Most például olyanokat írkálok, amiről még életemben nem beszéltem senkinek. Az az igazság, hogy magammal se voltam teljesen tisztában. De annyira már letisztult a kép, hogy mit szeretnék, azaz mire lenne szükségem.
Hmmm...
Nem vagyok egy nyitott fajta. Azaz, tudnék az lenni, csak "megfelelő" társaság kéne hozzá. Csönd, nyugalom, normális emberek, stb. (mint itt pl. és ezt nem hízelgésképpen mondom)
Azt mondják, az ismerkedésre az olyan helyek jók, mint pl. a disco. Namost én nem járok oda, mégpedig azért, mert egyszerűen nem tudnék oldottan viselkedni. Azon kívül, mondtam is, hogy nem igazán volna kivel ilyen helyekre járkálni. De nem innen indult a dolog. Úgy egyáltalán a kapcsolataim nincsenek teljesen rendben. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, mert egyszerűen TUDOM, hogy vannak nálam sokkal nagyobb seggfejek is, de valahogy soha nem találtam még egy olyan barátot se, akivel egyáltalán erről beszélhettem volna (legalábbis úgy igazából). És ez tényleg egy rejtély számomra, mert nem igaz, hogy nem lehet velem kijönni - sokaknak sikerült. Csak nem jutottunk el "olyan szintre", hogy igazán komolyan vegyenek, vagy nemtom.
Persze, igaz,hogy nem adok ki túl sokat magamból, mert nekem ahhoz kölcsönös bizalom kell - ha azt látom, vagy érzem, hogy visszafelé nem menne ugyanez, akkor képtelen vagyok igazából megnyílni. Ha megpróbálom, akkor vagy értetlenség a válasz, vagy kb. két percig tartó figyelem. És a vége persze ugyanaz: nem jutok sehova. És csak emésztem magam tovább. (Azt hiszem, ha az ember emiatt már nem tud aludni és alig eszik, azt hívják depressziónak.)
Hali!
Hát...nőnemű lény annyi van, hogy csak na. Az a baj, hogy én nem járok olyan helyekre, ahol össze lehetne velük jönni, mert nincs is kivel (az én "haverjaim" se járnak olyan helyekre, ők máshonnan szerezték be), és akkor eljutottam oda, hogy az én elfuserált életemben minden mindennel összefügg.
Hú, nem tudom, hol kezdjem...
Na majd mindent szép sorjában.
Tegnap annyira magam alá estem, hogy majdnem írtam neked egy mailt:) (De ez csak azután jutott eszembe, hogy lefeküdtem - ugyanis nem tudtam elaludni, és az agyam nem bírt kikapcsolni)
Igen,én is észrevettem ezt,de pont azért kellenek az ilyen bulik,hogy elfelejtessék vele a történteket.
Most megyek vacsorázni,meg az Öcsémet ideengedem egy picit,de majd még visszajövök,legalábbis megpróbálok!Addig is szia!
