Megnyugtató számomra, hogy végre egy kis örömben is tudtalak részesíteni. :))
Akkor is be kell lépni, ha ilyen pocsék a feltételrendszer.
Így gondolom én is. Nem is fűztem az íráshoz semmiféle kommentárt. Csupán azért tettem be a topicba, mert úgy érzem, hogy híján vagyunk ezügyben (is) at őszinte tájékoztatásnak...
Az íráshoz email útján jutottam hozzá, ezért nem tudtam linkelni, bár úgy tudom, hogy valamelyik Internetes portálon is megtalálható.
Örülök Sárkány, hogy sokoldalúan tájékozódsz.Ha én tettem volna fel az idézetet (miért nem linket írtál -nem webes a forrás?)Akkor lebunkózol, hogy Cs. M. a MIÉP szakértője és a Vasárnapi Ujságban uszít az EU ellen?Személyesen hallgattam néhány előadását Szolnokon is, korábban is beszélt már a Globalizáció ellen is-erkölcsileg hitelesen, sajnos hiába. Akkor is be kell lépni, ha ilyen pocsék a feltételrendszer.
A költségvetésért felelős európai uniós biztos, Michaele Schreyer, nemrégiben így nyilatkozott: "El sem lehetett volna képzelni
kedvezőbb pénzügyi megoldást, mint amilyennel az EU a bővítést megoldotta."
Mit is jelent ez? Azt, hogy a 10, várhatóan 2004-ben csatlakozó ország a csatlakozás utáni első három évben összesen 25,1 milliárd eurót fog kapni. Az EU azonban valójában csak 10,3 milliárd eurót ad, ugyanis a 10 ország befizetési kötelezettsége ezen időszak alatt 14,8 milliárd euró lesz!
Játsszunk csak el kicsit a számokkal! A 10,3 milliárd 10 országnak, három évre ígért összeg.
Ez egy országra és egy évre számítva 0,343 milliárd euró, vagyis körülbelül 80,7 milliárd forint. Ha a felajánlott teljes összeget a 10 belépő ország lakosságához viszonyítjuk - ami körülbelül 75 millió -, akkor ez a belépő országok minden egyes állampolgára számára évi 137 Ft, vagyis havi 11,4 Ft támogatást jelent!
Természetesen az összeget nem egyenletesen osztják majd el az országok között. Nyilvánvaló, hogy Lengyelország például sokkal több pénzre számíthat, mint Magyarország; aminek az oka nemcsak az, hogy a lengyelek sokkal többen vannak, mint mi vagyunk, hanem az is, hogy politikusai sokkal jobban harcoltak országuk érdekeiért.
Mibe is kerül tehát a bővítés az EU állampolgárainak? Számítások szerint 9 euróba, vagyis 2115 forintba évente, és 176 forintba havonta! Jogos tehát a költségvetési biztos büszkesége: jó üzletet kötött az EU!
Főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy eddig a német újraegyesítésre 600 milliárd eurót költöttek, ami a 10,3 milliárd 58-szorosa, és ennek ellenére, a volt Kelet-Németországban a mai
napig óriási gondok vannak: a gazdaság stagnál és nagy a munkanélküliség.
Sőt, ahhoz képest is jó üzlet, amit az EU korábban ígért a csatlakozni vágyó országoknak. Az 1999. évi berlini EU-s csúcson ugyanis még 9,4 milliárd euróval többet ajánlottak fel: ez csaknem annyi pénz, mint amennyi a mostani tényleges összeg, a 10,3 milliárd euró! Vagyis: mára közel felére csökkent az az összeg, amelyre a belépo 10 ország együttesen számíthat.
De hogy az üzlet valójában milyen jól sikerült, azt egy további tény is igazolja: az, hogy a korábbi 9,4 milliárd euróval nagyobb összeget az akkori vélemények szerint "csatlakozásra érett" 5-6 országnak ajánlották fel, most viszont a 9,4 milliárddal kevesebbet 10 ország fogja kapni! Ügyes - mondhatnánk!
Ez az alacsony érték átlagosan a jelenlegi EU-tagországoktól bruttó hazai termékük - GDP-jük - maximum 0,043 százalékát igényli majd.
Nevetséges összeg.
Viszont érdekes, hogy Törökország, amely egyhamar nem lesz tagja az EU-nak, 144 millió euró, Bulgária és Románia pedig 1 milliárd euró EU-s segélyre számíthat 2003-ban. Visszatérve a tíz országnak felajánlott 10,3 milliárd euróra: érdemes ezt az összeget a jelenlegi EU-s közvetlen mezőgazdasági támogatásokkal is összevetni. Ezek összege évente 40 milliárd euró, amelynek közel egynegyedét a francia parasztok kapják. Tehát tíz ország 3 év alatt fog annyi támogatást kapni az EU-tól, mint a francia parasztok egy év alatt! Gáláns gesztus! Vagy, ahogy a The Economist ez évi első száma fogalmazott: "pocsék pénzügyi feltételeket fogadtak el a csatlakozni akaró országok".
