Az ünnepeken kívül persze még adódnak, más, kultúrális eltérésből adódó nehézségek. Ilyen például, ha eszembe jut egy-egy jó poén, aminek magyar vonatkozása van. Ha magyarázni kell, akkor már nem olyan vicces. Pedig néha egész jó sikerül elmagyaráznom.
Legutóbb, valami az Alfonzó Világszínházára emlékeztetett, abból is a Ványadt bácsi jelenet (ismeritek?). Egész jól leírtam a dolgot, de a "Milyen messze van? 4 versztányira... Verszta ki a fejedből" poént nem is kíséreltem meg elsütni. Szerencsére jól ismerek (és szeretek) sok amerikai "klasszikus" és újabb TV figurát is, azokat pedig együtt tudjuk idézni...
Dr. Bubó helyett (mellett) van Dr. Seuss (aki legalább olyan zseniális angolul, mint Romhányi a rímhányó, magyarul).
Igenis haragszom, sőt némi perverziót érzek hozzászólásodban. Úgy érzem "húú csinos, szőke, hogy mit mond nem is érdekel!" szinten vagy. Mit keresel itt, ha nem érdekel a topic és bele sem olastál?
Tudod mit? Nem érdekel.
Húúúúúúúúúúúúúúúúú! ne haragudj, el sem olvastam az üzidet, csak megragadott a neved:))))
Tündérvirág álomkertje!!!!!! Oh, mily messzemenő következtetéseket vonok le magamban e csodálatos álomkert hallatán:))))) És hogy ez egy tündérvirágé?!!!!!!!!!! Mindjárt rímre fakadok, azaz fakadnék, de akkor megint OFF-olással vádolnának:(((((((((( Ne haragudj, hogy megszólítottalak:)))))))))))))) Egyébként a topic témája sem nagyon érdekel:(((((((((((((((( habár izgalmas lehet, egy darabig:DDDDDDDDDDDD
Sziasztok, a múltkor a vonatozás közben hallottam egy érdekes sztorit - a színes bőrröl jutott eszembe- egy vidéki városban történt az eset. Egy férjezett fiatal ápolónő azt hitte megfogant a férjétől és ezekután összeszűrte a levet a színes bőrű orvossal. Csakhogy addig nem volt terhes csak akkor lett az, amikor megszületett a bébi az údonsült "apa" hatalmas csokor virággal rohant a kórházba, ahol egy fekete gyerek pislogott visssza rá.
Aztán elváltak, a néger doki gyerektartást fizet, az anya újra férjhez ment másvalakihez.
Na ez nem ide tartozott csak elmeséltem.
Érdekes dolog ez az idegennyelvű vitatkozás, akkor én szerencsésebb vagyok, mert egyikőnek sem az anyanyelve, amin vitatkozunk. A barátom olasz, én magyar és a társalgás nyelve az angol. Egyébként az olaszok tényleg rentgeteget tudnak beszélni, majdnem válságba is került a kapcsolatunk, amikor bemutatott a barátainak. Akkoriban még alig két szót tudtam olaszul. A barátai pedig alig két szót angolul. Ott közel mindenki tanul angolt középiskolában, mégis közel nulla az angol tudásuk. Szóval bájosan próbáltam mosolyogni, miközben ők hadartak és jókat nevettek. Komolyan iszonyatosan kellemetlen tud lenni, hogy nem értem a poénokat és megpróbálok mosolyogni, de közben idiótának érzem magam. Az egyetlen kezdeményezés az volt, hogy egy lány hirtelen oda fordult és megkérdezte hány éves vagyok. Válaszoltam és aztán olaszul folytatta mindenki felé a társalgást. Fogalmam sem volt miről van szó. Aztán jól összevesztünk barátommal, hogy én nem voltam barátságos, miért nem kezdeményeztem, meg hát a leányzó kezdeményezett és én csak röviden válaszoltam. Hallgatásom udvariatlan, hideg volt.
Azóta már a beszéd közel 50%-át megértem és valamit tudok gügyögni, de nehéz ez az olasz mentalitás. Én ahhoz szoktam, hogy kivárom mit mond a másik, partnerem szerint Olaszországban meg kell tanulnom félbevágni a beszélgetést és használni a kezem.
Na ez utóbbi már kétszer is sikerül látványosan, amikor üdítő volt a kezemben és megfeledkezvén erről az apróságról és "használtam a kezem" beszélgetés közben és persze jól leöntöttem magam. Szóval szokni kell.
