"Amit mi megtehetünk (a fanatizmuson és a fanatikusokon való
szórakozáson túl), az pedig az informálás, a felvilágosítás.
Leleplezni a fő feminista hazugságokat a patriarchális elnyomásról,
női kvótáról, családon belüli erőszakról, bérkülönbségről, stb.,
egyáltalán kétségeket és gondolatokat ébreszteni a femináci agymosás
ellenében."
Azt hittem hogy volt.. és mint minden hitében csalatkozott ember, nehezen találom a helyem és az életem értelmét.
Kábé egyenesben van az életem, mert a pálya egyenes, üzemanyag, sebesség és menetrend van -csak a cél tűnt el.
Nem látom hogy csak köd takarja vagy megszűnt létezni, de gyorsan döntenem kell hogy tartom-e a sebességet vagy gyorsfékezek. (hogy ne virágnyelven mondjam)
Ne sajnáld Kenyérszellem, szép életem van.. izgalmas is, fájdalmas is.
Jó régen elestem a kertben a nagymotorommal és kiesett egy negyedóra az emlékeimből - de mikor bevonszoltam magam a házba, akkor szenzációs kép készült hogy hogy fogok kinézni a halálom után.
Így
Most a lelkem érzi így magát, de ahogy a kép után is életben maradtam úgy most se haltam meg teljesen.. még létezem.
Ami a drágaköveket illeti, nem elég ha féldrága, és én érzem hogy ki a drága.
Nemrég láttam a metrós mozgólépcsőn lefelé előttem egy nőt.. se az arcát, se az alakját rendesen, de úgy vonzott hogy jajj.
Pedig a józan szememmel nézve nem volt körte alkat, nem volt otthelyben meg.. hm.. csiszolandó provokátor. Nem láttam szinte semmit - de éreztem hogy nem egy néhány alkalomra való eset.
Azt hiszem hogy a harcostárs jellegűek vonzanak, csak ha nincsenek közös ellenségek és halálveszély, akkor ellenem kezd harcolni.
És ha fogok egy őzikét magamnak a harcikanca helyett, akkor nem lesz elég amit látok. Nem azt okozza az agyamban a látvány mint amit imádok.
...de ha nem viragnyelven fogalmazunk, kb egyenesben van az eleted? Van valami jol futo, a te (es lehetoleg a noi jatszopajtas) szajized szerint alakulo parkapcsolatod? Mert az lenne a lenyeg.
Sajnálom! De lehet, hogy jobb ha keresel egy olcsóbb drágakövet, amit nem akarnak mások is megcsiszolni. Vagy pláne, amin nincs is csiszolnivaló, úgy jó, ahogy van, pont a foglalatba illik és büszkén hordhatod az ujjadon. :)
A gyémánt kemény. Ha nem elég jó a gyémántmetsződ, akkor ő hagy rajtad sérülést...
..de legalább sok-sok tapasztalattal lettem gazdagabb..
(már ha a csalódásokat nem számítjuk le a "gazdagság" -ból)
Úgy konkrétan a feminizmus (mint nőhatalom) szerencsére nem gazdagít vagy szegényít - mert kerülöm nagy ívben.. de a nőm ereje állandó gyakorlatozás tárgya.
Normális esetben szórakoztató ez a gyakorlatozás.. ezért is nem írtam (meg másegyéb dolgokért) - de amikor szakításig fajulnak a dolgok, akkor muszáj leltároznom hogy nna akkor most hányas a kabát. Ezekből a tapasztalati összegzésekből aztán vagy a füzetembe kerülnek új bejegyzések, vagy ide. Itt jobb, mert sok értékes véleményt is kapok az olvasóktól.
A mostani tapasztalatom az, hogy ha találok az út szélén egy nekem tetsző formájú de amúgy semmikülönös szürke kavicsot, abból is alakulhat életre szóló élmény.
..mert ha én ékszerész vagyok, és az a kavics gyémánt..
Akkor fölveszem és hazaviszem és csiszolgatom és gyönyörködöm az alakuló csillogásában.. és mutatom és magyarázom neki és mindenkinek hogy húú meg hááá. És minden szép és minden jó.. mindenki mindennel meg van elégedve.
