irtó lassan mennek fel :)
de komolyan, optimális esetben több hónap. Ennek oka azonban az, hogy a harmadakkora nyomás harmadannyi oxigént is jelent lélegzetvételenként. (ha felvinnének oda helikopterrel és kiraknának, lihegnél mint egy kutya) A szervezet ehhez úgy alkalmazkodik, hogy a vörösvértestek számát a vérben megsokszorozza (ugyebár ez szállítja az oxigént, ha több van bel?le, jobb a hatásfok)ehhez kell az id?. Másik megoldás persze az oxigénben dúsabb leveg? lélegzése (oxigénpalack), állítólag vannak "rohanóturisták", akik nulla aklimatizációval nyomulnak fel max egy hét alatt, palackkal ugyanis várakozásra nincs szükség.
A nyomáscsökkenésnek tehát csak ilyen módon van szerepe benne, közvetlen fizikai hatása a szervezetre nincs.
(persze a fene tudja. Én is jártam már 4000m felett, az oxigénhiányból annyit éreztem, hogy baromi gyorsan kifáradtam, ellenben veszettül fájt a fejem, ami lehet, hogy a nyomáscsökkenést?l volt...)
a Mont Blanc-on a léköri nyomás kb a fele a tengerszinti nyomásnak (asszem 400Hgmm), a Mount Everesten pedig csak az egyharmada. Sok bajuk van fenn a hegymászóknak, de az nem, hogy szét akarnának esni...
Én akkor is azt hiszem, hogy a teljes vákuumot is kibírja az emberi test.
A keszonbetegség azért eléggé halálos! A fulladás sem túlélhető, szóval nem túl jók az esélyek. Valami filmben egy palit egy zárható fémkoporsóban "zsilipeltek át" az űrön át. Túlélte, pedig a film szerint a doboz eresztett. Az ujját dugta a lyukba! Ez elégé hihető, de hogy az egész testet a vákum terhelje akár csak pár percig is. Ezt valószínű nem lehet túlélni.
Pont ezert gondoltam a robbanast (de legalabb a szetszakadast), mert az emberi test be van allva egy bizonyos nyomas elviselesere. Ha szelsoseges helyzetbe kerul (pl. vakum), azt mar nem birja ki.
Remlik vmi bizonyos melytengeri elolenyekrol, hogy nem johetnenek a felszin kozelebe, mert akkora a belso nyomasuk, hogy szetpukkannanak. Persze ez lehet, hogy csak legenda.
Szoval gondoljatok, hogy ilyen vakumot keszonbetegsegre utalo tunetekkel es nemi veralafutassal lehet meguszni? (A fagyhalaltol eltekintve persze.)
Fogj egy felfújt lufit. A fecskendővel nem tudsz benne kárt tenni. Mivan ha az egészet 0,01 Bar-ba helyezed?
Persze az emberi test biztos, hogy nem szétrobban, de hát az a látványosabb!
Mondjuk felpuffad, a vérben 1Bar-on oldott gázok felszabadulnak, a szem kidülled, a bőr bevérzik. a tüdő megreped kivérzik. Ha ügyes vagy gyorsan elájulsz de, 2-3 perc alatt meghalsz. Ehhez képest a fagyás már csak jót tesz.
Biztos, hogy erre voltál kiváncsi? elég horror...
(persze, ha a Fortress 2-re gondolsz, ahol a fickó befogta az orrát, ellebegett egy másik bejárathoz, vacakolt pár percet az ajtónyitással és köszöni szépen, azóta is jól van, az persze hülyeség)
a fagyás, az ok, de miért gondolod, hogy felrobban?
szerintem a vákuumot kibírja az emberi test.
(ha egy injekciós fecskend?nek befogod a végét, és kihúzod a szárát, akkor sem robban bele az ujjad, pedig ott is vákuum van, nem?)
szóval d.
Persze lehet, hogy tévedek...
Nemreg volt 'szerencsem' belefutni egy scifibe, amiben az urhajo legenysegenek egyik tagjat kirantotta a vakum az urbe (vagy mi ilyesmi) mindenfele vedofelszereles nelkul.
Az illeto egy nehany masodperccel kesobbi jelenetben szepen mozdulatlanul lebegett a hajo mellett.
Ami akkor szzalkat utott az agyamba: ha vki odakint ilyen helyzetbe kerul, azzal mi tortenik?
a) szetrobban es megfagynak a cafatok (ezt valoszinusitem)
b) megfagy, majd szetrobban (persze cafatokra)
c) robban es fagy egyszerre
d) a filmben latottak (ezt hulyesegnek tartom, de technikailag egyszerubb vkit egyben mutatni, mint cafatokban)
Szia SR!
Kitudnak! Gőzös konyhában nyisd ki a hűtőt vagy télemn az ablakot, az átmeneti zónában a hideg, és meleg levegő között láthatod pár pillanatra a saját kis felhődet. De ha lusta vagy begőzölni a konyhát, igyál forró teát és lehelj a hűtőbe!
