Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Bocs, Szinbádot nem én ajánlottam, de asszem emlékszem, hol olvashattad. Én nem ismerem a helyet, de ezek szerint tényleg jó lehet, ha már ketten is jó véleménnyel vagytok róla.
Coelho-t nem ismerem,de valahogy nincs is rá kedvem, hogy megismerjem....
Igen, Venczel Vera sokat játszott fiatal nőket abban a korban. Tegnapelőtt a Dunán Mécs Károly születésnapja alkalmából egy Németh László-tévéjáték volt (mondjuk elég kicsi szerepe volt benne, nem tudom miért pont ezt szedték elő, mert a főszereplő Mensáros volt), abban is Venczel Vera volt a fiatal nő. Meg még szerepelt Kalocsay Miklós is. Emlékszik valaki a Kuckó c. műsorra a kutyussal? :)
Köszi a Zsolnayval kapcsolatos választ Zsanna! Nyáron szeretnék menni és azt hiszem a Szinbádban fogok megszállni,egyszer egy másik topikban azt ajánlottad és én már szálltam meg ott, jó kis hely:)
A fiú tragédiájára emlékszem és tényleg nagylelkű felajánlás a szülők részéről....
Ja, és tegnapelőtt voltam az új hangverseny-központunkban is. Kocsis Zoltán vezényelte a Nemzeti Filharmonikusokat, Dvorzsak Új világ szimfóniáját, meg egy cselló-versenyt.
Nagyon klassz a központ, szerintem már nagyon ránk fért egy ilyen beruházás.
(És elmesélném, hogy orgona már nem fért a tervekbe. Viszont a város egyik igen jómódú vállalkozója jóvoltából mégis lesz. Sajnálatos a történet: tavaly nyáron egy időben fel nem ismert vakbélgyulladás (!!!!!) miatt meghalt az egyszem 20 éves fiuk, aki kb 18-19 éves házasság után végre-valahára megszületett :-(((( És úgy döntöttek, hogy akkor a családi vagyont felajánlják az orgonára, mely majd a gyerek nevét fogja viselni, és minden évben a gyerek születésnapján emlék-orgonahangverseny lesz...
Ezt a tegnapelőtti hangversenyen köszönték meg a házaspárnak.)
Nem pont ott, hanem ahol a gyár van. Tulajdonképpen a gyár egy részéből lesz a negyed.
És remélem, mire jössz, már nagyjából kész lesz, mert most még elég siralmas állapotok uralkodnak :-((( Pozitívum viszont, hogy még szombat délután is láttam, hogy dolgoznak rajta....
(Egyébként a Mauzóleum is max. negyed óra séta innen, bár lehet, hogy ha a másik oldalon is ki lehet menni, akkor csak 2-3 perc...)
Nekem is lenne egy körkérdésem. Mi a véleményetek Coelhoról? Most olvasom a második könyvét, és majdnem biztos, hogy ez lesz az utolsó. Több esélyt nem kap tőlem...
És Venczel Vera a lány:) Én csak tévében láttam, de tetszett, és ehhez nagyban hozzájárultak a főszereplők, akik hitelesek, kedvesek, fiatalok voltak.... Sajnos Kozák András is már csak az égi társulatban játszhat...
Tegnap délután csak úgy kapcsolgattam a tévéadók között és belefutottam a Dunán egy Pécsről szóló 2003-as filmbe, és nagyon élveztem, mert volt benne szó a dzsámikról, a székesegyházról és legfőképp az ókeresztény sírkamrákról.Ez utóbbi annyira érdekes volt, hogy csak na! :-)
Ha legközelebb Pécsre megyek - ami reményeim szerint idén lesz - feltétlenül megnézem még egyszer a sírkamrákat és a Zsolnay-negyed is tervbe van véve természetesen.
A negyed ugyanott van, ahol a mauzóleum? (Bocs,ha hülyeséget kérdezek...)
Ma, úgy érzem, szó szerint kul-túráztam egyet :-))) Megnéztük ugyanis a városukban szerencsére jó hosszú ideig "tartózkodó" Zsolnay-gyűjteményt.
Túra azért volt benne, mert a Zsolnay-negyed, ahol a kiállítás található, még igencsak átalakuló-félben van, jelenleg inkább építési-, mint kiállító terület. Kíváncsian várom, milyen lesz, ha kész lesz. Én egész jót bírok kinézni belőle.
