik, olykor démoniaskodik, olykor a legszomorúbb dal után meghajolva kivillan az extramély dekoltázsból aminek ott kell lennie, olykor csak az ellenfényes ablakban ülve cirógatja a kora ellenére még igencsak még szépen dizájnolt lábait a klipben, DE soha nem közönséges. Itt is igaz amit írtál: "megvan valami természetes intelligenciája vagy önkritikája vagy egyszerűen tudja saját magát kívülről szemlélni".
És amit ma nagyon tudok tisztelni egy nőben, az ez a finomság.
Megjegyzem, fotósként rengeteg féle módon látom a nőt, de ő ebből a szempontból sem lesz vagy volt soha Madonna.
Az ilyen irányú alakításaiban is mindig ott van a "tessék engem szeretni légyszíves" kérés, ami egy jóérzésű emberben bármekkora vonzalom mellett azonnal tiszteletet is kelt.
Ez is egy varázslat.
Sorry a hosszúságért, ekkorákat csak a légipiac, vagy a bonyolult aerodinamikai összefüggések elemzése közben szoktam írni, de azt hiszem, hogy a művésznő nem teljesen szándékolatlan bonyolultsága egy rendes könyvet is kitöltene :))
Gagánál szerintem a "líraiság" inkább marketing-fogás. Oké, ezt csinálta (egy zongorával énekelni) már 14 éves kora óta bárokban, de annyira személytelenül van felépítve az egész karakter, annyira el szeretné rejteni magát, hogy a mostani lemezénél a "személyes" számok alatt (egyébként van köztük egy kifejezetten Myléne-es) kb. ide éreztem, hogy szenved attól, hogy valamit fel is kéne fednie magából. A zongorázós cuccok inkább arra valók, hogy a kétkedőknek be lehessen mutatni, hogy igen, a Gaga megállna a sok kosztüm meg pártucat háttértáncos nélkül is, meg tud énekelni és zongorázni. Alicia Keys nekem túl RnB, és az a stílus vhogy nem nagyon szokott átjönni, lehet hogy tudattalan faji előítéletek miatt, nem tudom. Viszont ilyen "egyszálzongorázós" énekesnők közül Tori Amost kifejezetten szeretem, de ő már annyira "lírai" néha, hogy az szimplán giccsnek vagy hülyeségnek hat. Meg őneki amikor politizál/közösségieskedik szokott (szerintem) nagyon ostobán állni. Madonna viszont tud lírai lenni, ha akar, de úgy tűnik, egy-két dalon kívül a Ray of Lighttal ezt letudta... (elnézést az Off-topicokért)
Mylénenek meg vhogy megvan valami természetes intelligenciája vagy önkritikája vagy egyszerűen tudja saját magát kívülről szemlélni (ami nagyon nagy képesség), hogy ezeket összeegyeztesse, vagy lehet hogy a francia előadói hagyomány (amiről fogalmam sincs, csak látatlanban beszélek) ennyivel kiegyensúlyozottabb az angolszásznál (és jó alapanyagból könnyebb építkezni). Viszont ami belőle teljességgel hiányzik (és nem is menne neki), az a rock'n'roll attitűd (jó, igen, az Anamorphosée rocklemez, de inkább csak gitárcentrikus, nem pedig igazi belecsapós), és ez valakinek nagyon hiányzik, nekem viszont pl. nagyon nem. De az tény, hogy sokat átvett a legtöbb mai angolszász díva abból, és a közönség elvárásaiban is erősen benne van.
Illetve ami szerintem még nagyon különleges az ő "imizsében" az az, hogy a halál és az elmúlás mennyire bele van építve. Emlékszem, amikor elkezdtem (az Avant que l'ombre-on keresztül) ismerkedni vele, megrémültem, hogy "úristen, ebből a nőből árad a halál", és szabályosan depresszióssá tett a lemez (úgy, hogy a szövegekről nem is volt igazán fogalmam). Azonban azóta valahogy (nem akarok belemenni, mik miatt), de ez az eleme a színpadi egyéniségének az, amit teljesen megértek.
-
Egyébként úgy tűnik, hogy a Lonely Lisából még nemzetközi "sláger" is lehet, nagyon felkapták angolszász blogok, valószínűleg a Hurts remix miatt is.
Én már kb. 15 éve próbálom megfejteni Mylene varázsának a titkát, de 100%-ig még nem sikerült.
Mindegy, nem is érteni kell, hanem érezni.
Egy-két énekesnőnek sikerült megérintenie (Alison Moyet, Zazie, Axelle Red, Goldfrapp), de olyan rajongást egyik után sem éreztem, mint amit M.F. váltott ki belőlem a művészetével.
De jó is lenne, még egy "Ainsi soit je...", vagy "L'autre", esetleg "Anamorphosee", vagy "Innamoramento" nívójú albumot kapni tőle!
Hát nemtom.... Tényleg van a klipben jóféle Dali hangulat, pici titokzatosság is maradt, de a "zenében" Mylene olyan, mintha egy légkalapács mellett próbálnék elmerülni egy fuvola hangjában... Remélem nem sok ilyen születik, mert abból bennsőséges koncerthagulat a büdös életben nem lesz többé. Márpedig aki ezt akkora koncertkatlanokban meg tudta csinálni mint Mylene, az ne mondjon le róla.
Amennyi muszáj a piacnak, az menjen. Tucctucc rulez...
De a többi legyen bájos és szép és meleg, érzelmes törékeny. Ezen a ponton élesen elválik a többször felhozott Madonna vonal, és az amit Mylene csiált eddig. Ezért sem jó a "francia Madonna" felállás.... Sosem állna jól neki. Nem tud nem szerethető lenni a színpadon. Még akkor is van bájos mosolya, amikor épp a nőtigrist, a "dögöt" adja elő.... Madonna pedig elvan a rideg, kiszámítható, vérprofi műfajával. Más világ.
A "Souviens-toi du jour" és a "Les mots" anno ment a VIVA-n. Utóbbi gondolom, Seal apropóján.
Én mindenesetre csendben azon imádkozom, hogy legyen még (legalább) egy klassz Farmer/Boutonnat album, ami miatt majd megint érdemes lesz koncertre menni. A Hurts-féle remixért azért lehet, hogy beújítom a "Lonely Lisa" maxit a nyáron.
Ide is felrakták a klipet. Jó tudni, hogy tiszta tutiiiiii. Lol, nézni fogom ezentúl a Vivát, és ha tényleg lemegy a Lonely Lisa egyszer, hát akkor betojok örömömben majd.
És meglett a Lonely Lisa videó, nem Benoit di Sabatino, nem Tim Burton (sajnos): http://www.hardcandymusic.com/2011/06/mylene-farmer-lonely-lisa-video-premiere.html Amúgy a weboldalnak anno én ajánlottam be Mylénet, örülök, hogy így felkapták (annak kapcsán, hogy honnan lophatta Gaga a tojásos bevonulást (Avant que L'ombre turnéintró)), sok "igényes pophallgató" informálódik innen :).
Egyébként tetszik a videó, tiszta 40-es évekbeli Dalí hangulat, bár hogy mi a szerepe annak a szoligépnek, azt már az Oui Mais Nonban sem értettem, xD. Meg jó ez az "esztétikus klip" irány, de úgy néznék már újra egy történetes, tanulságos Myléne-klipet, én szeretem, ha népnevelnek.
