"Amit mi megtehetünk (a fanatizmuson és a fanatikusokon való
szórakozáson túl), az pedig az informálás, a felvilágosítás.
Leleplezni a fő feminista hazugságokat a patriarchális elnyomásról,
női kvótáról, családon belüli erőszakról, bérkülönbségről, stb.,
egyáltalán kétségeket és gondolatokat ébreszteni a femináci agymosás
ellenében."
"egyenlőségpárti" lettél volna? Szavakban talán, bár én nem voltam ott, amikor ezt az álláspontodat fejtetted ki.
Én úgy emlékszem, egy kicsit mindig "egyenlőbb" akartál lenni valakinél. Más akartál lenni. Máshogyan akartad csinálni. Sokszor a "józan ész" ellenére is.
Nincsen ezzel baj, és lehet, hogy ezt csak én láttam, tapasztaltam így.
Szerintem ezzel a narratívával pl. lenézitek a nagymamákat, dédmamákat stb. A nők nem gyengék, max. gyengédek. Több egyéb irodalmat is kéne olvasnod, gondolok itt konkrétan arra, hogy nőkről halott csecsemőkkel, nőkről háború idején. A férfiaknak is kurva nehéz ugyanez, de a nőknek is át kellett élnie. A megesett lányanyák is felnevelték a gyerekeiket. Az alkoholista férfiak nejei is felnevelték a gyerekeiket. A legújabb időkben húszévespinus miatt lekopott apák gyerekeit is felnevelte az anyjuk.
Az eleinknek, akiknek az életét ilyen gyengenő-erősférfi narratívába helyezitek, rohadt nehéz élete volt, sokkal nehezebb, mint ma nekünk, és férfiak-nők egyaránt képesek voltak helyt állni az élet viharában. Nem vagyunk mi nők olyan rejtélyesek és különbözőek, mint azt gondolnád. Leszámítva a genetikánkat, a hormonrendszerünket és a szocializációnkat, pont ugyanolyanok vagyunk, mint a férfiak. Ha kiveszed a nemiségből fakadó különbségeket, akkor ugyanazok a motivációk maradnak (fajfenntartás, önfenntartás), mint a férfiaknál. Neked nem úgy kell(ene) kényeztetni a társadat, amit szerinted és a pirospirulások szerint elvár a nőd, hanem a nőd valódi elvárásaihoz igazítani, amit nyújtani tudsz. És persze, ez kölcsönös kéne legyen, a nődnek is úgy kéne kényeztetni téged egy boldog párkapcsolatban, ahogy az neked jó, és nem úgy, ahogy ő gondolja, hogy jó lesz. Ehhez meg -- ad absurdum! -- beszélgetni kell a nővel és elfogadni, amit mond, valamint nem megkérdőjelezni az érzéseit és a vágyait, hogy azok rendben vannak-e.
De én nem szólok többet ehhez, nagyfiú vagy, el tudod dönteni, hogy mit akarsz. Ha ezt, akkor ezt. :) Ettől még hidd el, hogy a mások útja ugyanolyan jó lehet, és a kékpirulások nem hülyék, csak nem akarják megmondani a nőknek általánosságban, hogy milyenek, nem akarnak hierarchikus kapcsolatokat sosemvolt dicsőmúlt fényezéssel. Nincs egyetemesen érvényes megoldás a nőkre meg a párkapcsolatokra. A te elméletedhez társulnak bizonyos nőtípusok, és szerintem a velük való kapcsolat csak fokozni fogja a csalódásod, ennyit mondtam. Igor értette.
Szia Igor, aki nem onnan merít ihletet az nem futhat bele nagy pofonba? :-)
Amit hangsúlyosnak érzékelsz az ott megjelenő vélemények közül, az a csalódottság feldolgozásának egyik lépcsőfoka.
Márpedig az ott a csalódott férfiak.. a nőkről alkotott álmaikban csalódott férfiak oldala.
Igen, a harag is része a gyógyulásnak, és van ott tudomány is.. nemcsak harag.
