Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Ez a legújabb, 2011-es feldolgozás. Úgy látszik, ezt a csontot éppúgy nem lehet lerágni, mint pl. Pompei utolsó napjait. Ennek a filmnek Cary Fukunaga a rendezője, Mia Wasikowska és Michael Fassbender a főszereplői. Lehet, hogy érdemes lesz megnézni.
Nagyon szívesen megnézném a sorozatot, csak adják már valahol. Ha máshol nem, hát DVD-n.
Igen, erre a filmre gondoltam, nagyon illúzióromboló volt William Hurt mint Rochester. Szerintem az általam felsorolt hibák mellé még maszív alkoholistának is látszott. Sajna, a tévésorozatot nem láttam, de a BBC remek filmeket szokott készíteni a könyvekből.
Én azt a Jane Eyre-filmet nem szeretem, amiben William Hurt játssza Rochestert, mert ő tényleg egyáltalán nem felel meg külsőleg a könyvbeli leírásnak,hiszen szőke. A színészt magát kedvelem,csak ebben a szerepben nem tud illuziót keltően játszani - véleményem szerint.
Melyik Jane Eyre-re gondolsz,amiben nem tetszik Rochester alakítója, a 2006-os BBC 4 részes sorozatra ? Az pedig nekem nagyon tetszik. Abban Toby Stephens Mr.Rochester és mondhatni majdhogynem "összvilági" megegyezés alakult ki, hogy tökéletes választás volt a szerepre.
Jól tetted, így bármikor elővehető. Most fedeztem fel, hogy újra filmre vitték a Jane Eyre-t. Azt hiszem, meg fogom nézni. Az előző változatát láttam, és sehogy sem voltam kibékülve Mr. Rochester alakítójával. Azt mondtam, ez nem egy angol gentleman, hanem egy brit lókupec. Sehogy sem tudtam elképzelni kristálypohárral a kezében, portói bort iszogatva, bridzsezés közben. Annál inkább egy füstös kocsmában, nagy korsó sörrel, és valami, akkoriban dívatos szerencsejátékot játszva. Persze, nagyon is lehet, hogy ez csak az én, némileg túlzó véleményem.
Én még kőkorszaki módon felvettem videóra a filmet és valamikor megnézem majd.
Most Zorán-napokat tartok,megvettem az új CD-t, nagyon klassz és tegnap a jutubon egy csomó számát meghallgattam, hát... fantasztikusak, igazak...költőiek, szépek....
Reinkarnáció témakörhöz egy komolytalan mondás,amit nagyon régen valamelyik Kepes-műsorban hallottam: Nem hiszek a reinkarnációban,már az előző életemben sem hittem:)
Ja és megvettem Kepes Tövispuszta c. regényét is,még nem kezdtem bele, tartogatom. (Egyáltalán nagyon kedvelem Kepest, a műsorait, amig voltak,a személyiségét, mindent.)
Tegnap nagy érdeklődéssel néztem a Duna tévén a miss Austen sajnálja című filmet. Ezt az írónőt nagyon szeretem, minden könyvét elolvastam, többször is. Azt hiszem, ma megint előveszem az egyiket. Nagyon örültem, hogy legtöbb esetben ráismertem az idézetek forrására. Most megint divatosak a XIX. század angol írónői, de én már kb. 40 éve felfedeztem őket, és meg is vettem a könyveiket. Mi több, rendszeresen újraolvasom a regényeiket.
Ami a katyvaszt illeti, a legtöbb ember így van ezzel. Egy Buddhától származó példabeszéd jut eszembe: Az igazság olyan, mint egy magas hegy tetején álló vár, nagyon sok út vezet fel, és mindegyik helyes lehet. No igen, de mi van, ha megállok félúton, és azt mondom, ez nekem túl meredek? Bízzak baan, hogy a következő életemben jobban sikerül? Ami a reinkarnációt illeti, szeretnék hinni benne, csak valahogy méltánytalannak tartom, hogy nem mondják meg, miért kaptam 60-80 évi javítóintézetet.
Ráadásul állítólag magunk választjuk ki az új életformánkat. Nos, ha én úszom egy mennybéli tóban, és jól elvagyok, eszembe se jut emberi alakban, vagy bámilyen alakban újjászületni. Vagy melegem van, vagy fézok, fáj a fogam, feltöri a lábamat a cipő, egyszóval, mindenféle bajom van, és még csak a lényegtelenekről beszéltem. Szóval - nálam is nagy az összevisszaság.
Mostanában egy kicsit az agykontrollal kacérkodom, de azt hiszem, nem lesz tartós kapcsolat belőle...
Köszi, jót mulattam, és eszembe jutott a Kincskereső kisködmönbeli tanító, aki valamiért mellőzte az Y betűt, és a tanítványait onnan lehetett megismerni, hogy azt kérdezték egymástól: hogi vagi? :-))
Én is kedvelem Müller Péter írásait, a Jóskönyv meg is van tőle.
