Természet Világa 140. évf. 2. sz. (Melléklet) XXVIII. lap.:
"Alábbi soraim talán meg tudják majd fékezni az emberi fantázia határait, ha mások ijesztgetéséről van szó."
Az emberi fantázia határai fékezhetetlenek, mint ama nyúl agya. Hova is lenne fensőbb civilizációnk, ha fantáziánk határaira fészket raknának a fékek kicsíny hitű, házmestermoráltól szurágta kezelői, a nyúlt agyúak, a Horger Antalok, a József Attilák szárszói sintérei. Nem, soha nem fékezheted meg fantáziám határtalan pusztaságait és rónáktól csendes lápvilágát Te korcs Nota Bremze madár. Szabadon akarom ijesztgetni a másokat, mint a felhőtlen armbutter, aki kacagva csap le a bajkeverő nemzettelenekre, a fehér ló gyilkosaira és bérenceikre, mert övé a felsőbbrendű akarás villámsugara és uráli ősvétke, és volgakönyöke, melyből a szabad és mindent lebíró magyar anya ismét bő emlejére veszi elárvult fajunkat.
