"Amit mi megtehetünk (a fanatizmuson és a fanatikusokon való
szórakozáson túl), az pedig az informálás, a felvilágosítás.
Leleplezni a fő feminista hazugságokat a patriarchális elnyomásról,
női kvótáról, családon belüli erőszakról, bérkülönbségről, stb.,
egyáltalán kétségeket és gondolatokat ébreszteni a femináci agymosás
ellenében."
Ez nem női dolog, a foglalt/nős pasik is beleszerelmesednek más nőkbe, minek védeném bármelyiket? Csak szerintem amelyik menni akar, annak fizetni kell a taxit is, nehogy késlekedjen. Ki akarná nézegeti a bánatos képét? :) Legalábbis én így jártam el: aki menni akart, hadd menjen.
Az a baj hogy a piros pirulásan izgalmas asszonytartás -t nem oktatják az érdeklődni kezdő korosztálynak - még a csalódottaknak is csak a lehetőségük van a megtanulására.
Elpazarlódott az életem.. még akkor is, ha most jut boldogság elég.
Persze mert a dolog csak úgy megtörtént, ő nem tehet róla, ő nem tud neki ellenállni. Tipikus női védekezés. Nem lehetett volna előbb megpróbálni rendezni a dolgokat? Nem rángatni az ördög bajuszát? Azaz nem olyan helyekre menni, nem olyanokkal egy légtérben maradni stb. ami a körülményeknél adódik. Egy nőnek amúgy is nehéz elcsavarni a fejét ha nem akarja.
Mármint beleszeret egy másik férfibe. Akartad volna, hogy melletted ottmaradjon bologtalanul egy másik férfire vágyakozva? Tudtál volna úgy boldog lenni, hogy érzed, ahogy hipersebességgel távolodik tőled a lelke? Ahogy mondasz neki valamit, amit meg se hall, mert a szerelméről ábrándozik éppen? És te talán azt se tudod, mi a baj.
Nem az a baj hogy félrekefélt, hanem hogy félre-szerelmesedett.. és hogy meg is magyarázta nekem hogy ez az én hibámból történt.
És attól hogy valami cinkos együttérzés egyformának(egyenrangúnak?) is képes minősíteni a két csalódottságot - azért hosszú távon kiegyenlítődnek a dolgok.
A sors-szerű kiegyenlítődéseket már lehet magyarázni rettenetes csalódásoknak..
A nők biztonsági játékosok, elég gyakori, hogy már másik partnerhez költöznek a régitől, ezt elismerem. De azt csak vitatom, hogy a csalódás és csalódás közé lehet relációs jelet tenni ugyanazon kapcsolatban. Ha őt kérdezném, biztosan egy csomó okot fel tudna sorolni a csalódására, és megengedem, hogy esetleg az ő indokai nem annyira validak, mint a tied, aki derült égből villámcsapásként kaptad a mélyütést a férfiasságodon, de attól még ugyanaz marad a helyzet: te is és ő is csalódottnak érzitek magatokat. De akár az is lehet, hogy ő meg úgy gondolja, hogy tehető relációsjel a csalódásaitok közé, csak épp ellentétes előjellel: ő csalódottabbnak érzi magát, mint te, hiszen te boldog voltál vele, ergo csak a befejezésben csalódtál, ő viszont már más ok(ok)ból előbb csalódott, mielőtt így zárta le a kapcsolatotokat.
Az összes csalódott férfi mögött van egy csalódott nő is.. hm..
A saját első csalódásom úgy történt hogy a feleségem szerelmes lett valaki másba, és másnap reggel úgy ébredt (az illető mellett) hogy már régóta bajok vannak a velem való házasságával.
..mert máskülönben hogyan lehetett ő hűtlen?
Nade így már minden rendben.. ha régóta bajok voltak, akkor ő csalódott bennem - és az új szerelemmel a háta mögött lezárja a megromlott régit, és új életet kezd.
És ezt amikor a tudomásomra hozta, akkor én is ott álltam csalódottan, meg ő is ott állt csalódottan.
Szerinted egy - egy volt a helyzet?
Nem minden női csalódás ilyen. De sokkal több, mintsem a boldog nők képzelnék. (pölö te)
A matematikai valószínűséggel nem tudok vitatkozni. :) De szerintem a friendzone-olt férfiak is csalódnak, szóval ez túl összetett, hogy biztosat mondhassunk.
Ha már matematikázunk... Az embereknek nem egyetlen kapcsolatuk van életükben. A nők pedig sokkal inkább kapcsolatfüggők. A nők hipergámok, a férfiak egy része csak ritkán tud kapcsolatot létesíteni. Szóval az egyenlet női oldalán több partnerkapcsolat és csalódás van, mint a férfiakén.
Persze mindez csak amolyan eszmefuttatás, lévén az egész téma abszolút szubjektív és mérhetetlen.
