Keresés

"A szlávok voltak a sztyeppei népek segédnépei és szolgái."

Itt meg egy történész követne el harakirit valami alkalmas eszközzel.

(Lásd előző hsz-t: Elba, lengyelek, novgorodiak vagy Macedónia.)

"...azaz magyar előd uraiktól szavaikat."

Az Elbánál, meg a Balti-tenger partján, meg Novgorod környékén.

Arrafelé tényleg sok szláv törzset "igáztak" le a magyarok vagy az elődeik. :-DDD

A vojevoda nem jelent küzdelmet. Ő csak irányítja a saját csapatait a küzdelemben.

"A vezetni szó meg beleképzelés, vagy a szlávok ilyen áthallással vették át nyugati türk..."

Számos mai szláv nyelv csak "képzeleg", amikor használja a vodity szót. :-DDD

"Происходит от праслав. *voditi, от кот. в числе прочего произошли: др.-русск., ст.-слав. водити (др.-греч. ἄγειν), русск. водить, укр. води́ти, болг. во́дя «вожу», сербохорв. во̀дити, словенск. vóditi, чешск. vodit, словацк. vodiť, польск. wodzić; восходит к праиндоевр. *wedʰ-. Связано чередованием с веду́, вести́. Родственно лит. vadýti, yadaũ, латышск. vadît, vadu, авест. vāđayeiti «ведёт», vađrya- «на выданье (о девушках)», ирл. fedim «веду, несу»..." (Vasmer)

Aki ilyen szinten nem tud oroszul, az nem próbálkozzon ilyen "szomagyarázatokkal".

Ilyen egyszerű! ;-P

Semmi nem bizonyítja az átvételt. Történetileg meg pláne. A szlávok voltak a sztyeppei népek segédnépei és szolgái. Hogy a görögök leírták a torzult jövevényszavaikat, még nem jelet semmit.

Ennyi az igazság.

Jav.:

viaskodás.

Mi -- laikusok -- már számtalanszor elmondtuk, hogy mit gondolunk ezekről a szófacsarásokról. :-DD

Ideje lenne szakemberekkel konzultálni ;-)))

További sikeres vajódást!

Ui.:

Bájos! Baj = "A szerb-horvát boj (‘párviadal’) átvétele..." stb.

Magyarul is küzdelem, küzdés, viskodás.

A vezetni szó meg beleképzelés, vagy a szlávok ilyen áthallással vették át nyugati türk, azaz magyar előd uraiktól szavaikat.

Vajódik / bajódik hajdani szavainkban, a v/b - szókezdő hangzók egyaránt előfordulhattak az egykori magyar nyelvben.

A bajlódik szavunk + "l" hang bekerülésével alakult ki, mint a hajt - hajlik szóban (ma ezt az -l elemet gyakorító képzőnek határozzák meg). Érdekesség, hogy a szintén hajt igéből kialakult hajdú szavunknál szintén hiányzik a "+l"  hang, hiszen a szógyöknek többes jelentési vannak. Ez az analógia is erősíti, hogy a VAJDA szavunk a BAJ/VAJ/VÍA - VAJÓ+DIK  hangalakból alakult ki.

Ha ezt véletlenül elolvasná egy szlavista, akkor itt helyben szíven szúrná magát a tollával. :-(((

A vojevoda arrafelé egy teljesen jól értelmezhető, összetett szó (harcos + vezetni), ami jóval korábban dokumentálható, mint legkorábbi magyar előfordulás. Plusz a korai magyar előfordulások pont szlávosan kerültek rögzítésre. Tök vicces, hogy tovább erőlteted ezt a kezdetleges szófacsarást, csak azért, hogy "bizonyítsd": semmit sem vettünk át a szlávoktól!

Az is világos, hogy soha a büdös életben nem fogsz cikket írni, de legalább a Nyest-nek írhatnál egy olvasói levelet, amiben kifejtenéd az elképzeléseidet. Rögtön kiderülne, hogy tényleg ráleltél valamire vagy csak képzelegsz...

"Palóc nyelvjárás szerint ó = ou"

Igen, ez mutatja a kora iformát, amikor kezdtek elkülönülni a hosszú és rövid magánhangzók, ebből lett aztán a hosszű ó.

Már csak érteni kellene, hogy mit idézgetsz.

https://core.ac.uk/download/pdf/19329751.pdf 27.oldal

"4.2.6. A hosszú magánhangzók

Jelenlegi ismereteink szerint az ősmagyar korban, különösen annak első felében még nem voltak hosszú magánhangzók. Az illabiális utótagú diftongusok egyszerűsödése (monoftongizálódása) hosszú á-vá és é-vé (illetőleg í-vé) az ősmagyar korszak folyamán már nyilván elkezdődött, és a korszak végére nagyjából befejeződött (a példákat l. az előző részben). Erre az is utalhat, hogy a szóvégi rövid ™-t és e-t tartalmazó jövevényszavak hanghelyettesítés révén szóvégi hosszú á-val és é-vel illeszkedtek be a magyarba. Ez egyben a szóvégi á-k és é-k gyakoriságát is növelte."