Persze, meg kell említeni azt a pénzt is, amelyet csalétekként húz az EU a 10 ország orra előtt: ez a pályázatokkal megszerezhető összesen 20,9 milliárd euró. Ez egy országra és egy évre vetítve körülbelül 0,7 milliárd euró.
Ez sem nagy összeg. De nem is ez a fő baj vele, hanem az, hogy "virtuális", vagyis nem valódi, nem elérhető. A pályázati pénzekhez ugyanis olyan feltételekkel lehet csak hozzájutni, amelyekkel a csatlakozó országok állampolgárainak többsége nem rendelkezik. Először is ismerni kell az EU-s embertelenül bürokratikus és költséges pályázati rendszert. Továbbá saját pénzzel is kell rendelkezni, ugyanis a pályázati pénzek sohasem 100 százalékosan finanszíroznak egy témát, hanem csak "hozzájárulnak" annak megvalósításához. Végül pedig csak olyan témákat hajlandó támogatni az EU, amelyek EU-s érdekeket is szolgálnak. Nem véletlen, hogy az EU-s tanulmányok többsége is őszintén bevallja, hogy legalább 5-10 évig nagyon kicsi eséllyel pályázhatnak majd az új belépők, mivel a rendszer "kiismerésére" és megtanulására a korábban belépőknek, például Görögországnak és Portugáliának is legalább ennyi időre volt szüksége. Ezért ez a 20,9 milliárd van is, meg nincs is. És akkor még nem is beszéltünk a legnagyobb problémáról, a közvetlen mezogazdasági kifizetések egyértelmuen versenyhátrányt és ezért "előre beprogramozott" tönkremenést jelentő alacsony szintjéről. Ami azt jelenti, hogy amíg a francia, holland, dán, spanyol stb. gazdák valamilyen tevékenységért mondjuk 100 eurót kapnak majd, ugyanezért a tevékenységért a magyar gazda csak 35 euróra számíthat. Ez földindulást fog elindítani a magyar mezőgazdaságban: növekvő munkanélküliséggel és szegénységgel.
A "beprogramozott eredmény" pedig a föld külföldiek általi felvásárlása lesz. Azt, hogy a helyzet drámai, jól érzékelteti Jens-Peter
Bondénak, az Európai Parlament tagjának legutóbbi nyilatkozata. A következőt mondta:
"A népszavazások előtt azt javaslom a csatlakozó országok politikusainak, hogy az igazat, és csak a színtiszta igazat mondják az embereknek, ha nem akarnak hiteltelenné és közútálat tárgyává válni a csatlakozás után, amikor a valóság kendőzetlenül felszínre fog kerülni." Majd így folytatja: "lehet egyébként, hogy nem is az előnytelen pénzügyi feltételek okozzák majd a legnagyobb problémát, hanem az, amikor a demokráciát éppen tanuló országok állampolgárai rájönnek arra, hogy frissen nyert demokráciájuk jelentős részét azonnal el is veszítik. Életüket a 85 ezer oldalnyi EU-s joganyag fogja irányítani. Nem lesz más választásuk, mint hogy
minden egyes sort betartsanak, még akkor is, ha az ellentétes lesz nemzeti joganyagukkal, sőt alkotmányukkal. Ugyanis az EU-ba lépés után a nemzeti alkotmányok is alábbvalóak lesznek, mint bármelyik egyszerű brüsszeli szabály, amelyet eurobürokraták, zárt ajtók mögött, az éjszakákba is belenyúló üléseiken kitalálnak. Sokkolni fogja az újonnan belépőket, amikor rájönnek, hogy az EU nem demokratikus intézmény: a döntéshozás nem átlátható és a polgárok által nem ellenőrizhető folyamat. Ezért, tisztelt politikusok, legyetek őszinték és becsületesek, és beszéljetek mindezekről a problémákról" ajánlja Jens-Peter Bonde a belépő országok politikusainak.
A The Economist címu brit szaklap azonban mintha kételkedne abban, hogy a politikusok valóban őszinték lesznek. Így fogalmaz a már említett számban: a koppenhágai csúcs után, a pezsgők és a beszédek következtek. Medgyessy Péter magyar miniszterelnök például a következőt
mondta: "Magyarország számára - 60 év megszakítás után - most indul újra a történelem."
