Régóta fontolgattuk többen, hogy szükség lenne olyan topicra, amelyik a nagyobbacska (kb. 6-10 éves) gyerekekről szól, mert sok "régi" fórumozó gyerekeivel együtt "kiöregedett" a várandós-szoptatós-babázós-kisgyermekes topicokról. Pedig ahogy nőnek a gyerkőcök, egyre tágul a világ, egyre több megbeszélnivaló merül fel az emberben. Úgy gondoltam, hogy itt mindenről essék szó, ami ezt a korosztályt és szüleit érinti, vagyis lehet az iskola, szabadidő, különóra, evés, játék és minden, ami belefér...
Nem tudom, a jellegével kapcsolatban mire gondoltál. Ha konkrétan kérdeztek, megpróbálok válaszolni. Kezdetben kicsit általánosítva tudok írni, felhívni a figyelmet, vitaindítónak szánom. Sok "disz"-es szülő kesereg utólag, hogy milyen jó lett volna időben felfedezni a problémát. Egészen konkrét esetekről, tünetekről is beszélgethetünk. Szívesen segítek.
Egy általános iskola első osztályában 20-25 gyerek közül átlagosan két-három küszködik komoly olvasási, írási, számolási gonddal. Egyre több iskolában ismerik fel: a diszlexia, a diszgráfia és a diszkalkulia nem lustaság vagy butaság, hanem sérülés okozta állapot.
Az olvasási nehézség gyakran társul írási zavarokkal (diszgráfia). A diszkalkulia, vagyis a matematikatanulási nehézség ugyancsak hozzákapcsolódhat az előző két problémához, de nem feltétlenül. Mindháromnak kialakulása enyhe idegrendszeri károsodásra vagy külső körülményekre vezethető vissza. A diszlexiások esetében például 7-10 százalékra tehető azok száma, akik születésük során vagy kisgyerekkori betegség következtében váltak sérültté. Nagy részük problémái viszont külső okoknak tulajdoníthatók. Ilyen például, ha a kisgyermeknek nincs elég lehetősége az aktív szókincs gyakorlására. Gyakran sablonos kérdés-felelet formájában zajlik egy-egy beszélgetés velük, igen-nem válaszokkal. Az esti mese helyetti televíziózás csökkenti a vizuális képzelőerő és a beszédkészség fejlődését. A korai beiskolázás is szerepet játszhat a probléma kialakulásában. Ugyanis a gyerekek hat és fél-hét és fél évesen sajátítják el a szem egy pontra fókuszálásának képességét, ekkor kezdik kihallani a hangokat egy-egy szóból. Ok lehet a gyorsított olvasástanítás is, amely nem veszi figyelembe az egyéni tempót. A jó olvasás megtanítható lépésről lépésre, az elrontottat visszabontani már jóval nehezebb. A szóképes helyett pedig köztudomásúan hatékonyabb a hagyományos szótagoló-hangoztató-elemző módszer. A terápia csak az okok felderítése után kezdődhet. A kezelés hatékonysága érdekében nem szabad arra várni, hogy "majd csak kinövi a gyerek". A terápia annál sikeresebb, minél korábban ismerik fel a bajt. A legszerencsésebbek az óvodából kiszűrt gyerekek. Rosszul járnak azok az elsősök, akiknél január környékén veszik észre, hogy baj van. Nem beszélve azokról, akikről csak harmadik-negyedik osztályban derül ki, hogy nem tudnak írni, olvasni vagy számolni.
Lehet, hogy én ismerem őket, de a jelen lévő többi szülő nem feltétlenül!
Minden felnőtt kap majd egy papírost, név+szám párosítással, hogy szükség esetén azért a nevükön szólíthassák a gyerekeket. De ezt nem bátorítanám, hiszen az a tortaosztásnál kivételezésre adhat alkalmat.
A számok különösen hasznosak lesznek a zsúron megrendezett sport- és egyéb versenyek lebonyolítására. A verseny önmagában is igen kedvező formája a jó hangulatú társas együttlétnek!
Célszerűnek tartanám, ha ezt a verseny+rajtszám asszociációt az élet minél több területére kiterjesztenénk, hiszen az iskolai nemfelvételinél is nagyszerűen beválik.
Gondolkodtam én is ezen a beszámozáson és arra jutottam, hogy ez tényleg csak első "ránézésre" hat visszatetszőnek. Ugyanis szerintem itt a számmal nem a személyt jelölték meg, csak a nemfelvételizés sorrendjét. Ami azért nagy különbség. Mint a sportolóknál. Ott is sorszám szerint indulnak pl. a síelők, de attól még amúgy a nevükön emlegetik őket. Biztos Shiro-éknál sem egyeskének szólították behívás után a gyereket.
Köszi, hogy a pedagógusok nevében is kikéred magadnak, ez biztos jól megnyugtatja őket. Megnyugtat engem is, mint pedagógust.
Esetleg olvasd még 1x vissza a hozzászólásaimat: nem hinném, hogy bármilyen általánosítás szerepelt volna bennük. Két kokrét helyzetről volt szó: (1) a gyermekek beszámozásáról, (2) egy jól elcseszett értékelésről matekórán.
Szerencsére azóta már tudom, hogy a beszámozás egészen egyszerűen elkerülhetetlen volt... És meggyőzhető vagyok abban a tekintetben is, hogy helyes (sőt: elkerülhetetlen!) az egyest bevésni egy kisgyereknek, aki amúgy tudja a szorzótáblát.