Nem, nem az erős nők létezését nehezményezik a férfihang-tulajdonosok.
Azt nehezményezik, hogy már a jogegyenlőségen túl van a történet, már jogelőnyük van a nőknek – de továbbra is sulykolják hogy még egyenlőbbek akarnak lenni. A férfiak azt nehezményezik, hogy elég csak nőnek születni, és nem kell szülni ahhoz hogy 40 év munkaviszony után elmehessenek nyugdíjba. ..például.
És nem ez az egyetlen jogelőny, miközben még ennél is egyenlőbbek akarnak lenni.
Amit a 21. századi párkapcsolatról írsz, az se a te tapasztalatod szerintem.. inkább csak úgy olvashattad.
Mert hiába hangzik jól és egyenlően, nem ez a valóság.. hm.. a sűrűn előforduló valóság. Biztos van erre is példa, de én a szememmel nem látok ilyent.
Az átlagos női ösztönnek az kell hogy a férfija erősebb legyen őnála. Persze ő a nő parancsoljon neki, de a férfi keressen többet, ő legyen a magasabbizmosabbelőrelátóbb.. szóval a családi biztonság forrása – és ő a nő legyen biztonságban tartva.
Elhiszem hogy divatból kipróbálja milyen élmény erősebbnek lenni a párkapcsolatában, de hidd csak el hogy a mai kor férfija kapásból el is fogadja hogy ő a gyengébbik fél otthon. Csakhogy egyszercsak jön a női nyilasduma hogy a nő belenézett egy ismeretlen férfi szemébe, és elkezdett működni a.. hm.. nem a kémia, hanem az ő fantáziája – és az ő 21. századi meggyőződése már fordult is 180 fokot.
Amit a lila piruláról írsz, azt nem értem.
Ha nem a férfitapasztalatok alapján magyarázod a nők viselkedését(piros), és nem a női tanítások szerint(kék).. akkor? A lila az kiknek a tapasztalata.. mondjuk a macskáké?
Na igen, a férfiembernek fejben nagyon meg kell érnie, harminc előtt nem várhattok tőlünk semmi komolyságot:) Sajnos tökre magamra ismertem, mikor a régi emberedről írtál, én is egy tök seggfej voltam a mostani önmagamhoz képest. Én mondjuk nagyon talpraesett "tettrekész" voltam de szóban sokat bántottam az akkori kislányt, aki nem ezt érdemelte. De én magamat felmentve ezt úgy látom utólag, hogy ahogy én tönkretettem azt a kapcsolatot (kb 3 év volt későtizen-koraihuszas éveinkben) az is kellett hozzá, hogy most ott tartsak, és az mellett a nő mellett, akivel le tudom élni az életem. A párkapcsolat egy hosszú tanulási folyamat, és ma már nem korlátoznak betarthatatlan erkölcsi elvárások, egyházi törvények, hogy össze nem illés esetén az ember továbblépjen.
"Én nem másik miatt léptem le, hanem mert egy veszekedés közben besokalltam és volt pár napom végiggondolni, hogy hogy fogok én gyereket nevelni egy olyan faszkalappal, aki még abba is beleköt, hogy fahéjjal eszem a tejbegrízt. És szakítottam vele. Nekem életem legjobb döntése volt, de kétségtelen, hogy neki egész biztos szarul esett."
Így van, cserélni kell, ha együtt nem megy. Ugye ilyenkor akit lecserélnek, becsapva megalázva érzi magát, de szerintem egy értelmes ember csak elgondolkodik a miérteken, nem? Tudsz egyébként róla valamit? Merre, milyen irányba ment az élete ezután? Mert az én esetemben azt hiszem minden jó sült el: én 24 éve élek a feleségemmel, az említett kislány meg (úgy tudom) boldog házasságban él a férjével, tehát a gyerekkori "kudarcok" mérlege happy end:)
"Szerintem meg csak boldogság és kölcsönös odafigyelés a másik igényeire."