Az ellenzők egy része számára a jelenlegi iraki válságban egyértelműen Amerika az agresszor. Még ha Szaddám Huszeinről mindenki el is ismeri azt, hogy szörnyű diktátor, aki feltehetőleg valóban bűnös az ellene emelt vádakban, az egész mostani válság olybá tűnik sokak szemében, mintha azt George W. Bush és emberei rángatták volna elő a hajánál fogva. Irak nem jelent valódi és látható fenyegetést, hangzanak az érvek, a mostani pocsék helyzetért tehát csakis Amerika lehet a felelős. Miért akarnak már megint háborút?
Erről nyilván az amerikaiak zavaros kommunikációja is tehet. George W. Bush hol az iraki diktátor elszámolatlan tömegpusztító fegyvereit hozza fel háborús indoklásul, hol a soha nem bizonyított al-Kaida-kapcsolatot, hol meg az iraki nép sanyarú sorsát. Részben ez az össze-vissza beszélés vezet oda, hogy Európában és a szerencsétlen arab országokban komoly hitele van az olyan hajmeresztő, a politikai és gazdasági realitást teljesen figyelmen kívül hagyó elméleteknek, mint például hogy Amerika azért indít háborút, hogy "ellopja" Irak olaját. (A legtöbb gyanakvó számára túl egyszerű az a válasz, hogy olajat lényegesen olcsóbb venni, ahogy Amerika évtizedeken át vett is Iraktól, mint erővel elszedni.)
A zavaros kommunikáció mögött jelentős részben az áll, hogy maga az amerikai vezetés is megosztott. A kormány eléggé vegyes, és az Irak elleni háborús politikában legalább két különböző elképzelés, cél találkozik.
Nemzetbiztonsági érdekek, küldetéstudat, vallás
Az adminisztráció egyes tagjai, elsősorban Donald Rumsfeld védelmi miniszter, Dick Cheney alelnök és Condoleeza Rice nemzetbiztonsági tanácsadó, Irakot hagyományos értelemben vett fenyegetésként kezelik. Meg vannak róla győződve, hogy a tömegpusztító fegyverekkel felszerelt Szaddám Huszein komoly fenyegetést jelent a szövetséges érdekekre az Öbölben, főleg a stabil olajellátásra. Ezt alátámasztja Irak eddigi expanzív viselkedése, két támadó háborúja. Ez egy hagyományos és egyébként teljesen legitim érv, tekintve, hogy a világ olajellátásának harmada az Öbölből jön. (Érdekesség: Európa sokkal jobban függ a közel-keleti olajtól, mint Amerika.)
Ehhez hozzájön még az is, hogy a szeptember 11-e utáni világban a tömegpusztító fegyverek elterjedését sokkal komolyabban kell venni, mint azelőtt. Biológiai vagy vegyi fegyverekkel felszerelt terroristák százszor nagyobb veszélyt jelentenek a világra, mint azok, akik egyszerű Semtexszel vannak ellátva. A kormány e hagyományos konzervatív tagjai tehát azért akarják a háborút, mert az elmúlt 12 év tapasztalata meggyőzte őket, hogy Irakot nem lehet diplomáciai úton leszerelni. Az egyetlen mód az erőszak.
Az adminisztráció fontos pillérét az úgynevezett neokonzervatívok adják. A csoport két legérdekesebb és intellektuális szempontból legkiemelkedőbb tagja Paul Wolfowitz védelmiminiszter-helyettes és Richard Perle, a Pentagon stratégiával foglalkozó csoportjának vezetője. Ők ideológiai összecsapásként fogják fel a konfliktust: a modern és liberális amerikai értékek az elnyomás, a diktatúra és az állami terror ellenében. Azért akarják az iraki diktátor bukását, hogy az országot demokratikus, liberális elvek mentén Amerika újjáépíthesse. Úgy vélik, hogy ez pozitív folyamatokat indíthatna el az egész rothadó Közel-Keleten.
Wolfowitz és Perle véleményét megerősítette szeptember 11-e, ami megmutatta, hogy az elmaradott, antidemokratikus és rendkívül súlyos gazdasági-társadalmi problémákkal küzdő Arábia olyan démonokat szül a világra, amelyek életveszélyes fenyegetést jelentenek az Egyesült Államokra. "A neokonzervatívok szerint a Közel-Keleten demokratikus államok sorát kell felépíteni, mert csak ez garantálja Amerika nemzetbiztonsági érdekeit" - mondja Magyarics Tamás Amerika-szakértő, a Teleki László Külpolitikai Intézet munkatársa.
Ez a két irányzat és elképzelés az elnökben, George W. Bush-ban "ér össze". Az elnöknek a mély vallásos meggyőződés adja azt a kötőanyagot, amellyel összefogja, összetartja ezeket a különböző ideológiákat. A jól felfogott amerikai biztonsági és gazdasági érdekek és az újkonzervatívok ideológiai céljai találkoznak Bush azon meggyőződésével, hogy Szaddám Huszein gonosz, aki ezért megérett arra, hogy eltávolítsák. Az indokok eltérnek, a cél ugyanaz: háború Szaddám ellen.