A kiállítás meg nagyon szép volt, egy-két vázát, ezt-azt elfogadnék közülük :-)))
Az ötlet jó, csak legtöbbször későn kapcsolok! Már javában nézem a tévét, mire észbekapok, hogy ez a műsor milyen jó. Be kell vallanom, sokszor meg se nagyon nézem a tévéújságot, de igyekszem ezen változtatni.
Én is elolvastam most így utólag, mivel említetted,ennek a filmnek a tartalmát és tényleg jó lehetett! Nem lehetne, hogy időnként előre:) ajánljuk itten tévéből dolgokat egymásnak? :-)
A filmet én sem tudtam megnézni, az ismertetésben látott kb. három perc bőven elég volt belőle. Igen valószínű, hogy mindez a sok szörnyűség nem vagy nem csak Csibével történt meg, jó néhány mástól hallott történetet is elmondhatott sajátjaként.
Igen, egy árvának nem volt könnyű sorsa, ezt elismerem. Viszont Csibe érdekessé akarta tenni magát Zsiga bácsi előtt, és ez sikerült is neki.
Na, az Árvácskát soha nem tudtam megnézni filmként,mert az a néhány jelenet,amit mégis láttam, egyszerűen elvette a kedvemet, illetve nem volt hozzá megfelelően erős lelkem. Valami rémlik,hogy Nagy Anna valami gonosz mostohát játszhat benne (?) tökéletesen, nem is tudok igazán ettől a szerepétől nagyon elvonatkoztatni. Az lehet, hogy Csibe nem teljesen mondott igazat,de ettől eltekintve igen elképzelhetőnek tartom abban a korszakban (is), hogy vidéken az árva gyerekeknek nem volt túl könnyű sorsuk....
Tegnap ment a Duna tévén a Goldoniról szóló film, és nagyon tetszett! Elsősorban ott is a környezet és a jelmezek szépsége és hitelessége tűnt fel, de a szellemessége is tetszett. Nem akármilyen szereplői voltak: pl. Vivaldi. Az roppant humorosan hatott, amikor a nagy konkurrenst, egy bizonyos Johann Sebastian Bachot szidta, hogy divatjelenség, húsz év múlva senki nem emlékszik rá.
A filmnek volt egy krimiszála is, eléggé logikus és szellemes befejezéssel. Egyszóval, érdemes volt fennmaradnom érte.
A Légy jó-t én is csak nagyon nehezen olvastam végig, az elején nagyon zavart a diáknyelv, illetve az általam nem ismert kifejezések. (Lutri, reskonto, pakk, ilyenek). Viszont az Árvácska megrendítő, de nagy élményem volt. Szerencsére csak sokkal később tudtam meg, hogy a mű modellje (Csibe) milyen jókat hazudott Móricznak. Ez viszont irodalmilag igen gyümölcsöző ámítás volt.
Furcsa módon Jókainál nem zavartak a régies szavak vagy a latin mondatok, csak a nyelvújítás fura szavai (savany, éleny). Később rájöttem, hogy egy csomó latin mondat magyar jelentését tudom, legföljebb azt nem, melyik szó mit jelent benne.
Csatlakozom, mert a Kincskereső-t (és egyáltalán Mórát) nagyon szeretem.
Az, hogy kötelező jegyzetelni egy könyvhöz, nem fordult elő velem, olvasónaplót írni meg nem volt szokásos az iskolában, vagy csak nagyon kevéssé. Engem el se lehetett volna tiltani az olvasástól, de az iskolai kötelezőket rendszerint azelőtt olvastam, mielőtt még feladták őket. Nem vonatkozik ez a Goriot apóra, mert azt nem tudtam végirágni. Lehet, hogy pótolni kellene?
Egy kis last minute programm ajánló: aki eddig még nem tette meg, az még január 23.-áig bepótolhatja a Szépművészeti Múzeum időszaki tárlatainak megtekintését. Például a Klimt vagy Botero kiállítást. Január végétől ugyanis erre már csak a bécsi szomszédolások alkalmával tudunk sort keríteni.