Ősmagyar kor - honfoglalás előtt, ómagyar kor honfoglalástól 1526-ig, csak hogy a hülyék is értsék.

Vajódik, bajódik, bajlódik + l hang bekerülésével.

Össze illik minden.

Palóc nyelvjárás szerint ó = ou

Palócosan a vajúdó, vajú-ód-ik szavaunk így néz ki a11. században: VAJOU+ÓDIK, főnév képzéző "A"-val: VAJOU+ÓD+A = Vajúda, lerövidülve Vajda, szlávosan kiejtve pontosan Vojvoda.

"hiszen "a régieknél még némely más -ód-ik, -od-ik végű refl. igék­ nek is volt sz-es mellékalakjuk"

"(vajuszik, vajutt, vaj-utság (mind MA.); vayonni NádC. 550, (az ErsC. megf. helyén wayodny); nem éle, hanem vajuvék Tel: Evang. 111:365 (idézi Rév. 868, 899).)"

SIMONYI ZSIGMOND

Latin betűkkel írták. Amúgy meg pont a palóc őrizte meg a rövid formákat. Úgy hivatkozol rá, hogy gőzöd sincs hogyan is beszélnek a palócok.

Te nem tudod. :)))))

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=158307390&t=9245456

1. A palóc nyelvjárásról

1/2. Fontosabb kiejtésbeli sajátosságok:

•  szélesebb ajakréssel ejtett (illabiális) a; (jele: â)
• ajakkerekítéses (labiális), ó hang felé hajló á; (jele: ā)
• zártabb ajakkal ejtett e; (jele: ë)
• kettőshangzók (difftongusok):

ó = ou
ő = öü
é = ië

• szűkebben eltett magánhangzók (ú → szűk ó; ű → szűk ő)

a_paloc_nyelvjarasgyujtesrol

Bodolai Előd

https://www.google.com/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=&ved=2ahUKEwiQnIew_8jwAhXvhv0HHaonB9YQFjACegQIAhAD&url=http%3A%2F%2Fwww.ffg.hu%2Faloldalak%2Ftehetseghid_elektronikus%2Fkarancssag_nyelvjarasgyujtemeny%2Fnyelvjarasgyujtes%2Fbeszamolok%2Fa_paloc_nyelvjarasgyujtesrol_bodolai_elod.pdf&usg=AOvVaw0hweXiuHShbwt1oMUhK-tr

Igen.

És nézd meg, a magyar nyelv korabeli hangzókészletét mennyire fedi le az akkori latin ABC. :)))

"A kora-középkorban ilyen ABC-vel írták volna le a magyar hosszúhangzós, palócos, tájnyelvi stb. szavakat?

Még betűk sem voltak hozzájuk! :))))"

Latin betűkkel írták. Amúgy meg pont a palóc őrizte meg a rövid formákat. Úgy hivatkozol rá, hogy gőzöd sincs hogyan is beszélnek a palócok. 