És van Tarot kártyám, könyveim is, és egy időben minden reggel húztam egy lapot.
Szóval erősen vonzódom az ezoterikához. Sokáig csak olvastam, gyűjtöttem az infót, és vártam egy jelre, hogy melyik úton is induljak végre el. Aztán egy topikon „összefutottam” két pránanadissal. (leginkább a reikihez hasonlító, energetikai gyógyító módszer) Addig-addig „beszélgettünk” amíg hónapok múlva rászántam magam, és elmentem az első tanfolyamra. Ez egy éve volt, és pár hete voltam a hármason… Korábban még egy út vonzott nagyon, az antropozófia. A nagyfiam Waldorf iskolába járt nyolc évig, és így, a gyakorlati megvalósítást látva, kezdett el érdekelni a dolog szellemi alapja. Próbálkoztam is pár könyvet elolvasni Rudolf Steinertől, de kevés sikerrel jártam.
Azért még nem adtam fel teljesen. Évek óta olvasom Török Sándor Bevezetés az Antropozófiába c. könyvét. (Többek között Vekerdi, Popper és Montágh Imre is jártak hozzá) Ez is nehéz olvasmány, de Steinernél azért érthetőbb. És erősen vonz a Kereszténység is, de a reinkarnáció tanát sajnálnám érte feladni:-((
Na szóval, elég nagy katyvasz van még a fejemben:-))
Köszönöm! Szeretnék valami derűset írni, remélem, sikerül. Az egyik tévécsatornán késő este van egy sorozat, ami egy kórház sürgősséi osztályáról szól, állítólag megtörtént esetek alapján. Nos, egy alkalommal elhangzott, hogy mindjárt jön dr. Nági, majd ő látja el a beteget. A neve alapján indiaira tippeltem, de szemlátomást európai volt. Aztán kiírták a nevét: dr. Nagy. Stílszerűen nagyot nevettem.
Én is sok mindenben kétkedem, amit Müller Péter leír. De mint mondtam, mások a tapasztalataim. Azt hiszem, ezzel te is így lehetsz. Érdekesnek találom, de nem tudom teljesen elfogadni. Egy biztos: nagyon örülnék, ha tényleg lenne reinkanáció, akkor legalább abban reménykedhetnék, hogy van egyfajta elszámolás.
Egyébként újólag bebizonyosodott, hogy Murphy törvényei mindig igazak. November 12-én egy rendezvényre megyek. Elvileg hatra vége, a gyakorlatban biztos, hogy egy kicsit még beszélgetünk utána, no meg haza is kell érnem.
Müller Péter nekem kicsit "sok", némelyik gondolata, története tetszik,de annyira nem hiszek az ezotériában (vagy miben,amit ő "művel"). Most is pl. az e heti Nők Lapjában olvastam a rovatában,amit az apjáról írt és egész addig a pontig tetszett is a cikk,amig meg nem említette,hogy megkérdezte a mesterét,aki elmondta neki,hogy az apja mit csinál a túlvilágon... Na nekem ez a sok. Valamilyen bizonytalan-bizonyos hitem van arról,hogy nem ér véget az élet a halállal,de nekem elég,ha rágondolok meghalt szeretteimre, ha mondogathatom,hogy mit szólnának némely dologhoz,nem akarnám biztosan tudni,hogy vannak a túlvilágon pl. Bizonyos dolgokban jobb a titokzatosság...
Egyébként van egy könyv (Révai Gábor: Mesterek - beszélgetések a világról és a túlvilágról - Popper Péter, Müller Péter), ez nagyon érdekes, a kétféle nézőpont,megközelítésmód,hit,emberi viszonyok,élet stb., tudom ajánlani.
Örülök, ha írsz! Akkor is, ha csak én olvasom, bár ez valószínűtlen. Popper Péter egy-két előadását hallottam az egyik tévében, nagyon tetszett. Ha nem is ugyanabban a műsorban, de szerepelt Müller Péter is. Őt is érdeklődéssel hallgatttam, a könyvei jó részét el is olvastam. Figyelemreméltó, amit mond vagy ír, de nem mindig értek egyet vele. Igaz, mindkettőnknek más az tapasztalata és a helyzete is. De legalább addig is tornáztatom az agyam, míg felsorolom magamban az ellenérveket, illetőleg az ellenirányú tapasztalatokat.
Igyekszem észben tartani, mikor lesz a színházi elődás, mert a leírtak alapján érdekel.
