akkor csináltam egy ilyet: http://kriptozoologia.freeblog.hu nem ígérem, hogy gyakran fog frissülni, mindenesetre számítok a témafelvetéseitekre. btw van az írás vége felé néhány újdonság ahhoz képest, amit ide a fórumba raktam.
Kicsit még fordítgattam az alant lévő forrásokból, ha nem bánjátok nagyon.
Szóval az óceánszonográfia legdrágább, egyben viszont leghatásosabb eszközei a tengerfenéken húzódó kommunikációs kábelekre aggatott hidrofonok (speciális vízalatti mikrofonok). A 60-as években a US Navy fejlesztette ki és használta a SOSUS-t (SOund SUrveillance System) a világ minden részén, természetesen hadi célokból; a hidegháború végével viszont fele-fele arányban átengedte a technikát a civil tudományos kutatásnak is.
A NOAA (National Oceanic and Atmospheric Administration) 1991 óta sikeresen használja mélytengeri vulkánkitörések, vulkanikus rezgések megfigyelésében éppúgy, mint pl. különböző bálnafajok jelenlétének és mozgásának tanulmányozásában. Ettől függetlenül a SOSUS használata korlátozott, egyrészt azért, mert az általa készített felvételek között sok a nem nyilvános, katonai jel, másrészt mert a SOSUS hidrofonjainak elhelyezését elsősorban még mindig a katonai célok határozzák meg és a rendszer természetesen messze fedi le a világóceánok egészét. A kábelek jóvoltából a SOSUS-ban real-time lehet hallgatózni, cserébe viszont mocskos drága: a kezdetektől eddig beleölt pénz összességében már több, mint 16 milliárd dollár.
A NOAA a kábelekkel nem elérhető óceánterületeken hordozható hidrofonokat alkalmaz, amiket a 90-es évek közepén a SOSUS sikerén felbuzdulva fejlesztett ki. Előnyük, hogy teljesen önállóak, bárhol le lehet dobni őket, a SOSUS-hoz képest relatíve olcsón bevethetők és azzal megegyező minőségben veszik a jeleket. Hátrányuk, hogy a hangokat csak kiemelés után, felvételről lehet meghallgatni, de remélik, hogy a műholdas távközlés fejlődésével rövidesen az online követés is megoldható lesz.
A SlowDown-t és a Bloop-ot az utóbbi módszerrel rögzítették, mindkettőt az egyenlítői Csendes-óceán mélyén. A SlowDown-t 1997. május 19-én kapták mikrofonvégre. Mint ahogy az elnevezés is utal rá, a frekvenciája 7 percen keresztül folyamatosan, lassan csökken (a honlapon közzétett felvétel az eredeti 16-szorosan felgyorsított változata), az amplitúdója pedig akkora volt, hogy három, egymástól független hidrofon is érzékelte, ami ebben az esetben mintegy 2000 km-es körzetet jelent. A Bloop-ot 1997 nyarán többször egymás után is sikerült rögzíteni. A hang frekvenciája több mint egy percig emelkedik folyamatosan (a felvételt ugyancsak 16-szorosára gyorsították) és 5000 km-es körzetben rögzítette több hidrofon is. Mindkét hanggal kapcsolatban szűkszavúan csak annyit jegyez meg az oldal, hogy eredetük ismeretlen, illetve a SlowDown-nál még annyit, hogy azt az egy alkalmat kivéve sem előtte, sem utána nem hallottak hasonlót.
A leírásból egyértelműen látszik, hogy ezeket a hangokat nem lehet metánbuborékok vagy egy arra úszó halacska farokcsapásának számlájára írni. Bármennyire is jól vezető közeg a víz (a hang ötször gyorsabban és hatvanszor távolabbra terjed benne), ha állat adta ki ezeket a többezer km-es körzetben hallható, hosszú percekig tartó, folyamatos, alacsony frekvencián megszólaló hangokat, akkor annak legalábbis bálnaméretűnek kellett lennie.
Az biztos, hogy a mélytenger egy kurva érdekes hely.
Nem tudom, hogy mit aggódtok... :) Linkeljétek be a "Korábbi civilizációk jelei" c. topikba, és ott majd adnak rá megnyugtató választ. Azt az érvet, hogy az U.S.Navy sem tudott mit kezdeni vele, sokak csak elterelésnek fogják mondani... (lásd Piri Reis térképe...)
Ez tényleg nagyon érdekes, különösen a "Slow down" tűnt nagyon hátborzongatónak. A "Bloop-ot" én nem találtam annyira furának, hiszen ez lehet éppenséggel egy nagyobb buborék is, mondjuk metán vagy ilyesmi.
