Fektemben mi mást csinyáhattam volna? Valahova nézni kelletett. Gyerekszületéskor a faliórára néztek, amin 3.17 volt és fülem hallatára ők 3.15-nek diktálták. Pedig nem is. És akkor még a másodpercekről nem is beszéltünk...
Gondolom akkor és ott, jobb dolga nem lévén a kedves Gt.-nek, unalomból nézegette éppen az óráját. Valószínűleg nekem eszembe se jutott volna ilyesmi. Úgyhogy ahhoz külön gratula!
Ez nekem is eszembe jutott, mikor arra emlékeztem, hogy holnap lesz az én kicsicsecsemőm szülinapja, és hogy azt mondták a kórházban akkor, hogy 3.15 perckor született. Közben én megnéztem az órát, és 3.17 volt! A kórházi személyek hajlamosak a kerekítésre, és elbagatellásolják a másodperceket. Holott.
A mosókonyhában pedig a százholdas pagony árvízkársultjainak gyűjtünk. Szóval, olyan a mi lakásunk, mint a Centrum Áruház. Mindíg történik valami..................