Popper Péter írásait,megnyilatkozásait, tévészerepléseit mindig igyekeztem elolvasni,megnézni, néhány könyve meg is van. Számomra Popper Péter talán 15-20 évvel (ebben nem vagyok biztos) ezelőtt tünt fel egy kamaszoknak szóló hétvégi délelőtti műsorban,ahol különböző kamaszkori konfliktusokat játszottak el tizenévesek és utána az ő vezetésével megbeszélték, hogy mi lett volna a helyes viselkedés,teendő, stb. Feltűnt,hogy végre egy felnőtt ember, aki abszolút rájuk figyelve meghallgatva egyenrangúként kezeli a kamaszokat, nagyon szimpatikus hozzáállás volt ez számomra. (Én is a kamaszkor végefelé jártam akkoriban.)
Most is várakozik olvasásra egy Popper Péter interjúkötet : A kő, a víz,és a kutya, és a karácsonyi könyvkívánságlistámon szerepelni fog a Lélekrágcsálók is:)
Ja, és ajánlani is szeretnék egy színházi közvetítést: Nov.12. szombat 19.00 Duna tévé, Miért nem marad reggelire? (Közvetítés a Madách Kamarából felvételről) Szereplők:Benedek Miklós,Für Anikó. A szolid köztisztviselő lakásába betéved a szomszédból a kilencedik hónapban lévő hippilány. Én láttam annak idején a színházban,nem emlékszem túlzottan a részletekre,csak arra,hogy nagyon jól szórakoztam.
A történelmmel foglalkozó tévécsatornát néztem. Az egyik műsorban egy Los Angeles-i zálogházat, és az oda bevitt holmikat mutatják be. Nagyon meglepődtem, ugyanis olyan plakátokat vittek be eladni, amiken arra buzdították az embereket, hogy vegyenek második világháborús hadikötvényt, ami 7% hasznot hoz. Már ez is meglepett, de a plakátok! Vidáman mosolygó anyukák, játszadozó gyerekek, a jövőbe, sőt szebb jövőbe pillantó, acélos jellemű és nézésű férfiak. Egyszóval: kapitalista realizmus.
Ráadásul kiderült, hogy elvileg még érvényesek, be lehet őket váltani. Nagyon kiváncsi lennék, békekölcsönre is érvényes-e ez. Bár az is igaz, hogy ötszáz forintért nem érdemes utánajárni. Emlékszem, 1970-ben egy postahivatalban dolgoztam, akkor még fizették, sőt azt hiszem, akkor fizették vissza a megmaradókat.
Kedden volt egy olvasóköri találkozóm Incu Laurával, az ő Szeretfüld c. rgényét beszéltük meg. Nagyon szimpatikus nő, csángó magyar, sok érdekes történetet mesélt. A kedvencemet megosztom veletek. Az ő falujában nem volt iskola, egy székely faluba jártak. Nyári szünet előtt a tanítónőjük ilyesféle feladatokat bízott rájuk: hozzatok három mesét, öt dalt, vagy öt gyógynövényt, az elnevezéseikkal együtt, és azt is írjátok fel, milyen betegség ellen használható. Szerintem az ilyen oktatót hívják vérbeli pedagógusnak!
Papp Olívia vagyok, 21 éves, a Kodolányi János Főiskola végzős hallgatója turizmus és vendéglátás szakon. Szakdolgozatomat Diktatúrák hagyatéka, mint turisztikai vonzerő címmel írom.
Szeretnélek megkérni Titeket, hogy töltsétek ki az alábbi kérdőívet ezzel segítve munkámat.
Nem hosszú a kérdőív, kitöltése csak pár percet igényel.
Nemrégiben Egy Popper Péter interjúkötetet olvastam. A címe: A tigris és a majom. Szerencsére ő is osztja a fenntartásaimat a pszihológia iránt, akkor is, ha ez furcsán hangzik. Viszont egy történet nagyon tetszik belőle, ezt leírom. Ezek szerint valami tudományos értekezleten, szakmabeliek között blöffölt. Idézett egy általa kitalált megállapítást egy sesem létezett tanulmányból, egy nemlétező lap közlésében. Mindenki bólogatni kezdett, mintha bizony ők is ismernék. Aztán egy másik társaságban nyelvészeti képtelenséget mondott, ezt nem nagyon hitték, de nem tudták vagy merték cáfolni. Aztán emberére akadt: rossz helyen blöffölt! Egy sosem létezett evangéliumi idézettel példálódzott. Rákérdeztek, honnan vette, ugyan mutassa már meg az Újszövetségben! Erre azt felelte, egy apokrifben. Pontosítást kértek, persze nem tudott ilyet mondani. Hiába, ezek az emberek értték a szakmájukat, nemcsak latinul, de görögül is olvasták a Bibliát, a többségük pedig legalább három magyar fordításban tudta idézni. Úgy tűnik, teológussal nem ajánlatos saját szakmájában kikezdeni!