Ez a télapó dolog nálunk is okozott némi problémát, mikor megkérdezte, hogy miért pont dec. 6, akkor elkezdtem gondolkodni, hogy miért is?? Aztán rájöttem, hogy azért mert akkor van Miklós nap, na ez aztán végképp felforgatta a dolgokat, mivelhogy náluk nincs névnap. Aztán jött a Jézuskás téma:)) Nehezen, de végül sikerült tisztáznunk a dolgokat.
"nalunk apam azt mondta: en koltoztem el otthonrol a te kedvedert, kedves felesegem, akkor legyen a mi csaladunk orosz csalad magyarorszagon!! "
Ezt jó hogy leírtad. Ezen már én is gondolkodtam, hogy szegény idejön hozzám, aztán még azt is erőszakolom hogy olyan legyen a karácsony mint ahogy én megszoktam. Ez ronda volt tőlem. Úgyhogy úgy lesz ahogy ő megszokta. Most már biztos vagyok benne. De azért dec. 6-án jön a télapó :)
JAAJ Nem. Pont repülőn leszünk meglátogatjuk a szüleit.
Semmi okod bocsánatot kérni, Blan. Ha megosztod velünk a tapasztalatodat, azzal csak segítesz kikerülni a buktatókat. Márha az ember tényleg tud a mások hibájából tanulni:))
Egy amerikai ismerősöm mondta (beszél magyarul, és magyar barátnője van), hogy amikor egy magyar anyanyelvű beszél angolul, annak mindig van egy kis agresszív fennhangja, talán a hangsúlyok miatt, de ha magyarul beszél az meg olyan, mintha énekelne. Már ez is okoz különbséget, de én is észrevettem, hogy angolul könnyebben kicsúszik egy-két csúnya szó. A párom ha angolul mondja, hogy 'No', akkor azt olyan kis visszafogottan mondja, viszont magyarul a 'Nem'-et olyan határozottan tudja mondani, hogy még egy dackorszakban levő kisgyerek is megirigyelhetné:))
Bocsánatotokért esedezem, hogy én játszom itt az ellenlábas szerepét, de mentségemre legyen mondva, senkit semmiről nem szeretnék lebeszélni, én sem cselekednék másképp, ha megint döntés előtt lennék. Csak tűrjétek meg néha, hohy ellenpéldáim vannak, és örüljetek, hogy én vagyok a kisebbség. Ennek én is örülök.
És akkor konkrétabban a veszekedésről: az én férjem viszonylag jól beszél magyarul (bár az itt eltöltött 13évhez képest mégsem annyira), tehát látszólag a veszekedésnél nem lettek volna gondok. És mégis. Ami az elején jópofának tűnt (ha én kiabáltam spanyolul vagy ő magyarul), az később éppen, hogy nagyon komoly problémát jelentett, éppen azért, amit írtok, hogy az ember az ilyen dolgokat teljesen mégis csak az anyanyelvén "éli át". (ez nem a kétnyelvűekre vonatkozik). Ha én kiabáltam spanyolul, akkor csak mosolygott, mert milyen jópofa, hogy olyan dühösen és némi akcentussal veszekszem, ha magyarul tettem ugyanezt, akkor pedig egyszerűen fel sem vette, nem érezte át, hogy problémám van. (ne feltétlenül ordítozásos jelenetekre asszociáljatok, csak egyszerűbb összezördülésekről volt szó). Ez oda vezetett, hogy a feszültségemet nem tudtam kifelé levezetni, befeléfordultam. stb, stb,... és ennek következménye, hogy a múlt héten az a "vád" ért, hogy én egy jéghegy vagyok...de ez már nem tartozik szorosan a témához.
Tényleg nem ellendrukkolok, inkább bizakodom, hogy ha elolvassátok, hogy miken tud félrecsúszni egy ilyen kapcsolat, akkor arra a pontra már tudatosan tudtok figyelni.
Ez igaz. A páromnak mondtam egyszer valamiért, mert nyert a játékba, hogy utállak. azt mondta magyarul mondhatom, csak ne mondjam angolul, mert az bántja. ugyanígy volt egy ideig az "i love you"-val. eleinte csak ezt mondta. fél év itt lét után most már inkább a "szeretlek"-et használja.
Jegyességetekhez sok sikert kívánok.
Szerintem egyáltalán nincs semmi rossz dolog az ilyen jellegű házasságban.
Én speciell, ismerek ilyen házaspárt, akiknél a férj afrikai országból érkezett, a feleség magyar ( mellesleg mindketten Hit gyülisek ) és nagyon boldog házasságban élnek Magyarországon. De ismerek olyant is ahol külföldre költözött a feleség az ott élő férj miatt.