A külpolitikai kérdések ilyen erkölcsi vonalak mentén való megközelítése egyébként egyáltalán nem idegen az eléggé vallásos amerikai társadalomtól. "Amerikában vallásos eredetű hagyománya van annak, hogy a világban a jó és a rossz küzd egymással, és ebben a küzdelemben Amerika a jót képviseli" - mondja Magyarics Tamás. Bush éles vallásos retorikáját persze nem kell száz százalékig komolyan venni: mint minden politikus, valamelyest ő is színészkedik, játszik hallgatóságának.
Ez rossz?
A mostani amerikai kormányt külpolitikájában kétségtelenül nagyobb határozottság és céltudatosság jellemzi, nagyobb agresszió fűti, mint az előzőt. Amerika óriási hatalma miatt ez nagyjából mindenkit érint. De az adminisztráció kicsit több mint két éve alatt éppenséggel nagy önmérsékletről és visszafogottságról is tanúbizonyságot tett. Szeptember 11-re adott válasza viszonylag mérsékelt volt, megcáfolva az agyatlan visszavágást jóslókat (bár még nem tudni, mi lesz Afganisztán sorsa hosszútávon). Irak 12 év hazudozása után kapott még egy utolsó esélyt, hogy az ENSZ-szel együttműködve szereljen le, holott Bush először hónapokig fenyegetőzött, hogy egyoldalúan megtámadja az országot.
A fő kérdés nyilván az, hogy jó-e nekünk, jó-e a világnak egy ilyen Amerikához hasonló hegemón, akinek hatalmát sehogy vagy csak alig-alig lehet korlátozni. Ez legitim felvetés még akkor is, ha a demokratikus és liberális Amerika nem hagyományos értelemben vett birodalom. Nem hasonlítható Rómához, az európai gyarmatbirodalmakhoz vagy a Szovjetunióhoz, nem is kell tőle úgy tartani. A kérdés egy kicsit túl messzire vezet, de Irak kapcsán talán nem olyan nehéz rá megadni a választ. Szaddám Huszein 12 éve csinál bolondot a nemzetközi közösségből, szegi meg az ENSZ határozatait, és egyáltalán nem hajlandó lemondani fegyvereiről. Az ENSZ nem tud vele mit csinálni (annyira nem is feszül). Az, hogy az ellenőrök négy év szünet után most újra bemehettek az országba, csakis Amerika harciasságának köszönhető. Ha Irak végre tényleg leszerel, akár így, akár úgy, az egyedül Amerika sikere lesz. És majd kérdezzük meg a felszabadított irakiakat, hogy ők bánják-e ezt.
A Totalcar írásán nincs mit árnyalni(nem kötelező mindent árnyalni) IGAZA van.De, hogy mégis színezzek, e magas adókból (is) van nekem nyugdíjam, sokaknak mn segély,másoknak felzárkóztatás s i.t.
A liberalizmus rombolásáról beszélsz. Jó, beszéljünk erről is. De szerintem azt se kell elfelednünk, hogy a konzervativizmus is véghez vitt némi "rombolást" az elmúlt évszázadok alatt. Rombolás az is, ha valami a haladás útjába áll. Most nem a netről meg ezekről beszélek.Nincs olyan ideológia (egyelőre), amely mindenki számára elfogadható dolgokat nyújtana, és a kedvében járna mindenkinek.
Kiegészítés. 327 sz. szövegemből a sietség miatt kimaradt egy mondatrész: tehát a "politically correct",az abszurd feminizmus, a mindenféle másság, kisebbség, szekta, deviancia egészségtelenül túzásba vitt kultusza,szinte izlésterrorba menő reklámja...
Közben felelt B.Sz.Nos, nem a világhálót, hanem a korlátlanul terjedő káros tartalmakat rühellem.Nem Amerikát nem kedvelem, hanem a felsorolt jelenségeket, amelyek zöme tőlük ered, mert megelőzték mindenféle "fejlődésben " a világot.Norman M. szövegét én is olvastam. Bushék valóban konzervatívak az ottani politikai szinkép szerint. Az én "konzervatív" címkém egészen mást jelent.Minthogy bal és jobboldal is más Amerikában és Európában,BSz! Mailer eszelős zseni, szélsőliberális. Azrt nem veszi észre, amit leírtam, a liberalizmus rombolását az am. társadalomban, amely rombolás egyenes következményei az általa látott jelenségek.