Jaj, szegényke... Hát nem vagytok könnyű helyzetben. Nem is értem azt a tanítót, hogy van szíve ilyen kicsi gyereknek ilyen apróságért mindjárt egyest adni. Adna pumuklit (mint a barátnőméknél) vagy mittudomén, mit... De az év közbeni jegyosztogatást nem tiltja a törvény? Vagy csak a bizibe tilos jegyet adni? Tényleg nem tudom, hogyan van, most nincs időm jogszabályokban bogarászni.
Ja, az tényleg teljesen más... Akkor megnyugodtam, hogy abban a bizonyos suliban valóban _kizárt_ volt bármilyen más lehetőség, mint a gyerekek beszámozása. :>
Hogyan kapott jegyet???A tájékoztatójuk tele van jegyekkel!!!Ők kapnak jegyeket; félévkor és év végén van szöveges értékelés. De az is olyan jegy-gyanús", hiszen neki pont' ez a fájdalma most, hogy tavaly "kiválóan megfelelt" volt (a kis barátnőjével), és most attól tart, hogy ezek után ő nem lesz az...És tudod, ezek érzelmek, tehát szavakkal (észre, értelemre ható nyugtatgatással) nem sokra megyek. Ne gondoljátok, hogy ez az állandó beszédtéma, csak naponta nem tudom hányszor tér vissza ide és olyankor nagyon foglalkoztatja, bántja.
(Tavaly a gyakorlójukra kaptak matricákat. Idén már nem akart adni a tanító néni, de a szülők kérésére - mármint sokak szerint, mivel ezeknek örültek a kicsik, szívesebben gyakorolnak így - csak ad matricát.)
Tényleg, hogy a búbánatban kaphatott jegyet 8 évesen??? Nálunk hála Istennek, semmi ilyesmi sincs, százalék sem. Sőt fekete pont se nagyon. Ha nem jó a feladat, csak "láttamot" kap, csillag nélkül. De csillagot sem csak a hibátlan feladatra kapnak, így aztán tiszta csillag minden. A sima "L" betűhöz már több, mint a fele hibás kell, hogy legyen :-))). Nem is szegték még a kedvüket, no szorongás, félelem, lelkiismeretfurdalás. Sőt, tegnap pl. a tanítónéni szabályosan lebeszélt a leckeírásról, mondván, hogy hagyjuk bébkn szegényeket, mert biztosan fáradtak (tojáslabirintusban voltak).
Szerintem valahogy bagatellizáld el a dolgot, meséld el, hogy anya és apa is így tudta annak idején, mégis aztán megtanulta, vagy ilyesmi.
Igen, de náluk nem ABC sorrendben hívták be a gyerekeket, hanem jelentkezési sorrendben. Ezt viszont a másiknál nem tudták megtenni, mert minden gyerek egyszerre jelentkezett a szülői értekezlet után kellett leadni a jelentkezési lapot. S.
Mondjuk azért az egyes kitételt én sem értem, mivel negyedikig nincs osztályzás. Persze százalékokat az enyimek is kapnak, de még nincs mellé írva a jegy. A féléves értékelés meg nem aláhúzogatós izé volt, hanem komplett kisregény a gyerekről.
Én azt sajnálom az egészben a legjobban, hogy az egyessel azt az "üzenetet" kapja a gyerek, hogy nem tudja a szorzótáblát... És így azt tapasztalja, hogy hiába a sok gyakorlás (amit ő kér, hogy kérdezzem ki), lám, nem ér semmit. Tudom, sokszor így van ez a felnőttek életében is, de tudjuk, hogy a gyerek nem kicsi felnőtt... De majd túlteszi magát rajta, segítek neki.
Megkérdezném, hogy tudsz valami pozitívat is mondani a pedagógusokról, vagy kizárólag általánosítani tudsz, és dehonesztáló megjegyzéseket tenni róluk?
Én a nevükben is kikérem magamnak, hogy mindegyik iskola borzalmas, embertelen és személyiségi jogokat sértő dolgokat cselekszik, mint ahogy azt is, kizárólag embertelen és szakmailag alkalmatlan tanítók oktatnák a gyermekeinket. Ahogy azt is kikérem magamnak, hogy azért mert valamiről nem ugyanazt a véleményt valljuk itt többen, mint te, azért mi nem vagyunk képesek tisztán látni, kiállni a vélt vagy valós jogainkért, és kizárólag "zombi" módjára cselekszünk.
Ennyit tud az iskola, ennyit tud a pedagógus, sajnos...
És mondjuk például ezért van, hogy nem jeggyel, hanem szövegesen kell értékelni a gyermekek teljesítményét. Persze csak év végén... (És hát tudjuk azt is, mennyit ér a legtöbb suliban alkalmazott szöveges értékelés -- azzal az erővel jegyet is ugyanúgy adhatnának.)
Nálunk nagy a bánat...Tegnap a nagyfiam (8) sírva jött haza, mert kapott egy 1-t...Matematika, szorzás. Megnéztem a füzetét, így nézett ki: első 4 helyes, utána elakadt és csak 2.. és 1.. számok voltak; elmondása szerint gyorsan kellett leírni az eredményt, ő elakadt és a maradék 5 feladat így nem lett jó. Kikérdztem a szorzásból, bennfoglalásból, kijelenthetem, 1-2 kivétellel tudja. Viszont az tényleg igaz, hogy picit gondolkodnia kell...