Kb... nem egyszer elmondtam már, hogy kell szerencse is egy jó párkapcsolathoz is (nem elég, hogy kelljetek egymásnak, jókor kell jó helyen, időben a megfelelő emberrel/asszonnyal összefutni)
de ha már fut a szekér, előre kell nézni az úton, kerülgetni a kátyúkat, hogy a szekér kereke ne akadjon meg, és oldalra is, hogy ne verje ki semmi a küllőt, meg néha hátra is, hogy ne legyen utánunk túl nagy por. Bele kell tenni némi munkát, de megéri.
Az a baj, hogy a férfihang, ahogy az előbb jeleztem elfogult nagyon az egyik irányban, és aki onnan merít ihletet a saját párkapcsolatához, az bizony nagy pofonba futhat bele... Mert bizony (már amit én ott olvasgattam) sokan azt a világot sírják vissza, mikor a zasszony(állat)nak kuss volt a neve, pénz számolva, asszony verve stbstbstb. TUDOM, hogy van ott normális hang, megszólaló is, de a kánon nem az.
A feminista törekvések pont ennek akartak gátat vetni (később beszélhetünk anaak nagyon gázos túlkapásokról is)
Alapjáraton a férfihangos olvasók nagy része múlt századi elképzeléseit szeretné napjainkban viszontlátni. Vannak olyan nők, asszonyok is, akik nem fekszenek ennek keresztbe, akik jól tűrik, igénylik az erőskezű férfit. De nem mindegyik ilyen. És ezt nehezményezik a férfihangosok.
Szegről-végről érthető az álláspontjuk, mert például mi is a baj azzal, hogy a nők válogatnak, ha engem pont egyik sem választ? Ugye itt válik el a szar a májtól, hogy aki egy életet végigvitt egy, vagy több nővel az oldalán, és kb elégedett az életével, az nehezen tud belehelyezkedni a "férfiáldozat" szerepébe. Mert van, akinek ez a szabadabb társadalom, ami engedi a nőket "paráználkodni" számtalan vidám kapcsolatot, jó partyt hozott.
De válasszuk le a nyers testi örömöket a párkapcsolatról (csak gondolatban, hiszen a jó párkapcsolat szükséges, de nem kizárólagos alapja a kielégítő szexuális élet)
Egy párkapcsolat a maga 21. századi formájában simán elbírja a gazdagabb (jobban kereső) nőt, vagy a magasabb, elismertebb státuszban levő nőt. Az a kérdés, a férfi hogyan dolgozza ezeket föl, pláne ha az otthonról hozott mintáiban nem ezek tükröződnek.
Nem akarom tovább csépelni a szót, ha egy férfi naiv birka az életében, ugyanúgy pofára eshet, mintha magát a teremtés koronájának képzelve próbál "macsóskodni" olyan közegben, ahol erre nem vevő senki.
Szóval én sem a kék, sem a piros pirulát nem erőltetném, mert szokás szerint az arany középút a nyerő, esetünkben a purple-pill :D
Mondd csak.. én azt olvasom ki abból az írásból, hogy aki női útmutatók alapján próbált férfi lenni, az nem ment semmire. Te nem ezt olvastad?
Stalkingolás.. ez biztatást, vagy megtévesztést jelent?
Hogy szerintem az a viselkedés rendben volt-e.. hm.. szerintem kapott cserébe azt, amit szeretett volna. Az hogy tőled kapott volna-e, az a válasz tőled szorgalmi feladat..
Narratíválok.. ö..ö.. amikor azt írom hogy elhiszem hogy most jó neked? Vagy az mikor azt írom hogy nem volt jó a volt barátodnak? Nem látom hogy hol narratíváltam.
Nem egyetemes, nem általános.. hm.. ami velem történt?
Az hogy 180 fokot fordult a volt feleségem velem való megelégedettsége 12 óra alatt?
Hány csalódásból lehet legalább egy népi megfigyelést tenni? Nem közmondást, csak egy szerény kis népi megfigyelést?
Lehet-e a csalódottaknak az ilyetén megfigyeléseiket egymás mellé tenni?
A nekik tetsző.. akár a CSAK nekik tetsző következtetéseket levonni belőlük?