Sárkánynak is válaszolok, bár már nem egyszer válaszoltam: Nem örülnék, ha az USA lépne a Szu helyébe, gondolom, ez evidencia. Hogy én mihez állok közel, az árnyalt megítéléshez ,mint
mindig is.Itt kapcsolódik a témához, hogy Medgyessynek nem kellett volna levelet írni, hanem hallgatnia kellett volna, mert Fr. és N. ország nem követelt írásos nyilatkozatot békepolitikájukhoz, miként az USA az ő háborús politikájához. Ezt egyébként Acél Endre a mai Nsz-ban egy jegyzetben szépen megírta, szoci ujságíró, de teljesen egyetértek vele.
Norman Mailer világhírű amerikai író szerint George W. Bush amerikai elnök és konzervatív barátai szentül meg vannak győződve arról, hogy csak úgy menthetik meg Amerikát a hanyatlástól, ha valódi, katonai erejére támaszkodó birodalmat építenek belőle: az Irak elleni háborús készülődés erre jó ürügy. Bush és harcostársai világbirodalmat építenek ki, Amerikából pedig óriási banánköztársaságot csinálnak, ahol csak a hadseregnek nő egyre a hatalma - aggódik az idős művész. Irak - véli Mailer - az ürügy a republikánus világbirodalom építésének megkezdésére: a háborúval Bush-ék egyetlen gyors, drámai lépésben szert tehetnének arra a hídfőállásra, amelyre támaszkodva - nem utolsósorban az ott rejlő olajtartalék és a Tigris és az Eufrátesz vízkészlete miatt - ellenőrzésük alatt tarthatnák a Közel-Keletet s megkezdhetnék a világbirodalom kiépítését.
Nem számítottak azonban az óriási ellenállásra, amibe otthon és világszerte ütköztek: ha az ellenállás oda vezet, hogy háború nélkül sikerül lefegyverezni Szaddám Huszeint, Bush és követői óriási bajban lesznek; ám ennél valószínűbb, hogy akár tetszik, akár nem, a háború nem kerülhető el, mert a republikánusok nem látnak más megoldást. Amerika a konzervatívok szemében hanyatlik: egymást érik a vállalati, egyházi és FBI-botrányok, az ország egyszerűen megőrült. A gyerekek már nem tudnak olvasni, mindent eláraszt a szexualitás, s a fertőtől, vélik, csak úgy menthetik meg Amerikát, ha katonai birodalmat építenek belőle. Az Irak elleni háborús készülődés ennek az első lépése - leplezi le Mailer a Bush-adminisztráció általa vélt titkos tervét.Így szomorú távlat nyílik a szabadság földjének lakói előtt: Amerikából lassan hatalmas banánköztársaság válik, amelyben a polgárok életébe egyre inkább beavatkozik majd a hadsereg, rátelepszik a rendszerre, s végül a demokrácia, mely nemes és törékeny, nem áll ellent tovább. "Hosszú tapasztalatom az emberi természetről - nyolcvan éves vagyok - azt sejteti: meglehet, nem a demokrácia, hanem a fasizmus a természetes állapot" - mondja borúlátóan Mailer. Valójában a demokrácia a kivételes helyzet, amelyet az elkövetkezendő években meg kell majd védenünk, s ez rendkívül nehéz lesz, hiszen a nagyvállalatok, a hadsereg, a tömegszórakoztató sportok és a zászlókultusz teljes összefonódása már most prefasiszta légkört teremtett Amerikában - fejezi be gondolatmenetét a Meztelenek és holtak és a A hóhér dala szerzője.
lassan már nem merek hivatkozni semmire forrás nélkül
Ne is, mert ellenkező esetben "a jó a túrós lepény" esete forog fenn (beszéltél olyannal, aki látta, hogy ették)... :))
(De, ha csak linket beszúrni szeretnél megtanulni, írj egy mailt, öt perc alatt távmegtanítalak!)
"Ezek szerint a Magyar ATV, ellentétben a CNN-nel, nem esett az imperialista amerikai agresszorok áldozatává.
Az ATV-t csak azért említem, hogy legalább a forrásra ne reagáljon senki az "elfogult jobboldali" felkiáltással.
Nagyon a bögyödben vagyok, Tesó, minden bekezdésedben megemlítesz. Pontosan mi a hézag?"
Semmi bajom Veled, de lassan már nem merek hivatkozni semmire forrás nélkül. Amúgy ne bízd el magad, Sárkány mögött csak második lehetsz. :))) Ha nagyon tele lenne a bögyöm, már rég nem olvasnám ezt a topikot. :)
"de én is értékeltem Románia kellős közepén, úton Bukarestből Constanzába a McDonalsdsot, pedig nem is vagyok megszálló. Vagy igen?"
Ez pusztán kiváló ízlésedet dícséri.