Hacsak nincsen másik ékszerkövem is.
..nem gyémánt, de jáde.. vagy hegyikristály.. vagy opál.
Szórjam ki, mert egy gyémántnak csak egy gazdája lehet.
Hm.
Kiszórtam.
De a gyémánt másnak is csillog, más is megcsiszolná.. és a csillogástól elfelejti hogy milyen fénytelenné csiszolták akik csak hárompercekig csiszolták.
Még nincs kész, de gyönyörű - és ettől erősebb mint volt. És önállóbb mint volt..
..és ő akarja tulajdonolni az ékszerészt.
Hm.
Most éppen itt vetett véget a közös történetnek (talán ötvennyolcadszorra?) - lényeg hogy a mostani érveit én is elfogadom.
És ettől az elfogadástól új a helyzet, mert nem győzködöm hogy téved, nem harcolok vele hogy változtassa meg..
Fantasztikus szerencsém van a nőkkel.. csak ez utólag bizonyosodik be.
A felszínt nézve csodajó dolgom volt is és van is - csak nekem idővel nem elég a felszín. :-P
Szeretem amikor sikerül elgondolkoztatnom téged, mert a tanácsaid jószándékúak.
Ha azzal érvelnél hogy ezren esküsznek erre vagy amarra a módszerre, akkor nem idézgetném magamban a veled első közös madártejes tervet, és nem agyalnék hogy mit és hogyan is fogalmazzak a válaszomban. De te a saját tapasztalataidból kiindulva írsz tanácsot, és ez érték.
Egyetlen icike-picike hibáját látok csak : női módszer férfi által megvalósítva.. hm.. nem teszi boldoggá.
Mert bizony a látás-képes férfi a szeme nélkül nem izgul rá bármelyik nőre.
Azt elismerem hogy a szépséget helyettesítheti a vonzerő. Azt is tudom hogy a vonzerőt nem helyettesítheti a szépség. De a látványra való ráizgulás nélkül nem működik a papás-mamás játék.
Amit a hatalommániáról írsz, azzal is egyetértek. De nem is mániákusságról írtam..
Nincs szerencséd a csajokkal ... úgy tűnik . Nem mind ilyen hatalommániás ám .
Ha elfogadsz (legalább átgondolásra) tanácsot egy öreglánytól : ne csak a szemeddel válassz !
Aki első látásra nem tetszik , még szóba lehet vele elegyedni . Az nem kötelez semmire , és a személyisége még akár beleszeretőssé is teheti . A szépség elmúlik , a személyiség meg fejlődik (ha nincs rossz irányba befolyásoló tényező) .
Valahol éppen nem régen írtam : volt egy férfi ismerősöm , aki talán csak egy fokkal volt szebb az ördögnél , és kepesztettek érte a csajok . Mert a személyisége mindent vitt , felülírta a fizikai csúfságát . Mikor megnősült , jó középkategóriás (súrolta a felsőt) csajt vett el . Nem tudom meddig éltek együtt , mert elköltöztem ...
Biztos , hogy nőben is van ilyen .
Amúgy meg szerintem bolond az a nő , aki kizárólagos hatalomra/irányításra törekszik . Rohadt fárasztó (miután egyedül neveltem a két gyerekem , kénytelenségből , hosszú évekig részem volt benne ) . Sokkal egyszerűbb megosztani , akár a már nagykamasz/felnőtt gyerekekkel is .
Akik az én szememnek tetszenek, azok tönkre vannak kényeztetve. Ha jó lenne a természetük, akkor nem lennének egyedül. Attól hogy egyedül vannak, nem lesznek vonzóbb természetűek. Sőt.
Én a szemem rabszolgája vagyok.
Inkább hiszek abban hogy együtt élve a nemszépekből is kibújik az agresszív önzés - mintsemhogy ezt saját tapasztalatként hirdethessem.
Annyit kiegészítenék a megállapításomon hogy ifjúkorban inkább a gyengédség kell a nőknek (természetesen a megfelelő férfitól) - később már inkább a hatalom. (természetesen a megfelelő férfi felett)
Szervusz Igor, harmincnyolc percbe biztosan került helyes részlet is..