Hát ennyi a piros pirula a férfiaknak.
Ha ezzel a nőket tönkretesszük, akkor vége a világnak.
Van magyar szócikk is: https://hu.wikipedia.org/wiki/Gaslighting Ennyire nem volt kemény, de azért a "normális ember csakis kakaóval eszi a tejbegrízt" már idetartozik. Ahogy a 18-as BMI-vel "kövér vagy, nagy a feneked, ne egyél kenyeret" is. Mondom, lájtos volt, de arra jó volt, hogy elhiggyem: nem is vagyok jónő. Csak aztán kiderült, hogy van, akinek mégis jónő vagyok. ;P
A cikket te írtad? Mert én a cikk írójára értettem a sudribunkót. :) Szerinted, amit az a muki csinált azzal a két nővel (akiket ha jól értem előtte évekig azzal stalkingolt, hogy ő a "barátjuk", miközben dugni akarta őket), az rendben van? Az a normális, követendő viselkedésminta? Egy szar dugás miatt leverni a régi csalódásunk az új nőn? Mert nő? Mert csak?
Nekem volt/van ilyen "barátom", akivel én nem akarok és soha nem is akartam dugni, ezért amennyire lehet, kerülöm is. Most is, hogy látta, hogy Pesten vagyok, rám írt, hogy "tali?" És ez általános iskola óta tart, hogy igyekszem elkerülni, max. a többi volt osztálytársam társaságában találkozunk. Szerintem nem normális, aki ilyet csinál. Ha a barátom akarna lenni, akkor nem dugna meg, mint a pirulás-cikk írója. Ha meg dugni akar, mondja meg, én megmondom, hogy nem, és térjünk békével ellentétes utakra.
Nézd, én elhiszem, hogy neked van egy narratívád. Kétlem, hogy a boldogság felé vezető ösvényen járnál, de nyilvánvalóan jogod van letérni róla. De azért az én kapcsolataimat ne narratíváld már át. :) Én se tettem a tieddel. Csak rávilágítottam, hogy nem egyetemes, nem általános és nem kéne egy-két csalódásból az egész női nemre vonatkoztatni. Mert ha sok nőt tesztek tönkre ezzel a bánásmóddal, beindul egy ördögi kör, aminek nem a megegyezés lesz a vége, hanem a kölcsönös megvetés és kemény harcmodor. Amikor egy pirospirulás pasi szembesül egy pirospirulás nővel, az lesz csak az igazi szép új világ. Csak gyereket ne csináljanak!
Én azt írtam hogy nem lehetett az a helyzet.. a te nagyobb megmentési képességed olyan nagyon jó nektek - te azt írtad hogy inkábbcsak őneki.
(de ami ebből következett, attól te sokalltál be)
Mijalóhitty az a gaslight? Szégyenítés?
Igen, elhiszem hogy akit szégyenítenek az lelép - te cserébe elhiszed, hogy akit soha nem szégyenítettek meg, az is lelép?
Nem az a kérdés hogy mindenre van-e példa, mert úgyisvan.
Az a kérdés hogy melyik példa a jellemző, és melyik a ritka mint a fehér olló.
Szerinted nem ez a női megelégedettség száznyolcvan fokos fordulata..
Ezt te látod közelebbről.
Én csak annyit kérdeznék, hogy a döntésed előtt egy nappal 12 órával ha megkérdezte volna anyósod tőletek hogy hogyan vagytok - lett volna akár csak kilencven fokos eltérés a te véleményed és a barátod rólad szóló véleménye között?
Nagyon megy neked a megdöbbentés.. a természetes tehetséged mellé biztos tanultad is, különben nem radíroznék ennyit amíg válaszolni próbálgatok.
..szóval khmm..
Elhiszem neked hogy erőssé alakultál.. és hogy lehettél volna gyenge nő is.
Elhiszem hogy egy erős nőnek nem egy díszmenet az élete amíg kiegyezik az ösztönös és tanult igényeivel.
Elhiszem hogy most jó neked.