https://core.ac.uk/download/pdf/19329751.pdf 44.old

"A hosszú magánhangzók változásának időbeli lefolyását nem könnyű megállapítani, hiszen a források még ebben a korszakban sem jelölik következetesen a magánhangzók hosszúságát. Ezért ebben az estben is a későbbi nyelvjárási helyzetből lehet visszafelé következtetni egyes tendenciákra. Az ómagyarban a rövid nyílt e > hosszú nyílt ē változással (pótlónyúlással) létrejött ē a szótári tövek részévé is vált: kēz : kezek, jēg : jeges. Ezek a nyílt hosszú ē-k idővel a palóc nyelvjárás egy részének kivételével é-vé záródtak (ē > é): kéz : kezek, jég : jeges. A változás kiindulási területét és kezdetét nem tudjuk megállapítani. A 16. századtól keletkezett nyelvtanok közül több is nyelvi tényként említi a hosszú nyílt ē hangot. Ezekben különböző jeleket alkalmaznak az ē és é elkülönítésére: ęles [ēles] (= éles), fèl (= fél ), fél [fēl] : felet. Geleji Katona István szerint a palócokat erről a hangról azonnal meg lehet ismerni. 18. századi nyelvtanaink szerzői is általában nyelvjárási jelenségnek tartják, ezért feltételezhetjük, hogy a hosszú nyílt ē fonéma a középmagyar korban (a palóc kivételével) fokozatosan eltűnt a magánhangzórendszerből. Erős nyelvjárási különbséget tükröz az é ~ í kettősség is (kemény ~ kemíny, méreg ~ míreg). Ez szabályszerűen csak olyan é hangokat érint, amelyek nem ē-ből záródtak. Az í-zés (ami már a középmagyar korban is erősen nyelvjárási jegy volt) két nyelvjárásterületre jellemző. A nagyobbik a Tiszántúl és az ehhez csatlakozó északkeleti-keleti területek. Az ide köthető í-zés már ómagyar kori emlékekben is megfigyelhető (Döbrentei-kódex, 1508), de a Szatmár megyei Szinyérváralján született Sylvester János is í-ző nyelvjárásban fordította le az Újtestamentumot (1541): nipnek, righen, vigre. – Az í-zés kisebbik területe az ÉszaknyugatDunántúl, erre írásos adatok is utalnak: 1583 nyszthewnk (= néztünk). Több nyelvjárásban, így a Dunántúlon, északkeleten, a középső területeken és Erdélyben is megfigyelhető volt a középmagyar korban az ó ~ ú és ő ~ ű kettősség: 1563 Hegyk (= Hegykő), 1589 üket (= őket); 1772 gyanó (= gyanú), 1715 Lu Uczaban (= Ló utcában). Feltehető, hogy ebben a korszakban (de újabb kutatási eredmények szerint talán már a 15. század végén) indult meg több nyelvjárásban is a középső nyelvállású hosszú magánhangzók (ó, ő, é) diftongizálódása (kettőshangzóvá válása), de a korabeli források ezt a jelenséget nem jelölik. Csupán a 19. századi tudatos nyelvjárási feljegyzések szolgáltatnak biztos adatokat erre a változásra. "

jav.:

A kora-középkorban milyen...

A kora-középkorban ilyen ABC-vel írták volna le a magyar hosszúhangzós, palócos, tájnyelvi stb. szavakat?

Még betűk sem voltak hozzájuk! :))))

"Ízlelgesd:"

Te meg próbálhatnád megérteni. Kedhetnéd az abc-vel: A<>B.

Ízlelgesd:

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=158306876&t=9245456

"Nem tudhatod mennyi idős!" 

 Nem feltételezheted, hogy nem változott annyit 500 év alatt mint a hodu utu rea.

":)))"

BIA + TORBÁGY

Bia legkorábbi írásos említésére 1192-ből van adatunk: a Torbágyerdő alatti BIUai szerepel egy birtokösszeírásban. Bronzkori földvármaradványokat találtak Bián, a Pap-réti dűlőben. Ugyancsak Bián honfoglalás kori településmaradványokra is bukkantak.

BAJA

Az ótörökben csak a bay szótő rengeteg jelentésének valamelyike jöhet szóba.^[7] Legkorábbi ismert birtokosa a Bajai család volt, majd 1474-ben Mátyás király a Czobor családnak adományozta.

Nem tudhatod mennyi idős! :)))

A szó továbbra sem a "Hodu utu rea"-val egyidős, hanem 500 évvel későbbi. Nem ugyanazok a hangtani sajátosságok jellemzik őket.

"Kazinczy Ferencz s Kazinczy Gábor a következő szokatlan alakok­ kal is élnek: igyekszém Kaz: Műnk. 111:83, IX:71, igyékszék Kaz: Pyrk. 11, igyekszének Kaz: Reg. 72, igyekszö Kaz. Gáb. "Tudomány Tár" 1841. VIII:303).* Igyekvőm, igyekvő CzF.
mosakszik e h. mosakodik (Arad).

Ide tartozik, csakhogy más reflexiv képzéssel, vajúdik, melyet ma ezen tőből szabályosan végig ragozunk (v. ö. vajúdók Rév. 867. vajódó Kónyi: Ábel 76). De régente olyan volt a ragozása, mint a cselekedik igéé. V. ö.

vajuszik, vajutt, vaj-utság (mind MA.); vayonni NádC. 550, (az ErsC. megf. helyén wayodny); nem éle, hanem vajuvék Tel: Evang. 111:365 (idézi Rév. 868, 899).

Hasonló ige volt régente séríídik v. sérödik és sérszik, mely immár mind a két alakjában elavult s a sérül igével van helyet­ tesítve, de nyelvemlékeinkben gyakran előfordul. V. ö.
nem séreznek (olv. séresznek) meg: non demolientur, BécsiC. 206, nem serzik meg: non otfendit MünchC. 193; meg nem seruec NagyszC. 220, megsérvék Bethl. Élet. 238, sérüvés Zvon: Post. 11:402 (másoknál sérvés, sérés) sérütt (igen gyakran) meg ne serwgyem ErsC. 5., meg ne sérüdgyék Pázrn: Kai. 483; - az inak meg sérod- nec Mel: Herb. 82; sériidhetetlen Pázni: Pr. 756 stb., meg-sérodés, Bátai: LelkiPrób. 64. - (A palóczok azt mondják: megsérül, Debr. megsértődik, megsértette magát, Arad vid. megsérzett a kezem. Aradon azt is mondják: sérvés a háta, megsérvesedik.)
A régieknél még némely más -ód-ik, -od-ik végű refl. igék­ nek is volt sz-es mellékalakjuk"