Nem tudtam megnézni mert ritkán tudok videora képes netsebességen fórumozni - de a "mi kell a nőknek" - téma ha több mint egy percben van magyarázva, akkor szemfényvesztés.
Mert csak hatalom.
..hogy mindíg minden úgy legyen, hogy neki tetsszen.
Mondtam, hogy "elméletem " van a házasságról. Az elsőben (és az elméletem szerint az utolsóban) élek. Csak egy gyermekem van, nem is lesz (lehet) több. Szóval elvileg a saját elméletem szerint íródott kód fut. Én remélem, hogy nem kell semmit újraírni. Nyilván más meg egy teljesen más szemszögből futtatja a fotelfilozófiáját. Ami szintén kis hibaszázalékkal működhet. De azt tudom, hogy az emberek botlanak. És annak is van alapja, hogy ember tervez, isten végez. Bár mint mondtam, a lehető legtávolabb állok a hívő/vallásos világnézettől. Az így már elég biztosnak látszik (46 éves vagyok) hogy egy házasságban viselkedni, és teperni kell a sikerért. Nyilván mindkét félnek, amiket írok, az mindig két emberre vonatkozik.
Aztán simán lehet, hogy a te korodban teljesen másképp látom majd ezt a dolgot... Majd alkalomadtán bocsánatot is kérek:D
Újranősülni egy új család esélye miatt szoktak a hozzám hasonlók. Mások indítékairól nem nyilatkozom, védjék a véleményüket ők. Arról hogy te nem így gondolod, beszélgethetünk hosszabban is - de az én 1256 -osban írt tapasztalatomon viszont csak tapasztalat fog változtatni.
Te a felsorolásodból melyik másodikat tapasztaltad?
Ezt az egészet nem értem, Endre. Miért akarna bárki is újranősülni? Van egy ilyen (egyenlőre működő) elméletem a házasságról, mely szerint ha már elhatározza a férfiember, hogy házasodik, akkor nagyon gondolja meg, kit vesz el, és ezután meg meg kell tennie mindent, hogy ez a (szent) kötelék tartós legyen. De ha bármiért nem jön össze, másodszorra én biztos nem nősülnék, mert minek? Papír nélkül is tudnék együtt élni egy nővel. Vannak ilyen megismételhetetlen események, ilyen a szüzességed elvesztése is. Meg az első gyermeked születése, amikor igazán férfivé válsz. A második után már nem leszel "férfibb", "apább". A házasság "szentségét" ne szakráls értelemben értsd. Inkább valami különlegességet értek alatta. Ezért is gondolom, hogy ezt a puskaport csak egyszer süthetjük el.
Valami anyagi megfontolás áll esetleg az újbóli nősülés mellett?
És neked is ugyanúgy Zsúrbanshee.. te még az érintkezési felületen legalább idomulsz egy férfihoz (mivel van ilyen felületed), de nálatok is te mondod meg hogy mikor áll be az egyensúly.
Nézd Nemisanyóca, nem arról szólt a kérdésem hogy hátha ettől majd te megváltoztatod azt az álláspontodat amit már egyszer elfogadtam tőled mint álláspontot.
Oké, te korunk erős nője vagy, részben muszájból és nagyobb részben saját döntésedből.. ennek abszolút nem látsz hátrányát a gyerekeid életében, te pedig eljutottál a békességig.
Aludhatnék a gépen is, de kábé öthat éve egyszer kipróbáltam a két szék helyett a Keleti mellett nekünk bérelt panziószobát.. és azóta elismerem hogy puhány vénember vagyok. Ágyban már jobban esik a pihenés.
Igen, a határon még a partizán hozza át a nemzetközi kordét, de Gyikányostól fölfelé már a mienk.
(jóóó... Gyékényes)
És köszönöm a jókívánságot, az ilyennek a fele mindíg visszaszáll a feladóra! :-))
És olyankor ott kell aludnod? Hol? Van szolgálati szállás vagy a mozdonyon? És a határnál cseréltek a túlnani kollégával, vagy Zágrábban kezdtél? (A kalauzokat tudom, hogy cserélnek.)
