nem enged fel ez a ....! 9 óta egyfolytában próbálkozom, de nem csinál semmit!:-((( úgy csinál mintha csatlakozna, de utána semmi.:-((( Holnap újratelepítem, hátha az segít!
Valamelyik újságban azt nyilatkozta a Világliga-döntő megnyerése után, hogy ha nem érez feszültséget a mérkőzés előtt, ha képes ellazulni, akkor szokott olyan jól menni a játék, mint Long Beachben. Ez azt jelenti, hogy mostanra illant el a feszültség a ke
véssé sikeres bajnoki és kupaidény után?
Egy elejtett mondat volt, hirtelen kellett valamit mondanom a mérkőzés után. Valóban lazának éreztem a vállamat és a karomat, de nagy jelentőséget nem kell tulajdonítani a kijelentésnek, ugyanezt máskor is elmondhat
tam volna – mint például a hazai Világliga-meccsek egyikén-másikán.
Azért nem állok messze az igazságtól, ha azt állítom: akadt oka a stresszre az idényben. Ott, legbelül biztosan szorított az édesapjáért, akivel a Vasasért dolgoztak, aztán jöttek a Domino elleni derbik, amelyeken elvéreztek, így elbukták a bajnokságot és az Euroligát is.
Az apuval való együttes munka rejtegetett feszültséget. Bennem volt, mi lesz, ha gyengén játszom, vagy éppen ő mit érez, amikor hozzám kerül a labda. Ettől függetlenül nyerhettünk volna akár a bajnokságban, akár az Euroligában.
Megkönnyebbült, amikor a klubhoz kapcsolódó negatív élmények után szinte átmenet nélkül a válogatott felkészülésébe csöppent bele?
Olyan értelemben igen, hogy a kudarc után új célokért kezdtem dolgozni, az olimpia új motivációt és lehetőséget ad a javításra. Frissítőleg hatott a környezetváltozás, az, hogy immár egy más összetételű csapattal edzettem.
Időközben pedig eldőlt, hogy visszatér Olaszországba, ahol hat évig légióskodott. Mi késztette arra, hogy a Savonát válassza?
A Vasasban már nem voltak meg azok a körülmények, amelyek
ott tartottak volna, más magyar csapat pedig nem hívott. A Savona egy esztendeje is érdeklődött irántam, az anyagiakban is gyorsan megegyeztünk.
Őszintén, ha mégis megkereste volna más itthonról, magyar csapatban folytatná?
Felesleges lenne tagadnom, az a
nyagiak is jelentős szerepet játszanak a döntésemben, így nem is válaszolhatok egyértelmű igennel. Huszonnyolc éves vagyok, körülbelül négy-öt évem lehet hátra a sportpályafutásomból, amit ki kell használnom. Igazából annak örültem volna, ha együtt marad a Vasas, de ehhez legalább egy trófeát be kellett volna gyűjtenünk.
Vagyis van önben hiányérzet.
Persze, van bennem, de most már kihevertem. Nem is na
gyon volt időm emészteni magam, annyira gyorsan jött az olimpiai felkészülés. Kár, hogy így alakult, mert nagy kihívásnak éreztem azt, hogy az 1989 óta kilenc bajnoki ezüstöt szerző Vasast első helyhez segítsem, nem mellékesen nekem sincs még magyar bajnoki címem.
Újabb hat év következik külhonban?
Nem, ezt egyáltalán nem szeretném, s nem is így tervezem. Egy vagy két év után újra itthon szeretnék pólózni, jóllehet az élet mindig közbeszólhat.
Olaszországban mennyivel lesz jobb, és most itt nem elsősorban a szakmára célzok?
Savonta nyugodt hely. Itthon megéreztem, milyen népszerűnek lenni, milyen, amikor nem tudok könnyen átjutni a tömegen. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy terhes számomra a népszerűség, de akadnak pillanatok, amikor átlátszó szeretnék lenni. A lécet azonban Savonában is magasra teszik, így például meg akarjuk nyerni a LEN-kupát.
Savona korábbi állomáshelyéhez, Nápolyhoz képest is váltást, másfajta életstílust jelent?
Mindenképpen. Nápoly napi huszonnégy órán át nyüzsgő város, míg Savonában állítólag semmit sem lehet csinálni télen, csak tavasszal és nyáron élénkül meg az élet, a sok kerthelyiségnek köszönhetően. De
nem is vágyom bulizásra, pörgős mindennapokra.
Kedvese, Oroszlán Szonja is magával tart. Könnyen hozta meg a döntést?
Már az elején egyértelmű volt, hogy csakis együtt megyünk ki.
Az sem baj, ha kiesik a színházi és filméletből?
Ezt igazából ő tudná megmondani, de nem hiszem, hogy jóvátehetetlen következményei lennének.