Először is, szerintem rossz szót használtok. A gőz az a légnemű halmazállapotú víz. Amit a konyhában látunk az nem gőz, hanem a belőle kicsapódott, lebegő vízcseppek. Csakúgy, mint a felhőben. De ott talán jellemzőbbek a jégkristályok (?). Számomra nem az a kérdés igazán, hogy miért van széle a felhőnek, hanem inkább az, hogy a konyhában miért nem tudnak kialakulni mini felhők. Talán a levegő hővezető képességében, illetve a vízcseppek mozgékonyságában van az ok: eléggé nagy hőmérsékletkülönbség és vízcsepp koncentráció különbség nem tud kialakulni a pici konyhában (pedig milyen érdekes lenne!).
Nem lehet inkább , hogy a felhő széle folyamatosan képződik és párolog? A felhő teteje és alja pedig a belsejét árnyékolja, és ott a hőmérsékelet stabilabb, alacsonyabb. Tehát csak ott látszik ahol az adott pártartalmú levegőben a hőmérséklet párapont alatti, de valójában a párásság mindenhol közel azonos.
Valami adhéziós erőre emlékszem, de az is lehet, hogy a vízmolekulák közti sztatikus vonzás az oka. Ez persze igaz lehetne a konyhai gőzre is. Talán ha a konyhában is 100 százalék lenne a páratartalom mint a felhőben, akkor a konyhában is pamatokba verődött húsleves felhők úszkálnának. :-)
Az én értelmezésemhez rajz kellene, de nem vállalom: rácsszerkezet, köztük áthaladó szögben érkező "szinuszhullámok" amik a rácspontikat gerjeszve elnyelődnek és szóródnak minden irányba. A gerjesztésből adódó sok irányok az eredeti és a más gerjesztett irányokat is interferálják. A rács (négyzethálós) sűrűsége, és a berajzolt sugarak szöge meghatározza a keletkezett interferencia csúcsszintjeit, és ahol a csúcs újabb rácspontot ér ott a fényhullám tovább halad újra gerjeszt.... Le sem tudom rendesen írni. Tudom ez így zavaros dehát még két három hullámmal is túl bonyolult. Azon kívül, nem is vagyok a jóságában, hitelességében egészen biztos mivel egyetlen hulámmal nem is működik!
Húha, ekkora marhaság lenne ez? Vagy csak nem jártok erre?
Egy biztos, a szálkából maradtak még szilánkok.
Pl. az, hogy hogy alakul a visszavert sugár intenzitása a szög függyvényében. Teljes visszaverődésnél ez tényleg 100%? És más szögeknél? Én csak a levegőbeli sugár eltűnését tudtam (?) magyarázni. De hogy függ ez a két dolog össze?
Az egy dimenziós rést még könnyen meg tudom magyarázni. Az egy szakasz az egyenesen, ahol át tud menni a fény. A két dimenziós válzozat már egy valódi lyuk egy síkon. De akkor három dimenzióban kell gondolkodni, mert a fény meg a harmadik irányban keresztülmegy rajta. Két dimenzióban könnyebb gondolkozni. A fürdőkádat (vagy a Balatont) metszd el egy függőleges síkkal. Ekkor a víz felülete egy vonal. Ahol keresztülmegy a fénysugár (=véges szélességű nyaláb) ezen, azt a részt tekintem résnek (mindegy, hogy valójában rés van-e ott, mivel a fény úgyis pont ott megy át). A rés két végontján keresztül tetszőleges kijelölt irányban párhuzamos egyeneseket húzok, az ezek között haladó hullámokat vizsgálom. Azt nézem meg, hogy e két egyenes közt, az irányukra merőleges szakasz egyes pontjaiban milyen a fázisuk az elemi hullámoknak. Ha minden pontban azonos a fázis, akkor ezek a végtelenben találkozva (vagy lencsével a végesben összegyűjtve) erősíteni fogják egymást. Ez tehát a maximális fényerősség iránya (= a fénysugár iránya). Ha épp olyan irányt vettél, hogy a rá merőleges szakasz egyik felén a fázisok potról pontra épp ellenkezőek, mint a másik felén, akkor ezek szépen kioltják majd egymást. A következő irányban pl. 3 egyforma széles rész van, ezek közül 2 kioltja egymást, a harmadik így megmarad. De ez már kisebb fényerőt eredményez, mint az, amikor a teljes szélesség megmaradt (mert mind azonos fázisú volt).
Valahogy így szokták at fényelhajlást magyarázni, és ez szerintem erre az esetre is pont jó. Rajzold le, és megérted.
De halljuk most a Te változatodat!
(Remélem, holnap jó meleg lesz a jeges limcsihez!)