A csalódás mérhetetlen, ezzel egyetértek. Mert olyan mint bármi más érzelem: van vagy nincs. Szóval tök mindegy, hogy mitől könyveli el bárki csalódásnak a partnerét, a csalódás ott van. És minden tönkrement kapcsolat valamilyen mértékben csalódás a másikban. Ergo, az összes csalódott férfi mögött van egy csalódott nő is. :)
De konkrétumokon jobb megmutatni, hogy mit értesz az alatt (sejtem, de akkor is), hogy a nők csalódása nem egyenlő a férfiakéval. :)
Nyilván vannak hajlamok, örökletes dolgok és én hiszek a lélekben, abban hogy nem üres lapként indulunk az életünkben.
Szóval van egy viszonylag tág tól-ig határ, amit a körülmények erősen befolyásolnak. Jóval tágabb, mint sokan gondolnák.
Én úgy gondolom, az emberi faj kifejezetten békés. Ha megnézzük mennyien vagyunk valójában igen kevés a gyilkosság.
Az eredeti állapotban, a gyűjtögető időszakban a néhány tucat fős közösségek még találkozni is ritkán találkoztak egymással. Nem kellett semmilyen erőforrásért megküzdeni. Nem véletlen, hogy az ősi körülményekhez közeli életmódot folytató közösségekről szóló feljegyzések szerint az ilyen harcok mindig ritualizáltak. Halálos áldozat szinte sosincsen, gyakran közelharc sem.
"Gyanakvás, haszonlesés, önzés, félelem" - Ez a modernkori olvasata a dolgoknak. A legtöbb eredete a tulajdon és a közösségtől való elidegenedés. Mindezek a letelepedett, államokban élő ember sajátjai. Ha nagyon korlátozott a magántulajdon (némely eszköz és hasonló), akkor nincsen haszon. Ha a közösség tagja vagy csak korlátozottan lehetsz önző mert a túlélésed a többiektől függ. Emiatt a gyanakvás sem lehet gyakori. Félni meg maximum az oroszlától kell meg a szellemek (istenek) haragjától.
A nemek harca is modern képződmény. Gyakorlatilag kitalálták, mint egy mesét és kb. annyi a valóságalapja, hogy ez a mese életre kelt. Mint bizonyos ideológiák is. Azoknak sincs valós alapja, de hatnak az egyénre és a társadalomra.
Elhiszed, hogy ha lenne Nőhang, akkor azon ugyanannyi csalódott nő lenne, mint a Férfihangon csalódott férfi? :)
Egy párkapcsolatban legalább két fél vesz részt. Ha a férfi csalódik, bizony a nő is csalódik. A két nembéliek addig bántják egymást, amíg lesz feminista és antifeminista a sok csalódás után. Kár, ezt kivetíteni az egész nemre: "minden férfi disznó" és "minden nő kurva". Nem. Csak szarul választottak vagy szar játszmákat vittek tovább a kapcsolatba.
Nem tartottam felmérést hogy a jelen joghelyzet mögött mekkora létszámú feminista-igény rejtőzik, de a Férfihang mögött egész jól látom hogy mennyi a csalódott férfi.
Az biztos hogy jogi előnyökkel jár nőnek születni, de a nőhatalom folyamatosan azt sulykolja hogy elnyomatás.
Mindegy hogy a józan női elme látja-e azt amit az utolsó bekezdésedben megfogalmaztál.
Szervusz Torrente, ha csak egy kicsit is hasonlítasz a rólad készült legelső film szereplőjéhez, akkor örülök neked. (tetszett anno a film)
Amit az emberi természetről írsz, azzal egyetértek - de szerintem nem ennyi a teljes igazság.
Igen, szerintem is vannak a környezetnek szerepalakító hatásai, de nincsenek szerep-kialakító hatása.
Lehetett volna belőlem erővel a kezdetektől fogva angolkisasszonyt nevelni, de boldog angolkisasszony nem lettem volna. Hiába van meg az eszközkészletben a hozzávalókból elegendő.
De én nem erről az egyféle és változtathatatlan egyéni én -ről beszéltem, hanem az általános emberi alaptermészetről.
Amit mostanság próbálnak újra bekenni sárral, hogy ne legyen olyan szembeötlő.
Gyanakvás, haszonlesés, önzés, félelem.. szerintem ezek is az általános emberi alaptermészet részei, amiket eddíg a civilizációs máz többé-kevésbé eltakart.
De most újraosztották a lapokat, és a negatív viselkedés könnyebben eredményez hatalmat mint a kultúrviselkedés.
Hát még ezen a pláne ingoványos nemek közötti (kikényszerített) harchelyzetben.
Ja, és egy hosszú politikai teszt alapján anarchoszindikalista vagyok. Ami azt jelenti, hogy kamaszkoromhoz képest sokat szelídültem, akkor még rendes anarchista voltam. :)
Szerintem mindenkinek magának kell kiharcolnia, hogy elismerjék. Lehet persze állami beavatkozásokkal finomítani a kialakult helyzeten, és nyilván amikor ez államérdek, akkor meg is teszik. De ez nem a támogatott csoport hibája, mert minden csoport, amit valamilyen jellemzője alapján egy kalap alá veszünk, az nem homogén tömeget jelent, hanem egy rakás egyént, aki talán egyet se ért az intézkedéssel.