"láttátok a Brian Életét? csináltak a rómaiak valami értelmeset is Júdeában? semmit!.......talán kivéve a vizvezetéket. De azon kivül tényleg semmit.. ja meg az oktatás, de azzal kész is. Ok, a kórházak, de a cirkuszt már ne soroljuk ide...ja persze, még ott van a közbiztonság.. "
Egy kérdést lefelejtettél a végéről:
- Milyen áron? -
És ez a kérdés minden hasonló esetben felteendő, amikor felszabadításról, demokratizálásról, modernizásálásról, stb.-ről van szó.
Jut eszembe, nem kellene azért a román konyhakultúrát sem lebecsülni. Egyrészt vannak igenis remek eredeti román kaják, másrészt pedig a magyar konyhaművészet nagy rajongójaként sem várom el egyetlen idegen országban sem, hogy a kedvemre valót tegyék az asztalra. És azt hiszem jobban örülnék, ha pl. Lengyelország sokkal "lengyelebb" maradna, vagy Franciaország sokkal "franciább".
McDonalds csak egy szeg - a sok közül - a nemzeti koporsókban.
Azért ne kenjünk mindent Amerikára. A nettel speciel nekem semmi bajom nincs, sőt szerintem az emberek nagyrészének megkönnyíti az életét. Más kérdés, hogy van a netfüggőség, meg az ún. káros oldalak, de ezt ne a net számlájára írjuk, hanem az emberi gyengeségére. A BigBrother pedig európai találmány, ha jól tudom. Azonkívül nem lenne, ha az emberek nem néznék. Nem biztos, hogy a tévétársaságokat kell szidni, ők csak megragadják a lehetőséget, az okok vizsgálatálánál tudomásul kell venni, hogy van a BigBrotherre igény.
Tömegkultúra minden korban volt, nem csak mai jelenség, a régiekhez képest a kommunikáció sebessége, ezáltal a tömegkultúra egyetemessé válása változott, ez megint nem Amerika bűne.
"A Káosz legyőzi a Rendet." Ezek erősen tradicionalista fogalmak, ne keverjük a filozófiát a politikával. Valamikor a 20. század elején elszakadtak egymástól.
Annak idején sokan azt is káros hatásnak nevezték, amikor a nők elkezdtek egyetemre járni, vagy függetlenítették a vagyoni cenzustól a választójogot. Azt, hogy ma mi káros és mi nem, az utánunk jövő nemzedékek bírálják majd el.
S mielőtt bárki nekiugrik a jelenlegi amerikai liberális kormáynak, ne feledjük: G.W. Bush Nixon óta a legkonzervatívabb, legjobboldalibb beállítottságú amerikai elnök.
Sárkány, te csak önmagadhoz állsz közel, bárkibe belemarsz, csak hogy vitatkozhass. Nem is akarod észrevenni, hogy a világ nem fekete-fehér, hanem színes. Éppen ezt akartam érzékelteni, tehát az árnyalt megítélést. Tehát Amerika, pontosabban az USA rengeteg értéket teremtett, gazdaságban, tudományban, kultúrában egyaránt, Ezt senki sem vonhatja kétségbe.Mivel azonban a Világ talán legerősebb állama lett, fellépett vezetői és véleményformáló elitje soraiban az a meggyőződés, hogy minden területen és minden nép számára nekik kell megadni a mintát, a mércét. A globalizáció is a kezükre játszott ebben, de ez a folyamat egyúttal fokozta az életforma és egyéb minták exportja iránti ellenszenvet is a világ nagyon nagy részén. Talán a túlnyomó részén.Az a fajta liberális hegemónia, amely legújabban pl a "politically correct" és az abszurd feminizmus terrorjában is megnyilvánul, már minden józan mértéke túlment.
Az egyéni érvényesülés, a személyiségi jogok abszolút favorizálása(bűnözők jogai az áldozatok jogainak rovására, "gyermek és diákjogok" a tanárok és az oktatás rovására stb)már régebben elkezdték megbontani a társadalom egészséges szöveteit. Ez a káros hatás egyre fokozódik az amerikai tömegkultúra, a Világháló , a TV (bigbraderes) világméretű nyomulása révén. Összefoglalva, bármlyen meghökkentőnek tűnik, az a véleményem, hogy az amerikai típusú liberalizmus intézményesülése az emberi civilizációt magát veszélyezteti, a közösségek, a társadalmak rombolása oly mértékűvé válhat, hogy a Káosz legyőzheti a Rendet. Rend alatt nyilván nem a tekintélyuralmi rendszereket értem,hanem a
" Szabadság, Te szülj nekem rendet" jellegű, egészséges társadalmakat, amelyeket számomra minden fertőzöttségük dacára még leginkább a nyugateurópai országok,Svájc, Anglia, Fr.o, N.o.stb képviselnek.
