Aki tegnap este a Kulti elötti kerítésröl levágta és ellopta a biciklimet,
amíg a Tilosban voltam, az még életében rohadjon meg, a gyereke is csak egy
piti tolvaj legyen, mint ö, és irígyeljék az én gyerekeimet majd, mert az
enyémek normális családban nönek fel, és nem lesznek tolvajok, mint ök
lettek, mert csak ezt látták otthon, és minden leszármazottuk egész életében
érezzen valami megfoghatatlan büntudatot, betegedjenek meg, és szülessenek
torz utódaik, kiknek biciklipedál kezük, és nyeregfejük van, sajnálkozva
állja körül öket a világ, míly szerencsétlen sorsúak is ök, mert ösatyjuk
ellopta a biciklimet, de az ö ösatyjuk érjen meg magas kort (megrohadva
persze) és magatehetetlen kínjában így kiáltson az ég
felé: ó mit tettem, hogy vészt és sanyarúságot hoztam az én házam népére?!
(angyalok kara: loptál bazeg!)
Ó hogyan vezessem ki öket nyomorúságukból?!
(arkangyalok arkkara:rákúrtál, így maradtok!)
Ó, hogyan vezekeljek, hogy szánalmas életükben legalább egyszer
megláthassák a fényt,olyanképpen, ahogyan Hajós András gyermekeinek és
leszármazottainak ezt hétköznapi módjukban áll látni?!
(nép: lófaszt!)
Vagy legalább égne ki a magvuk, hogy újabb torz utódok ne születhessenek átkozott
ivadékaimból! Ó, jaj, miért loptam el Hajós András bicikliját
(rózsi néni: magas hangrend édesfiam!).
De ekkor nyíljon meg az ég, és aranyló
lángbiciklin ereszkedjék le az égböl Procyclius, a biciklisek istene, és
köpködje tele az orrukat, majd szarjon a szívükbe...
Az ügyet lezártam, veszek
másikat, mert van munkám és tudok dolgozni.
Hajós |