Ebben az ügyben igen, de Móricz Zsigmond tekintetében nem:), az egyik kötelező volt a kettőből, amit nyögvenyelősen olvastam el és nem is ragadt meg bennem túlsok belőle és sajnos semmilyen formájában nem szeretem a Légy jó...-t. Azt hiszem, Móricz nekem túl darabosan ír, nem tudok jobb kifejezést rá, bár a Rokonok c. Szabó István-film után elolvastam a regényt és meglepően tetszett az is:), valamint még az iskolában tanult novellái közül is néhány megragadott. Pl. az, amelyikben az I. világháborúból jön haza a katona, kirabol egy tanyát, megöli a gyerekeket is,de a legkisebbet, a csecsemőt nem bántja, vagy azt, amikor a szegényember elhatározza, hogy a gazdag ember lányának a lakodalmán annyit eszik,hogy kieszi a vagyonából és a vége a szegény ember halála... Ezek sem szívderítőek,de érteni vélem, miért is írt ilyesmiket Móricz. És a hét krajcár..... Voltunk hasonló élethelyzetben családilag, na nem a koldus adta az utolsó fillérjét oda,de hóvégén egy időszakban nagyon össze kellett számolni a pénzt...
Mórához még annyit,hogy szerintem ezeknek a műveknek a megértéséhez - még talán Móriczéhoz is - bizonyos érzelmi intelligencia vagy empátia szükséges,ami nem biztos,hogy megvan egy alsó tagozatos gyermekben - vagy megvan,de nem kerül felszínre.
Szia! Örülök, hogy ebben az ügyben ugyanazon az oldalon tartózkodunk. Én is nagy Kincskereső rajongó vagyok, már alig várom, hogy a kicsimnek (5,5 éves fiú) is olvashassam :-)) A nagy nem szerette annyira, főleg azt nem hogy sokat sírtam közben :-))
A Daninak talán azért volt rossz élmény, merthogy jegyzetelni kellett :-(( Én azért úsztam meg ezeket a rossz élményeket, mert minden kötelező olvasmányt már korábban elolvastam és megszerettem. Az olvasónapló készítés, és hasonló gyötrelmek, már nem tudták megváltoztatni az alapélményt.
Néhány gondolat így kora reggel, nem akarok vitát gerjeszteni, csak elindult bennem egy gondolatsor...
Olvasok egy interjút Rátai Dániellel, a fiatal feltalálóval (3D) és rákérdezve az olvasásra, azt válaszolja, hogy 2.-os korában elétették a Kincskereső Kisködmönt és minden nap 1 oldalt kellett belőle elolvasni, kijegyzetelni és ez nagyon rossz élmény volt, inkább azóta olvas rendszeresen, amióta elvégezte a középiskolát.
Szóval én meg ezt nem értem,hogy a Kincskereső Kisködmön miért olyan borzasztó rossz élmény, illetve azt értem,hogy talán nem 2.-os gyerekekkel kellene elolvastatni, de szegény gyerekek most is vannak a világon és az országban is. Én a magam idejében elolvastam, és azóta is ha beleakad a kezem a könyvespolcon, leveszem, beleolvasgatok és egyre jobban tetszik. Azt hiszem inkább érzelmileg ragadott meg, hogy a tisztes szegénység mellett, a tragédiák (kishúg halála) ellenére aránylag milyen vidám és boldog (nem tudok jobb szavakat) gyerekkor volt az, javarészt a szerető szülőknek köszönhetően.
Azt is fel szokták hozni ellene,hogy már nincs ilyen élethelyzet,de erre azt tudom mondani,hogy mélyszegénység most is van, ha a nagyvárosokban lakó gyerekek és szüleik esetleg el sem tudják képzelni.
Oda jutottam a gondolataimban, hogy valószínűleg úgy vagyok én ezzel a Kincskeresővel,mint ellenkező előjellel A Mester és Margaritával, előbbit nem tudom megérteni,hogy miért nem szeretik az emberek, utóbbit pedig szintén nem tudom megérteni,hogy miért szeretik. :-)
Ez a Hálózat tévé volt, tegnap meg a Csongor és Tündét közvetítették. Nem mondom, kissé rendhagyó előadás volt, de legalább nem unalmas! Vörösmarty szövege gyönyörű, de nem árt odafigyelni. A közvetítés előtt beszélgettek a szereplőkkel, a Tündét játszó színésznőnek igen érdekes (és találó) megjeyzése volt: Csongor és Tünde alig-alig szerepelnek együtt, az előadás nagy részében csak keresik a párjukat. Szerencsére, a végén meg is találják!