Előbb említettük a népszerűséget és a hátrányait. Mi a helyzet a sajtóval és a reklámokkal?
Időnként sok tud lenni. Nem szeretek címlapon szerepelni, nem akarom reklámozni magam, sokat foglalkoztak már velem. Tudom, a sajtó a dolgát teszi, de sokszor feleslegesnek érzem az érdeklődést.
Néhány plakáton így is feltűnik.
Ja, azok mind a Vasashoz köthető támogatók plakátjai. A leginkább egyébként az szokott zavarni, ha a fotózás után nem látom a képeket, s a végeredményre tekintve morgolódom. Néha olyan bambára sikerülnek a fotók, hogy az anyukám sem ismer rám.
Mi alapján dönt, ha valamelyik újság önnel akarja magát eladni?
Amit hasznosnak érzek, szívesen megcsinálom, de egy női magazin címlapján nem célom virítani. Szívesebben látnám magam, mondjuk, a Sport’s Illustratedben.
Eszébe jut néha, hogy hétköznapi családapaként pihen otthon, ha pedig úgy gondolja, rajongói és újságírói rohamtól nem tartva mehet oda, ahova akar?
A habitusomból fakadóan a nyugalom oké, a családalapítást pedig még meglátjuk. Szerintem majd spontán kipattan belőlem az érzés. Egyébként most sem annyira veszélyes a helyzet, járok én moziba, legfeljebb összesúgnak a hátam mögött, vagy éppen két méterről bámulnak. Előbb-utóbb persze elmúlik a világ dicsősége, és a végén még hiányozni fog a népszerűség. Mindenesetre jobb így, mintha utálnának az emberek.
Amióta Oroszlán Szonja a kedvese, megszaporodtak a színházi látogatásai?
Igen, korábban nem voltam színházba járó ember. Azokat a darabokat mindig megnézem, amelyekben Szonja játszik, az Egy csók és más semmit például háromszor vagy négyszer láttam.
Athénban az olimpia című drámát adják elő augusztusban, amelyben az egyik főszerep Kásás Tamásé le
het. Felkúszóban van már az adrenalin-szintje?
Még nem érzem. Remekül dolgozik a csapat, kiváló a hangulat, a Világliga-siker önbizalmat ad – vagyis elkerül a stressz. Szerintem akkor kezdünk majd bizseregni, ha Athénban megpillantjuk az öt karikát.
Miben különbözik ez a csapat a Sydneyben győztestől, azon kívül, hogy négy helyen változott?
Még jobban ismerjük egymást, még több rutint szedtünk fel, a sok siker szilárddá tett, összekovácsolt minket. A leglényegesebb, hogy régóta együtt játszunk, s adott esetben egy összekacsintás is elegendő, hogy valami váratlannal lepjük meg az ellenfelet. Ezek az aprónak tűnő mozdulatok rengeteget számítanak.
És Kásás Tamás?
Hogy miben változtam?
Igen.
Először is négy évet öregedtem, de nem lassultam. Akkor még nyúlánk ifjoncnak tűntem, s hogy visszatérjek a beszélgetés elejére, a mozdulataim lazábbak voltak. A videofelvételeken szembesülök azzal, hogy változott a mozgásom, amúgy nem fedezném fel.
Az évek során felhalmozott megannyi aranyéremmel, a frissiben elért Világliga-diadallal bizonyos értelemben az egész földkerekséget magukra haragították. Mindenki a magyarok skalpját akarja.
Ez van. Azt mégsem tehettük meg, hogy direkt ne nyerjük meg a Világligát. Úgy vélem, ha a legjobb tudásunkat hozzuk, képesek vagyunk a mérsékelt bírói nyomást is ellensúlyozni. Ez esetben el tudjuk érni azt, amit ki sem kell mondanom. Úgyis mindenki tudja.
Igen, láttam, és köszi, de szerintem a rendszerrel volt valami, mert a te üzenetedet nem kaptam meg, viszont ezek szerint Te sem az enyémet:((( Na mindegy, újra próbálkozunk.:)
Este rádkerestem, megtaláltalak, írtam is, de semmi reakció!:-((
Bocsi, kicsit későn végeztem, összejött tegnapra nagyon minden. Ráadásul a gépem is sipákolt este, azt hittem összeomlik a rendszer!:-( De egy takarítás után egyelőre működök, kopp-kopp-kopp...
Ha nem érdekel miért foglalkozol állandóan vele? Az összes fórumon minden hozzászólásodban benne van! Ráadásul 66-féle nicken írsz... Menj el orvoshoz, Te beteg vagy!
Szia igen az interjút én is olvastam az athéni mellékletben s a topicgazdának beígértem,hogyha végre lesz egy kis időm, akkor felgépelem neki,mert ő szegénykém lemaradt róla.
Annácska:ha minden jól megy ma megcsinálom;o))))))