SIMONYI ZSIGMOND.
ELSŐ KÖTET Tüzetes MAGYAR HANGTAN ÉS ALAKTAN. Történeti alapon 1895

A vajustzikot még a Czuczor sem ilyen értelemben hozza, a példamondat meg Heltai Gáspártól van a 16. századból, nem a 11-ből

Fakó:

"Evvel éppen azt bizonyítanád,hogy a konstaniinoszi  bés formulát a bolgároktól ismerhették a bizánci diplomáciába. És az eredeti méltóságnév nem szláv eredetű lehetett. Könnyen lehet,hogy levédi sztori a kazár adatközlőktől származhatott. Akik számon tartották az eseményt, mint a kazár uralkodó egy fontos diplomáciai tervét. És ők említették a biborka által a leírt formuláját."

Igazából a Dimitr Polemarchos (Димитър Полемарх) nem sok mindent bizonyít. Talán csak annyit, hogy az író (unoka) szépen tükörfordította a nagyapja eredeti bolgár címét ("A Polemarchos név azért érdekes, mert legalább 2 bolgár bizantológus gondolja úgy, hogy ez a kifejezés a bolgár vojvoda tükörfordítása (превод-калка) lehet.")

1. "...a bolgároktól ismerhették a bizánci diplomáciába." Pipa

2. "És az eredeti méltóságnév nem szláv eredetű lehetett."

    Még akár ez is lehetett, de erről semmi adatunk nincs. Annyi biztos, hogy 950-re Aszparus bolgárjai szépen

    elszlávosodtak, erre volt ~150-170 évük. És a DAI idejében már használták a totál szláv vojevodát.

    (Lásd még Codex Suprasliensis (X. sz.), Codex Marianus (XI. sz. eleje), plusz Manasses műve (~1187). Bolgár

     etimológiai szótár.)

3. Az egész sokkal korábbi mind a magyar vajda első előfordulása.

4. Innentől kezdve számomra egyértelmű, hogy helyes a magyar szótár elképzelése. 

    (Lásd Vajda leírásának változását az oklevelekben 1285 és 1390 között.)

Etimológiai szótár:

"A két nyílt szótagos tendencia kétszeres hatása és a nyíltabbá válás formálta ki a magyar szót: vojevoda ⇨ vojvoda ⇨ vojda ⇨ vajda."

Meg ez: "полаб. våjvåda «князь»." (Vasmer)

És ez:

"Az oklevelekben szereplő adatok néhol a korábbi, a szláv eredetivel hangszerkezetében megegyező vojvoda ~ vajvada alakot mutatnak: 1285 k.: Waiuuada, 1302/390, 1323/390: Voyuoda, 1317: Vayoda, 1323/390: Woyuoda."

Ui.:

"Szerencsétlen nem jön rá,..." :-DDDD

“A Vajda puszta személynévi vagy közszói eredetű helynév adataiból nem dönthető el egyértelműen a helyesírás miatt, hogy a középső nyelvállású o hang vagy az alsó nyelvállású a hang esett-e ki. A személynévként is használatos vajda méltóságnévből keletkezett a Vajda településnév metonimikus névadással. Az oklevelekben szereplő adatok néhol a korábbi, a szláv eredetivel hangszerkezetében megegyező vojvoda ~ vajvada alakot mutatnak: 1285 k.: Waiuuada, 1302/390, 1323/390: Voyuoda, 1317: Vayoda, 1323/390: Woyuoda. A Vajvada > Vajda hangváltozást magyarázhatjuk a két nyílt szótagos tendencia kétszeres érvényesülésével; eszerint a vojvoda hangalakból kiesett a középső nyelvállású o hang, majd az így létrejött hangalakban az ejtés megkönnyítése végett ismét kiesett egy hang. Az így kialakult hangalak lett a vajda. KISS LAJOS ezt a változást egyszerejtéssel, vagyis haplológiával magyarázza (1995: 9).”

Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelvtudományi Tanszék
A két nyílt szótagos tendencia érvényesülése az ómagyar kori helynevekben
Témavezető: Tóth Valéria
Készítette: Vajda Annamária V. magyar
Szakdolgozat
Debrecen 2007

———-

Szerencsétlen nem jön rá, hogy a hosszú ú-t nem tudták leírni:  Vajúda

Magyarul pedig szintén helyes szóképzés a Vajvad +a (mit csinál?) is.

Vajúda = Vajda/vajta - u hang kiesésével - jelentése: küzdő, vívó, harcoló

Ez megfelel a szláv vojevoda szónak.