Az OTP Bank friss kutatása szerint a magyar háztartások ötödében él felnőtt korú gyermek, ráadásul ezeknek 27 százalékában olyan, aki már tanulmányait befejezte és önálló keresettel rendelkezik.
Az ötöd rész 27 százaléka az egész 5,4 százaléka,....
"Akinek legalább két gyereke van , és tudja taníttatni (és persze nem 20 évesen szülte az elsőt) , az akár 35 évig is gyereket finanszíroz . Addigra majdnem meg is öregszik "
Így van, de jelzem nem kell mindenkinek nappali tagozaton tanulni. Ha tud és akar tanulni munka mellett is megteheti. Nem szeretnék egy olyan önző generációt felnevelni aki természetesnek veszi, hogy majd középkorú emberként is a szülőktől kérje a zsebpénzt bulizni. Eleve a szülők kényeztetik el és teszik ilyen mértékben önzővé őket. Úgy , hogy a kötelességeiket nem kérik számon, és a fiatalok meg fel vannak háborodva, ha nem elég jó színvonalú az eltartásuk.
Én magam is nagyon erősen próbálom a kötelesség és a jogosultság egyensúlyát fenntartani a gyerekeim között. Néha igen nehéz. A nagyobbik lányom lassan már a kiskamasz kor felé nődögél (10) és már kezd kinyílni a szeme. Bizony nyesegetni kell a kívánságait, és rákérdeznem, hogy mit tettél érte, hogy ezt vagy azt megérdemeld? Most éppen az okos teló a kérdéskör nálunk. Jelenleg még ellenállok.
"Lehet, hogy van külön albérleti lakása, de annak gondja nem az övé, ha baj van akkor a tulajnak kell helytállni."
Éppen te írtad több alkalommal is, hogy nem kell a tulajdon, a megoldás a bérlakás. Ha van külön albérleti lakása akkor nem a szüleivel él, és meglehet, hogy a ház vagy lakás gondja nem az övé, viszont a bérleti díj megfizetése az igen.
"....és van már 2-3 kereső éve addigra bizony közelít a 30.- ik évéhez. "
Ha belegondolunk , ez szinte katasztrofális .
Akinek legalább két gyereke van , és tudja taníttatni (és persze nem 20 évesen szülte az elsőt) , az akár 35 évig is gyereket finanszíroz . Addigra majdnem meg is öregszik , és a nagyon jól keresőkön kívüliek nem is tudják lakáshoz segíteni az utódokat . :-(
Már megint csak azt látod meg amit meg akarsz látni.
30-49-ig tartó korosztály egy ötöde. Nem a pont 49 évesek.
Tehát 20%-ról beszélhetünk nem 50%-ról.
Ezzel bizony beégtél.
30 alatt más a helyzet.
Eleve cca. 18-19 éves mire érettségizik ha még felső oktatásban is részt vesz nappali tagozaton akkor 24-25 éves mire végez sőt néha a felvett creditek fényében még plusz egy év. Tehát mire keres képes önálló életre alkalmas és van már 2-3 kereső éve addigra bizony közelít a 30.- ik évéhez. Ezért érdekesebbek a számok 30 felett.
A 12211 es hszben 40 év alattiakról írtam ( mindegy fiú-lány), hogy fele még otthon él, és épp azért nem 2/3 ot amit az Indexen olvastam, mert én is úgy gondolom, hogy nagyon alacsony a kor amitől számolnak.
Igen én is így gondolom. Csakhogy , az sem műkszik ,hogy most 40+-os vagyok költözz el mert tágasabban, könnyebben szeretnék élni nélküled, azután meg ha már megalapoztad az egzisztenciádat, már saját családod, saját otthonod van, akkor meg gyere vissza mert szükségem van rád.
Nekem szerencsém volt mert a szülők telkének a hátulsó részébe építkezhettem, így közel is voltam, meg önálló is. De sajnos ez nem mindenhol megvalósítható, meg némi kompromisszum készség is kell hozzá, és sok megértés szeretet.
A 40+-os felnevelte a gyerekét , és már szeretne csak magával törődni , saját kedvére élni nyugalomban . De pénz híján külön lakást venni csak vágyálom .
A 60+-os meg addigra rájön , hogy itt fáj-ott nyom , közeleg az öregség , a rászorultság . Kis lakásba meg újra összeköltözni egyenlő a család-halállal . (tisztelet a kivételnek ! , mer' biztos van olyan is)
Érdekes kérdés ez a szülőknél lakás. Néhány kolléganőm akik cca.40-50 évesek nehezményezik a gyerekszoba használatát. Egy részüknek a gyereke 20+-os míg másik részük gyereke szakítás vagy válás után menekült újra a mamához ők 30+osok.
Szeretnék már saját könnyített életüket élni, nyugodt körülmények között. Igazuk van.
Ugyanakkor, ha az anyám generációját hallgatom, 60+os életkorúak a gyerekeik meg cca.40+osok, ők meg azt nehezményezik, hogy messze van gyerek, ritkán látogat, mi lesz vele, ha segítség kell.
Tehát kétélű a kérdés. Egyben felveti az alkalmazkodás és az önzés kényes egyensúlyát is. Lehet konfliktus forrás az egymásra utaltság.
... arról nem is beszélve, hogy az elköltöző fiatalok többsége ottmarad bejelentve a szülői házban (mert az bérbeadók nagyrésze nem engedi a bejelentést), tehát statisztikailag otthon laknak. De a valóságban meg...
"Az egy szülő gyermekkel típusú családok száma 2016 októberében 503 ezer volt. Az összes egyszülős családon belül az anya gyermekkel típusú családok részesedése megközelítette a 86%-ot, számuk majdnem elérte a 431 ezret. Minden hetedik egyszülős családban az apa élt együtt egy vagy több gyermekével."