Szerintem te túl sötéten látod a dolgot, és azt hiszed, hogy baromi sok feminista nő szaladgál a világban. Ez lehet azért, mert ők a hangosabbak, és lehet azért, mert te egy másik hangos csoport (Férfihang) véleményével azonosulsz. De igazából a magyar nők nem feministák, a szocializmus miatt nálunk egész rendben vannak a dolgok, pl. a németekhez képest. Pl. tudtad-e, hogy nem is olyan régen (a dátumot elfelejtettem, de a 70-es évek vége, rémlik) a férjezett német nőknek csak a férjük engedélyével lehetett bankszámlája? Ma meg egy nőnek kötelező, hogy a fizetése a saját kizárólagos bankszámlájára érkezzen, hogy ne kerüljön egyoldalú gazdasági függőségbe a férjétől. Ez pl. egy jó "nőhatalmi" változás, de mindeközben a szocialista érában Magyarországon ha bankszámla kellett egy nőnek, akkor senkit se érdekelt, hogy férjezett-e. :) Szóval sokszor a kormányzatoknak régi kormányzatok hülye törvényeit (vagy vallások szabályaiból fakadó tudatlanság-alapú ókori világnézeteket) kell felülbírálnia, amit meghaladt az idő. Az emberiség mindig is fejlődik és még azonos időben is mindenféle világnézet és társadalmi berendezkedés van a földgolyóbison, és egyik sem előrébbvaló, mint a másik.
Plusz szerintem se nőnek lenni, se férfinak lenni, nem kell hatalommal járjon, se írott, se íratlan előnyökkel, amik a másikra nézve hátrányosak lehetnek nem volna szabad ebből hatalmi kérdést csinálni. Se nőit se férfihatalmat. :) Utóbbira el is mondhatja az emberiség: been there, done that és hát az se vált be. :)
Szerintem az emberi természet nem egyféle. Sokkal inkább egy eszközkészlet amelyből a körülmények, a társadalom megerősít bizonyosakat és tompít másokat. Ezért létfontosságú a megfelelő környezet. A közvélekedéssel (tévhittel) ellentétben a sárból kinövő rózsa igencsak ritkaság, kb. annyira, mint a valós többszörös túlerő ellen megnyert csaták.
Ez olyannyira így van, hogy még az egyes génszekvenciáinkat is ki- és bekapcsolják a környezeti hatások.
Másik részről a viselkedés és környezeti reflexiók még ugyanabban az emberben is többfélék. Természetes módon másképpen viselkedsz a szüleiddel, kollégáiddal, nőiddel stb. Ráadásul mindezek napszaktól, pihentségtől, hangulattól is függenek.
Szóval az a bizonyos egyféle és változtathatatlan én valójában nem is létezik.
..hogy te milyen jól megértenéd magad az én legkisebbik fiammal..
Tizenhathét évesen pont most keresi a helyes viszonyát az erővel és hatalommal - pont tőle hallottam a hatalmat erővel elutasító anarchizmus dícséretét.
Node az általános emberi természetet átalakítani csak egyes emberek tudják.. ők is csak saját magukban, azt is csak időlegesen. Minden társadalmi kísérlet ennek a megváltoztatására megromlott, önellentmondásba keveredett, és lelépett a színpadról.
Visszalépve a feminizmushoz : Mondd kérlek, szerinted a jogegyenlőség ugyanaz mint a grammra és milliméterre kiméregetett totális egyenlősdi?
Barátkozni gyere csak a normálisok közé, ez itt a z ellenvéleményeink különbözőségünk terepe.. kivéve ha azt mondod hogy szerinted is hüjeség és neked nem is kell a nőhatalom.
Hát, én úgy vagyok vele, hogy az én telefonom az én életemet kell kényelmesebbé tegye, és nem másokét. :D Olyan is előfordul ám, hogy ignorálom a messenger-üzeneteket, még anyámtól is, ha remetehangulatban vagyok vagy ha üzemidőn kívül írnak. Amúgy nem is értem az embereket: irtó elterjedt az okostelefon, nyilván neki is van rajta Messenger, és akkor éjfélkor eszébe jut valami baromság, és megírja, bakker. Általában némán vagyok, de szoftverfrissítéskor néha visszakapcsol a Messenger csipogása, és marha jó, amikor éjfélkor küld nem is egy, hanem vagy tíz üzenetben valami olyan fontos eszmefuttatást, hogy mit ültetett a kertjébe. Vagy hogy meg tudnám-e írni, mikor leszünk nyitva holnap (kinn van két másik helyen a neten, a praxis saját weblapján kívül is, pl. rögtön a google-n, ha beírja a doki nevét meg a települést). Van ilyen barátnőm is, meg sajnos magyar beteg is, akinek megadtam a Facebookom.