Ezek szerint a Magyar ATV, ellentétben a CNN-nel, nem esett az imperialista amerikai agresszorok áldozatává.
Nagyon a bögyödben vagyok, Tesó, minden bekezdésedben megemlítesz. Pontosan mi a hézag?
"Liberális barátaink miért nem tudnak elképzelni a nyugati civilizáción kívül más életformát, társadalmi rendszert?" - Szerintem el tudnak.
Terla, köszönöm a támogatást, de vigyázz mit írsz, mert liberális barátaink hamarosan "demagógnak", "amerikaellenesnek", vagy félfasisztának kiáltanak ki.
Nos, a háború egy héten belül elindul, ezt megállítani már nem lehet. A szomorú az, hogy a forgatókönyv egy mai hiradás szerint már 92-ben létezett, kormányszintű program készült már akkor is a még "nem civilizált" térségek "demokratizálására". Ezt a mostani vezetés külügyi, hadügyi védelmi, stb. urai készítették. (Mielőtt B.Sz. megkérdezné, forrás: ATV ma reggeli műsora, de bizonyára elérhető a dokumentum jó néhány nem amerikabarát site-on is. Ráadásul Aczél Endre és külpolitikai szakértő interjúalanyai nem tekinthetőek elfogult arab barátoknak.) Ne legyenek kétségeink, valószínűleg már készül az észak-koreai, estleg iráni és szíriai bábkormány is.
És ahhoz sem kell túl sok fantázia, hogy az amerikai bombázások zaja alatt, eddig sosem látott méreteket fog ölteni a palesztin lakosság irtása. (Benedek Szabolcs, a bemásolt cikket ugye csak viccnek szántad?)
Liberális barátaink miért nem tudnak elképzelni a nyugati civilizáción kívül más életformát, társadalmi rendszert? Miért hiszik azt, hogy a mi életformánk tényleg magasabbrendű, mint a fátyol mögé bújó afgán assszonyoké?
Amerika tényleg nagy bajban lehet, ha a gazdaságának ennyire szüksége van az arabok olajára, és ez megér közel 300 milliárd dollár háborús befektetést a következő pár évben (Ez az ő saját számításuk.)
Még egy gondolat liberális barátaim amerikaellenes vádjaihoz. Nem hiszem, hogy a kedves olv.társak közül nálam bárki is jobban ismerné az amerikai társadalmat minden értékével és negatívumával együtt. (Ez nem érdem, ez csak egy állapot.) Mivel hosszabb ideig éltem ott, volt szerencsém sokat gyönyörködni a természeti kincseiben, megismertem a nemzeti parkjaikat, együtt éltem és dolgoztam az egyszerű amerikai emberekkel, és sok időt töltöttem az amerikai elit tagjai között is. Rengeteg időt szántam a történelmük tanulmányozására - mivel tényleg érdekelt az ország, - és eszem ágában nincs elvitatni tőlük az elmúlt 500 év érdemeit és értékeit. (Hallottam már olyan összefoglalást is, mely szerint a kezdetekben Európa szelepének, aztán népek olvasztótégelyének, majd manapság a világ végbelének lehetne amerikát nevezni - de ez így persze durva és egy kicsit igazságtalan is.) De ez nem jogosítja fel őket a világ pénzügyi, titkosszolgálati és katonai leigázására. Vagy mégis?
Megköszönöm az akkori Amerikának, hogy a hidegháború végén padlóra küldte a szovjeteket, és ezzel elősegítette KK-Eur. felszabadulását a szovjet birodalmi elnyomás alól.
Azt is meg fogod majd köszönni, ha új elnyomó rendszerként a helyébe lép?
Azzal is egyetértettem, hogy a balkáni mészárlások során beavatkozott...
A beavatkozás sokáig váratott magára. Persze, nincs a térségben olaj és nincs a térségnek gazdasági súlya...
Az, hogy közben emberek tízezrei haltak meg a népirtások következtében senkit nem érdekelt. Az USA-t abszolute nem...
Bin Ladent is támogatta az USA, sőt Szaddamot is az iráni háború idején...
Szemforgató politika!
Hajmeresztő az a pár napja hallott szövegük is, hogy iraki győzelmük után ott "virágzó demokráciát teremtenek"rövid időn belül.Ez a marxista-komunista forradalmárok voluntarista képzelgéseireemlékeztet, akik történelmi korszakok, évszázadok, vagy évezredek kihagyásával, tabula rasa-val akartak a semmiből hipotetikus virágzó országokat, sőt világtársadalmat teremteni.