Cserébe elhiszed nekem hogy nekem az összetartozás az nem egyenlő felek közös vállalkozása, hanem különböző emberek egymást.. vagyis a másik hiányosságait kiegészítése?
A kék pirula az az a mese, hogy a nők jók, kedvesek és önfeláldozók - a piros meg az hogy teljesen másként gondolkoznak, és nem érteni kell őket hanem egy csomó törvényszerűséget figyelembe venni és betartani velük kapcsolatban.
A kék pirula az a női magyarázata a párkapcsolati miérteknek – a piros meg a férfi.
Hidd el, hogy nem zavart. Nem ez zavart benne. :) Inkább őt zavarhatta, hogy én vagányabb csaj vagyok nála, mert folyamatosan ment a gaslighting. Például a 170 cm-emhez 56 kg voltam és én alapból egy bögyös-faros tehenészlány alkat vagyok, széles csípővel, nagy mellekkel (70C kosár akkor), és folyamatosan csesztett, hogy nagy a fenekem, de volt még egy rakás hibám: turcsi orrom van és ilyesmik. Még abba is belekötött, hogy mivel eszem a tejbegrízt. És szép lassan belementünk olyanba, hogy én vettem neki a zenéléshez (mert gitáros volt a lelkem) a szerszámait (gitár és pedálgép), de mindig meg kellett hallgatnom, hogy ő a fagyipénzét összegyűjtve vett magának biciklit, nem a nagymamája gyűjtött neki pénzt gyerekkorától, mint nekem burzsujnak, aki nem tudok bánni a pénzemmel. Merthogy nekem az volt a tervem, hogy magamnak veszek egy gyönyörű metállila Mongoose bicajt abból a pénzből, ki is néztem már.
Amúgy én fizettem az albérletünket, ahol félrekúrt (rajtakaptam, mert korábban értem haza), ő elvileg a kaját állta, de gyakorlatilag anyámnál/nagyanyámnál/keresztanyámnál ettünk, szóval max. a napi kenyeret vehette volna meg, de hát nekem fogyózni kellett, mert "nagy a seggem". És mindemellett rohadt szar volt az ágyban, semmi kísérletező kedv, csak a misszionárius a póz. Az áldott jó természetem meg az tartott mellette, hogy annyira tudott hízelegni, hogy minden szakítási próbálkozásomból kidumálta magát, el is jegyzett, és bejött neki, mert az anyukáját úgy szerettem, hogy már a (karácsony és szilveszter közötti) szakításunk után is rá tudott venni, hogy náluk húsvétoljak, ne rontsam el az ünnepét. :) Jó nagy balek voltam, mi? :)
Amúgy nem volt goromba, az egyre gyakoribb lekicsinylő megjegyzéseket leszámítva nem bánt velem rosszul, tökre szeretett. És kurvára nem volt még béta-típus se, egy megmenteni való omega-lúzer volt, csak én szeretek megmentő lenni, mert ezt a mintát hoztam otthonról: alkesz férj. Ő legalább nem ivott, csak spontán lúzer volt. És azért gaslightingolt, mert érezte, hogy kevés nekem, hiába próbáltam meggyőzni az ellenkezőjéről. Csak épp pont ez lett elég, szóval hidd el nekem, hogy akivel nem bánnak szépen, mint a példaképed a barinőivel a belinkeltben, az fog találni olyat, aki szépen beszél vele, és lelép. Én nem másik miatt léptem le, hanem mert egy veszekedés közben besokalltam és volt pár napom végiggondolni, hogy hogy fogok én gyereket nevelni egy olyan faszkalappal, aki még abba is beleköt, hogy fahéjjal eszem a tejbegrízt. És szakítottam vele. Nekem életem legjobb döntése volt, de kétségtelen, hogy neki egész biztos szarul esett.
