Topik a csillagos égbolt szerelmeseinek, minden, ami távcsővel, fényképezőgéppel, ccd-vel vagy szabad szemmel elérhető, legyen az bolygó, hold, üstökös, aszteroida, vagy épp sarki fény.
Alternatív tudósok ("kérésre bármit tagadok, cáfolok") a szomszédos topikokban keressenek menedéket!
Azert annak nincs am parja, amikor valamit a SAJAT eszkozoddel, es a SAJAT szemeddel latsz, olyat, amit az emberek 99,99%-a csak a guglibol, meg a teven keresztul lat.
Es lehetoseget van esetleg veletlenul olyasmit is felfedezni, ami esetleg elsiklana az allandoan a Fold fele biccentett feju tarsadalom folott, es esetleg az eletunk fuggne tole.
"Topik a csillagos égbolt szerelmeseinek, minden, ami távcsővel, fényképezőgéppel, ccd-vel vagy szabad szemmel elérhető, legyen az bolygó, hold, üstökös, aszteroida, vagy épp sarki fény. Alternatív tudósok ("kérésre bármit tagadok, cáfolok") a szomszédos topikokban keressenek menedéket!
Na, jo ido volt ma is, csak baromi hideg...megprobaltam a Jupitert. A keresoben nem, de a kijelzon latszottak a felhosavok, a fotokon viszont nem. Talan kis stackelessel tudok javitani rajta, 55os sorozatokat csinaltam, Fiastyukrol, Holdrol, talan azok jobbak lesznek....
A stativ es a teleszkop jol mukodott, csak minden (gep, teleszkop, tavkioldo)baromira hamar lemerult a hidegben.
Egyelore stabilan all a laban az udvaron. Az egyenetlen talaj miatt kicsit bohockodni kellett vele, de most teljesen vizszintesen all. A madzagok ki vannak feszitve, majd meg jol be kell tajolni eszakra, aztan mehet a proba.
Osszekotottem kotellel, all a stativon a teleszkop, maga a stativ nem tort el, hanem a muanyag tavtarto kozepen, amire a kis asztalkat is teszem az akksinak, vezerlesnek.
A koteleket osszemertem, elvileg vizszintesnek kellene lennie, de nem az (elkepzelheto, hogy a szobaban nem teljesen van vizszintben a parketta...)
Kiviszem este, ha nem lesz nagyon borult az ido, es egy 5x-os Barlowval, Nikonnal, meg egy masik keresotavcsovel kiprobalom.
Mas:
Miert nem tudom elesre allitani a kepet a Nikon D5000en, ha az 5xo-s Barlow lencsere teszem a gepet? T2 gyuru adapterrel volt rateve, zenit tukorrel, es anelkul is probaltam. A fokuszt a tavcsovon allitottam, a feny kozvetlenul ment a szenzorra a tavcsorol. Okular ertelemszeruen nem volt rajta, csak a Barlow lencse. A fokusz nincs a vegallasig kitekerve, hanem ahogy utanallitom, egyre kevesbe homalyos, aztan van egy pont, ahol a legkevesbe homalyos, es utana megint elmegy a fokuszpont. De teljesen elesre nem all be, pedig eleg finoman lehet allitani a tubuson. Szabad szemmel viszont franko, a Jupiter 2 egyenlitoi felhosavjat lattam vele csutortokon.
Nekem annyibol volt szerencsem, hogy a Nikonnal tudtam kepeket csinalni,
a Makszutovval pedig a Jupitert lestem meg, Galileo holdastol, felhosavostol:)
Viszont, ahogy cipeltem be a szobaba a teleszkopot, a stativ 3 laba kozott eltort a 3 agu muanyag. Most szetcsusznak a stativ labai, nem lehet talpra allitani a teleszkopot, mert osszerogy. Ha 3 db egyenlo hosszusago kotellel osszekotom a labait, akkor meggyogyul, ugye...?
Tegnap az M6-on haladtam 1800-1830 között a Ny-DNy égbolton 30o magasságban egymáshoz közel két igen fényes, állónak tűnő valamit láttam. Olyan volt mindkettő mint egy pont fölötte kis ívvel. Tudja valaki mi lehetett az?
Sziasztok! A hét elején elég nagy média vízhangot kapott a bolygók és a Hold együttállása. Biztosan Ti is figyeltétek fotóztátok a jelenséget. 22.-én kedden már párásabb vgy inkább cirruszos volt az ég.
De ha napközelben sokkal erősebb a fénysugárzás és ezzel együtt a hősugárzás is, akkor sokkal többnek kell lenni a magból kiszabaduló részecskének is, ami a kómát alkotja. Ezért inkább nagyobbnak kellene lennie napközelben a kómának.
Ezért különös a jelenség és ezért nem tudják megemészteni a csillagászok.
Arra gondolok, hogy a Naphoz közel sokkal erősebb a fény- és a részecskesugárzás (a "napszél"), ami nem engedi a kómát annyira kiterjedni, azaz lefújja a külső rétegeit.
Egy üstökösökről szóló könyvben olvastam, hogy az üstökös kómája napközelben kisebb, mint naptávolban. Mi lehet ennek a magyarázata?
„Ez az elképzelés néhány igen gondosan tanulmányozott kométa különböző időpontokban mért üstökátmérő-értékeire támaszkodott. A még a múlt században mikrométer-okulár segítségével meghatározott átmérőkből furcsa – mondhatni váratlan – szabályszerűséget lehetett kiolvasni. Az észlelések révén kapott szögátmérők s a vizsgált kométa bolygónktól való pillanatnyi távolsága ismeretében aprólékosan kiszámolgatták az egyes időpontokhoz tartozó vizuális kómaátmérőt. Bizonyos objektumokra – elsősorban a jól ismert pályán járókra – számos független mérést tudtak végezni. A rövid keringési idejű Encke-üstökös különösen kedvező lehetőségeket kínált, így több perihélium átmenetének idejéről is rendelkezünk adatokkal. Ezek egy részéből az derült ki, hogy míg a Naptól 1,5 Csillagászati Egységre a kóma átmérője 0,5 millió km –nek adódik, addig az átlagos Nap-Föld távolságban már csak 150 000 km-nek, 0,5 Csillagászati Egységre csillagunktól pedig alig 20 000 km-nek mutatkozik. Az égitest 1828-as és 1838-as napközelsége idején mért értékek egyaránt bizonyítani látszottak azt a feltevést, hogy – eléggé széles határok között – a kóma annál termetesebb, vaskosabb, minél távolabb van a Naptól az égitest, s annál kisebb az átmérője, minél közelebb jár hozzá. Ezt a különös jelenséget nehezen tudták megemészteni a csillagászok.”
(Szécsényi-Nagy Gábor : A naprendszer parányai Gondolat, Bp, 1986. 162. oldal)
