A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
Semmibe se tágult bele, ez a tér tágulás meg egyáltalán a tér fizikai létezése egy sztereotíp gondolat, a természettudományok szégyene.
Az anyag létezik ami mozog. Mivel egy master fekete lyuk felrobbant ezért a szélső anyaghalmazok sebessége nagyobb. Mozog és lassul. A Nobeles, gyorsuló tágulás mérési hiba vagy csak egyszerűen hazugság, mert a fizikusok sem lehetnek ennyire hülyék. Nagyon távoli, nagyon halvány szupernova megfigyeléséből vontak le nagyon bátor következtetést. Egyetlenegy SN megfigyeléséből, amelyet még csak nem is akkor vettek észre amikor ideért a fénye hanem csak később, amikor már lefutóban volt a fénygörbe. Nagyon nagy hibahatára van a mérésnek, sok feltételezéssel.
Annyit lehet mondani, hogy a Világegyetem tágul. Lassulva tágul.
De a tér nem tágulhat mert nincs olyan. Téridő sincs. A nemlétező téridőnek nincs szövete. Nincs metrikája.
Ekkora erővel azt is mondhatnád, hogy a függvények tágulnak, vagy például tágul a sík. Ezek elvont fogalmak, nem léteznek a természetben.
Csak a galaxisok léteznek amik mozognak. Nem mennek bele semmibe se, hanem mozognak. Egymáshoz képest mozognak.
"Semmilyen erő/energia/impulzus/perdület/mező/hullám nem keletkezhet, sem végtelen sem véges. Pusztán azért mert az erőt/energiát/impulzust/perdületet/mezőt/hullámot definiáltuk és nem legyártottuk.
Erő/energia/impulzus/perdület/mező/hullám a természetben nem létezik, az egy matematikai konstrukció. Egészen elmebajos dolog elvont, idealizált matematikai definícióknak fizikai értelmet tulajdonítani, majd azt találgatni, hogy egy matematikai képlet mikor és hogyan keletkezett.
Akkor keletkezett amikor definiáltuk. Csak a fejünkben létezik, a gondolatainkban."
Mert Astrojan feje képes magukat a fizikai objektumokat kezelni, nem csak azokat a gondolataiban létező fogalmakat, amelyeket ezekről a fizikai objektumokról alkotott. Például a fejébe veszi a vasszeget és a kalapácsot, aztán műveleteket végez rajtuk.
Szerinted csak az anyag létezik, annak minden törvényszerűségeivel együtt. Azonban a termodinamika törvénye szerint, univerzumunk egy darab, és az kitágulása közben, nagyon melegről hűlt 2,725 Kelvin hidegre. Szerinted mibe tágult, és/vagy mi tágult 13,82 milliárd év alatt? :)
„Jelenleg a legkorábbi időszak, amiről mondhatunk valamit, a kb. 10-34 -10-32 szekundum közötti infláció. Semmi értelme az "ősrobbanás pillanatáról", mint egyetlen ideálisan nulla időtartamú pillanatról beszélni. Eddig bármit ismertünk is meg a fizika jelenségeiből, egyik se egyetlen pillanat alatt játszódott le.”
Ha a T=0 és a 10-44 másodperc, vagyis a Planck idő közötti időtartamot nem tekintjük mérhetőnek, akkor szerintem az egy pillanat. Ez a pillanat elég volt ahhoz, hogy nulláról végtelenné alakuljon át a tér. :)
Semmilyen tér nem keletkezhet, sem végtelen sem véges. Sem egyenes sem görbe, pusztán azért mert a teret definiáltuk és nem legyártottuk.
Tér a természetben nem létezik, az egy matematikai konstrukció. Egészen elmebajos dolog elvont, idealizált matematikai definícióknak fizikai értelmet tulajdonítani, majd azt találgatni, hogy egy matematikai / geometriai alakzat mikor és hogyan keletkezett.
Akkor keletkezett amikor definiáltuk. Csak a fejünkben létezik, a gondolatainkban.