Esetleg azt csinálod,amit én szoktam:jeles alkalmak - úgymint születésnap,névnap, karácsony stb. - előtt könyvkívánságlistát írok és odaadom azoknak, akik meg fognak ajándékozni engem.Ők kiválasztják azokat a könyveket,amit a pénztárca enged. Ez nálam évek óta jól bevált szokás; nem kapok olyan könyvet,ami nem érdekel-nem szeretem, és még meglepetés is,hogy az általam írt meglehetősen hosszú kívánságlistából melyik kötetet kapom.
/Tom Gordonról már váltottunk szót a Milyen könyvet olvasol...topikban:)/
Lehet, hogy ha meglátom antikváriumban, vagy valamelyik kitűnő barátnőm könyvutalvánnyal ajándékoz meg, akkor én is megveszem, de az én nagy kedvencem a Holtsáv, illeve a Ragyogás, majd utána jön a Tortúra. A Tim Gordon, segíts-et viszont alig tudtam elolvasni, pedig az dícséretesen rövid.
Én megvettem az új "búrás" Kinget, nem is volt rossz, legalábbis sokkal jobban tetszett, mint a Mobil vagy az Álomcsapda,de most A két Rose-t olvasom. Ez utóbbi valahogy eddig kimaradt. De nyáron újraolvastam - nem először - az Az-t és a Végítéletet meg a Tortúrát, talán ezeket szeretem a legjobban tőle.
Könnyen lehetséges, hogy Báthory Erzsébet valóban koncepciós per áldozata volt, ez sem újmódi találmány, ilyen volt már Szokratészé vagy a keresztes lovagoké is. Takáts Sándor ír róla is, de csak pár oldalon, valóban mint jó gazdálkodót jellemzi. Nem csak arról a három nőrőll szól a könyv, amit ide írtam, még vagy 16 másikról is, csak nem akartam mindet felsorolni, csak azokat, akik a legjobban imponáltak nekem.
Nézegettem az új Stephen King a regényt, a Búra alatt-ot, de sokallom. Részint az árát, részint a terjedelmét. Ahogy King maga írja magáról, kezd holmi irodalmi elefantiázisban szenvedni. A régebbi könyvei, pl. Ragyogás, vagy a Holtsáv, nagyon jók, időnként újra elolvasom őket.
Tudom,hogy Báthory Erzsébet más miatt ismert (hírhedt) a magyar történelemben, de mostanság pont azt írják róla,hogy azért kerítették köré a szadista vádakat,mert özvegyként kormányozta birodalmát, úgyhogy talán még ő is belefért volna az esszégyűjteménybe.
Én meg tegnap bementem egy amerikai használtruha-boltba és még onnan is képes voltam könyvvel kijönni.:) Állítólag hagyatékból veszi a könyveket az,aki a boltba kiteszi, 500 ft-t kér darabjáért. Én egy nagyon érdekes kötettel lettem gazdagabb (és a pénztárcám 500-al könnyebb). Nemrégiben jelent meg Rakovszky Zsuzsa VS c. regénye, ennek főhőse Vay Sarolta grófnő a XIX. századból, aki férfiként élt, házasodott, stb.,de emellett író is volt,aki a családja elszegényedése után írásaiból élt. Szóval Vay Sarolta Régi magyar társaséletét szereztem meg,de bűnös módon még nem kezdtem el, mert Stephen Kinget olvasok.
Nemrég fejeztem be Takáts Sándor: Régi magyar nagyasszonyok c. esszégyűjteményét. Megragadó portrékat rajzol pl. Zrínyi Doricáról, Kanizsai Dorottyáról, vagy Enyingi Török Bálintnéról. Elolvastam, és csodálkoztam. Ezek a nagyasszonyok kb. 1500-2000 ember testi-lelki jólétéről gondoskodtak. Ha meggondolom, ez megfelel egy jól vezetett gyár létszámának. Ehhez növényeket kellett termeszteni, állatokat tartani, rostnövényeket ültetni, vagy vásárolni, hiszen szőttek-fontak-hímeztek. Ráadásul a felsoroltak mindegyike szenvedélyes kertész volt, és híres a gyümölcseiről. Olyan körtefáról írnak, ami évente háromszor terem. Ezt nagyon nehezen tudom elképzelni, legföljebb úgy, hogy beoltották három külön fajtájú oltóággal. Egyszóval, nemcsak egy üzemgazdász-menedzser, hanem egy agrármérnöki diplomát is megszavaztam nekik. Az egyik belevaló feleség úgy alkalomadtán visszaverte a török támadást is.
Azért hiányérzetem is van. Meglep, hogy nem ír a nagyok legnagyobbjáról: Lórántffy Zsuzsannáról. Pedig ha valaki, hát ő rászolgált a nagyasszony elnevezésre.
