Valahányszor Amerikáról olvasok, eszembe jut Stephanie Faul: Miért nem birjuk az amcsikat? cimü könyve. (Van ilyen konyv a magyarokrol is, szivesen elolvasnam:)
Aki nem szereti sem az angol humort, sem az Al Bundy-féle örültségeket, annak PageDown és elnézést. A többieknek pár jo mondat a könyvböl:
"Az amerikaiak beszéde egyenes beszéd. A nyelvi csalafintaság, a burkolt célzás és az ironikus kifejezésforma, amelyben más nemzetek örömüket lelik, mind zavarba hozza az amerikaiakat, akik “egy az egyben” veszik mások állitásait. Ök nevén nevezik a dolgokat, az ásó az náluk ásó (vagy esetleg "egyéni kézi erövel müködtetett talajmozgató berendezés", ha kormányhivatalnok az illetö), s a bonyolultabb metafórákba beletörik a bicskájuk."
"Az amerikai szülök olyan alázatos tisztelettel bánnak csemetéikkel, amely a legtöbb európai családban egyszerüen elképzelhetetlen: “Gyümikarikát vagy Ropi Robit kérsz a tejbe? Elég a tej? Jó, áttöltöm a macilacis tálkába.” A gyerekkultúra - Madárbadár, Dilinyószaurusz és hasonlók képében - elfoglalja az otthont, diktálni kezdi, hogy miröl beszélgessen és mit nézzen a televizión a család. Házi feladat alig van, igy a gyerekeknek böven jut idejük televiziót nézni."
"Ha az amerikai férfi választhat, leginkább sportsztár szeretne lenni, olyan, mint Michael Jordan, a csodakosaras vagy Joe Montana, a futballszélsö. Hétvégéken az egész országban vasárnapi sportemberek dobálnak kosárra a játszótereken, azzal áltatják magukat, hogy profi sportoló lehetett volna belölük, ha nem kellett volna dolgozni és kenyeret keresni."
"Az amerikaikat lenyügözi az illemtudás és a jó modor, részben azért, mert belölük ez hiányzik. Számos középosztálybeli apa és anya döbbent rá, hogy gyermekeik nem tudják, hogyan kell használni a villát az ünnepi vagy hivatalos vacsoraasztalnál, söt jószerével azt sem tudják, hogy mi fán terem a villa, mivel gyakorlatilag sohasem használják. (McDonald’s)"
"Hálaadás napján, november harmadik csütörtökén a család egymástól távol élö tagjai összegyülnek a közös asztalnl. A felnött fiúk és lányok az ilyenkor óriási forgalommal dacolva megtérnek az ösi fészekbe, ahol túl sokat esznek és isznak, és ott folytatják a veszekedést a család többi tagjával, ahol egy évvel ezelött abbahagyták. "
"Az amerikai pénzérméket és pénzjegyeket kifejezetten azért tervezték, hogy összezavarják velük más nemzetek fiait és lányait. A penny, a nickel, a dime és a quarter, azaz az 1-5-10-25 centes érme egyikén sincs számjegyekkel feltüntetve, hogy hány cent az értéke. Az amerikai papirpénz minden cimletben zöld, ezenkivül méretre és rajzra egyforma; mindegyiken valamelyik halott amerikai elnök arcmása látható. "
"Az amerikaiak rettegve ülnek le minden tál ételhez, mert attól félnek, hogy az kiugrik a tálból, és végez velük, vagy - ami ennél is rosszabb - meghizlalja öket. Ugyanakkor mindenféle gusztustalan és rossz izü dolgot megesznek, ha meg vannak gyözödve, hogy ettöl egészségesek és soványak lesznek. A szupermarketekben polchosszat sorakoznak a “sóban szegény”, “kalóriaszegény”, “zsirszegény”, “koleszterinmentes”, “diétás” vagy “-pótló” feliratú élelmiszercikkek. (Az “izszegény” felirat nem szerepel, mert ez magától értetödik).
