Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Igen, az orgonaműsor még így is nagyon szép volt, tetszett is mindenkinek,
Botfül ide vagy oda, az Air-t én is szeretem, meg az Adagiot is, meg a Magyar rapszódiát is, meg a Valkürök lovaglását is, és még sorolhatnám, de már nem hosszan.
A Gobbi Hilda szobor nekem is nagyon tetszett, szinte kedvet kaptam rá, hogy melléüljek (volt még két üres szék) és egy kicsit eldiskuráljunk erről-arról.
Nekem is tetszik a Nemzeti Színház előtti szoborpark, legjobban Gobbi Hilda szobra,őt mint színészt is szeretem. Művészetek Palotájában még nem voltam, lehet,hogy el kellene látogatni,biztos találnék valami nekem tetsző műsort. Az a Liszt-kép nekem is tetszik és valahogy nem is tűnik szentségtörésnek, hiszen Liszt kora szupersztárja volt:)
Orgonáról szólva : egyik legszebb élményem néhány évvel ezelőtt a szegedi zsinagógában tett látogatáson az volt,amikor a turistacsoport kedvéért (akikhez hozzácsapódtam:) valaki megszólaltatta az orgonát és Bach Air-jét játszotta...felséges volt.... ilyenkor úgy érzi magát az ember,hogy valamilyen kicsiny pont a világmindenségben és mindent betölt a zene. Nem vagyok komolyzeneértő ember,de néhány mű van,ami "bejön", ezek egyike az említett Bach-mű. /Nekem nincs botfülem,viszont a kottaolvasást, mint amolyan úri huncutságot,sajnos nem tudtam elsajátítani,így csak hallás után tudok megtanulni bármilyen dallamot... ez van/
Szerdán egy kirándulócsoport keretében meglátogattam a Művészetek palotáját. Miután félórát várnunk kellett, előtte megnéztük a Nemzeti Múzeum előtti szoborparkot. Meglepetésemre egész jó és stílszerű szobrokat láthattam. Persze hogy színészekről készültek, egy-egy szerepükben ábrázolva őket. Sinkovits Imrét pl. a Mózesben, Soós Imrét pedig a Körhintában.
Miután elég hűvös volt kint, a Dunaparton, örültünk, hogy házon belül jól befűtöttek. Kaptunk egy kedves és szakértő vezetőt. Be kell vallanom, az épület kívülről egyáltalán nem tetszik, egy doboz, és kész. Belülről viszont csodás! Márvány, dióburkolat, elegáns, de nem nagyzoló belső tér. A vezetőnk csak úgy dobálódzott a tonnákkal, amit beleépítettek, de ezt jó ízléssel tették. Az ún. zászlóterem arról kapta a nevét, hogy a műsort ismertető plakátok lógtak a falairól. Nagyon tetszett a Liszt Ferenc rendezvényekre invitáló kép, ezen a művészt fiatal és jóképű korában ábrázolták, brokátmellényben, és stílszerűen zongorabillentyű mintás nyakkendőben. Nem hinném ugyan, hogy valaha is hordott ilyet, de szellemes. ötlet. Az egyik teremben éppen díszleteztek a táncszínházi fellépés előtt, itt is nagy a tér, ötletes, jól berendezhető maga a színpad. Éppen a díszleteket vitték be, abból ítélve, amit az ábrázolt, a Dózsa táncjátékra készültek.
A másik teremben megszemlélhettük fő kincsüket és büszkeségüket (nem ők mondták, én mondom) a hangversenyorgonát. Tényleg csodálatos látvány. Szerencsénk volt, éppen egy orgonaművész próbált. Megnéztem a manuált. és arra a tiszteletlen meggyőződésre jutottam, hogy mennyivel jobban járna az orgonista, ha négy keze lenne. Viszont a művész kettővel is kiválóan boldogult. Sajna, botfülem van, ezért nem tudtam rájönni, mit is gyakorol, de az volt az érzésem, hogy inkább csak próbálgatja a lehetőségeket. Még így is nagyon szép volt, botfül ide vagy oda: nekem is tetszett.
Valóban szinte semmi kis hangja van, de én is nagyon szeretem ha énekel. És úgy nagy általánosságban nagyon szeretem ha színészek, ha jó színészek énekelnek.
Pont tegnap láttam valamelyik tévéadón Törőcsiket énekelni Bodrogival (Orchideák), és megállapítottam, hogy nincs igazán jó hangja, mégis-mégis oda kell rá figyelni,mert kisugárzása,egyénisége, bája van.....
Szeretnélek megkérni Titeket, hogy töltsétek ki a szakdolgozatom kérdőívét, nagyon sokat segítenétek vele. Már csak 2 db kellene. Nem hosszú, pár perc alatt ki lehet tölteni.