A vegyesházasság szó alapján persze, én a kifejezés klasszikus voltára gondoltam, mikor is pl. egy katolikus szülők gyermeke, mondjuk egy izraelita származásút szeretne házastársának.
De a téma így is érdekes.
üdvözlettel: baalapostol
Egyetertek azzal,hogy rengeteget kell dolgozni azon,hogy ezeket az aprosagokat
megtanuld. Viszont ha meg akarod erteni a masikat,erdemes,es erdekes,sot
meg magadrol is tanulhatsz meg belole ujat.
Lehet,hogy Hans Castorp is olyasmirol beszelt mint Te: nemetul nem tudott
durvan visszaszolni,csak franciaul :)
Nehany hozzaszolo (meg az elejen) a megismeres gatjakent fogta fel
azt,hogy a hazasfeleknek kulonbozo az anyanyelve.
En azt gondolom,hogy annyi ujat tudhatsz meg azzal,ha elprobalsz magyarzani
egy kulfoldinek egy-egy tipikus magyar dolgot, vagy ha a masik
mond el neked valami tipikusan amerikai/olasz stb esemenyt!
Es aztan eszembe jutott a Varazshegybol egy mondat,amit Hans Castorp (nemet)
mond Madame Chauchat-nak (orosz) - (franciaul beszelnek )
(sajnos nem tudtam utananezni pontosan az idezetnek,ugyhogy az en interpretalasomban):
"Azert szeretek Onnel beszelni,mert ugy erzem ilyenkor,mintha alomban beszelnek.
Olyan dolgokat mondok ki,amiket nemetul nem tudnek....."
(igaz ugyan,hogy azt hiszem Hans Castorp es Madame Chauchat nem
hazasodtak ossze :))
> Miert gondolod,hogy Magyarorszag nem befogado orszag?
Pontosítok. Amerika "befogadóbb". Ott nem csak az emberek veszik természetesnek a kínai/indiai/orosz/stb. nemzetiségü szomszédokat, hanem a rendszer is támogatóbb (pl. magyar nyelvü Kresz vizsga Californiában).
Karácsony. Tetszik ez az "aki költözik annak a szokásait követjük" megközelítés. Bár nem volt konkrét egyeztetés az ügyben, nálunk is így lett kivitelezve (pl. ajándékadás 24-én este és nem 25-én reggel). A karácsonyfa pedig - közös nagy egyetértéssel - élö (cserepes) és karácsony után kiültetjük a kertbe (van hely, és fenyöfából sosem elég...). Az illat kedvéért azért egy-egy törött ágat is behozunk a házba. Otthon is ezt tettem volna, dehát nem volt hova ültetni...
Ez a karácsonyi faállítás mindenkiből kihozza a hárpiát. A nagyszüleim házassága elég csendes volt, két nyugodt, kiegyensúlyozott ember, de karácsonykor a faállításkor mindig kitört az éves botrány. És a bátyjáméknál is hasonló a helyzet.
persze-persze, minden karácspnyt itt ünnepeltünk és mindegyiket igazi fával. most, hogy külön leszünk, én váltok a műre (vagyis szeretnék), mert ő az ismeretei hiányában nem tudott (azt hiszem nem is nagyon akart) segíteni, így nekem maradt a vásárlás, válogatás, hazacipelés, fűrészelés-faragás, beállítás, égők elhelyezése-reparálása, és ez egy kicsit macerás lett egy idő után. Sajnos nem úgy sült el, ahogy szerettem volna, vagyis megismeri megtanulja és közösen tovább, ugyanis nálunk az volt talán a legnagyobb baj, hogy ő nem akart igazán beilleszkedni, hiába építettem én arra, hogy milyen jó lesz, egymástól tanulunk. Sajnos nálunk nem valósult meg a kölcsönösség és így belefáradtam.