Kicsit gugliztam. Erről a haditengerészet alkalmazásában álló mélytengeri hangfelvevő cuccról itt lehet többet olvasni: SOSUS
Itt vannak a hangok, amiket lehallgatóztak vele: földrengés, vulkánkitörés, hajók, bálnák. Nagyon érdekesek egyébként, hang mellett rajz, részletes magyarázattal. És a lista végén ott az a bizonyos két hang, amit nem tudtak beazonosítani: "Slow Down" és "Bloop". Nincs elfogadott magyarázat. (QuickTime kell hozzá)
A cikk témája az a tengerfenéken húzódó kábelrendszer lenne, amit először katonai célokra (hajók és tengeralattjárók felderítése, kommunikáció) és távközlésre használtak, majd utóbb, a hidegháború múltával rájöttek, hogy kiválóan lehet vele a szeizmikus mozgásokat vagy éppen a bálnák mozgását és hangját figyelgetni.
Eztuán jönne az érdekesség, hogy 1997 nyarán ezek a Csendes óceán fenekén lévő érzékelők különös hangok sorozatát rögzítették. Az egyik, május 19-én fogott hang különösen hangos volt, hét percen keresztül tartott és három, egymástól távol lévő szenzor is érzékelte. A kutatók állítólag soha nem hallottak előtte ilyen hangot és azóta sem tudták beazonosítani.
A folytatás a Fate ehavi számában. Ha elküldi valaki, lefordítom.
Nem, vagy nem teljesen. Nagy-Britannia hiedelemvilága már a kora középkortól nyüzsög a kísérteties "fantomkutyáktól". A sziget minden tájékán más a nevük (Old Shuck, Dando, Barguest, Padfoot, Hooter, Guytrash, Mauthe Dog stb.) Konkrétan Doyle regényének ötletét a dartmoori mocsár fantomjáról szóló helyi történetek ihlették.
Nekem az volt furcsa, hogy egy girhes prérifarkas megöl, elhurcol, és szétszed egy pásztorkutyát úgy, hogy nem hagy a fajára jellemző. első látásra felismerhető nyomokat. Egy farmer és a lánya, akik meg aki nyilván több száz prérifarkast láttak már életükben, nem ismerik fel...
A filmet én is láttam, és némi tűnődő fejcsóválásra késztetett. A maradványokról (legalábbis amit bemutattak) még én is rájöttem, hogy kutya. Alig hinném, hogy egy birkatenyésztőnek ne lenne juhászkutyája, de egészen biztos, hogy látni látott már kutyát. Úgyhogy alig hinném, hogy egy ebbel szaladt volna az állatorvosi egyetemre.
De a NatGeo-nak minden, kissé kétes esetben ez a hozzáállása. Nem a kétkedése zavar, az természetes egy nem igazolt jelenségnél, hanem a lekezelő modora.
Megtörtént eset. Pár éve kétszer is leadta a Duna tv az erről szóló francia dokumentumfilmet. A dok film annyiban tért el az egyébként kiváló francia mozifilmtől (Farkasok Szövetsége), hogy ebben a lény egy kitenyészett hibrid volt, egy kutya-farkas keverék. Eredetileg is egy lázadó szekta volt a hunyó, és a megye fővadásza volt a lény megalkotója, a mozifilmben ez pedig a gróf úr volt. Szóval ez a fővadász híres kutyatenyésztő volt, Rotweilereket, és Briardokat tenyésztett. Ez utóbbi még az előbbinél is robusztusabb, már önmagában is rémként hat egy laikusnak*. Na ez a vadászpofa a farkast, a rotit, és a Briardot keverte össze, amelyből született lény örökölte a Briard rettentő méretét, a Rotweiler idomíthatóságát, valamint pofa és egyéb izomzatát, és a farkas szívósságát, vadságát. A dokfilm szerint rettentő lényt alkotott; 110kg-os dög lett, a ráaggatott testpáncéllal, és rémísztő maszkkal együtt másfél mázsa, tehát egy kisebbfajta tank, amely a földkerekség legvadabb ragadozója, egy torzszülött kutyaféle volt. A dokfilmben a fővadász úr ráadásul még perverz is, a szerencsétlen áldozatokat még meg is..hm.. szóval nem tudom ide mi a jó szó, maradjunk az állatias jelzőnél: meghágta a szerencsétleneket.
Egyébként ha felidézzük a mozifilmet, akkor ott a gróf úr (Vincent Cassel) pincéjében láthatók a kennelek, és bennük nagytestű fekete kutyák(Briard?)kal. Nézzétek csak meg!
*Jópár évvel ezelőtt járta egy városi legenda; egy betörőpáros járta a lakásokat, s mindenhol becsöngetéssel próbálkoztak. Ahol nem nyitottak ajtót, ott szabad volt a vásár. Jött a következő lakás, becsengettek, kijött egy nyolcévesforma kisfiú, kérdezték
-ki van még otthon?
-A kisfiú; a húgom, és a Sanyi.
-Hát a Sanyi mennyi idős?
-Ötéves..
Erre felbátorodva berúgták az ajtót.. vesztükre, mert Sanyi egy ereje teljében lévő Briard volt...