Húúú én akármelyiket szívesen megnéztem volna...Mindhárom színészt imádom.
Nemrég azért nekem is volt egy tévés élményem. Az anyumnál megnéztük a Szegény Dzsoni és Árnikát. A gyerekeim pedig most szombaton kihozták a hangtárból a rádiójáték feldolgozást. Abban a Dorottya az Árnika. És a nagyfiam nagy bosszúságára mindkettőben a Türöcsik Mari a Százarcú boszorkány. Nekem Ő a legnagyobb kedvencem, a nagyfiam pedig azóta utálja mitóta ő volt a Ludas Matyiban a Matyi anyja:-)) Szerintem pedig még abban is zseniális volt!!
Elismerem, bosszantó az ilyesmi, de nekem jó hír, mert mással voltam elfoglalva, kilenc óra lett, mire hazajutottam. Most legalább reménykedhetek, hogy legközelebb nem késem le. Előbb-utóbb csak sorrakerül.
Ja, és ajánlani is szeretnék egy színházi közvetítést: Nov.12. szombat 19.00 Duna tévé, Miért nem marad reggelire? (Közvetítés a Madách Kamarából felvételről) Szereplők:Benedek Miklós,Für Anikó. A szolid köztisztviselő lakásába betéved a szomszédból a kilencedik hónapban lévő hippilány. Én láttam annak idején a színházban,nem emlékszem túlzottan a részletekre,csak arra,hogy nagyon jól szórakoztam.
Bosszúság, természetesen nem ez volt tegnap,hanem a már egyszer látott Janika (Udvaros Dorottyával), erre egyáltalán nem voltam ráhangolva és persze mindenkinek elhintettem előzőleg a környezetemben,hogy nézze a Benedek-Für-féle színielőadást.... Úgy bosszant ez ilyenkor.....
Ez a legújabb, 2011-es feldolgozás. Úgy látszik, ezt a csontot éppúgy nem lehet lerágni, mint pl. Pompei utolsó napjait. Ennek a filmnek Cary Fukunaga a rendezője, Mia Wasikowska és Michael Fassbender a főszereplői. Lehet, hogy érdemes lesz megnézni.
Nagyon szívesen megnézném a sorozatot, csak adják már valahol. Ha máshol nem, hát DVD-n.
Igen, erre a filmre gondoltam, nagyon illúzióromboló volt William Hurt mint Rochester. Szerintem az általam felsorolt hibák mellé még maszív alkoholistának is látszott. Sajna, a tévésorozatot nem láttam, de a BBC remek filmeket szokott készíteni a könyvekből.
Én azt a Jane Eyre-filmet nem szeretem, amiben William Hurt játssza Rochestert, mert ő tényleg egyáltalán nem felel meg külsőleg a könyvbeli leírásnak,hiszen szőke. A színészt magát kedvelem,csak ebben a szerepben nem tud illuziót keltően játszani - véleményem szerint.
Melyik Jane Eyre-re gondolsz,amiben nem tetszik Rochester alakítója, a 2006-os BBC 4 részes sorozatra ? Az pedig nekem nagyon tetszik. Abban Toby Stephens Mr.Rochester és mondhatni majdhogynem "összvilági" megegyezés alakult ki, hogy tökéletes választás volt a szerepre.
Jól tetted, így bármikor elővehető. Most fedeztem fel, hogy újra filmre vitték a Jane Eyre-t. Azt hiszem, meg fogom nézni. Az előző változatát láttam, és sehogy sem voltam kibékülve Mr. Rochester alakítójával. Azt mondtam, ez nem egy angol gentleman, hanem egy brit lókupec. Sehogy sem tudtam elképzelni kristálypohárral a kezében, portói bort iszogatva, bridzsezés közben. Annál inkább egy füstös kocsmában, nagy korsó sörrel, és valami, akkoriban dívatos szerencsejátékot játszva. Persze, nagyon is lehet, hogy ez csak az én, némileg túlzó véleményem.
Én még kőkorszaki módon felvettem videóra a filmet és valamikor megnézem majd.
Most Zorán-napokat tartok,megvettem az új CD-t, nagyon klassz és tegnap a jutubon egy csomó számát meghallgattam, hát... fantasztikusak, igazak...költőiek, szépek....
Reinkarnáció témakörhöz egy komolytalan mondás,amit nagyon régen valamelyik Kepes-műsorban hallottam: Nem hiszek a reinkarnációban,már az előző életemben sem hittem:)
Ja és megvettem Kepes Tövispuszta c. regényét is,még nem kezdtem bele, tartogatom. (Egyáltalán nagyon kedvelem Kepest, a műsorait, amig voltak,a személyiségét, mindent.)