Vakbuzgón vásárolják a szójababból extrudálás útján nyert “szalonna” egyenméretü szeleteit, folyékony halmazállapotú mütojást kis müanyag dobozban, zsirmentes sajtot, amely újrahasznositott futócipöre emlékeztet, szénsavas üditöitalkat, amelyeket kimondhatatlan nevü vegyszerekkel izesitenek, és rostanyagban gazdag kenyeret, amelyet fazúzalékkal tettek “kiadóssá”.
"A kukoricadara tösgyökeres amerikai étel. Kukoricából készül, amelyet vizben áztatnak, majd marólúggal kezelnek, hogy vegyileg eltávolitsák belöle a szinnek és a zamatnak az utolsó nyomait is. Amikor tányérra kerül, fehér és ragacsos zabkásának látszik, s nagyjából annyira izletes, mint a tapétacsiriz, hacsak nem sózzuk meg jó alaposan, rakunk rá böven vajat, és locsoljuk tocsogósra zafttal. A déli államok lakói odavannak érte. Az északiak szerint viszont a déliek kukoricadara fogyasztása miatt vesztették el a polgárháborút."
"A root beer, bár sörnek hivják, nem szeszes ital. A gyömbérsör amerikai megfelelöje. Maguk az amerikaiak is úgy vannak vele, mint a spenóttal: valahogy megszokták, s idövel - állitásuk szerint - megszerették. Más, épebb elméjü nemzetek fiai rá se birnak nézni."
"A televizio akkor ért fel a csúcsra (vagy akkor ért le a mélypontra?), amikor beindult a kábelteleviziózás, amely 50 csatornára való nézhetetlen zagyvalékkal szerencsélteti a nézöt.
A szakosodott csatornák között ott van az Idöjárás Csatorna, a country MTV, a soul MTV vagy a C-Span, amely az USA Kongresszusának üléseiröl ad közvetitést (ezt a csatornát tömegek használják altató helyett)."
"Az amerikai illatszerboltok polcai roskadoznak a hajápolási cikkektöl: vannak itt samponok, kondicionálók, bemosókrémek, gubanckioldó sprayk, állandó hajfestékek, ideiglenes hajszinezök, rögzitözselék, formálóhabok, hajfényezök, hajhullám-kiengedök, hajhullám-visszaugrasztók és hajlakkok. Ez azt jelenti, hogy az átlagos amerikai fején több vegyi anyag található, mint Bhopalban. "
"Mivel vesziteni nagyon amerikaiatlan dolog, ha valami balul üt ki, ez sohasem a hozzá nem értés következménye, s még csak nem is a balszerencse az oka. Az amerikaiak mindig másvalamit vagy másvalakit hibáztatnak a maguk kudarcáért, többnyire azt, ami vagy aki kéznél van: a szüleiket, a kormányt, a hitvesüket, a szomszédaikat. Amikor valami kinos helyzetbe kerülnek, elsö gondolatuk nem az, hogy “Miként tegyem túl magam a dolgon?”, hanem az, hogy “Beperelem a rohadékot!”. Ebböl számtalan mulatságos peres eset adódik, például azé a férfié, aki egy New York-i metrószerelvény elé ugrott, majd beperelte a metrót az öt ért sérülésekért; vagy azé az asszonyé, aki beperelte a pennsylvaniai állami lottót, mert nem nyert."
"Az amerikai alkotmány szellemében a bünözök elvben ártatlanok, ameddig rájuk nem bizonyitották bünösségüket, joguk van gyors birósági tárgyaláshoz, s joguk van ügyvéd nyújtotta jogi képviseletre. A gyakorlatban az ártatlanság azt jelenti, hogy “az újságok már elitélték, de a biróság még nem”, a gyors eljárás azt, hogy a " tárgyalás még a vádlott élemedett kori végelgyengülés következtében beállt halála elött véget ér, hacsak nem volt a vádlott eleve nagyon öreg, mert akkor gyorsabban lezajlik a dolog”, a ügyvéd pedig azt, hogy “tessék minden pénzét odaadni ennek a hajszálcsikos öltönyös alaknak.”"