Szó nincs erről, a gravitációt nem a tömeg közepe okozza hanem maga a tömeg egésze. Az Univerzumra úgy tekinthetsz mint mondjuk egy tűzijáték szétrepülő szikráira ahol a tömegpontok a galaxisok. Ezek a galaxisok az Univerzum gravitációs hatását együttesen határozzák meg. Elég sokan vannak. Ha egy galaxis ki akarna szökni akkor a többiek gravitációs hatása a szökés sebességét lassítja.
A gravitáció hatalmas erő, képes a galaxisokat clusterekbe és ezeket "szálakba" rendezni.
„a végtelen csakis egy pillanat alatt jöhet létre, mert "felnövekvéssel" minden sebességnél végtelen ideig tartana.”
Már csak azt kellene tisztázni, hogy mennyi ideig tart egy pillanat figyelembe véve, hogy a nyugalomban lévő pontból kiinduló téridő „keletkezés”, csak felnövekvő lehet, mert végtelen idő és végtelen tér, az vagy van, vagy nincs. A véges téridő azonban, ki van téve a relativisztikus nyúlásnak és rövidülésnek, a Lorentz trafónak köszönhetően. Ehhez még azt is figyelembe kell venni, hogy időtlen eseményről még nincs tudomásunk.
"Nem tágul semmi. A galaxisok távolodnak. Az egész felfúvódás, tértágulás mese azért kell, hogy ezeket a fénysebességnél nagyobb sebességeket begyömöszöljék a fénysebesség alá."
Ennél nagyobbat nem is tévedhetnél!
Senki hozzáértő nem akarja az univerzum tágulásából eredő sebességeket "begyömöszölni a fénysebesség alá". Általában ez az első, amit a kozmológián értetlenkedő laikusnak megpróbálnak elmagyarázni: a fénysebesség határsebesség volta csak a TÉRBEN mozgó dolgokra vonatkozik, magának a TÉRNEK a tágulását ez nem korlátozza. Az egy totálisan másik fizikai dolog!
Nem tágul semmi. A galaxisok egyre távolabb egyre nagyobb sebességgel távolodnak, ez történik. A legtávolabbinak van a legnagyobb sebessége, ezért van tőlünk a legtávolabb. De ez a sebesség csökken, mint ahogy egy feldobott kő sebessége is csökken amíg vissza nem fordul a Föld felé. Az Univerzum saját gravitációja csökkenti a távolodási sebességet. Ezért nem 1 millió c -vel távolodnak a leggyorsabb galaxisok hanem csak néhány c -vel. Ez például 10 c -vel.
Nem tágul semmi. A galaxisok távolodnak. Az egész felfúvódás, tértágulás mese azért kell, hogy ezeket a fénysebességnél nagyobb sebességeket begyömöszöljék a fénysebesség alá. A fénysebesség maximális volta egy téveszme.
A tértágulás mese a természettudományok megcsúfolása, arcátlan hazugság.
A tér tágulása a metrika skálafaktorának növekedése. Ha két szabad objektum távolsága pár milliárd éve csak pármillió fényév volt, mára pár milliárd lett. Ez így nő bármely párra, mindig éppen a pillanatnyi távolságukkal arányos növekedési sebességgel.
De ugye te csak eljátszod itt ezt az értetlen fazont?
Tudod mi az a sztereotípia? A fejedbe belevert dolog amiről meg sem kérdezed valóban úgy van-e.
Melyik fajta tér van az orrod előtt? A tér matematikai konstrukció. És a fizikus nem is számol vele, neki téridő van az orra előtt. Neki az csavargatja az órát.
De a természetben nincs ilyen.
Van az orrod és a monitor. A kettő között úgy tanultad, hogy ott van a semmi. Az üres tér, ha eltekintünk a levegőtől. De pont fordítva van. Csak a levegő van ott, a téridő nincs.
Anyag van az orrod és a monitor között. Protonok, elektronok, atomok, fotonok, gravitonok esetleg neutrínók.
