A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
Te tényleg életveszélyes önértékelési problémákkal vagy terhelve!
NEM ÉRTESZ A KOZMOLÓGIÁHOZ, VEDD MÁR ÉSZRE BASZOD! Hogy a rákba lehetne a "véleményed" a síkhülye ostobaságon kívül bármi más?
A tudományos dolgok nem "vélemény" kérdései. Hanem a releváns tudásé. Ami neked nincsen. És ami nekem sincs meg, de van annyi önismeretem, hogy ezt tudom, és elfogadom azon emberek állítását a kozmológia kérdésében, akik értenek hozzá és jobban rálátnak a problémára.
Kapjál már a fejedhez baszki! Az előbb árultad el, hogy még konyhanyelven sem értesz angolul, felteszem akkor számodra az összes kozmológiai tudományos cikk kínai. Azaz NEM VAGY KOMPETENS a témában, mert releváns tudásod nulla, és a modern megfigyelési eredményeket sem ismered.
Vegyél erőt magadon, és a YouTube-on NÉZD VÉGIG Dávid Gyula előadás-sorozatait. Azok magyarul vannak, és nagyon rád férnek.
"szóval szerinted a végtelen tér az Ősrobbanással született? (sokadszorra kérdem de még nem adtál rá választ!)"
HA MOST VÉGTELEN TÉRFOGATÚ A TÉR, AKKOR MINDIG IS AZ VOLT.
Pusztán csak ezt az elvet próbáld meg alkalmazni!
Ha létrejött a tér, akkor végtelen térfogatúként jött létre.
Ha csak egy fázisátalakulás volt az univerzum látszólagos ősrobbanása, akkor meg egy mindig is végtelen térfogatú rendszerben történt ez meg.
Hogy a kettő lehetőség közül melyik az igaz, azt JELENLEG NEM TUDJUK.
Mint ahogy NEM TUDJUK azt sem, hogy végtelen térfogatú az univerzum tere vagy véges. A mérések szerint síkgeometriájú, ennek meg kettő topológia felel meg:
- végtelen térfogatú euklideszi sík tér
- véges térfogatú sík-kompaktifikációval kialakított többszörösen csatolt tér.
Ezek között sem lehet jelenleg dönteni, mert a háttérsugárzás mintázatában sem találtak olyan nyomokat, amik arra utalnának, hogy a véges tér doménfalai valahol a belátható univerzumon belül húzódnának.
Tehát most ez a helyzet! Próbáld meg megemészteni: NEM TUDJUK.
És mivel nem tudjuk, ezért az összes lehetséges esetet egyformán kell kezelnünk, amire te láthatóan nem vagy képes. Hát erőltesd meg magadat!
Jelenleg a legkorábbi időszak, amiről mondhatunk valamit, a kb. 10-34 -10-32 szekundum közötti infláció. Semmi értelme az "ősrobbanás pillanatáról", mint egyetlen ideálisan nulla időtartamú pillanatról beszélni. Eddig bármit ismertünk is meg a fizika jelenségeiből, egyik se egyetlen pillanat alatt játszódott le. Ilyesmiken rugózni hasonló dolog, mint mikor pár száz esztendeje a teológusok azon vitatkoztak, hogy egy tű hegyén hány angyal tud táncolni?
A fizikai törvényszerűségek matematikailag precíz értelmezése nem tévesztendő össze a fafejű merevséggel. Például az elektrosztatikus erő 1/r2 -szerint nő a távolság csökkenésével. De azon tipródni, hogy ez végtelent ad nulla távolságra, már valami autisztikus tünet.
"pedig már tényleg azt hittem, hogy mindenhez konyítasz egy kicsit, de látom a tér tágulásával problémáid vannak..."
Pedig már tényleg azt hittem, hogy az átlagemberek által megérthető dolgokat képes vagy te is felfogni, de látom, hogy egyszerűen nem éred fel ésszel a magyarázatokat.
A kvantumot, mint adagot, én a tér és az idő végességéhez kapcsolom, amennyiben egy potencia pont olyan, mint egy kvázi „szingularitás”, amely nem végtelen, hanem véges potenciával, dinamikus megnyilvánulási készséggel rendelkezik. Ez a véges potencia az az elsődleges létalap, ami öröktől van, és ami megnyilvánul a létezés téridő kvantumaként. Ugyanakkor a potencia pontok, az egyéni téridő kvantumok száma az, ami megszámlálhatatlanul „végtelenül”sok. Ezzel a végtelen sokaságával alkotja azt a lét és létezés között fluktuáló téridő struktúrát, amit „kvantumhabnak”, is neveznek. A kvantumhab diszkrét eleme, „egy buboréka” a végtelen téridőnek. Így kerül közvetlen kapcsolatba a véges, a végtelennel. Számomra nehéz elfogadni azt, hogy a végtelen nagy potenciaerő, vagy a végtelen nagy energiasűrűség, egy darab kiterjedés nélküli pontban, a szingularitásban /statikus állapotban/ legyen. Azt már jobban el tudom képzelni, hogy végtelen sok véges potencia, a statikus és dinamikus állapot fluktuációjával, eredményezi a tér és az idő együttes megnyilvánulását. Amíg egy téridő kvantum energiája, a saját létezésére fordítódik, a végtelenül sok létező kvantumnak, végtelen nagy, de nem egy pontba koncentrált energiája van, hanem egy homogén, alapgerjesztésű, sík geometriájú végtelen struktúrában, /a de Sitter téridőben/ oszlik el. Ha az anyagmentes téridő, valamilyen oknál fogva elvesztené a homogenitását, egy lokális energiasűrűség lépne fel, akkor ott görbület is keletkezne a struktúra geometriájában. Tételezzük fel, hogy ez az ismeretlen ok hozta létre az anyagot oly módon, hogy /a Higgs mechanizmus/ felhasználta az anyagmentes téridőnek inhomogén, elgörbült halmazában található összes energiáját. Azzal, hogy létre jött a véges mennyiségű anyag, egy minőségi változás és szimmetriasérülés jött létre a globális téridőben, mert megszületett benne az anyagi univerzum. :)