Bolivia azon részén, ahol a félex családja lakik, nem igazán van tél a mi fogalmaink szerint. (ők azért nyilvántartják ezt az évszakot és fáznak is, ahogy kell, de mindezt +10 fokban maximum). Ebből következően ott nincs is igazi fenyő, csak mű. (persze Bolíviában is van hó, méghozzá az Andokban 4000m körüli magasságokban, de van egy alföldjük, hasonlóan a magyarhoz, ott viszont "örök" a nyár - legalább is nekünk úgy tűnne)
Az amerikai párom azon akadt ki, mert most tudta meg, hogy mi 24-én állítjuk fel a fát. Ők kint már felállítják 2 héttel ezelőtt. De itt akkor is csak 24-én fogjuk felállítani. :)
Már említettem, hogy az én félex férjem délamerikai, spanyol anyanyelvvel, és hogy a lánykám itt magyarországon spanyolul mondta ki az első szót. A papa kicsit hanyagolta a spanyol beszédet a lányával, így később majd fél év intenzív "nyelvleckének" kellett eltelnie, mire a lyány elkezdett a spanyolul feltett kérdésekre válaszolni spanyolul. Már éppen kezdett folyékonyan, mondatokban spanyolul beszélni, amikor az apja négy és fél éves korában elment USA-ba másfél évre és közben nem is volt itthon. Miután visszajött, fele-fele módon beszélt a gyerekhez, mivel ő alig-alig értette meg a spanyol szavakat. Ez májusban történt, most az a helyzet, hogy a gyerek többé-kevésbbé a maga szintjén mindent ért, de az apjához csak magyarul beszél, spanyol kérdésre is magyarul reagál, hiszen apa így is megérti, minek akkor strapálnia magát. Egyébként amikor kisebb volt és folyékonyan beszélt, tényleg nem tudott fordítani a két nyelv között, viszont tudta, hogy két különböző dologról van szó, ő azt mondta, hogy a magyar szájával vagy a spanyol szájával beszél.
Egyébként Vikilány kérdezett furcsa szokásokról, és rögtön beugrott az egyik legfurcsább, amit szinte már el is felejtettem. A lányom, mikor pici volt elég sokat csuklott. Erre a bolíviai férjem rögtön tudta a "gyógyszert", egy darabka papírból letépett egy kis köralakú pöttyöt és ezt a gyerek homlokának közepére, félúton a két szeme közé ragasztotta..... Tudományosan nem tudom igazolni a tényleges hatást, mindenesetre a gyerek előbb utóbb abbahagyta a csuklást :o) (gyanítom, nemígy élte volna le az életét a papírfecni nélkül sem)
Mi még sajnos csak ott tartunk, hogy a barátomnak van egy útikönyve, amibe a magyar káromkodások szó szerint le vannak fordítva angolra. A kedvenceit inkább nem írom ide, nyomdafestéket nem tűrő kategóriába tartozik, de mindig órákig röhécsel magában, ha valamiről eszébe jut valamelyik.:)))
ez tényleg extra különleges:)))))
ami nekem a te esetedből is "lejön" az az, hogy
a gyereknek igazából az egyik nyelv lesz a "fontosabb" vagy nem is tudom hogy fogalmazzak...
nem tudom érthető vagyok-e...
most nincs időm ezt hosszabban elemezgetni...majd még benézek...:))
"de úgy képzelem, hogy a két nyelv kifejezéseit, nyelvtani szabályait keverve, érdekes, furcsa, vicces mondatokat lehet alkotni"
:))))
jól képzeled, de ehhez nem kell gyerek:)
a barátom már tud olyan szinten magyarul, hogy ez lehetséges legyen:)))
én imádok kevergetve kavargatva, új szavakat alkotva beszélni:)
Üdv a sorainkban tengeri. Nagyon érdekes volt, amit a gyerekekről írtál, nem is gondoltam volna, hogy az is felmerül, hogy a gyerek nem hajlandó megszólalni valamelyik nyelven. Engem is nagyon érdekel, hogy Mishi-nek voltak e ilyen tapasztalatai és hogy mi ennek az oka. Ez a bizonyos pszichológus is kiemelte a következetességet, és még azt is mondta, hogy kb. 6-7 éves korig tényleg nagyon fontos, hogy rászóljunk a gyerekre, hogyha valamilyen magyar szót a megfelelő angol szóval helyettesít be, és elmondjuk neki, hogyan kell ezt helyesen mondani. Utána viszont, amikor már érettebbek, rá lehet őket szoktatni, hogy tanuljanak meg játszani a két nyelvvel. Ezt nem tudom pontosan, hogy kell, de úgy képzelem, hogy a két nyelv kifejezéseit, nyelvtani szabályait keverve, érdekes, furcsa, vicces mondatokat lehet alkotni. Ezzel aztán kicsit tudatosodik bennünk a két nyelv nyelvtani szabályai közötti különbség, ez képességfejlesztésnek is nagyon jó. Persze lehet, hogy nem jó ennyire tudományosan nevelni egy gyereket, ezen én is sokat gondolkodom.
Kicsit behatárolódtunk az amerikai-magyar kapcsolatok elemzésébe, ezért szeretném, ha Tündérvirág, Mishi és a többiek is mesélnének, hogy nálatok pl. hogyan zajlanak az ünnepek, milyen furcsa szokásokkal találkoztatok, hogyan ötvözitek ezeket a magyar szokásokkal. Persze Classic Girl és Anonymus hozzászólásait is várom, meg mindenkiét, aki olvassa ezt a topicot.