Szerintem ez nem női megelégedettség 180°-os fordulata, mert már jóval előbb boldogtalanná tett, csak nem vettem észre jóval előbb, mert lassan alakult ki ilyenre a kezdeti rózsaszín ködből. Persze én is mondhattam volna, hogy ide nekem a pirospirulát, majd én megmutatom a pasiknak, hogy csak arra jók, már amelyik egyáltalán jó bármire, de szerintem én okultam az exeimből, és mire újra bepasiztam (majd egy évvel a szakítás után) már pontosan tudtam, hogy mit akarok az élettől és a társamtól. És az nem az volt, hogy bunkón beszéljek vele, miközben kaját főz nekem, és utána megbasszam, majd kipenderítsem a lakásból, mert én vagyok a felvilágosult pirospirulás sudribunkó...
Most meg egy olyan férjem van, aki a tenyerén hordoz és én is őt cserébe. Aki ilyen dagadt állapotomban is olyan szerelmesen tud rám nézni, hogy egy Claudia Schiffer csak irigyen sápadozhatna, hogy milyen mázlista vagyok. ;P Kékpirula? Lehet. Szerintem meg csak boldogság és kölcsönös odafigyelés a másik igényeire.
Az hogy a nála erősebbektől te védted meg a férfidat, szerintem nem irigylésre méltó helyzet..
Elhiszem hogy lehet ez jó, elhiszem hogy ebben a pillanatban nektek elfogadható - de saját tapasztalatból mondhatom hogy a női megelégedettség 12 óra alatt 180 fokos fordulatra is képes.
Okulás.. hm.. perszehogy okultam. Ami nem öl meg, az megerősít..
az álmaim.. a nőkről szóló álmaim halálából azt tanultam hogy ne álmodozzam lehetetlen dolgokról. Az pedig hogy mi a valószínű, mi a lehetséges, és mi a lehetetlen - arról nyithat a férfi egyéni nyomozást, vagy fordulhat a többi csalódott férfi összegyűjtött tapasztalatához.
Kijelenthetem, hogy az összegyűjtött tapasztalat több, részletgazdagabb, használhatóbb - szóval a piros pirula ugyan nem az én önálló véleményem, de jobb esély a boldogságra mint a kék.
Figyelj Endrebá, ez a férfihangos dolog nagyon rossz irányba viszi el az embert. Hidd el, egy olyan topikba írogatok tizenpár éve, ahol a barikád túloldalán ilyenek vonyítanak. Talán el sem hiszed, de ennek a vége egy magányban eltöltött csalódott élet is lehet. Nem jó út, ki kell egyezni a nőkkel.
Ha megbántasz, akkor egy ideig nem válaszolok neked.. de most igen. Vagyis nem..
.. szóval érted..
Szóval próbálkozz nyugodtan a te szinteden válaszolni, legfeljebb rákérdezek néhány kifejezésre.
Szerintem sem AZ az önbizalom - de az önbizalmat az erő szüli.
Az hogy valaki tisztában van azzal hogy az ő izomereje egy tízes skálán hatos, a hangereje kilences, a lelkiereje nyolcas (tehát tisztában van a saját értékeivel) - ettől még nem lesz önbizalma. Attól már igen, ha azt gondolja hogy másoknak ennél kevesebbjük van.
Amit a biztos csalódásaimról gondolsz, az nem a módszer hibája lenne.. az a nő önismeretének a hiányos mivoltából fakad. Mindíg.
Ha ő úgy érzi hogy nem ez a szerep lesz az ő boldogsága, akkor az ő lehetősége a kíváncsiskodás. Az ő termékeny idejét ő osztja be, az én vonzó korszakomat meg én.
Az hogy alkalmas vagyok-e arra hogy én várjam reggel az ágyba a kávét, vagy CSAK én akarom ellátni azt aki nekem kielégülést okozott... hm.. szerintem rosszul látod.
(a dícséretedre olyan büszke vagyok, hogy majd szétreped a ruha rajtam)
Amit a tragédiák jellemformáló hatásának a semmibevételéről írsz.. sajnos erre sem vagyok alkalmas. :-)))
Egyébként én a te elméleted szerint akkor erős nő vagyok, mert az exemet kétszer is megvédtem részeg kötözködőktől. Egyszer diszkóból kitántorgó részegektől, egyszer meg Sexpistolsról hazafele tartó őrjöngő rockerektől. Amikor meg nem voltam vele, jól meg is verték a rendőrök. :) Olyan típus volt, akit könnyű célpontnak tartottak a rossz arcok. Van ilyen.