Óóóó, ez melyik tévécsatorna volt... és én méééér nem láttam???.... Pedig annyira próbálom figyelni a színházi közvetítéseket.
Most pl. lesz majd a Sok hűhó semmiért (M1, 23.00, jan.2.) és az Egy csók és más semmi (dec.31 M1), mindkettő a Víg előadása. Az elsőt 2-szer is láttam, először Kaszás Attilával, utána Kamarás Ivánnal és a Kenneth Branagh filmje is nagy kedvencem !
A múlt héten valamikor véletlenül kapcsoltam az egyik tévécsatornára, és mit látok? Színházi közvetítést, éspedig Molnár Ferenctől az Olympiát. Be kell vallanom, erről a csatornáról nem is feltételeztem volna, hogy ilyesmit ad, és szidtam a buta fejemet, hogy nem néztem meg jobban a műsort. Sajna, nem ismertem a szereplőket, magát a darabot viszont kb. 20 éve láttam, és igen szép emlékeket őrzök róla. Ezért aztán minden nehézség nélkül követtem a cselekményt. Újra megbámultam Molnár Ferenc szerkeszteni tudását, és azt, hogy minden szereplőnek van legalább egy olyan jelenete, ami az övé. Sajna, nem ismertem a szereplőket, de maga az előadás igen jó volt. Főleg a női szereplők tetszettek, Olympia és az anyja elegáns és szellemes volt, Lina félelmetesen kiváncsi, és a jólneveltség határain belül indiszkrét és firtatózó.
Viszont Kovács kapitány némi csalódást okozott, legalábbis nekem. Elismerem, egy huszárkapitány is lehet kopaszodó, és kissé jelentéktelen kinézetű, de én valahogy nem ilyennek képzeltem. Igaz, annak idején, amikor láttam, Oszter Sándor játszotta, és ez alighanem behatárolta a fantáziámat. Érdekes módon nem emlékszem rá, hogy ki játszotta a címszerepet, de a kedves mamát Vass Éva, éspedig bravúrosan. Ezzel együtt örültem, hogy a mostani előadásból legalább ennyit láttam.
De jó, hogy eszembe juttattad! Kb. két éve terveztem, hogy megnézzem a százhalombattai kiállítást, de folyton elmaradt, aztán elfeledkeztem róla. Most újra elővettem az ötletet, csak kivárom, amíg kirándulóidő lesz.
A sziklakórház nekem eszembe se jutott,pedig voltam ott és a kolleganőmmel csak mi voltunk ott magyarok,a többiek külföldiek voltak.
Még valamit viszont eszembe juttatott a Skanzen. Nem tudom, ismeritek-e Százhalombattán a Régészeti Parkot. 3 évvel ezelőtt voltam ott és előszörre nem tünt túl érdekesnek, csak sétálgattunk a felépített bronzkori,vaskori házak között, de aztán került valahonnan idegenvezető fiatal hölgy és akkor lett igazán jó a kirándulás,csomó érdekes dolgot elmesélt az akkori életről és bementünk egy olyan halomsírba is,amiről a település a nevét kapta, szóval tudom ajánlani. Ez nekünk nyári program volt, hajóval mentünk oda-vissza Százhalombattára, a Régészeti Park után ücsörögtünk lábáztatva és beszélgetve a Duna-parton, aztán valahol a városban találtunk egy kis cukrászdaszerűséget finom fagyikelyhekkel,egyszóval nagyon kellemes nap volt.
Amennyiben egy kicsivel több időtök van a városnézésre, egy Budapest közeli néznivalót ajánlok: a szentendrei Néprajzi Múzeumot "magyarul" a Skanzent. Én órák hosszat tudok ott nézegetni, de más is! Ráadásul az ott dolgozók is nagyon kedvesek, ha látják, hogy csak nézegetni akarsz, békén hagynak, de tavaly készítettek nekem egy csinos kis rongybabát, azóta is gyönyörködöm benne. Valahogy még az állatok is kedvesek: a magyar szürkemarha tehén rohan a kerítéshez, dugja a fejét, hogy vakargassam meg a homlokát, mely invitálásnak készséggel tettem eleget. Egyszóval: aki teheti, nézze meg, érdemes.