Ami nincs ott az orrod előtt: függvények, számok, tenzorok, egyenletek, síkok, hexaéderek. Nincs ott szeretet, szépség, gondolat, Minkowski tér, euklideszi tér, semmilyen tér. Téridő sincs ott. Ezek mind az orrod mögött vannak.
Ezek szerint te még mindig nem érted, hogy a végesség egyáltalán nem szükséges a táguláshoz? Amit még csak nem is a méret növekedésével definiálunk, és nem is az alapján mérünk, hanem a skálafaktor növekedésével.
Így számomra unalmassá vált a veled való társalgás.
'A kozmológiában ez a végtelen térbeli kiterjedés pragmatikus értelmezése.'
akkor szerinted se csavarta be a teret az Ősrobbanás-szingularitás?
'Egyébként az elején te egyáltalán nem is ide cövekeltél le, hanem oda, hogy csak egy gömbszerűen görbült véges Univerzumot tudtál tágulónak elképzelni.'
lehet tőlem hipertórusz is. ha az a kezdetektől nem végtelen, hanem növekszik...
Az anyag létezik. A teret kitaláltuk, mit nem értesz? A sztereotíp kérdés is csak a fejedben fogalmazódik meg. A fizikusok egy cseppel sem különbek, Einstein segedelmével. A teret definiáltuk, ráadásul többféle módon, Euklidesz, Riemann, Minkowski satöbbi. Akkor most szerinted melyik van? A tér csak tiszta matematika, a valóságban nem létezik. Nem lehet felfújni, nem keletkezett, nincs szerkezete, nincs metrikája, nem tudsz belerúgni mert csak képzeletbeli matematikai objektum.
925: Nem tágul gyorsulva. A tér (téridő) meg sehogy sem tágul mert nincs olyan. A gyorsulva tágulást egyetlen nagyon távoli SN megfigyeléséből pattintották ki a fejükből, a nagy távolság miatt nagyon nagy mérési hibahatárral mértek, számtalan feltételezéssel élve. Nem lett volna szabad Nobellel jutalmazni ezt az ökörséget, mert az Univerzumok lassulva tágulnak, a kezdeti nagyon gyors tágulás után. A robbanással keletkezett Univerzum pont úgy viselkedik mint egy feldobott kő, a kifelé tartó mozgása lassul.
Az Ősrobbanás kezdeti sebessége a fénysebesség sokszorosa és lassul. Az Univerzum tágulása a saját gravitációja miatt lassul. A nagyon távoli galaxisok, kvazárok a fénysebesség 6-10 szeresével távolodnak.
"nyilván úgy értettem, hogy az Ősrobbanás 1. pillanatához nagyon közel."
Viszont számtalanszor kiderült, hogy mégse így érted, például, amikor ilyeneket írsz:
"de a józan ész azt diktálja, hogy 1 pillanat alatt nem lehet végtelen."
De nem csak a pillanatot képzeled el ilyen autisztikus merevséggel, hanem a végtelent is.
A kozmológiai mérések annyit mutatnak, hogy a görbület nagyon kicsi. De ez egy instabil egyensúly, hisz a gravitáció az idő múltával görbíteni akarja. Így ha most ilyen kicsi, akkor a múltban még sokkal kisebb kellett legyen. A mai értékből visszaszámolva az jön ki, hogy a 100. szekundum, vagyis az atommagok kialakulása idején csak a 12. tizedesjegyben térhetett el a nullától, a 10-31 szekundum, vagyis az infláció vége után, pedig a 33. tizedesjegyben. Azt viszont soha senki nem fogja tudni megállapítani, hogy egzaktul nulla volt-e. Ha azonban ennyire kicsi a görbülete, és nem képzeljük, hogy korlátok szegélyezik, valamint nem képzeljük az se, hogy valami trükkös kompaktifikációval ismételgetné saját magát, akkor nagyon nagynak kellett lennie.
A kozmológiában ez a végtelen térbeli kiterjedés pragmatikus értelmezése.
Egyébként az elején te egyáltalán nem is ide cövekeltél le, hanem oda, hogy csak egy gömbszerűen görbült véges Univerzumot tudtál tágulónak elképzelni.