Tegnap nagy érdeklődéssel néztem a Duna tévén a miss Austen sajnálja című filmet. Ezt az írónőt nagyon szeretem, minden könyvét elolvastam, többször is. Azt hiszem, ma megint előveszem az egyiket. Nagyon örültem, hogy legtöbb esetben ráismertem az idézetek forrására. Most megint divatosak a XIX. század angol írónői, de én már kb. 40 éve felfedeztem őket, és meg is vettem a könyveiket. Mi több, rendszeresen újraolvasom a regényeiket.
Ami a katyvaszt illeti, a legtöbb ember így van ezzel. Egy Buddhától származó példabeszéd jut eszembe: Az igazság olyan, mint egy magas hegy tetején álló vár, nagyon sok út vezet fel, és mindegyik helyes lehet. No igen, de mi van, ha megállok félúton, és azt mondom, ez nekem túl meredek? Bízzak baan, hogy a következő életemben jobban sikerül? Ami a reinkarnációt illeti, szeretnék hinni benne, csak valahogy méltánytalannak tartom, hogy nem mondják meg, miért kaptam 60-80 évi javítóintézetet.
Ráadásul állítólag magunk választjuk ki az új életformánkat. Nos, ha én úszom egy mennybéli tóban, és jól elvagyok, eszembe se jut emberi alakban, vagy bámilyen alakban újjászületni. Vagy melegem van, vagy fézok, fáj a fogam, feltöri a lábamat a cipő, egyszóval, mindenféle bajom van, és még csak a lényegtelenekről beszéltem. Szóval - nálam is nagy az összevisszaság.
Mostanában egy kicsit az agykontrollal kacérkodom, de azt hiszem, nem lesz tartós kapcsolat belőle...
Köszi, jót mulattam, és eszembe jutott a Kincskereső kisködmönbeli tanító, aki valamiért mellőzte az Y betűt, és a tanítványait onnan lehetett megismerni, hogy azt kérdezték egymástól: hogi vagi? :-))
Én is kedvelem Müller Péter írásait, a Jóskönyv meg is van tőle.
És van Tarot kártyám, könyveim is, és egy időben minden reggel húztam egy lapot.
Szóval erősen vonzódom az ezoterikához. Sokáig csak olvastam, gyűjtöttem az infót, és vártam egy jelre, hogy melyik úton is induljak végre el. Aztán egy topikon „összefutottam” két pránanadissal. (leginkább a reikihez hasonlító, energetikai gyógyító módszer) Addig-addig „beszélgettünk” amíg hónapok múlva rászántam magam, és elmentem az első tanfolyamra. Ez egy éve volt, és pár hete voltam a hármason… Korábban még egy út vonzott nagyon, az antropozófia. A nagyfiam Waldorf iskolába járt nyolc évig, és így, a gyakorlati megvalósítást látva, kezdett el érdekelni a dolog szellemi alapja. Próbálkoztam is pár könyvet elolvasni Rudolf Steinertől, de kevés sikerrel jártam.
Azért még nem adtam fel teljesen. Évek óta olvasom Török Sándor Bevezetés az Antropozófiába c. könyvét. (Többek között Vekerdi, Popper és Montágh Imre is jártak hozzá) Ez is nehéz olvasmány, de Steinernél azért érthetőbb. És erősen vonz a Kereszténység is, de a reinkarnáció tanát sajnálnám érte feladni:-((
Na szóval, elég nagy katyvasz van még a fejemben:-))
Köszönöm! Szeretnék valami derűset írni, remélem, sikerül. Az egyik tévécsatornán késő este van egy sorozat, ami egy kórház sürgősséi osztályáról szól, állítólag megtörtént esetek alapján. Nos, egy alkalommal elhangzott, hogy mindjárt jön dr. Nági, majd ő látja el a beteget. A neve alapján indiaira tippeltem, de szemlátomást európai volt. Aztán kiírták a nevét: dr. Nagy. Stílszerűen nagyot nevettem.
Én is sok mindenben kétkedem, amit Müller Péter leír. De mint mondtam, mások a tapasztalataim. Azt hiszem, ezzel te is így lehetsz. Érdekesnek találom, de nem tudom teljesen elfogadni. Egy biztos: nagyon örülnék, ha tényleg lenne reinkanáció, akkor legalább abban reménykedhetnék, hogy van egyfajta elszámolás.
Egyébként újólag bebizonyosodott, hogy Murphy törvényei mindig igazak. November 12-én egy rendezvényre megyek. Elvileg hatra vége, a gyakorlatban biztos, hogy egy kicsit még beszélgetünk utána, no meg haza is kell érnem.