Köszi az ötletet, azt hiszem, így tényleg meg lehet magyarázni a dolgot. Egyrészt, nyilvánvalónak tűnik számomra, hogy a totálreflexió pont annyira totális csak, mint amennyire fénysugár a fénysugár. Két dimenzióban tudom csak elképzelni a jelenséget, úgy mintha a fénysugár egy (1-dimenziós) résen haladna át, amely a víz/levegő határfelületen van. Azt, hogy adott irányban mekkora lesz a fény intenzitása, az szabja meg, hogy az irányra merőelges szakaszon hány olyan zónapár van, amely kölcsönösen kioltja egymást, illetve, van-e egyáltalán ilyen. A teljes visszaverődésnél kisebb szögű beesés esetén a levegőben van olyan irány, amelyre merőleges szakaszon végig azonos fázis van (tehát mind erősíti egymást), ezért ez lesz a 'fénysugár' iránya. E szög fölött ilyen irány nincs, ezért nincs a levegőben fénysugár, és csak az elhajlást jelentő 'sugaracskák' maradnak meg. Lehet, hogy ez így, rajz nélkül nem hangzott túl érthetően, de azt hiszem, én már értem a dolgot.
DcsabaS_ válaszáig tanulmányozd a fényelhajlás Huygens-Fresnel elven történő magyarázatát. Lehet, hogy előbb rájössz a megoldásra, minthogy ő megmondaná.
Szóval akkor nincs semmi genetikailag meghatározva, csak a kaja mennyiségétől függ, hogy később a kiválasztott lárvából egy teljesen más felépítésű egyed fejlődik ki? Ez azért elég érdekes, szerintem.
Ugyan nem néztem utána, de szerintem ez nem pete-szinten dől el, hanem később, lárva-szinten. Mármint a kiválasztottat etetik tovább a dolgozók a méhpempővel.
(Hogy hogyan választják ki, az jó kérdés. Szigorúan szerintem: random módon. Amikor a királynő feromonokkal jelzi, hogy új hercegnőkre van szükség, vagy a boly egyéb feltételei - mittomén tömeg, páratartalom, kajaviszonyok - erre ösztönzik a dajkákat, akkor kezdik a királylány-hízlalást.)
Már megint belement valami! Most igazából DcsabaS_ nyomta bele, egy kicsit megforgatta, aztán úgy hagyta. A totálreflexióról van szó. A magyarázatokban én sajnos a fától (az antennáktól) nem látom az erdőt. Leírom, én hogy látom ezt a problémát.
Először is, ahhoz, hogy legyen értelme totálreflexióról beszélnünk, szükségünk van a fénysugár fogalmára, mi több, jelenségére. Amikor azon csodálkozunk, hogy jé, a vízből a levegőbe tartó fénysugár a levegőben egy bizonyos szögnél egycsapásra megszűnik létezni, akkor már előtte csodálkoznunk kellene, hogy jé, ez a fénysugár miért fénysugár egyáltalán, miért nem megy mindenhová. Erre nagy okosan lehet válaszolni, hogy azért, mert számold ki az elemi hullámok interferenciáját, és az fog kijönni, hogy egy egyenes közvetlen környezetét kivéve mindenütt kioltást kapunk. Na, de a totálreflexió csak abban különbözik ettől, hogy a levegőbeli térrészben mindenütt kioltást kapunk. Itt a "számold ki" helyett kéne valami érthetőt hallani.
Az evolúció létrejöttéhez elég az, hogy vannak ilyen változások, bármi legyen is az okuk.
Ettől persze még érdekes és fontos kérdés, hogy mégis mi befolyásolja az ilyen változások létrejöttét. Világos, hogy befolyásolja "a véletlen", ezért is hivatkoznak mutációra, de az az igazság, hogy itt törvényszerűségek is hatnak. A törvényszerűségek szerepe az, hogy eleve kizárják a teljesen haszontalan változásokat, viszont megengedhetővé teszik azokat a variánsokat, amelyek adott esetben jól jöhetnek. Valahogy úgy, ahogyan az ember is korlátok közé szorítja a véletlent a dobókockánál: a 6 számjegy közül bármelyik kijöhet véletlenül, de más nem nagyon (:-).
A véletlennek és a törvényszerűnek erre a fajta sajátos összekapcsolódására számos példa van az élőlényekben. Pl. a DNS-ben bármelyik nukleotid lehet a következő, de csak nukleotid, nem másfajta molekula.
Sokkal magasabb szinten az ivaros szaporodás is hasonlóan játszik. Csak az egymással "csereszabatos" szülői kromoszómák (és az általuk hordozott gének) közül válogat, de azok közül véletlenszerűen.
Konkrétan, ha tényleg érdekel ez a lepkés kérdés, azt gondolom, hogy a lepkének van néhány génje, amelyek bizonyos határok között szabadon változtathatják a lepke színét, mintázatát, és ezek a gének az ivaros szaporodás révén rekombinálódnak. Ílymódon a populáció néhány generáció alatt alkalmazkodni tud az adott környezethez.
Az alkalmazkodás úgy történik, hogy a "rossz" színű, mintázatú egyedeket még a szaporodásuk előtt nagyobb eséllyel eszik meg a madarak.