Élvezetes elolvasni eszmecseréteket hosszabb kihagyás után.Ismét Pokrócz áll legközelebb az én nézeteimhez. Már csak azért is mellette állok, mert a kis létszámú társaság többsége elfogult Amerikabarát, és szélső liberális.Én is jártam Amerikában, ha rövidebb ideig is. Megköszönöm az akkori Amerikának, hogy a hidegháború végén padlóra küldte a szovjeteket, és ezzel elősegítette KK-Eur. felszabadulását a szovjet birodalmi elnyomás alól.
Azzal is egyetértettem, hogy a balkáni mészárlások során beavatkozott, mert Európa nem volt hatékony.De azért, mert ekkor meg akkor jót tett, még nem dönt jól mindenkor, sőt az esetek többségében sem. Ez nem teljes indukció.Például dollármilliárdokkal támogatott-támogat latinamerikai és közelkeleti népirtó, őrült diktátorokat, ha nagyhatalmi érdekei, vagy olajcégeinek érdekei(u.az)azt kívánták. E támogatások töredékéből konszolidálhatta volna a fentemlített KK-Eur.-i országokat, hogy a szoc. rendszer következményei folytán ne kvázi nyomorszinten csatlakozzanak a fejlettebb, demokratikus világhoz. Ez neki is érdeke lett volna.Mennyit is ígért most Törökországnak?
Hajmeresztő az a pár napja hallott szövegük is, hogy iraki győzelmük után ott "virágzó demokráciát teremtenek"rövid időn belül.Ez a marxista-komunista forradalmárok voluntarista képzelgéseireemlékeztet, akik történelmi korszakok, évszázadok, vagy évezredek kihagyásával, tabula rasa-val akartak a semmiből hipotetikus virágzó országokat, sőt világtársadalmat teremteni.
A többi, számomra nem kedves amerikai dolgokról, szellemi irányzatokról talán legközelebb.
(Mindezek természetesen nem azt jelentik, hogy a szaddami rendszer híve vagyok, tehát kérem az ilyen típusú ellenérveket mellőzni.)
Tisztelettel kérdezem a magyar politikai közvéleménytől, hogy mi, akik egyetértünk az Amerikai Egyesült Államok és legfőbb szövetségeseinek iraki politikájával, kormányunk csatlakozásával a Szaddám Huszein diktátor elleni koalícióhoz, mikor és hol demonstráljunk?
Mi hová menjünk tüntetni és szolidaritást vállalni amellett a nagyhatalom mellett, amelyik „csillagháborús programjával”, egy kvázi háborúban térdre kényszerítette a nagy Szovjetuniót, és lehetővé tette, hogy országok sora, népek millió szabad és demokratikus társadalomban éljenek?
Nekünk nem olyan rövid az emlékezetünk és a hálánk, hogy elfelejtkezünk arról, milyen áldozatot vállaltak ennek érdekében egy távoli gazdag földrészen az adófizetők milliói. Mi, akik túléltük a második világháborút, tudjuk, hogy mit köszönhet az öreg kontinens Amerikának. És különösen kellene ezt érezniük a németeknek, akiknek gazdagsága, egysége egyértelműen az USA szerepvállalásának köszönhető. Mi hogyan artikulálhatjuk ezt az érzésünket?
Mi, akiknek gyermekei, testvérei, közeli és távoli rokonai élnek Izraelben, miért nem tüntethetünk az iraki és a palesztin diplomáciai képviseletek előtt, hogy az iraki és más arab olajdollárokon felheccelt öngyilkos sátánok ne menjenek diszkók előtt sorba álló gyerekek közé, ne tekintsék célpontnak a pizzázók és kávéházak teraszát, a munkába, iskolába igyekvő emberekkel zsúfolt autóbuszokat? Mi hol fejezzük ki gyűlöletünket az alattomos és gyáva terror ellen?
"Ezt továbbra sem értem. Mivel nincs hibátlan nő, ezért ne is házasodjuk.
Te írtad korábban, hogy semmi sem tökéletes, akkor most Magaddal vitatkozol?"
Veled vitatkozom, csak lemaradt a végéről a kérdőjel.
Lehet, hogy rosszak a példáim, de aaddig sorolom őket, amíg meg nem érted, hogy mit akarok.
Elfogják a nyolcszoros gyilkost, majd a vizsgálatok során kiderül, hogy a hatodikat valójában nem ő követte el. A gyilkos innentől kezdve természetesen koncepciós perről beszél. Mivel egy esetben tévedtek a nyomozók, ezért lehet hagyni a francba az egészet, el kell engedni, és csak legyinteni a másik hét gyilkosságra? Vagy a másik héttel mégiscsak kellene foglalkozni?
Te az elolvasott szövegben találtál egy (több) hibát. Ezért az egészre legyintesz. Szerencsére nem Te ítélsz a hétszeres gyilkosunk felett.