Müller Péter nekem kicsit "sok", némelyik gondolata, története tetszik,de annyira nem hiszek az ezotériában (vagy miben,amit ő "művel"). Most is pl. az e heti Nők Lapjában olvastam a rovatában,amit az apjáról írt és egész addig a pontig tetszett is a cikk,amig meg nem említette,hogy megkérdezte a mesterét,aki elmondta neki,hogy az apja mit csinál a túlvilágon... Na nekem ez a sok. Valamilyen bizonytalan-bizonyos hitem van arról,hogy nem ér véget az élet a halállal,de nekem elég,ha rágondolok meghalt szeretteimre, ha mondogathatom,hogy mit szólnának némely dologhoz,nem akarnám biztosan tudni,hogy vannak a túlvilágon pl. Bizonyos dolgokban jobb a titokzatosság...
Egyébként van egy könyv (Révai Gábor: Mesterek - beszélgetések a világról és a túlvilágról - Popper Péter, Müller Péter), ez nagyon érdekes, a kétféle nézőpont,megközelítésmód,hit,emberi viszonyok,élet stb., tudom ajánlani.
Örülök, ha írsz! Akkor is, ha csak én olvasom, bár ez valószínűtlen. Popper Péter egy-két előadását hallottam az egyik tévében, nagyon tetszett. Ha nem is ugyanabban a műsorban, de szerepelt Müller Péter is. Őt is érdeklődéssel hallgatttam, a könyvei jó részét el is olvastam. Figyelemreméltó, amit mond vagy ír, de nem mindig értek egyet vele. Igaz, mindkettőnknek más az tapasztalata és a helyzete is. De legalább addig is tornáztatom az agyam, míg felsorolom magamban az ellenérveket, illetőleg az ellenirányú tapasztalatokat.
Igyekszem észben tartani, mikor lesz a színházi elődás, mert a leírtak alapján érdekel.
Popper Péter írásait,megnyilatkozásait, tévészerepléseit mindig igyekeztem elolvasni,megnézni, néhány könyve meg is van. Számomra Popper Péter talán 15-20 évvel (ebben nem vagyok biztos) ezelőtt tünt fel egy kamaszoknak szóló hétvégi délelőtti műsorban,ahol különböző kamaszkori konfliktusokat játszottak el tizenévesek és utána az ő vezetésével megbeszélték, hogy mi lett volna a helyes viselkedés,teendő, stb. Feltűnt,hogy végre egy felnőtt ember, aki abszolút rájuk figyelve meghallgatva egyenrangúként kezeli a kamaszokat, nagyon szimpatikus hozzáállás volt ez számomra. (Én is a kamaszkor végefelé jártam akkoriban.)
Most is várakozik olvasásra egy Popper Péter interjúkötet : A kő, a víz,és a kutya, és a karácsonyi könyvkívánságlistámon szerepelni fog a Lélekrágcsálók is:)
Ja, és ajánlani is szeretnék egy színházi közvetítést: Nov.12. szombat 19.00 Duna tévé, Miért nem marad reggelire? (Közvetítés a Madách Kamarából felvételről) Szereplők:Benedek Miklós,Für Anikó. A szolid köztisztviselő lakásába betéved a szomszédból a kilencedik hónapban lévő hippilány. Én láttam annak idején a színházban,nem emlékszem túlzottan a részletekre,csak arra,hogy nagyon jól szórakoztam.
A történelmmel foglalkozó tévécsatornát néztem. Az egyik műsorban egy Los Angeles-i zálogházat, és az oda bevitt holmikat mutatják be. Nagyon meglepődtem, ugyanis olyan plakátokat vittek be eladni, amiken arra buzdították az embereket, hogy vegyenek második világháborús hadikötvényt, ami 7% hasznot hoz. Már ez is meglepett, de a plakátok! Vidáman mosolygó anyukák, játszadozó gyerekek, a jövőbe, sőt szebb jövőbe pillantó, acélos jellemű és nézésű férfiak. Egyszóval: kapitalista realizmus.
Ráadásul kiderült, hogy elvileg még érvényesek, be lehet őket váltani. Nagyon kiváncsi lennék, békekölcsönre is érvényes-e ez. Bár az is igaz, hogy ötszáz forintért nem érdemes utánajárni. Emlékszem, 1970-ben egy postahivatalban dolgoztam, akkor még fizették, sőt azt hiszem, akkor fizették vissza a megmaradókat.
Kedden volt egy olvasóköri találkozóm Incu Laurával, az ő Szeretfüld c. rgényét beszéltük meg. Nagyon szimpatikus nő, csángó magyar, sok érdekes történetet mesélt. A kedvencemet megosztom veletek. Az ő falujában nem volt iskola, egy székely faluba jártak. Nyári szünet előtt a tanítónőjük ilyesféle feladatokat bízott rájuk: hozzatok három mesét, öt dalt, vagy öt gyógynövényt, az elnevezéseikkal együtt, és azt is írjátok fel, milyen betegség ellen használható. Szerintem az ilyen oktatót hívják vérbeli pedagógusnak!