Fellépés kérdése, hogy valaki tudja-e kezelni a részegeket/begőzölteket. Nekem van ehhez tehetségem. Önbizalmam is van, de szerintem a kettő egymástól független.
És még annyi kiegészítés az előző gondolatmenethez, hogy nem csak a férfiak hibája, hogy nem tudják pontosan, hogy milyen nő illene hozzájuk, gyakran a nők se tudják, hogy milyen férfira vágynak, és így minden oldalról belemennek félmegoldásokba, amikből néha csúnyán lépnek ki, mint az exed. Pedig ezt pontosan végig kéne venni és okulni a tapasztalatokból. Te úgy érzed, hogy okultál a válásodból? És ez a redpill dolog valóban okulás? Vagy csak próbálsz bevett(nek hitt) megoldásokat találni, amitől boldogságot remélsz?
Nem akartalak megbántani, talán nyersen fogalmaztam. :) Én csak próbáltam ezt az egészet konyhapszichológia-nyelven megragadni, mert elég sokat tanultam az emberekkel való kommunikációról és persze pszichológiát is tanultam/tanulok.
Szerintem az önbizalom nem azt jelenti, hogy leverünk egy rakat szerb zaklatót a vonaton. Az önbizalom abból kellene fakadjon, hogy pontosan tisztában vagyunk az értékeinkkel és a hibáinkkal és ezeket a párválasztáskor is figyelembe vesszük. Nem csak a nők, a férfiak is. És szerintem te tévúton jársz ezzel a gyengenős-dumás pirospirulás nőkezelési elméleteddel, aminek ugyanúgy csalódás(ok) lesz(nek) a vége, mint az exnejed. Te nem vagy alkalmas ilyen mácsó-nőzési stratégiák alkalmazására, de ráadásul szükséged se lenne rá. Mert szerintem belőled meg az exed miatti csalódás kiölte az önbizalmat, és nem látod racionálisan az erősségeidet és a gyengeségeidet. Te egy jóképű, kedves pali vagy, a dumád megvan hozzá, hogy kibeszélj egy arra kapható csajt a bugyijából, akit aztán a tenyereden hordoznál. Már ha nem ismertelek félre az alatt a pár metrómegálló alatt, amíg hallgattalak.
A házasságodban meg nem a gyengébb fél voltál, hanem az, amelyik jobban szeret. Ez különbség szerintem. És mivel a feleséged másba szeretett bele, még minimál szerelemmel is te lettél a szerelmesebb. Neked tragédia, de azért nem akkora, hogy be kéne venned, hogy neked már csak olyan nők jutnak/kellenek, akik gyengék.
Ugye akkor az önhitteknek önbizalomtól duzzadóknak nem is kell hogy a Görögország felé tartó nászútjukon a férjük megvédje őket a vonatfülkében gyülekezni kezdő kötözködő szerb csoportosulástól? :-)
Vagy van az az élethelyzet, amivel szemben nem elég az önbizalom?
(ezt is megélhettem)
Hogyan érted azt hogy az erős férfi szerepével esélyem sincsen a többi altípusra? Nem is kéne.
Hidd csak el hogy ocsmány érzés volt rádöbbennem hogy én voltam a gyengébb fél a házasságomban, mert én döglöttem bele a válásba. Köszönöm, nem is szeretném erős nő altípusok ..hm.. szex-alamizsnájáért nap mint nap feláldozni magam. (ja és ennyi idősen nem is bírnék már egyszerre hárommal se :-(
Jó nekem a valóban gyenge nő.. és ezt tanítom a nekem fontosaknak is.
Az hogy szerinted ez kölcsönös idomárkodás.. hm.. ez arról árulkodik, hogy neked milyen példa jutott.
Az hogy a jónő is önző, nincsen vita.. de az a volt jónő aki elhitte már hogy a szép álmainak vége - nna az ő vonzereje még felébreszthető, az önzősége viszont kordában tartható.
Ja, és az a nő, aki a szemnek jó, azt szintén nem fogja érdekelni az erősférfi-gyengenő felállás, hanem ugyanúgy a saját maga, mint a jópasit.
És igen: a nagyanyáink egy részének bizony manipulatív ribancnak kellett lennie, és úgy se kapott új konyhabútort. Konkrétan az enyémeket nehéz lenne annak látni, én erősnő-alkeszmuki családokból jövök. :)
De a pirospirulással esélyed sincs a többi "altípusra", ezt mondom. :) A gyenge-erős felállást tömegesen nem tudod megkapni ezzel a kétes módszerrel, csak olyat, aki valóban gyenge (ami inkább önbizalomhiányost jelent, aki el is hiszi magáról, hogy kell mellé egy támaszték, hogy "teljes" legyen), vagy aki azt hazudja neked, hogy gyenge (a manipulatív ribanc). :) Szerintem ez, amit te "klasszikus feleségtípusnak" hívsz, egy rémes sunnyogó, sumák természetű nőt fed, aki nyílt konfrontáció helyett manipulál és úgy éri el azt, amit szeretne a párkapcsolatában. És ez nem párkapcsolat, hanem kölcsönös idomárkodás a másik mellett.
A pirospirulás módszer nem a rabszolgatartást jelenti, hanem a gyenge nő - erős férfi viszonyulást.
A sokféle nőtípus közül ezt a kettőt is elég rosszul magyarázod szerintem
Amit te manipulatív ribancnak mondasz, azt mondom én a klasszikus feleségtípusnak : a férjére ráutalt gyenge nő elég ha bölcsen viselkedik. (nézőpont kérdése hogy nagyanyáinkat manipulatív ribancnak akarjuk-e látni)
Akit önbizalomproblémásnak mondasz, az pedig a szomorú jövendő feleségtípusa..
Aki végigpróbálta a számára elérhető összes .. hm.. "állítmány" -t - és be kellett lássa hogy aki jó a szemének, az nem fog a női speciális igényekkel foglalkozni. Az a saját igényeivel foglalkozik.
..és a szegény megrendült önbizalmú nőnemű ráadásul ekkorra már ki is ért a termékeny korából.
Szerintem van még az előbb beszélt kétféle nőtípuson kívül a korunk sikernője (akit én a vonzó kinézetű pinás férfinak mondok).. és az ellenség, akinek az a jó ha mindenkinek tud legalább egy kicsit rontani a boldogságán.
De látod, a pirospirulás módszer is csak a sikereseknél vállalható nőfogási taktika. :) Egy átlagos férfi ezzel a pirospirulával nem fog boldog párkapcsolatot kialakítani, max. egyfajta nőhasználatot, amiben kódolva van a következő csalódása. Mert ki tűri el, hogy eszközként, tárgyként kezeljék, az érzelmeit és az ösztöneit figyelmen kívül hagyva?
Két lehetséges nőtípust látok körvonalazódni: a manipulatív ribancot, aki eljátssza a pirospirulás ipsének, amit elvár, de közben a pirospirulás lesz frusztrált, mert igazából a manipulatív ribancok elérik mindig, amit akarnak. ;P A másik a futottak-még csoport, akik vagy nincsenek tisztában a saját értékeikkel, önbizalomhiányosak vagy joggal önbizalomhiányosak, mert nincsenek saját értékeik. Az utóbbi csoport mindegy is, mert a pirospirulás pasi nem fog, egy csúnyácska, butácska pinuskát otthonra akarni, max. megdugja, de úgy, hogy a haverok meg ne tudják azért, mert ciki. A másik csoportba tartozó nőt meg előbb-utóbb egy másik pali lenyúlja egy minimális kedvességgel és törődéssel. És akkor a vöröspirulás pali beigazolódni látja az elméletét: a nők mind ribancok, a következővel még gecibb leszek...
